A napokban jelent meg Nem futball, calcio címmel az isteni _benito könyve az olasz klubfoci történetéről, amit nyilván tisztességes emberként akkor sem fogok elolvasni, ha véletlenül a kezeim közé kerülne egy példánya, pláne, hogy 550 (ötszázötven!) oldalával félelmetesen hosszú, és csak nyomokban tartalmazza Negrau fejesét a Sampdoria ellen.
Létezhet bármi értelmes beszédtéma ezen a fejesen kívül az olasz és egyáltalán a világfutball kapcsán?
Egy alternatív jelen, amitől egyetlen pillanat választott el minket
Ha Negrau fejese bemegy, vagy ha Pagliuca csak egy kicsit rövidebb kézzel születik, akkor ezt a gólt nem Koeman (természetesen a Ronald!) hegeszti be a jobb alsóba, hanem Plókai (természetesen az Attila!) alázza vele Zubizarretát. A Kispest-Honvéd BEK-et nyer Londonban, a régi Wembleyben, ott, ahol korábban a 6:3-at is megnyertük.
És akkor a mi életünk is egészen máshogy alakul.
A Kispest-Honvéd két kamionnyi pénzzel jön haza, plusz az apró az utazótáskákban, és természetesen a 95-ös Eurofradival ellentétben gondos gazdaként költ el minden egyes forintot. Lipcsei átkozza a sorsot, hogy a zöldeket választotta, Illés Béla örök életére aláír, azonban az erős konkurencia miatt hamarosan a padra szorul, Cservenkait van Basten pótlására elviszi a Milan, de senki sem sír miatta, Pisont István pedig marad a legnagyobb király.
A Kispest-Honvéd megérkezik Európába. A Világkupa döntőjét ugyan elbukjuk Tokióban a Sao Paoló ellen, azonban Mezey mester kérésére a duplázó Rait rögtön leigazoljuk. (Nem akárki miatt szorul padra Illés Béla!) A szeleburdi jobbhátvédet, Cafút csak azért nem hozzuk el, mert alig egy éve érkezett Plókás, és mögé luxus lenne a padra. Pláne, hogy az elkövetkező tíz évben legfeljebb epizódszerep jutna neki.
A nagy sikerek ellenére a következő bajnokságnak új edzővel futunk neki, mert Mezeyt elcsábítja az évek óta semmit sem nyerő Real Madrid. A klubvezetés meglepetésre a finn Martti Kuueselát választja, pedig az üres kispadra bejelentkezett Leo Beenhakkertől Óscar Tabárezen át Tornyi Barnabásig szinte az egész futballvilág. Kispesten azonban megéreztek valamit, és Kuuselában meglátták a Fergusont.
A nemzetközi szinten menetelő Kispest érdekes módon hazai pályán szembesül a legnagyobb kihívással. Ahogy az erő ellenerő nélkül, úgy egy Ferguson sem létezhet Wenger nélkül: Csank János megérzi Nyilas Elekben Bergkampot, Puglitsban Ashley Colet, és mivel a koronaékszer Füle Antal (Henry) már úgyis helyben van, következhet egy megismételhetetlen szezon. Koszta kicselezi George Weaht.
Kuusela hogyan reagál a kihívásra? Felveszi a legszebb ballonkabátját, és helikopterrel leszáguld Pécsre, hogy egy valag pénzért kivásárolja a Különbséget Jelentő Eric Cantonát Robert Warzychát. Apró és kellemetlen intermezzo, amikor Eszenyi Dénes az öltöző sarkában elsírja magát. Szegény tényleg azt hitte, hogy érte jöttek. Tolochko egykedvűen hazateker.
Kuuselának innentől nincs ellenfele. A müncheni döntőben csak azért kap ki a Borussia Dortmundtól, mert nem készült fel a sokat engedő bíráskodásra, és mert Lars Ricken.
Még ezen a nyáron óriási bulit tartanak. A csapat szépfiúja, Csábi Jócó feleségül veszi a Baby Sistersből ismert Victoria Adamst. A bulvárlapok címlapjait hetekig uraló rendezvényen fellép Hadaró Valentin édesapja, Scatman John:
Közben a magyar válogatott élére negyedszerre is kinevezik Mészöly Kálmánt, így még annyi esélyünk sincs kijutni az 1998-as világbajnokságra, mint Csank Jánossal lett volna. A jugoszlávok jobb híján ezért Romániát verik meg összesítésben 12-1-re, aminek kicsit tudunk örülni.
