Az történt, hogy ma reggel bejöttem, leültem a gép elé, megnéztem, mennyi a meló (k. sok), bele tudok e sűríteni egy beharangot (nem), Hanta írt -e valamit a máról (igen), azaz kell-e valamit feltolni. A válaszok nem abba az irányba mutatnak, hogy bármire is szükség lenne részemről, ha egy, az újságírás és a professzionalitás mércéje szerint működő blogról beszélnénk, de a CSAK (asszem) még nem az.
Az elmúlt hetekben volt nekem minden, orvostól munkahegyekig bármi, amit a tapasztaltabb és kitartóbb olvasóink csak el tudnak képzelni egy problémás RW-ről, mindez megspékelve azzal, hogy ki se tudtam menni a Rabotnicski elleni idegenbelire, ami ugyan TV-n keresztül is épp elég volt, de ez nem erről szól, én mindig (majdnem mindig) ott vagyok, a Honvéd a sport DT-je és Paradise Lostja, amit mindig látni kell. Így hiába szötymörögtem végig a nyarat az Eppel/Bobál elvesztés és a kis Uralkodó megkékülése miatt, amit csak megkoronázott az ex-ikonról érkező csodás hírek sora az utolsó hónapokbeli konstans sérültet jelentéssel megkoronázva, hát mindenhez volt kedvem, csak Kispestezni nem, aztán jött az EL, és a régóta ismert belső késztetés, hogy menni kéne, de szabim már nincs idén, mindenféle hülye szabályok okán, legalábbis olyan egy hétre való, amire a többiek mentek az Ohridi tóba élvezkedni, biztos nem. Mi a megoldás? Épp egy montenegrói esettanulmányt rakuk ösze az egyik projektünkhöz, egy másik, szintén Podgoricát célzó pedig most zárul, a final conference pedig épp a monti fővárosban volt esedékes. Ledumáltam hát 4 nap szervezéssel a főnökkel, és a crnagorác minisztériummal, hogy pont a Rabotnicski meccs hetében legyen a konf, meccs előtt egy nappal, mi meg a végén átugrunk a Boss-szal kettesben Honvédozni, mert ő néha kapható ilyenekre. Annyira elégedett voltam magammal, hogy sámán örökbecsűjét, a kiakirálymracskómihály-t dúdolgattam magamnak egy napig.
Aztán 1 héttel később a kinti minisztérium visszaszólt, hogy nekik mégis egy héttel később jó. Így a szkopjei meccs alatt itthon, a hazaink alatt pedig Podgoricában szákingoltam a fákítót, mérhetetlen lelkesedéssel, és közben azon gondolkoztam, ideje nyugdíjba menni a CSAKBLOG-ról is.
Ez 2 napig tartott, mert utána az Ábelbébi úr felkeresett, hogy van egy helye szabadon a luxemburgi rollertúrára (remélem nem az eredmény lesz az, én most a 11 órás odaútról beszélek), kinek hiányzik, hogy a fájós hátával ennyi időre berohadjon egy kocsiba? Ezek szerint nekem. Én se leszek már normálisabb.
Ezek után akkor már meg is kéne nyilvánulni valamit, ha már a detronizáló posztom óta néma vagyok, mint Horváth Adrián az első közös interjúnkon.
