- A TAO-val felturbózott akadémiai rendszer hatásai alig érezhetőek a válogatott keretén.
- Az NB I-es játékosok többségükben legfeljebb kiegészítő szerepre alkalmasak, és
- a helyükön honosított, esetleg az NB I-ben soha pályára nem lépő légiósok, tehát nem a magyar futball termékei játszanak.
- Rossi mégis egy működő elegyet varázsolva belőlük, kijutott velük az Európa-bajnokságra.
Pedig 2012-ben csak egy pizzára ugrott le Budapestre.
Vajon hol vannak az akadémisták a válogatottból? //
2011-ben vezette be a kormány a TAO-támogatási rendszert, vagyis akik akkoriban akadémisták voltak, azokat nyugodtan vehetjük még a régi rendszer maradványainak. Tehát Holcsika, Botka és Kalmár, vagyis két Hemingway- és egy Tarsoly-bébi csak korlátozottan nevezhető az új modell termékének. Sallai már igen, vagyis a kezdőben az új akadémisták száma egy (1) fő, vagy ha nagyon, de tényleg megengedőek vagyunk, akkor négy (4). Plusz Szoboszlai az egyetlen emtékás évvel. Tehát legyen öt (5). Nem is rossz arány, amennyiben nem nézünk a számok mögé: a kezdőcsapat összes 125 2009/10-et követő idényéből mindössze 17 (13,6%) köthető magyarországi akadémiához. A TAO bevezetését követő éveknél az arány mindösze: 9/107 (8,4%).
A padról beállva nulla (0).
A padon viszont ott ragadt Bese és Hangya (még régivágású Várszegi-bébik), valamint Varga Kevin és Schäfer, akiket azonban már tekinthetünk TAO-gyerekeknek.
Szigorúan véve tehát a 23 játékosból, a 2009/2010-es szezont követő időben kilencen (9) fordultak meg valamelyik magyar akadémián, azonban csak hárman (3) vannak olyankok, akik a TAO-támogatási rendszer bevezezetése után kerültek az egyik akadémiára.
Gulácsi az MTK után Angliában, Szalai Attila és Szoboszlai Dominik Ausztriában, Willi Orban Németországban, Nagy Ádám pedig részben Spanyolországban nevelkedett. Hozzájuk csapható még Szalai Ádám is, aki 2004-ben, 17 évesen került ki Németországba.
A padról beálló Könyves Topolyán, Nikolic Zentán, Nego pedig a Nantes-nál nevelkedett.
Nincs meccse Magyarországon //
Gulácsi Péter, Willi Orban, Szalai Ádám, Szoboszlai Dominik, nulla, azaz nulla meccsel rendelkezik NB-s szinten. A kezdőből négyen (4).
Szalai Attila 19 évesen hazaugrott egy kicst Mezőkövesdre Ausztriából, majd két év után Ciprusra igazolt. Kalmár és Schäfer az akadémiát követően alig egy, Sallai két évet töltött a magyar bajnoki rendszerben és igazolt külföldre.
A Nemzeti Bajnokságok büszkeségei //
Az NB I (és NB II) több fix játékost is ad a válogatottnak, vagyis nem szégyen az, ha valaki sokáig NB-s szinten ragad, esetleg átmenetileg sem igazol külföldre. Viszont a válogatottsághoz legalább szükséges, de nem feltétlen elégséges (Dibusz, Nikolic, Nego, Lovrencsics, Sigér), hogy stabil kezdő legyen a Fradiban vagy a Videotonban.
Jó, az Izland elleni kezdőből egyedül Fiola számít masszív bohócligernek, azonban szépen jön fel a Fradiba magyarként beférő, ráadásul alapembermnek számító Botka. Rajtuk kívül csak Holendernek van veretesebb múltja az NB I-ből.
A cserék között már más a helyzet. Konkrétan mindenki kiszámítható enbés játékos, ráadásul ketten külföldön is kipróbálhatták magukat, és nem is feltétlen eredménytelenül. (Lovrencsicsnek volt jó szezonja Lengyelben, Nikolics Lengyelben és a Amerikában is gólkirály lett.)
A padon ragadók közül egyedül Schäfer ugrotta át az NB I-et.
Következtetés? //
Nincs sok, pláne nem egy meccskeret alapján.
Annyi mindenképp látszik, hogy az utóbbi nyolc-kilenc évben TAO-val feltőkésített akadémiák kibocsátásának hatása* gyakorlatilag marginális a válogatottra nézve, miközben a honosított, illetve más futballkultúrákban nevelkedő játékosok kvázi olyan posztokra kerültek be a válogatottba, ahová bár lennének stabil NB I-es játékosaink, azonban számukra a nemzetközi rutin megszerzése általában a július-augusztusi pár UEFA-selejtezőre korlátozódik.
*_ Egy 2011/12 környékén 14 éves korában akadémiára kerülő játákos 2020 novemberében legalább 22 éves, vagyis bőven felnőttnek számít. A TAO-programnak tehát már meg kellene látszódnia a legjobbnak számító magyar ladarúgók listáján, vagy legalább nagyon közel kellene lennünk ahhoz, hogy hamarosan érzékelhető nyoma legyen.
A magyar NB I-ből el lehet jutni a válogatottig, azonban Rossi, úgy tűnik, és ha teheti, akkor inkább külföldről válogatna, és a hazai játékosokat meghagyná a kiegészítő szerepekre.
Aminek viszont érdemes örülni, hogy a kellően változatos, sokszínű válogatott több futballkultúrát képvisel, vagyis Rossinak több játékrendszerhez, elképzeléshez is meglehet a megfelelő embere, miközben az elmúlt években feltőkésített NB I-nek is van egyfajta szívóhatása (főleg a korábban bejáratott, európai középszintet képviselő bajnokságok elől), tehát észrevehető mennyiségű olyan játékos szerepel benne, akikre epizódszerepeket lehet osztani a válogatottnál.
Reálisan nézve, egyedül talán az lehet fájó, hogy a 2011-ben bevezetett TAO-támogatási rendszernek igazából nem látni nyomát a válogatotton.
Egy mondatban //
A magyar válogatott jelen formájában csak korlátozottan nevezhető a magyar futball termékének, azonban Rossi.
[update] Az Eb-selejtezőkre és pótselejtezőkre benevezett összes (44) játékos adatait itt találod. Sajnos, előre ki kell ábrándítsalak, a kép még súlyosabb lesz, mint Izland ellen.
[update] Ha valakit nagyon zavarna a valóság, akkor számára őszinte szívvel tudom ajánlani Szöllősi György Na, ugye 2.0 című vezércikkét az NSO-n. Az MLSZ érdekességeket és összefüggéseket vadászó anyagát viszont mindenkinek, akinek az a baja, hogy szerinte nem örülök eléggé egy meccs másnapján, hanem mindenféle másról írogatok.
