Mastodon Mastodon

Kedvencek és önjelöltek

Minden klubnak vannak legendái. (Bocsánat, majdnem mindegyiknek, a közegre oktorjált entitásokról, pl. Dynamo Berlin, Viitorul Scornicesti, Felcsúti Törekvés, most ne beszéljünk). Igaz ez a magyar csapatok nagy részére is.

Ki hosszabb (a fővárosi klubok nagy része), ki közepes (Győr), ki újkori (Debrecen, Videoton), ki legújabb kori (Paks…) „történelemmel” rendelkezik, ennek megfelelő számú legendával, megkerülhetetlen kedvenccel, ikonnal. Van akinek világhírű ász jut (Puskás, Bozsik, Tichy), van akinek itthoni válogatottak (Szentes Lázárék győri garnitúrája, a Müller/Kiss/Izsó-féle Vasas, vagy a ’70-es évek Újpestje, nálunk a ’80-asokból Nagy Antal, Sallai, Kovács Kálmi, Esterházy, Bodonyi).  És van, akinek Sándor Tobe meg Dombi – hát igen, érezzük a különbséget, de azon a szinten ők is megdolgoztak az elismerésért.

A játékosok közül, aki komolyan veszi magát, sokan vágynak ilyen szerepkör betöltésére. Nem véletlen lubickolt az Itáliában ehhez kevésnek bizonyuló Davide Lanzafame a helyiérdekű DelPiero/Totti szerepben Kispesten, amíg el nem baszta. (Kétszer is). De amíg joggal élte szerepét, megérdemelt minden hozsannát, mert megdolgozott érte – a pályán, nem nyilatkozatokkal, egy leszállított bajnoki címmel. Köszönjük, mindörökké! Ahogy megdolgozott a hasonló elismerésért szürke eminenciásként régen Sikesdi és a mi időnkben Nagy Gergő. Ahogy megdolgozott érte évadonként 10-15 góllal Kovács Kálmán, a szabadrúgásaival és balos tekeréseivel Csehi Tibi, csereként szórva a gólokat Hamar Pilu, sok éven át a reccsenéséig Bárányos, örök löketeivel Plókai Atti – mostanság pedig a mi korunk Plókásai, a csöndben 6-10 éveket itt lehúzó Lovrics és Kamber, akiknek volt sok remek és sok rossz meccsük, de beleszarós egy sem.

Aztán van egy másik típus. Aki valahova (pl. esetünkben Kispestre) szerződésekor már a beköszönő nyilatkozatban legenda szerepre jelentkezik be. Óriási megtiszteltetés ide jönni, Puskás Ferenc egykori klubja, a kispesti híres tábor, puszi, nyuszi, szeressetek. A drukkerek felszopása aztán minden héten megy a nyilatkozatokban, ahogy előkerül a kispesti szív, és egyebek. Mindeközben az ilyen jellegű önjelölt hősök stikában 100 kilósra csevapozzák magukat, hasonszőrű haverjaik raki-mámorban fetrengenek. Más egy majdnem kiesett év után a nyilvános sírással vakít a kamerák előtt, majd újabb egy év után a saját szar formát is beletéve a kiesésbe, első adandó alkalommal távozik. Bocs második, mert az első kinézett helyen nem kellett.

Kamber papa sosem kért magának legenda meg kedvenc státuszt, megkapta azt ő automatikusan, Diósgyőrben, Zalában, Győrben és itt is. Talán itt a legjobban. Mert mindig hajtott duma helyett, teljesítménnyel beszélt inkább. Tegnapi „hősünk”, Szappanos minden mozdulatán, megnyilvánulásán látszott Kispestre érkezése óta, hogy lanzai szinten sóvárogja az elismertséget: nem csoda, eddig közönség nélküli, hátsófertályos klubokban tengődött, életében 2021-ben jött el a nagycsapat a Honvéd képében. Arról nem csak ő tehet, hogy ami itt fogadta, az minden volt, csak nagycsapati lét nem, köszönhetően a sírásó tulajoknak és a tőlük a züllesztési feladatot gebinbe megkapó skót s horvát szélhámos alakulatnak, akik épp most keresik meg a következő 5 éves fizetésüket a klub (amúgy jogilag nehezen támadható, ám gennyes) szétperelésével. Azonban arról már vaskosan, amit ő tett ehhez hozzá a pályára a második idényében. És a derék Szappanos csak eddig lát. Nem érti ezt a legendaságot, amit annyira vágyik. Egy Buffon már 10+ év világklasszis karrierrel a háta mögött szállt alá a nem is az ő hibájából bukó Juventussal a Serie B-be, és hozta vissza onnan DelPipivel meg Nedveddel a klubot oda, ahova való. Petikében ez fel sem merült: már télen menekült volna, mikor látta, hogy legendaság mellett válogatottság sem lesz itt (pedig ha jól teljesít, pl. benntart minket és magát, az ugyanúgy teljesül), de a sokáig Fradi II-nek kikiáltott Vidibe sem kellett. Maradt, betlizett tavasszal, majd távozott -Paksra. Ez lett a nagy karrier.

És ezután jött a tegnapi pörformansz.

Mutogatva a korábban szétszopkodott szurkolóknak, a lelátóknak, extázisban őrjöngve, hogy az NB1 második helyéről kiejtették az NB2-es, ificsapatos Kispestet. A saját volt klubját. DICSŐ MENET VOLT, SZAPI, HÉROSZ LETTÉL, a kis öngólos bénázásod most hagyjuk. ÓRIÁSI KIRÁLY VAGY. Életed teljesítménye volt.

Tényleg csak annyit tudok mondani: kedvencnek nem születni kell, és nem be kell oda interjúznod maga a pozícióba, hanem arra érdemesnek találtatsz. Lásd a sok felsorolt példát. Mások, pl. Te, Szapi, pedig csak üldözni fogjátok ezt az álmot, míg bele nem hülyültök. Nálad ez már meg is kezdődött.

Gratulálunk, és gyors szellemi felépülést kíván

a Csakblog.


🗣️ a hozzászólás // előmoderált.
✉️ kapcsolat // itt írhatsz egyenesen nekünk.
💳 támogatni // pedig így tudod a munkánkat.