Helyünkön vagyunk

A fenti mondattal össze is foglaltam a szezont, így, mondhatni, részletesebb idénysummázatra nincs is szükség. Ez persze sosem igaz, hisz ad1) a patás a részletekben lakozik,  ad2) alkatilag képtelen vagyok rövid posztot írni. Marad a szócséplés – a hajtás után.

Mivel a hétvége alakult, ahogy alakult, most meccsarcozni, meg meccstémázni nincs kedvem, egyből ugrunk tehát az RW-verkli ilyenkor szokásos elemére: szezonösszegzés. Annyi újdonsággal (ha ez újdonság nálam egyáltalán) hogy szabályos struktúrák mentén haladás helyett most még inkább csapongok majd, statisztikák nélkül, mert azt a kolléga úgyis tol számolatlanul egész évben.

A tavalyi Vérhódos-csábis-értelmetlencsábikirúgós-kilenclégiósosigazolásőrületes-Rossisanzárós szezon nyögvenyelős bennmaradást hozott, „ennél csak jobb jöhet” sóhajtottunk a nyáron, de nem tudom, ki mennyire volt optimista. A kommentelők nagy része emlékeim szerint nem. Én csöndben örültem a Lovresz-Kamber duó érkeztének és később Vaszke is papíron jó ötletnek tűnt szeptemberben. Jelentősen a fiatalokra helyeződött át a súlypont a keretben, végül is erre vártunk évek óta, nem? Persze a várt jó csatár és irányító továbbra sem jött, az ősz meg lement, a kérdőjeleket nem megválaszolva, inkább még nagyobbra növesztve a pozíciónkat illetően, hisz úgy mehettünk pihenni, hogy ebből egy nagyon jó és egy borzalmasan tré tavasz is egyaránt kijöhet. Ne feledjük: ősszel is gáláztunk (szezonrajt, vagy a ‘csúti vendégjáték), vagy épp helytálltunk (Fratyi), vagy épp rommá égtünk (MK, Vasas-meccsek). Volt itt minden.

Tavasz előtt én délcegen hangoztattam: tetszik az Eppel- és Nagy Sanyi – igazolás, Kabangu sötét ló (szeszélyes évszakok műkacaj utólag idekeverve), bármi lehet: érem, nemzetközi kupa, rosszabb esetben csak év végére biztossá váló biztos bennmaradás.

Hát, az utóbbi forgatókönyv vált be, Dark maradt Dark Ló, Eppel bevált (még akkor is, ha ténylegesen csupán 3 meccsen termelte 5 gólját), összjáték-potenciálja, gólérzékenysége, hozzáállása biztató volt. Szerencsére nem lőtt 11 gólt egy félszezon alatt, hisz akkor kétségünk ne legyen, már vitték is volna tovább. Így még marad egy évet.

Ezt a sok tépelődést és múltból visszaidézett előretippelést azért írtam le még egyszer, hogy lássuk: a csapattal szemben egész évben ott lapult bennünk a nagy kiugrás elvárása, pontosabban ennek lehetőségét bele láttuk a keretbe, de azért bőven mindig hozzátettük: „ha minden úgy alakul”. Úgy nézem: nem alakult úgy.

Ettől a potenciál szerintem ténylegesen megvolt, tényleg csak annyi hiányzott szerintem, hogy pl. Kabungu czukkról kiderüljön, hogy véletlen kifogtunk vele egy új Lanzát vagy Leót. (Nyugi, nyilván nem derült volna ki, de a lehetőség attól még megvan). Ez továbbra is áll. Legutóbbi Digis intijében ráadásul a Papa is végre bedobta a régi balhátvédmániája mellé a „10-est keresünk” szlogent is, ami jó dolog, mert azt jelenti (az erőcsatárból és balhátvédből kiindulva), hogy négy éven belül talán igazolunk is egy ilyen arcot. Most nem gúnyolódom. Komolyan: ha most sem vetné föl ezt Hemingway, akkor nem négy, hanem nyolc évet is várhatnánk.

Ez van. Ha az ember tudja, hol a helye, kevésbé idegesíti magát.

Igazából ‘csúton is ezért voltam „csak” végtelenül szomorú és kedvetlen a második félidőben, és nem szidtam habzó szájjal a csapatot „bundás sz*rok vagytok” és hasonló örökbecsűkkel. Ha nem évekig vadásznánk posztokra, ha nem az olcsóság határozná meg a keretet (Horváth Andris is sajna azért lett jó eséllyel a Boss szemében az új Andrusch, mert gyaníthatóan jóval Kemenes alatt van a bérigénye, de ezt csak én tippelem, nem állítom persze), ha nem az lenne a vezérlőelv, hogy nagy nehezen összehalászunk egy Eppel Marcit és ő ver 5 gólt egy félszezonban, akkor már „megvan a középcsatár, ennyi”. Bocsánat, ott van a jó Dark is (bár hogy őt látom-e valaha Kispest-mezben varázsolni, arról már vannak kételyeim, és arról, is hogy ez egyáltalán jó lenne e nekem, hehe).

