Az elmúlt napokban kicsit reménykedtem abban, hogy Diósgyőrt követően, a kispesti távozása után is bilit borít Bódog. Nem nagyon, egész szőnyeget beterítően, csak épphogy, kisujjat némileg eltartva, hiszen nyilván nem akarja végleg elvágni magát a magyar fociban. A tegnapi interjú Urbányival fokozta a várakozásaimat, mert a sajtó úgy működik optimális esetben, hogy valamelyik sportlaptól felhívják Bódogot reagálni, és akkor hátha.
Kezdjük a végén, mert a masszív urbányizáson túl egyéb utalásokat is tartalmaz az anyag. Kezdem a legfontosabbal:
– Valóban nem volt megfelelő a kommunikációja a csapattal?
– Ez nem igaz, az utolsó meccsig összhang volt köztem és a játékosok között, meg tudtuk beszélni a problémákat. Ami nekem nagyobb gondokat okozott, azok a sportigazgató kirohanásai voltak, mert mentálisan tett tönkre több labdarúgót, ami sok energiámat elvitte. (…) Megesett, hogy Urbányi István a csapat előtt fenyegette meg az egyik játékost vérlázító módon, de az sem szokványos edzői feladat, hogy a labdarúgók engem kérnek meg arra, szóljak már a sportigazgatónak, hogy ne zaklassa őket esténként telefonon. A csapatba követelt olyan játékost, aki visszatérve a vírusfertőzésből a mért adatok szerint egy félidőt tudott játszani, annak is a kilencven százalékát oxigénhiányos állapotban – az orvosi útmutatás alapján ennél többet nem lehetett volna a pályán, de István nehezen értette meg ezt az indokot.
Bódog szerint tehát nem igaz az a közkeletű sejtés, hogy a kapcsolata rossz volt a csapatával, vagy legalább a csapat/közösség egy részével. Sőt, állítása szerint rossz kapcsolatok, kiszámíthatatlan viselkedés inkább a sportigazgatónál fedezhető fel.
Moutari valóban furcsa körülmények között távozott (Bódognál alapember lett volna), Kálnoki-Kis, Uzoma, Aliji, (Kamber?), Nagy Geri, (Ugrai?), (Lanzafame?) hamar és látványosan körön kívül került, amire eddig is hoztunk több magyarázatot, miszerint hamarosan lejár a szerződésük, nem illenek Bódog rendszerébe, satöbbi, azonban most bővült egy újabb lehetőséggel: Urbányi programjába nem fértek bele.
Ahogy az igazolások sem.
Amíg Urbányi azt állítja, hogy Bódognak “Sem a kerettel, sem a stáb összetételével kapcsolatban nem volt kifogása.”, addig Bódog a sportnak ennek szöges ellentétét:
– Sokszor hallottam, „projektjátékosok” jönnek, akik a klubnak kellenek, ezért nem fontos, nekem szükségem van-e az adott futballistára. Marci mentálisan nagyon erős, de sokat kihagyott, ráadásul vele együtt négy nagyon hasonló karakterű, stílusú centerünk lett, de ő sem az a mélységbe induló gyors játékos, akit kértem. A projekt a jövő Honvédjának építése, ami nagyon jól hangzik, de a jelenben is kellett volna eredményt elérni, ahhoz pedig azonnal bevethető, jó állapotban lévő labdarúgók kellettek volna – olyanokat, akiket én kértem.
Plusz, ugye, Moutari eladása.
Ha két állítás ennyire ellentmond egymásnak, akkor a logika szabályai szerint legalább az egyik állítás nem igaz. Vagy nem teljesen igaz. Esetünkben vajon melyik lehet?
Urbányi a klubhonlapon gyakorlatilag minden felelősséget Bódogra tol, elismerve, hogy bár voltak szerencsétlen körülmények, a Honvéd mindent a feneke alá tolt, pénzt, stábot, játékost, lehetőséget, és mégsem jöttek az eredmények.
Másnap Bódog a sportlapban egy félmondatban elismerve a saját felelősségét is, szinte mindenért a klub sportprogramját, és annak vezetését teszi felelőssé.
(Némi koronázás azért mindkét interjúban előjön, mint negatív körülmény.)
Vajon hol helyezkedhet el ebben a mezőben a valóság?
Bódognak nulla saját embere volt a stábjában (Györök konkrétan Urbányi trójai falovának tűnik a külső szemlélő számára), kulcsrakész játékost mindössze egyet-kettőt kapott a nyáron (Tamás, Zsótér), miközben a megegyezés értelmében át kellett volna alakítania a csapat játékrendszerét egy teljesen más filozófiai alapra, majd azzal azonnal eredményt produkálnia.
Teljesen megzavarodtam.
Egy summa a végére
A nyilatkozatok alapján úgy tűnik, hogy
- nincs tisztázva, meddig terjed a sportigazgató és meddig a vezetőedző hatásköre;
- a kerethez alkalmazunk taktikát, vagy az elképzelt taktikához rakunk össze keretet és választunk edzőt?
Márpedig ezek közül egyik sem sem a vezetőedző feladata, hanem a klubvezetésé és sportigazgatóé.
update //
lezártam, itt a végeredmény:
