Magyarország tagadhatatlanul sportnemzet. Négyévente nyáron a tehetségkutatós dal- és hangkritikusból hirtelen tömegek változnak vízilabda- és párbajtőr-szakértővé, és kezdenek fejhangon visítani a tévé előtt, ha a szemét, soha nem hallott országból érkező bírók lepontoznak egy leszúrt rittberget, mert ha olimpia van, akkor olimpiásat kell játszani. Az most mindegy, hogy fogalmunk sincs ki nyerte az előző négy OB I-et a vízilabdában, ettől még vízilabda-nemzet vagyunk, rajongani négyévente kell, a kettő között pedig húzza ki valahogy a sportág érdeklődés nélkül.
Hiába a történelmi eredményesség asztaliteniszben, kajak-kenuban, vívásban, az igazi magyar népsport mégis a halott, vagy halottnak hitt oroszlánba rugdosás (HOR). Annak is a tényektől elrugaszkodott szakága, ahol fontos, hogy a minket körülvevő objektív valóságot tagadni kell, vagyis úgy kell belerúgni az oroszlánba, hogy közben hangosan valami valótlanságot állítunk. A győztest a valótlanság tartalmi hülyesége szorozva a rúgás erősségével (vagyis a hallgatóság számával) plusz nyelvtani pontszám egyenlet sorrendje adja meg.
A halott oroszlánba rúgás másik változata egyébként az, amikor a halott oroszlán nem a mi halott oroszlánunk és úgy rugdossuk. Utóbbit kárörömnek nevezzük, és legalább annyira szeretjük művelni.
Nyilván a fene se akarja mentegetni a csapat eredményességét. Húsz forduló ment le a bajnokságból, és négynél (4!4!!!4!) több pontra egyszer sem sikerült eltávolodnunk a kieső helyektől. Négyre is csak egyszer. Általában 1 (egy!!1!!!) ponton belül kell keresni minket.
Aztán ott vannak a valódi mélyütést hozó meccseink, mint a Felcsút elleni két zakó, mindkettő a kilencvenvalahányadik percben kapott góllak, vagy az Újpest elleni gyufák, hogy kétszer is pár percen belül kaptunk kettőt és vesztettünk. A Kisvárda elleni szenvedések, a Paks elleni szenvedések, amikor már az sem elég, hogy szinte minden mutató szerint földbe döngölünk egy ellenfelet, ha képtelenek vagyunk gólt lőni.
Mert vannak napok, amikor tényleg képtelenek vagyunk. Hiába lőttük az egyik legtöbb gólt a bajnokságban (figyelem, ez tény!), mégis olyan érzete van az embernek, hogy helyzetbe sem kerülünk, miből lőnénk tehát a gólokat? A 30 gólunkból 13-at három meccsen lőttünk (ZTE, Diósgyőr kétszer), vagyis a maradék 17 meccsre mindössze 17 gól jut, és a másfeles átlag hirtelen egyre zuhan. A Honvéd üzembiztosan meccsenként egy gólra képes.
Hiába van nálunk a labda, hiába birtokoljuk a mezőnyhöz képest kifejezetten sokat, hiába passzolunk gyorsan és pontosan, hiába töltünk viszonylag sok időt az ellenfelek térfelén, amikor a helyzetbe kerülés vagy kapura lövés kerülne szóba, akkor valamiért leblokkolunk, és vagy rossz megoldást választunk (túl egyszerűt akarunk, belehibázunk), vagy elkezdünk megremegni, és nem vállalunk be olyan dolgokat, amiket korábban megtettünk, netán még egy passz, rontsa el valaki más. A saját fejünkben kell keresni a problémát, mert a játékunk – a számok alapján – nem rosszabb, mint a többi csapaté.
Négy forduló ment le a tavaszból, nálunk új az edző, nézzünk néhány ranglistát:
- Lövések száma per meccs: 10,00, ami a tizedik legtöbb, vagyis a harmadik legkevesebb. Az átlag 11,58.
- Kapura lövések száma per meccs: 4,00, ami a kilencedik helyre elég. Az átlag 4,90.
- Passzok száma: 493, ami a negyedik legtöbb a ligában, és a harmadik Kisvárda is csak kettővel (495) van előttünk. Az átlag 478, a lista alján pedig a Paksot (363) találjuk.
- Sikeres passzok száma: 407, ami holtversenyben a harmadik helyre elég.
- Passzpontosság: 81,83%, ami szintén a harmadik legjobb tavasszal.
- Labdával eltöltött idő: 1547 mp, a hatodik legtöbb.
- Labdával eltöltött idő per passzpontosság: 3,80 mp, ami a Fradi (3,79) mögött konkrétan a második leggyorsabb focit jelenti az NB I-ben. A ligaátlag 4,17, viszont érdekes, hogy 4 másodperc alá csak az élmezőnyös Fradi és Videoton, valamint a kiesés elől menekülő Honvéd és Újpest tud bemenni. A másik véglet az inkább másodosztályú focit játszó Budafok 4,94 másodperce.
- Tavasszal 1,5 gólt lövünk meccsenként, ami holtversenyben a harmadik helyre elég.
- Tavasszal 1,5 gólt kapunk meccsenként, ami holtversenyben a negyedik legtöbb.
- Szabálytalanság: 20,75 per meccs, ami a legmagasabb érték.
- — A nyilvánosan elérhető adatok általunk rendszerezett adatbázisát innen tölthetitek le CSV formátumban.
A számokat elnézve a tavaszi Honvéd egy tipikus középcsapat néhány extrával.
A tavaszi Honvédban azonban ott a perspektíva, hiszen gyors, pontos, tud passzolni, viszont képtelen odaérni a kapu elé, és lövésig jutó helyzetet kialakítani. Talán lehet némi túlzás a megfogalmazásban, ugyanis a számok azt sajnos nem mutatják ki, hogy hányszor lőhettünk volna, amikor inkább egy másik megoldást választottunk. Akár helyzetnek is nevezhetnénk a lövőbe keveredő játékos, viszont, ha nem lő, akkor inkább mégse. És sajnos nem lő, mert a számok ezt mutatják.
A liga átlaga 138 másodperc, vagyis ennyi labdabirtoklás kell ahhoz, hogy egy csapat lövéssel próbálkozzon. Nekünk 155 másodperc. A Paksnak 84, a Diósgyőrnek 205.
Vajon a lényegi mutatóknál, mint a lőtt gólok száma, a lövések száma, satöbbi, mit keres a Paks az élmezőnyben, miközben szinte alig van nála a labda? Talán mert fejben vannak ott? Nagyon gyanús, hogy Bognár Gyuri fejben tette rendbe a csapatot, és kihozta a játékosokból a vállalkozó kedvet. Labda nélkül bekkelni, majd, ha lehetőség adódik, akkor pár passzból az ellenfél kapuja elé keveredni, ott azonnal lőni, a többit pedig meglátjuk. Rögtön gondolnánk, hogy az ilyen foci esetében az alacsony labdabirtoklás rossz passzhatékonysággal párosul, és nem kell csalódnunk, a paksi 71,8% messze a leggyengébb tavasszal (a második Budafok is 77,53%). Nem baj, ha belehibázol, a lényeg, hogy a megszerzett labdával mindenképp a kapu felé indulj meg, és legyél elég bátor ahhoz, hogy a végén lövéssel zárd a támadást.
Hoppá, a Paks nagyjából ugyanazt játssza elvet követi, amit a Honvéd is játszott követett Rossi alatt, vagyis tapasztalatból mondhatjuk, hogy ha elég sokáig, elég nagy önbizalommal játszol, és ehhez relatív eredményesség társul, akkor tényleg hinni fogsz mind magadban, mind a saját jóságodban, és a végén tényleg eredményes leszel.
Ha a lövések számát a passzok számával vetjük össze, akkor ugyanerre jutunk. A Paksnak 25 passz kell egy lövéshez, nekünk 49, a másik véglet Diósgyőrnek pedig 62.
Érezzük, hogy valami nagyon nincs rendben, mert legalább faultolunk. Feltételezem, hogy dühösek magukra a játékosok, miközben azt is feltételezem, hogy a dühösségben van némi kifelé játszás is, hiszen általános jelenség a probléma eltolása magunktól, az inkább passzoljunk még egyet, csak ne rajtam legyen a felelősség.
Fontos látni, hogy kevesen vállalnak tényleg felelősséget. Gazdi például az egyik. Egyfelől tudatosan (ki, ha én nem?), másrészt a társak kényszeréből (majd a Gazdi megoldja), mindegyis, a lényeg, hogy komoly probléma. Ha Gazdag kiesik a játékunkból, és mivel csak egy embert kell kivenni, rendre megpróbálkoznak vele, akkor nagy a baj, mert nem tehetjük oda neki, nem háríthatjuk át a felelősség, vagyis nekünk kéne megoldani valahogy. És ez a valahogy a nagy probléma, mert jórészt jelenleg inkább sehogy.
A másik, aki vállalja a felelősséget az úgy tűnik Hidi, és pont emiatt feltűnő, hogy egyedük képtelen megbirkózni vele. Hidi maga az átlag, a stabilitás. Van egy jó ballába, amivel néha eltalálja, amúgy pedig stabil, iszonyat stabil, aláfekszik az edzői kérésnek, és próbál segíteni. Hidi nem szokott alibizni, bár a játéka közel pontos megfogalmazása az alibizésnek akkora átlag. Azonban ez az átlag nem véletlenül átlag, hiszen mindig képes hozni, és mindig szinte ugyanazt, ugyanúgy. Neki igazán nincs rossz és nincs jó napja, miközben a mezőnyben bőven vannak olyan játékosok, akik a meccseik döntő többségén eltűnnek a mezőnyben, viszont néha kijön nekik a lépés, és ezért rájuk inkább emlékezünk, és inkább tartjuk őket jónak. Igazából rosszak, hiszen valószínűleg több meccs megy el ratjuk, mint amennyit hoznak. Hidi tehát hozza az átlagot, amivel egyáltalán nem vagyunk kisegítve.
És nagyjából ennyi.
Leterhelünk egyes játékosokat, áthárítjuk a felelősséget, a hibázás lehetőségét, és nem vesszük észre, hogy ezzel egy újabb, szintén lefelé húzó spirált nyitunk meg. Nem elég a saját eredménytelenségünk, önbizalomhiányunk, azzal, hogy másokra toljuk át a felelősségünket, hagyjuk felőrlődni őket, és az utolsó mentsvárunk, a használható segítség is elindul lefelé.
Valahogy önbizalmat kellene önteni ebbe a csapatba. Ott van tényleg jó példának a Paks. Meg sem próbálkoznak a futball klasszikus ágával, bőven megelégednek azzal, ha gólt lőnek. És van önbizalmuk.
Kínzó kérdés, hogy ha az önbizalom egy tanítható dolog, esetleg egy lecsapolható és másnak beadható szérum lenne, és beadnánk magunknak, akkor most hol állna a jelenlegi alapjátékunkkal a csapat?
frissítés [15:50] // szándékoztam belinkelni egy posztot a bunteto.com-ról, ami a Paks játékával foglalkozik, és amiben hasonló következtetésre jutnak, mint mi. Idézek egy részt:
(…) A játékosaimtól ezért mindig azt kérem, vállalkozzanak és hibázzanak bátran. Aki nem vállalkozik, az nem pályára való. A hibázás lehetőségét fel kell vállalni. (…)
Mindenki más jó, csak mi vagyunk szarok. – mondja az egyszerű ember, ha a Honvéd ismét nem nyer meg egy meccset. Majd hozzátesz pár megállapítást, pl.: pontatlanság, lassúság, töketlenség, alibizés, hátrapasszok, satöbbi. Az idei idényben már annyit passzoltunk hátra, hogy a Földet megkerülve, lassan a lelátó irányából, hátulról leszünk veszélyesek az ellenfelek kapujára. Vajon, hogy lehet mindig csak hátra passzolni, hogy kerül előre a labda, amit aztán hátrapasszolnak? Hülye kérdéseim vannak, ugye?
Furcsa, hogy az emberek egyszerűen tagadni kezdték a tényeket. Nem számítanak a mérések, számok, az értékek, mert a tények nem a valóságot mutatják. Vajon hányszor hallottuk kedves szurkolótársainkat a Kisvárdára hivatkozni? A Kisvárda az elmúlt tíz meccséből konkrétan egyet tudott megnyerni. Ők lennének a követendő példa? Netán a tizenkettőből egyet nyerő Budafok? Vagy a 19 meccsen 42 gólt kapó Újpest? Emberek rettegnek a Zetétől, miközben tavasszal még nem nyertek meccset, pedig már játszottak velünk is, akik, ugye, szarabbak vagyuk bárkinél.
Igen, az eredményességünk elmarad a várakozásoktól. A Nagy Népi Elvárástól.
Viszont nem vagyunk végtelenül szarok, nem lógunk ki a mezőnyből egyáltalán lefelé. Sőt, hatalmas potenciál van a csapatban, amennyiben fejben össze tudja kapni magát, és nem görcsöl rá a meccsekre, mer egy kicsivel több kockázatot vállalni az egyének szintjén.
Végre elkezdtük birtokolni a labdát, végre merünk passzolni (vö.: az őszi teljesítményünkkel), most jönne az, hogy végre merjünk lőni, végre merjük néha megcsinálni a váratlant, és ne arra várjunk, hogy majd más fogja helyettünk, mert nem fogja, hiszen a végletekig ki van facsarva, nem képes rá, kedvét veszíti, van/lesz elég baja.
Mondanám, hogy bizakodó vagyok, azonban nem vagyok benne biztos, hogy nálunk most elsősorban sportszakmai problémák lennének. Van az is, de egyáltalán nem biztos, hogy az eredményességünk szempontjából* a legsúlyosabb. Eleve, ennek a keretnek – ahogy mondani szokás – edző nélkül is kényelmesen bent kéne maradnia.
*_ Az egyértelműen sportszakmai probléma, ha egy csapat nem képes kihozni magából mondjuk az elvárható 80-85%-ot, csak 60-65-öt. Az viszont nem feltétlen elsődlegesen sportszakmai, és erre céloztunk az előző bekezdésben, ha nemhogy 60-65-öt, de 40-et se sikerül – szinte edzőtől függetlenül.
Valami nagyon nem működik a fejekben. Fogalmam sincs mi lehet az oka, milyen a hangulat az öltözőben, a klubházban, a csapaton belül; milyen hatások érik a srácokat honnan és kiktől; hogyan dolgozzák fel az eredménytelenséget, az elvárásokhoz egyáltalán nem illő szereplést; tényleg nem tudom, mert se egyénileg, se csapatként nem működnek.
Ja, és a másik lényeg: legalább azt ne vegyük el tőlük, ami elértek, amivel rendelkeznek, mert bizony van pár érdeme is a játékunknak.
Tényleg ennyire komoly Magyar Nemzeti-Lakossági Népsport belerúgni az oroszlánba akkor is, ha épp nem érdemli meg? Sőt, pont azzal az indokkal. Lenne annyi dolog, amiért igen, akár nekifutásból, szöges bakanccsal is, viszont amikor már eleve a földön fekszik, és magától, önerőből került oda, akkor ráejteni a tizenhat tonnát habzó szájjal, mondjuk a hátrapasszok kizárólagosságát számon kérve, nem is tudom, talán parasztság. Ennyi erővel azért is szidhatnánk, mert halott oroszlán és nem zebra, radiátor, vagy indiántánc.
A lényeg persze, hogy jó hangosan, hogy jó sokan meghallják, minél egyszerűbben, szinte jelszavak szintjén, hogy még több embert hülyítsünk be a saját felelőtlen állításainkkal, mert – és ez a kedvencem, hiszen tízből tízszer előjön – nekünk szemünk van hozzá, mi látjuk, amit más nem!
vh kommentárja (minősítése!) az ilyen emberekre: hülye vagy fiam, egy igazi idióta, aki valószínűleg a Facebook előtti időkben is valódi idióta lehetett, csak akkor nem volt lehetősége közhírré tenni, és megmaradt az idiotizmusa a szűk családi-baráti körben. kellemetlen, hogy amikor az idióták egymásra találnak, akkor egymást hülyítik tovább, és lesznek mindannyian még idiótábbak, még biztosabbak a saját idiotizmusuk érvényességében.
a poszt utolsó harmada-negyede az ilyenkor szokásos öncélúságot tartalmaz.
címlapkép: fb/honvedfc
Nem a fejünkben kell keresni a hibát hanem a felkészítésben !
A játékos akkor magabiztos ( és amúgy minden ember az életben) amikor teljesen fel vagyok készítve/készülve az adott feladatra.
Amikor tudjuk hogy SEMMI olyan nem történhet amit előzetesen nem zongoráztunk végig.
Amikor még az előre nem látható meglepő fordulatok sem tudnak kizökkenteni mert VAN rá megírt forgatókönyv !
Rossi volt az elmúlt időszakban az az edző aki MINDENRE felkészítette a játékost !
Sírtak is emiatt mert robotnak, gépnek érezték magukat a játékosok, de pont emiatt működött a rendszer.
A magyar edzők nagyrésze RÁBÍZZA a játékosra hogy egyéni képessége alapján döntsön az adott szituációban. ez a ’60-’70-es években remekül működött, sőt akkor még 10 kisfröccs megivásával is pályára lehetett lépni és virtuóz megoldásokat láttunk.
A játékosokra rábízott DÖNTÉSEK miatt van a sok taccsra rúgott labda, amiből 3-4-et minden meccsen leprodukálunk.
Az indító játékosnak fogalma sincs merre kéne továbblőni a labdát és az utolsó pillanatban DÖNT és rúg. A fogadó játékos GONDOLKODIK hogy beinduljon ? Visszaforduljon? megálljon. És az utolsó pillanatban DÖNT. Legtöbbször ilyenkor taccs, vagy labdavesztés.
A másik a játékosok mozgásának/mozgáskoordinációjának megreformálása.
nézzük meg hogy a modernebb csapatok kigyakorolták hogy pl. előrefutás közben azonnali megfordulás, akár hátrafelé futással. Kb olyan mozdulatsor mint a kézilabdában vagy a kosárlabdában.
Így nem lehet őket se megfutni, se kicselezni és a passzsávot is zárják mindig.
Mi pedig körülményesen és lassan fordolódunk, gondolkodunk a jó döntésen és közben már vissza is rendeződött az ellenfél.
Majd passzívan körbepasszolgatjuk a védőfalat, senki nem vállal felelősséget, továbbrúgja biztos helyre.
Aztán feltesszük a kezünket meccs végén hogy „mi rengeteget passzoltunk ” és ” nagyon sokat volt nálunk a labda…”
Ezt a fajta játékot a pl. a kézilabdában BÜNTETIK, passzív játékért egyszerűen ELVESZIK A LABDÁT !
A mai korszerű védők és középpályások olyannyira gyorsan fordulnak és változtatnak irányt hogy csak egy lábról lábra gyorsan folyó labdával sikerülne bármiféle rést megtalálni.
Ehhez viszont automatizmusokat kell leoktatni, tehát ha X játékos felé megy a, akkor gondolkodás nélkül vakon rúgja Y játékos felé, mert az TUDJA hogy neki be kell indulnia ha esik, ha fúj.
ezekhez kellene még egy dinamikus futás, azaz a kezdősebesség csúcsra edzése, a futásmennyiség növelése ,ami az erőnléti fitness edző(k) felelőssége.
rövidre fogva :
Az egész stáb egy talicska aprószart nem ér !
Pisontot meg kell tartani egyéni képzést tartani, Dajkát ellenfélnézőnek és a többit elzavarni a büdöskurvapicsába.
Hozni egy JÓL KIVÁLASZTOTT külföldi edzői STÁBot kompletten.
A szakmai igazgató sara hogy lassan egy év alatt nem tudott leakasztani senkit.
Egy Hemi pl. folyamatosan 3-4 nevet a kalapban tartott (külföldit+magyart) bármi eshetőségre.
Bár a városi pletykák szerint Horváth Feri azért nem jött mert nem akartak vele 3 évet aláírni, hogy 2 hónap bukás után évekig fizesse a vezetőség a semmit
Illetve Kuttor állítólag nem adta a nevét ehhez, mert látta hogy nem lehet ilyen edzettségű és morálú játékosokkal elérni semmit és csak leégetné magát. (fene tudja igazak e ezek?)
CSAK.
Amúgy ez az értelmezés is kompaktnak tűnik, az egyetlen, amit nem értek benne, hogy Bódog és Pisont között miért van ekkora különbség? Miért teljesen más az alapjátékunk, mért durván mások a két edző alatti számok? Vagyis akkor Pisont bár előrelépés, de nem eléggé? (Így értelmezhető lenne számomra is.)
egyik sem előrelépés. Bódog megpróbált beszerelni egy V8-as 5000 köbcentis motort egy tarbantba… Pisont Pista pedig a trabiból kiszerelte a motort, kivágta a taposólemezt alul és a játékosoknak kell hajtani a kocsit lábbal.
Rossi pedig mindegyik csapatánál egy komplett autót épít nulláról, tervezéssel (csapatfelállás), alkatrész legyártással (játékosok beépítése) , összeszereléssel (taktika) és be is lehet röffenteni a gépet.
Pisont ugyanígy bukott a magyar kjorosztályos válogatottnál. Bódog ugyanígy bukott minden magyar csapatnál, Rossi ugyanígy eredményes volt/van .
A statisztikai adatokkal azóta nem foglalkozom, amióta megtanultuk a SÚLYOZOTT VISZONYSZÁM elvét, azaz hogy az egy nem mindig egyenlő az EGY-gyel.
Akkor a kérdés igazából az, hogy miért nem építkeztünk? Sanninoval kidobtunk egy csomó időt, Bódoggal dettó. Akkor a vezetésben van a rendszer színtű hiba?
Sanino és Bódog is egy hiányos, igazolások nélküli csapattal kezdte meg az idényt. Majd kaptak játékhiányos játékosokat. Mire felmérték a keretet már ki is lettek rúgva.
És akkor a tavaszra mit mondjunk? Most Eppel, Baráth és Mézga esett ki, és az érkező Bőle, Nagy és Klemenz is játékhiányos. Egyedül Bardea nem. Miben is különbözünk most a korábbiaktól?
Ez igaz, de Pisontnak csak az érkezőket kellett felmérni, még az előzőknek a játékosoktól kezdve szinte mindent.
Kaptak is rá bőven időt, plusz tétmeccseket az El-ben gyakorolni.
Most már rég nincsenek akkor mi a baj?
