A Bozsik után valószínűleg Újpesten voltam a legtöbbször meccsen életemben. Ennek részben oka a válogatott, amely rendszeresen játszott ott a 2000-es években, és engem úgy általában a Honvéd mellett a válogatott érdekelt a legjobban nem a Tottenham Hotspurs, ezért rendszeresen jártam Újpestre válogatott meccsre (is)
Ez volt az egyik. Az időpont 2006. szeptember másodika, az ellenfél Norvégia, éppen megint ki volt mondva, hogy a kijutás a cél, de kaptunk egy négyest, elég azt a részt megnézni, amikor a második félidőben a Torghelle Sanyika beáll, és azonnal ki is harcol egy tizenegyest, mert a Sanyika az nem ilyen plázapicsa, hanem Kispest.
A másik ok, és az Újpesten való visszatérő megfordulásaim mögött inkább ezt az indokot kell keresni, a 90-es évek elejétől, vagyis Illés Bélától Davide Lanzafame első eljöveteléig úgy éreztem, hogy bár a Kispest aktuálisan nem is olyan releváns, mint az MTK, vagy bizonyos szezonokban a Vasas, de még mindig az a kérdés, hogy az Újpest, vagy a Kispest jön a csodálatos Fradika után.
Mert hogy a zöldek voltak ebben az inkriminált időszakban a legnagyobbak, a legsuttyóbbak, legfontosabbak, a Reallal leikszelők, a nagybetűs tábor, a Lali-Dragi-Lipi-Töki-patkánytengely, a leg-leg-leg, az erkölcs, az erő az egyetértés meg az mlsz faszán a bokrétás stanicli (is).
Újpesten azért nem mindig jött össze, sőt voltak elég szarul sikerült meccsek, mint ez 2001-ből, amikor hetet kaptunk. És ez a videó azért fontos, amit a végén Szuri bától hallunk, mert így 20 év távlatából úgy emlékeztem, hogy a Szuri bá lefelé lógott ki a magyar futballból, ha a nyilatkozatok összeszedettségét nézzük, és váratlanul ért a felismerés, hogy kurvára nem, Szuri bá 4 nagyfröccs, 1 viceházmester és 2 unicum, mindez ebédig, után is értelmesebb, mint Pintér Attila öltönyben. (Bónusz az önkritikus Tóth Jóska.)
Szóval a legjobban az MTK pályára szerettem járni, mert jó volt a vendégben a szendvics, de az Újpest meccs volt a legfontosabb, mert hogy ki jön a legegyenlőbbek után, ez itt a kérdés.
Ez az érzés azóta sem múlt el belőlem, mert hát ha akkor sem számított a realitás, akkor most sem, holott csúnyán odaverünk épp a liláknak, még akkor is, ha nekik állandóan van válogatott játékosuk, nekünk meg csak egy Eppel Marcink, plusz nekik van egy Zsótér Donátjuk, akiből mi csináltunk focistát.
Szombaton zártkapus lesz a meccs, (a tévé azért adja), mert a nagybetűs tábor nagybetűs nemezistábora a 90-es évek hangulatát idézve azért lett újra rasszista, hogy keresztbe tegyen a belga tulajnak, mert Duchatelet nem kell a címer (sem).
Erről én csak annyit szeretnék mondani, hogyha öt védővel állunk föl, akkor nyerünk, ha 4 védővel, akkor az utolsó percben nyerünk. Gól: Gazdag, Lanzafame. Mezőny legjobbja: Holender Filip.
Majd, ha komolyan veszi az MLSZ, hogy a vétlen tábort nem kell büntetni, akkor utólag bővebben kifejtem. Addig passzív rezisztencia.
———————————————————
Ez a meccs is mennyire 90-es évek, amit most jön. Az Újpest megnyeri a Véber György emlékbajnokságot egy olyan Újpest-Honvédon, ami előtt a Fradisták beleégettek a fűbe egy FTC feliratot a kezdőkörnél, amit az újpesti potentátok lila festékkel próbáltak meg UTE-vá alakítani, elég szarul, miközben az újpesti játékosok lilára festett hajjal jelezték, hogy Újpest az életük, és még Véber György is beállt az utolsó 14 másodpercre, de ez mind semmi, mert
Horváth Dezső kifejelgette az újpesti lövéseket.
Azt éreztem, hogy senki sem nagyobb király, mint Horváth Dezső.
De nyertünk kupát is Újpesten, Szabó Tibi hatalmas király volt a meccsen, Martínez is triplázott, és ott van a Rabóczki-Benjamin-Hercegfalvi nevével fémjelzett 3-0-ás vereség, amikor Hercegfalvi kirúgta a labdát a stadionból, mint tizenegyes. Arra a meccsre egyébként elindultam otthonról csak sosem értem ki.
Horváth Dezső hosszú betegség után 2016 szeptemberében hunyt el. Az NB1-ben a Fradi, a Debrecen és a Honvéd kapusa volt, a Fradival kupát nyert.