mert célunk csak egy van
Mégsem Pisont viszi el egyedül a balhét az elmúlt egy évért. Értem én, hogy koronavírus, de körülmények mindig lesznek. Az viszont egyértelműen a sportigazgató felelőssége kell legyen, hogy az elmúlt egy évben képtelenek voltunk előre lepni, hogy a klubnak nincs igazán érezhető perspektívája.
Közös megegyezéssel. (via honvedfc.hu)
Szpojler: olvasóink jelenleg jóval inkább hisznek Bódognak, mint Urbányinak.
Tényleg azt hitted, hittétek kedveseim, hogy tizenpár év internetes tartalomgyártást követően nincs meg bennünk az a rutin, hogy hogyan szűrjük ki a nem kívánt szavazatokat? Hogy nem vesszük észre, ha pár percen belül érkezik több tucat szavazat ugyanarra az értékre? Hogy egyáltalán nem randomizálunk?
(Nálunk a szavazásokon nem minden vélemény számít, hanem mindegyiknek ugyanannyi esélye van bekerülni a számítók közé. Vagyis: minden rekordhoz egy véletlenszámot és a véletlenszám számegyenesen elfoglalt helyezését rendelünk, majd eldöntjük, hogy az első X darabot vesszük csak figyelembe, vagy meghúzunk egy határértéket, és az az alatti randomszámmal rendelkező rekordok kerülnek csak be a végeredménybe.)
“Valahol a szánalom deluxe kategóriája egy semmit se számító szavazást megkísérelni eltéríteni” bővebbenAz embernek azért van ujja, hogy mutogasson vele!
Az elmúlt napokban kicsit reménykedtem abban, hogy Diósgyőrt követően, a kispesti távozása után is bilit borít Bódog. Nem nagyon, egész szőnyeget beterítően, csak épphogy, kisujjat némileg eltartva, hiszen nyilván nem akarja végleg elvágni magát a magyar fociban. A tegnapi interjú Urbányival fokozta a várakozásaimat, mert a sajtó úgy működik optimális esetben, hogy valamelyik sportlaptól felhívják Bódogot reagálni, és akkor hátha.
“Bódog: Urbányi; Urbányi: Bódog” bővebbenEsküszöm, miután elolvastam a klubhonlapon megjelent miniinterjút Urbányival, még jobban összezavarodtam, mint eddig voltam.
Amúgy se egyszerű a helyzet, próbálok mérlegelni magamban, végiggondolni, hogy mit tudunk, mit fogadhatunk el tényként, ezekből mire lehet fixen következtetni, mire nagy valószínűséggel, valamint milyen scenáriók lehetségesek az ismert változók mentén?
2020 egy bonyolult világ. Két éve minden sokkal egyszerűbb volt: a merev és egyértelmű struktúra miatt, ha nagyon nem ment, ha rossz irányba mutattak a számok, akkor ki lehetett mondani, hogy például: Supkának mennie kell! Nem feltétlen Supival volt a probléma, bár az eredmények vele nem jöttek, hanem a merev szerkezetből eredő meghatározottságokkal. Akkoriban az edző volt az a fogaskerék, ami a leginkább csereszabatosnak tűnt a rendszerben.
Van tehát min gondolkodni.
“Három nappal a vezetőedző kirúgása után megszólalt a szakmai munkát felügyelő sportigazgató” bővebben“Ugyanakkor az utolsó helyre nincs és nem is lehet magyarázat és mentség a Honvédnál! A vasárnapi találkozón látottak is arról árulkodnak, hogy a feszültség az úr, egymással veszekedő, olykor tanácstalan, hitehagyott játékosok viselték a piros-fekete dresszt. A harmatgyenge szereplésben nyilván megvan a futballisták felelőssége is, de a vezetőedzőé, hovatovább a sportigazgatóként az első csapatért is felelős Urbányi Istváné is. Nem csoda, hogy a hét elején összeült a „válságstáb”, de értesülésünk szerint egyelőre minden marad a régiben. Más szóval, még él a bizalom Bódog Tamás iránt – és mások iránt is.”
Zalaegerszeg – Honvéd @ vasárnap, 15h
Nem lesz egyszerű Zalaegerszeg. Egyrészt mert idegenbeli meccs, és Egerszegen hagyományosan nem megy nekünk, másrészt győzelmi kényszerben játszunk, harmadrészt a meccs után két hét szünet következik.
Lesz tehát mit kombinálni.
Gondoljuk végig, mi van, akkor, ha minden aleset nélkül, szimplán csak kikapunk megint? Kihasználják vajon a szünetet egy edzőcserére, esetleg már talonban is van egy név, vagy újra nekifutunk a fejek rendbetételének, és hátha?
Aztán létezik olyan is, hogy tisztán csak aleset van, és a végeredmény nem számít. Például ismét újra gondoljuk a játékfelfogásunkat. Kapkodunk tovább, mintha nem erre készültünk volna tavasz óta. Esetleg visszatérünk valami bevált formához, bár akkor elismernénk: hibáztunk, netán: alkalmatlannak bizonyultunk.
“Zalaegerszeg is csak egy meccs a sok közül, ahol újabb válaszokat kaphatunk a kirakósunkhoz” bővebbenEredetileg és állítólag egy neves csapattal játszottuk volna az utolsó felkészülési meccsünket nézők előtt, azonban nem jött össze, és keríteni kellett egy másik ellenfelet. Lett belőle szombat 10:30, Mezőkövesd, zárt kapu. Egészen ma délutánig, amikor aztán kiderült, hogy a szombat és a zárt kapu marad, azonban a helyszín Győr, az ellenfél pedig a cseh Banik Ostrava.
A vicc az egészben tényleg a tegnapi ankét, ahol elhangzott A Kérdés:
“Egy nap se telt el az ankét őszinteségi rohamai óta, máris itt az újabb indokolatlanul zártkapus edzőmeccs” bővebbena felkészülési meccseink miért zártkapusak?
Kíváncsian várom az első hosszabb interjút vele, hátha megtudunk majd részleteket is. (Itt pedig a bizonyíték az avatarra.)
update 04.03. // kijött egy hosszabb interjú Pistával a Honvéd oldalán.
Horváth Feri, Bernd Storck, labdabiztos, öregfiúk.
Nagyon sajnálom, hogy nincs már Labdabiztos. Éveken át pörgött ott az elitképzés, hogy legyünk páran, akik valóban helyén képesek kezelni a magyar futballt. Aztán ha vagyunk, és szétszóródunk, akkor terjesszük az igét: a magyar futball igazából jó, csak meg kell érteni a jóságának lényegét.
Egyébként ha mást nem, a bohócliga szavunkat ennek a blognak köszönhetjük.
Most, a semmiből beugorva, meglepetésre Futó Lada kitett egy posztot a zártkapus magyar bajnokságról, benne ilyen tételmondatokkal: Mikor mindenki azt mondta, hogy egész Európa leáll, mi magyarok csak annyit mondunk : “Fogd meg a söröm!”
Nemhogy a ’90-es években, de még amikor elkezdtük a blogot Hantával, akkor is a mai poszt címe max egy korai MK-fordulóhoz társulhatott volna a fejünkben – ma pedig már NB1-es párosítás. Dehát egy tapasztalt magyarfoci-szurkoló ma már szemöldököt sem ránt egy ilyen vircsaftra. “Kibeszélő a Gyirmót ellen” bővebben