Alapvetően tehát a helyünkön vagyunk, ezzel a középmezőny közepi pozícióval, igen. Lehetett volna kicsit jobb, vagy rosszabb a vége. Ha összejönnek a szerencsés alakulások, sokkal jobb. Ha összejön egy ordenáré pech- és sérüléssorozat, akkor meg sokkal rosszabb. Vasárnap, 8-án családi nap és ankét a Bozsikban, gyaníthatóan ugyanezeket az okosságokat némileg pozitvistább szósszal leöntve (jövőre cél a nki kupaszereplés, idén a bírók elvettek 6 pontot, a védelmi hibáink újabb 6-ot, ezekkel még szebb lett volna az idény) ott is megkapjuk. És most megint minden cinizmus nélkül: nagyjából igaza is lesz a szónoknak.

Helyünkön vagyunk tehát, ez a nagy tanulsága a szezonnak. Ebből fakad viszont a következő nagy kérdés: akarunk- e valamit klubvezetésileg kezdeni ezzel a helyzettel. Mármint azzal az aspektusával, hogy ebből lehetne feljebb lépni, mert az elrugaszkodáshoz több, mint stabil alapot épített ki az akadémiai háttér, a szép csendben beérő játékosaink (Boti, Geri, a villámkarrierű Bobál, plusz Filip, az örök ígéret/tékozló fiú/belső vezér státuszok közt össze vissza dodzsemező Rikárdó, vagy a várhatóan jövőre igazit villantó Gazdi, Endi), és az általam is nem keveset kritizált Rossi mester. Igen, alaptaktikát, stabilitást felépített Marco, szó se róla, ami erénye van a tar taljánnak, azt sosem kérdőjeleztem meg. A továbblépést (taktikai variációk, játékrendszer-váltások, lelki tényezők és felkészítés) látom vele kérdésesnek, KÉRDÉS persze: akar-e itt valaki egyáltalán továbblépni? Rajtunk, szurkolókon kívül? Persze a prímást nem mi fizetjük, ez tény. De mi hallgatjuk évek óta az olykor hamis hegedálást is :)

Mert bizony a fenti kérdőjel körül dől majd el a következő évekbeni sorsunk. Én azt mondanám: előre kéne menekülni, nyilván ezt mondatja velem a klubsovén Kispester, de még inkább a  józanul gondolkodó arc: pozitívan „túltervezett” célokból lehet legalább egy mérsékeltebb (rész)sikert elérni, de ha eleve a kisebb célra megyünk rá, akkor ha az bicsaklik, már bajban vagyunk. Erre kéne rájönni talán a klubházban is: és erre már példa is van, hogy ez nem egy rossz út, lásd Kambi esetét, végre hoztunk egy kipróbáltabb, sok helyütt bizonyított, valszeg nem is tök olcsó bohócligert, és megérte? IGEN! Hoztunk egy tök ismeretlen lutri Darkot. Megérte? Az SZTK-nak max, mert Marshal után újból gyakorolhatják a kispesti dokik a deprimált közösségek népbetegségei elleni harcot.

Azaz: ésszel és jól kellene igazolni, ha jót nem tudunk, selejttel legalább ne turbósítsunk (erre legalább pozitív példa az idei szezon), szerezzünk egy normális erőnléti arcot a csapat mellé, aki nem akkor jön rá, hogy a csapat besavasodott, ha már lépni nem tudnak (pletyka csak, de félek, hogy ezt is el kell hinnem), és egy pszichomókust, ha Posszi nem képes felnőni a feladathoz, a fiatalítással pedig ügyesen machináljunk, a két extra junior beépítése nagy kérdés lesz jövőre.

Hát, valahogy így. Ha kérdezitek, milyen volt nekem ez a Honvéd év, azt hiszem az elszalasztott lehetőségek szezonjaként fogok rá emlékezni, ami lehet egy jó 2-3 éves periódusunk első lépcsője ugyanúgy, mint egy még rosszabb etap startköve is. Kérdés, merre megyünk tovább, és a nyilvánvaló válaszlehetőséggel, ami 180 példányban kinyomtatva fekszik előttünk a Bozsik gyepén,  élünk-e? Félve jegyzem meg a recens teljesítményétől függetlenül Kispesten lehúzott éveihez képest elég méltatlanul eltakarított Kemenes Szabi esete egy picit ijesztő jel arra nézve, hogy hosszú távon változik-e a fenti attitűd.