A számok szerint nekünk az első harmadban kéne lenni a tabellán??
Nem. Ilyen állítás nem hangzott el, sőt, pont az van leírva, hogy a számok alapján pont ott vagyunk, ahová tartozunk, pont azokkal a csapatokkal körbevéve, akiknek szintén itt van a helye.
Az állítások a posztban a következők voltak:
– jóval többre is képesek lehetnénk, mert felfedezhető némi ellentmondás a számaink között.
– nem vagyunk annyira szarok, és nem annyival jobb mindenki más, mint ahogy az hajlamos megjelenni az egyes szereplő kommentárjaiban, mert a tabella is egy objektív mérőszám, és ott elég sűrűn vagyunk a végén, és alig valamivel a felsőház alatt.
Mondom én, hogy pszichológus kellene ide.
Ami engem mindig meglep, az a passzpontossági mutatónk. A meccset nézve az az érzésem, hogy minden labdát eladunk. Kérdésedre válaszolva nem tudom hogyan kerül akkor előre a labda, de ha visszanézed mondjuk a legutóbbi meccsünket, bosszantóan nagy százalékban rontjuk el az előre passzokat, főleg a kulcspasszokat, amiből helyzet, vagy gól (gólok) lehetnek. Név nélkül: zseniálisnak látszó kiugratás három ember között, de a labda hosszú. Vagy keresztlabdával próbálkozik valaki és megtalálja 4 ember között az egyetlen védőt, vagy hosszan adja, esetleg kirúgja… egy biztos, a pontos labda a legritkább. Aztán ott vannak a „beadások” miért nem mennek?? 10-ből hány beadás megy jó helyre, kettő? Egyértelműen koncentráció hiány. (azért koncentrációs táborba nem küldeném őket :) de szakemberre szükség lenne. Mert az ilyen eladott labdák, ki nem kényszerített hibák, alapként elvárható megoldások balul sikerülése serdülő szinten is bosszantóak, nemhogy egy profi esetében,. Az ilyen hibák felnagyulnak bennem, jobban megmaradnak ezért nagyban befolyásolják hogyan emlékszem vissza az adott meccsre.
Hányszor volt olyan, hogy volt 5 pontos előre építkező passzunk első félidőben?
Ami nekem szembetűnő, hogy amikor több ember között pattog a labda, és kikerül a bolyból szinte mindig az ellenfélhez kerül. Egyszerűbben, párharcot keveset nyerünk.
Az az érdekes, hogy nekem is úgy tűnt hétvégén, mégis szinte darabra pontosan ugyanannyit nyert a két csapat.
Valószínűleg azért, mert fontos szituációkban vesztettük el azokat a párharcokat, így az jobban megmarad bennünk.
Ha a Paks ellenni meccs után megkérdeztél volna száz szurkolót, esküszöm, nyolcvan azt mondja, hogy a Paksnál volt többet a labda. Pedig példátlan nagy különbség volt aznap a javunkra.
Ja, mozgattuk hátul Tujvelt. Gyakorolhatta a kirúgást, mármint a tacsra való kirúgását.
Én is a nyolcvanban lettem volna, mert annyira negatív vagyok, hogy még akkor is az ellenfelet látom jobbnak, ha mi nyerünk. És ha valami, na ez nálam soha nem edzőfüggő, Rossi, de talán még Komora Imre bá idején is így volt. :D
Nem, ezt nem gondolnám az emberelőnyös 20 perc miatt.
Dehát pont nem. A Paks totálisan rendszeren kívüli, ez a lényeg. Ilyen szokott lenni, hosszú távon nyilván nem fenntarható, de amúgy működő modell. Nekünk viszont van valamiféle stabilitásunk, ellenben nem tudunk átlépni az árnyékunkon, amit a szabadon játszó Paks éppenséggel megtesz. Aztán vagy bejön, vagy nem. Most az van, hogy nagyon ad a gép nekik, mint adott nekünk is 2017 környékén.
Ahogy azt is érdemes észrevenni, hogy a labdatartás, a passzolgatás (akár felállt fal ellen körbe-körbe) csak úgy nem jön magától, mert akkor mindenki képes lenne rá. A Paks akkor lesz gondban, ha játszania kell majd. Nekünk sikerült a fokozatos átállás a játszásra a bajnokcsapat idején, kérdés a Paksnak hogy fog menni. Ha sikerül, akár dobogó is lehet idén vagy jövőre, ha nem, akkor mennek a kiesés ellen.
Jó dolgok a számok, és pont az a lényeg, hogy egy ellenpélda nem gyengíti, hanem épp erősíti őket.
Okés, de emélekeim szerint középen elvétve tudunk megszerzett labdát felvinni, általában a megszerzett labdákkal rögtön kiszorítanak szélre és úgy kerül előre a labda, ami megmagyárazza a sok passzolgatást, és a hátra történő passzolgatást, vagy labdajárogatást, a kevés kapuralövést, mert nincsen szélről bepassz játékosunk, csak szakmai igazgatónk és azt is miért indul ellenünk annyi kontra középről, mert ugye arra felé törekszünk, hogy kapura lőhessünk és bezony el el akad az a frány labda az ellenben.
Na, vagyis a lényeg, hogy próbálom a pozitívat belelátni a tavaszunkba, vagyis hogy
– mennyit léptünk előre az őszhöz képest (sokat),
– hol helyezkedünk el jelenleg a többi csapathoz képest (valahol középen),
– milyen perspektíváink lehetnek (itt nyilván csak reménykedek, amikor bármit állítok), és
– kicsit próbálnék odaszúrni azoknak, akik szerint a számok nettó hülyeségek. A számok léteznek, és tök jó, hogy ahány ember, annyiféle dolgok képes kiolvasni belőlük, viszont magát a létezésüket tagadni, munkaszóval mondjuk azt rá, hogy butaság.