Szép csöndben ugyanis elkezdődött minden. A foci VB lecsengett, bennem nem keltve extra hullámokat; 3 kedvenc VB-m (ITA90, DAF2010, BRA2014) színvonalát, izgalmát, hangulatát, melyiknél mit, nem érte el azorosz kaland. Közben pedig a csapatunk itthon át is alakult, meg nem is, temettünk és hozsannáztunk, megjegyzem, Vadi külön posztot érdemelt volna tőlem, de nem volt időm, gondolom majd ha átmegy a Vidibe, én már semmin se lepődök meg visszamegy Ázsiába, akkor a búcsúposzttal pótolom az elmaradást. Lényeg a lényeg: nem írtam külön, de most mondom: neki kurvára örültem. A többiek közül Uzama czukk jó ilyen mellékes igazolásnak, a Batik Bencét 2 éve dicsérgeti a Doki barátom, de sajnos főleg azóta, mióta az olasz vendémunkás áthelyeztette magát az Üllőire, azóta győzköd engem a derék Dokk, hogy a Batik az évszázad védője, és hogy ő nem cserélte volna be a zsoldira. Kár, hogy ezzel ő van egyedül az országban, hehe. Az új légiósokról meg Holdampfról nem sokat tudok mondani, csak azt, hogy névkirályok, a magyar srácról a Nevergreen melletti másik hazai doom metal legenda, a Mood egykori énekese, Holdampf Gábor ugrott be, amúgy ő is soproni, még a végén kiderül, hogy a kis Holdkomp apja? Bamba az Bamba, ha Hegyi Iván még járna NB1-re, már 10 cikkcím lenne nála betárazva a jó Foussenire, az tuti… Skorzról meg Öcsémnek egyből a Galaxis Útikalauz vogon nevei ugrottak be, ott voltak ilyen fura megnevezések (Jeltz, Kvalcz). Prostatikus Vogon Skorz ♥. Aztán jó lenne, ha ha nem a nevük miatt emlékeznénk csak rájuk évek múlva.
Ma reggel befele jövet egy “Folytatódik -e a Progresszió?” posztcímen gondolkoztam, de az már annyira absztrakt lett volna, hogy még Fanta is kézenállva indult volna el Luxiba jövő héten, így erről lemondtam. Egy biztos. Hétvégén félig szarráázva, aztán a tribünre menekülve furcsa, amolyan második Supkaéra-hangulatú meccset nézhettem végig a Hali ellen, ami egyrészt jó, mert az egy jó éra volt, másrészt végleg lezárta bennem a BAJNOK ciklust, amiért persze picit fáj a szív, de már nem maróan, hanem inkább kellemesen, méltóságteljesen. Ábel közben esővíztől csullogó hajjal, és ezerrel gesztikulálva Gyuri felé magyarázza, hogy majdnem megverték kinnt, mert HajráLilák-at énekelt, és sok szurkerünk még nem tudja, hogy a nemnormális Ábel az mindig ilyen baromságokat énekel, a Fradipályára való buszoztatásainkon rendre a Vasast és Schiffert élteti, csak ott nem hallják a besörözött kollegák szerencsére, szóval a Tanár úr már függeszti ki a Rubin páholy oldalára az új drapiját, ami a pesszimizmus és pikírtizmus apoteózisa lett, és ott kicsit helyére került bennem tényleg minden.
Most pedig jönnek a luxik, akik ellen mindenki tuti továbbjutást vár. Én kicsit óvatosabb lennék… (meglepődtetek, mi?) Túl simán jó volt a két legutóbbi meccsünk, és ilyenkor mindig, de mindig jön valami botlás nálunk – mondja az egyik vállamon gubbasztó Realista Honvédos; Ne légy már ennyire RW, RW! Most kell tolni, míg megy a szekér! – suttogja a másikon az Optimista Kispestes. Melyiküknek lesz igaza? Nem tudom még, de most valahogy nem is érdekel (dehogynem), mert a meccsláz az jobban izgat, az pedig kezd eláramlani bennem, na nem úgy, mint mondjuk a 2017-es tavaszi hajrában, vagy egy-egy MK-döntőnk előtt, de megvan, itt van, és ez jó.
Danilo nem lesz, Hanta tegnap már kommentelt összeállítási javaslatot (“érzek valamiféle 5-2-2-1-et (3-4-2-1-et), valahogy így az elején: Vadócz, Nagy Geri – Gazdag, Banó-Szabó (Pölöskei) – Holender, feltéve, ha Bence teljesen egészséges“); Öccs Vadit vinné árnyékéknek Holender mögé (!), én pedig egy Gróf – Kamber, Boti, Prostatikus – Heffler, Gazdi, Geri, Vadi, Uzoma – Holender, Cipf kezdőt reszkíroznék, igen, Cipffel kockáztatva elöl, és igen, Batik helyén a sérülésből visszatérve is true-bb Botival.
Aztán meglátjuk. Este meccs, most pedig átadom a szót mindenkinek, én pedig nyomom a melót, hogy hatig végezzek, magam mögött hagyjam Herminamezőt, és száguldjak az egyes vilivel Kispest felé.