Nem hiszem, hogy ne lennének, mert pár alapsémát akkor is ismerni kell, ha nincs edző a csapat környékén sem. A kérdés nekem továbbra is az, hogy miért nem merünk vállalkozni? Ha lennénk újabb és újabb sémáink, akkor azt se mernénk meghúzni, mert a jóval egyszerűbbet se merjük jelenleg. Tyúk-tojás problémának tűnik, mert mindkettő védhető álláspontnak tűnik, és egyik se létezne a másik nélkül.
(Amúgy minden visszapasszolós játék feltételez legalább egy előrepasszt, vagy nem? Tehát ha létezik visszapassz, akkor kellett legyen előtte előrepassznak is, amihez képest vissza lehet passzolni. Fura, hogy ezeknek az előrepasszoknak a számát mentálisan kinullázzák a visszapasszokra panaszkodók, mintha nem is lennének.)
Azt én tényleg kinullázom, amikor egy védő előreadja 5 métert a védekező kpnak és az visszaadja neki “168*” egy meccsen..
Tehát ha az előrepassz ki van nullázva, akkor az abból következő hátrapassz is nulla? Vagyis az eredőjük nulla? Tehát a hátrapasszolgatás pont ugyanannyira igaz, mintha azt írnánk, hogy előrepasszolgatás megy?
Nem, ahogy írtad mentálisan csak ezeket a legtöbbször teljesen felesleges hátra passzokat nem tudom hova tenni. Mikor senki nincs körülötte, de nem megfordul és előre passzol, hanem vissza a védőnek, hogy majd rúgja előre, ha tudja..
Másik vitaindító szál:
********************
Szerintetek, ha megkérdeznénk rögtön a meccsek után, hogy melyik csapat volt jobb a klasszikus InStat-mutatók alapján, akkor a szurkolók (vagyis az itteni olvasók, válaszolók) mekkora arányban találnák el?
Valahogy így nézne ki:
Labdabirtoklás: Honvéd – közel azonos – ellenfél
Passzok száma/pontos passz: Honvéd – közel azonos – ellenfél
Kapura lövés: Honvéd – közel azonos – ellenfél
Kaput eltaláló lövés: Honvéd – közel azonos – ellenfél
Szabálytalanság: Honvéd – közel azonos – ellenfél
stb.
Szerintem jó ötlet! Érdekes eredményre vezetne az biztos, mivel a szurkoló érzelmi alapon éli meg a meccset.
Hmm, akár lehetne nickekkel, amolyan instat-totóként. Fixen hat eseményre rákérdezni a meccset követően, és 1×2, vagyis honvéd, x, ellenfél (az x legyen kb 5%-os hibahatáron belül). Aztán lehet nézni, hogy kinek hánytalálatos volt a szelvénye.
Minap megfuttatjuk, lenne-e rá igény.
Vélhetően kevesen találnák el. A tévedés IRÁNYA viszont (felfelé, vagy lefelé) egészen biztosan egy irányba mutatna. Konzekvensen.
Győzelem esetén a pozitív (Honvéd) vereség esetén pedig a negatív (ellenfél) irányba. Erre komolyabb összegbe mernék fogadni.
Hmm, valószínűleg igen (@blaserferenc:disqus is ugyanezt fogalmazta meg más szavakkal épp).
Vajon mi lehet az a különbség, ami már feltűnik akkor is, ha ellentétes eredmény születik a meccsen? Tehát ha kikapunk, de 80-20 a labdabirtoklás nekünk, akkor még beírnák az emberek, hogy ellenfél? 70-30-nál? 60-40-nél? Mekkora százalékot jelent a végeredmény az ellenfél teljesítményéhez hozzáadva?
(Apró megjegyzés: volt egy olyan állítás, hogy a Korzónál parasztabb dolog nem történhet egy saját csapattal. Aztán feltalálták a Facebookot.)
Számszerűsíteni nem tudom. Hajlanék arra, hogy a 80-20 MÉG nem hozna a valóságtól eltérő eredményt. Kérdés számomra, hogy kik az alanyok, akik az érzékelés alapján értékelnek? Azrté időnként az objektivitás szikráját sem érzékelem (mondhatnám, hogy győztes meccs esetén én is el tudok szállni az örömtől…különösen, hogy oly kevés lehetőségem van rá).
Nem bízom az emberi objektivitásban. Nem működik.
És -nem feltételezem, de tény- lehet csalni is. Eredmények.kom és más oldalak is elég pontosan adják.
Jó, de ha valaki csalni akar, az úgysem akar játszani. :)
Azért van némi eltérés a két adatsor között:
https://uploads.disquscdn.com/images/9b42d1c33be9a686095361948296a6fc19fb59cfc0814fe76511b97676b70289.png
Kétségkívül van. Ami tény (sárga lap, szögletek, gólok, miegymás) ott nincs, de ami -lehet- szubjektív (kapura lövések, ilyesmi) ott tényleg szór.
Nos utóbbi esetben viszont pontos metodikát kérünk tőled, hogy ne lehessen ilyen tévedésnek még a lehetősége sem. :-)
Amúgy az InStatnál publikus, hogy mit minek mérnek, kint van az oldalukon is, csak ki kéne keresni.
Az eredményeket pedig szoktam látni hogy készül. Egy-két srác ül a kezében telefonnal a meccsek lelátóján, és nagy gombokat nyomogatnak kb valós időben. Ha elüti, elütötte, minden event a nyomó döntése, és mivel élőben csinálja, visszajátszása sincs. Ritkán látok olyat, hogy mindkettő ugyanazt nyomná, és a rendszer csak azt fogadja el érvényesnek, amit adott intervallumon belül ketten is beküldtek (így lenne biztonságos). A lényeg, hogy a nyomogató srác döntésére, valamint az ujjának találati pontosságára van bízva minden, miközben az InStatnál visszanézik a meccsvideót, darabokra szabdalják, és minden pillanatról külön döntés születik, akár tucatnyiszor visszanézve.
Akkor viszont le a kalappal az eredmenyek.com előtt, mert a körülmények ellenére igen jó adatokat produkálnak. Bevallom arról fingom sem volt hogyan működik -meg is leptél rendesen- de még így is pontosabb adatokat ad, mint (már bocs a példáért, csak az utóbbi sokkal statikusabb, tudom, hogy nem összehasonlítható) a holtankoljak. hu, aminél kevés szarabb „élő” adatbázist látni. Lehet, hogy a kutakra is ki kéne küldeni a nyomogatós fiukat?
https://uploads.disquscdn.com/images/80a0b97de9fd007b0c4bf0b7e8e28a43f607b0cc2f7047664a4c9fb51ddf2221.jpg
A Fehérvár ellen nem volt kaput eltaláló lövésünk. :)
Ez azért van, mert nem az itteni nagyérdemű számolja a lövéseket. Ennyi :-)
Igazuk van szakértőinknek, nagyon gyengék vagyunk. Még gól esetén sem találjuk el a kaput. :)
Ugyanaz instatnál:
https://uploads.disquscdn.com/images/0fa9155c52b70c897ff487054dbfe5f0130061c9a911e122cebd624bf903efdb.png
Ezt nagyon nehéz megmondani, pl. valaki rosszul játszik egy meccsen, teszem azt GBD mondjuk eladná a labdák nagy részét, nem is mutatkozna, aztán az utolsó percekben bebassza a győztes gólt, ő lesz a meccs embere és mindenki csak erre emlékesik az értékelésnél. A szurkoló memóriája szelektív, tudom ezt magamról, van úgy, hogy én is „rászállok valakire” meccsek alatt, alapból csak a rosszat látom és így marad meg, aztán jön a gólja vagy az instat adat és kiderül ő volt a leghasznosabb. Azt figyeltem meg magamon, hogy az esélyesebb csapatok ellen rosszabb játékot is jobbnak látom, a gyengébb vagy nevesincs csapatok ellen pedig a jó játék sem tud elég jó lenni, szóval szerintem nálam nálam prekoncepció a négyzeten + elvárás x hangulat és az eredmény még így is kisebb egyenlő, mint az objektív adatok. (már ha ez értelmezhető).
Semleges nézőként lehetne csak objektíven megítélni, de ott sem mindig tud semleges maradni az ember, néha elcsábul egyik vagy másik irányba.
Alap. Ezért is szeretem, ha a számok visszarángatnak hétről-hétre a valóságba, és nem kezdek el értelmetlen ábrándokat követni (a saját hozzáértésembe vetett magabiztossággal teli hittel). Inkább az érzeteket és a számokat valahogy összevetve próbálok következtetésekre jutni, hátha.
Most, hogy megtudtam, idióta vagyok és az is voltam face book-os létem előtt is (bár most sincs) és parasztságokat művelek mert leírom, amit gondolok, jobban érzem magam.
Eddig nem tudtam miért is vagyok mérges a csapat helyzetére. Miért zavar annyira és tölt el indulattal, hogy egyes játékosok látszólag szarnak a Honvéd helyzetére, hogy egy edző (vagy nem tudom ki) annyira favorizál egy ide nem való, egykor jó, de most meccsek és értékes pontokért felelős játékost, hogy az gyakorlatilag akkor is kezdő lenne, ha csak egy lábbal jelentkezne játékra (bár az átlagot biztos akkor is hozná). Szóval nem tudtam, de most már értem, az idiótizmusommal párosuló parasztság késztet erre.
Mégis talán legbelül pislákol bennem némi remény, hogy mégsem ez az igazi ok, hanem nem az, hogy egyszerűen muszáj kiírni magamból amit érzek és gondolok ( szerintem kultúrált formában), mert talán így könnyebb elviselni a jelenlegi elkeserítő helyzetet. Azt meg, hogy e közben nem mindig mért statisztikával alátámasztott dolgokat írok, engedje meg nekem a szólás és gondolat szabadság, ami itt még működik.
És a haldokló, kiöregedett oroszlán – akibe esetleg szavaimmal “belerúgtam”- a sértődés helyett inkább kapjon a fejéhez és ha nem igaz amit mondtam cáfoljon rám a teljesítményével. Ha pedig van olyan tagja akire igaz és kiöregedett akkor ezt ismerje fel, ne akadályozza a falkát, tapasztalatai a partvonal mellől jobban hasznosulnak.
Megyek regelek a facéra, hogy kikiabáljam ott is..?
Persze, ki kell írnia magából az embernek, ha az segít. Nem is erről szólt a poszt öncélú része. Inkább kifejtem itt:
nagy ritkán dolgom van a Facebookon, mert vannak még társaságok, akiket nem lehet lebeszélni arról, hogy elsődleges kommunikációs plaformként azt használják. Ilyenkor felmegyek, és amit a falon, vagy feedben, vagy a franc tudja minek hívjákon látok, az elborzaszt: egymás alatt jelszavak szintjén, hogy szarokvagyunk, pisontnemedző, hidialibi, csakahátrapassz, lassúak vagyuk, ilyesmik. Nulla bizonyíték mögötte, és amikor valaki felhívja a figyelmet az egyértelmű hülyeségre, akkor a rögtön jön a válasz, a következők egyikéből:
– nem is vagy honvédos,
– én még láttam Puskást, Tichyt, Kocsis Lajost, Détárit, Bárányost, Bánföldit… tehát jobban tudom,
– a számok hülyeségek, a szemünknek kell hinni.
Most komolyan, tényleg ez lett a színvonal? Vajon a hentesnél is hőbörög, amikor leméri a húsz deka parizert, hogy az hülyeség, tessék még rátenni nyolc-tíz szelettel, mert a szeme mást mond?
Ha úgy látja, hogy a mérleg cinkelve akkor biztosan..?
nem lehet, hogy tényleg az a gond, amit már a szerző is felvetett, hogy nincsenek begyakorolt formulák, ziccerek a támadóharmadban a gólszerzésre? ha van 1-2 jól begyakorolt, működő húzás, ami az aktuális ellenfél gyengeségeire van felépítve, tök mindegy, hogy hányat passzolunk, meg hány százalékban van nálunk a labda. Rossi és a video elemzője ebben is nagyon erősek, elég csak megnézni, hogy a válogatottnál milyen huzogatások, egyérintőzések vannak néha. Ilyenek nélkül is bent lehet maradni az nb1-ben kis szerencsével, mert pont annyira számít a véletlen, meg annyit hibáznak az ellenfelek védői, de én nem a fejekben, akarásban keresném első sorban a problémát.
Egyetértek Hanta úrral, a fejekben kellene rendet rakni. A folyamatos motivációval is gondok vannak a játékosok nagyrészénél.
Itt van pl. a sóstói meccs ahol végig motivált és koncentrált volt mindenki. Még Tujvel is. Aki szokásától eltérően nem az ellenfeleknek vagy taccsra rugdalta ki a labdát, hanem saját játékoshoz!
Megjött ebayről a kamera, vagy mi történt?
https://www.honvedfc.hu/hirek/kozvetitjuk-a-kupameccset/2021-02-08
Sokáig vártunk rá remélem megérte!?
?
:-))
Azért örülök is neki. És ez kissé szánalmas…
Szerintem a Kerülettől vesszük át a stream-et. :)
Én is pont erre gondoltam.
http://www.csakfoci.hu/magyar-foci/nb-i/mezokovesd_zsory/megvan-a-megegyezes-magyar-valogatott-jatekos-igazol-az-nb-ii-as-vasashoz na tessék!! Milyen vonzó is az NB2…
Azért annak van egy diszkrét bája, hogy a jövőre az NB1 egyik csapata mögött a labdarúgó szövetség elnöke áll majd… Egy másiknál a stróman strómanja, a következőnél a diszkalkuliás NAV vezér, a következőnél a feleséghalmozó, és gyakorlatilag a végtelenségig (értsd: 12) lehetne folytatni a sort. Klasszik banánköztársaságokban meg posztszovjet szemétdombokon kevésbé tűnik gyanúsnak a foci.
Ugyanmár, mindenhol a világon így megy, lásd bájern, péesgé, cselszí,stb.! :)
Mint a csapat többség által értékelhetetlennek nevezett tavaszi produktumaiban afféle mutánsként pozitív fonalat is meglátó (Vidi és Paks ellen a játék nem volt szerintem über gáz, a 2 mattos gólig a Kövesd ellen sem) egyed, szinte zavarba jöttem a poszttól. ?
Korábban jeleztem óvatosan, még a téli etap végén, hogy ide és ezeknek első sorban
nem mágnestábla kell, hanem Csernus. Vagy valami hasonló lelki dózer.
Ha ez egy másik edző, vagy tényleg maga a Doktor, vagy mittom milyen kócs, majdnem mindegy is, de kell.
A ballábas kövesdi védő jobbal élete gólját vágja nekünk, a kutya Újpest Simonja 25-ről izomból beveri, és 2x ugyanezt eljátssza, csak azok ippeg nem mentek be, itt meg a 16-os előtt elfogy a tudomány.
Tessék lőni, próbálkozni, cselezni, vágjanak fel, szabadrúgás, tizi.
Maradona mondta a netflixes doku filmben a másodosztályú mexikói csapata játékosának: cselezz, lőj! Nem baj, ha elrontod, de lássam hogy próbálkozol!
Na ezt kérném én is tisztelettel: legyetek tökösek, be kell törni a tizenhatosra, és lőni. Nem megy be 5x, bemegy hatodjára. A 8 ezer passzért a mezőnyben nem adnak 3 pontot.
Részemről összefoglalnám. Nagyon nem érdekel, hogy a gombot nyomogató mit nyomogat. Igazából az sem, hogy ki futotta körbe labdával a földet 90 perc alatt 2x. Sőt az sem érdekel ki játszik, meg még az sem, hogy ki az aktuális 2 hónapját töltő edzőnk éppen. Az meg hogy ki hányszor passzol kifejezetten idegesít mert úgy baromság ahogy van. Ami viszont érdekel, hogy a meccs végén mi áll az eredményjelzőn. Sőt csak ez érdekel. Elég lenne a 92. percben megnézni az eredményjelzőt, mert akkor 92 percek kevesebbet bosszankodnék. Igen csak hát a szurkoló már akkora marha, hogy mindig reménykedik. Tényleg, már vissza se tudok emlékezni mikor játszottunk jól.
Ebben az esetben az elvárásod félig teljesült, hiszen nem játszunk jól. Már csak az a rész hiányzik, hogy a végén mi vezessünk.
Tehát akkor végre mégis csak te is beláttad azt a bognárgyörgy-i igazságot, amit bőszen próbáltam értésedre adni oly sokszor, hogy a futball egy olyan játék, amelyet nem lehet lecsupaszitani az ilyen felszines statisztikai adatokra… :-)
A hozzáértéséhez „szem” kell, ami valakinek van, valakinek nincs.
Az !!1!!! az hibás megoldás.
Helyesen ”1”’ lett volna.
(Bocs, még csak itt tartok a posztban, ha látok még kötekednivalót, szólok?)
???