A Kispest egészen addig uralkodik itthon és Európában, amíg meg nem jelennek a klubok élén az orosz oligarchák és a szaúdi olajmilliárdosok. Először a Tiszakécske-Eurobuszt veszik meg (Laurent Blanc első nyilatkoztában rögtön leszögezi, hogy világ életében szeretett volna együtt dolgozni Szurgent Lajossal), majd következik egy zöldmezős beruházás, a magyar Hoffenheim – a Stadler. Csak úgy ömlenek az olajmilliárdok, márpedig azt tudjuk, hogy a Kiskunság homokja bármit képes felszívni. Vincze Ottó azonnal kiszőkíti a haját, és játékra jelentkezik.
A Kispest mindeközben egyre jobban kezd lemaradni a versenyben. Hiába érkezik egy új tulajdonos az Egyesült Államokból, akivel behúz még néhány bajnokságot, pár UEFA-kupát, megnyeri az utolsó KEK-et, azonban hazai pályán fokozatosan a negyedik-ötödik helyre szorul vissza. Az öregedő Kuusela mester utódját is nehéz megtalálni, az új, negyvenhatezresre bővített Bozsik avatóján Supka játszik döntetlent a Haladás-Milossal.
A szurkolók bizalma a sikertelen évek ellenére is töretlen. Bérlethez jutni csak kihalásos alapon, hat-nyolc éves várólistát követően lehet, ami még mindig gyorsabb, mint időponthoz jutni egy szürkehályog-műtétre. A hatalmas érdeklődésre való tekintettel a kék metró Határ úti állomásától közvetlen alagutat fúrnak a lajosmizsei átjáróig, hogy a szerda-szombat ritmusban átvonuló tömeg ne forgassa fel aránytalanul a közben alvóvárossá nemesedő Kispest nyugalmát.
Most sajnos ott tartunk, hogy várunk. Pénz van, szurkoló van, csak Vietnámban és Paraguayban annyi mezt ad el a Kispest, amiből bárkit megvásárolhat a világon, azonban a sok jó játékos valahogy nem akar összeállni egy győztes csapattá.
A sikerkorszak kapitányának, Robert Warzychának jövő héten avatják a szobrát a stadion előtti téren. Mindenkit várnak szeretettel.
Nem történt semmi különös, mindössze egy apróság: Pagliuca kivédte Negrau fejesét.
A foci valahol erről szól: az álmodozásról. Mi lett volna, ha Negrau fejese bemegy? Valószínűleg egészen máshogy alakul az elmúlt harminchárom évünk.
1991-92-ben a BEK még kétszer négycsapatos csoportkörből állt, és akkoriban a bajnokok valóban a bajnokokat jelentették. Negrau fejese a legjobb nyolcba röpített volna minket, ami rögtön plusz hat meccs egy ilyen csoportban: Crvena Zvezda, Anderlecht, Panathinaikos. A Zvezda a háború miatt akkoriban Szegeden és a Bozsikban játszotta a meccseit, a Panathinaikos komolytalan, az Anderlecht pedig még nem az az Anderlecht volt, ami három évvel később megnehezítette a Fradi dolgát. Olyan régen járunk, hogy akkoriban még a győzelem is csak két pontot ért.
Ebben a csoportban kis szerencsével meg lehetett volna az első hely, vagyis a döntő Londonban. A másik ágon jóval egyértelműbb a Barcelona. Laudrup, Stoichkov, Bakero, Guardiola, Begiristain és a többiek, a padon Johan Cruijff, szóval nem gyenge névsor.
Egy döntőben viszont bármi megtörténhet. Akár az is, hogy Plókai lövi a mindent eldöntő szabadrúgást a hosszabbításban, és Zubizarreta hiába nyújtózkodik,
gól!
Ha tudnék könyvet vagy novellát írni, akkor Negrau fejese lenne az örökké kergetett témám. Mi lett volna, ha tényleg bemegy, ha egy alternatív valósában, azonban létező szereplőkkel történik minden máshogy?
Egyszer annyira, de annyira megírnám, azonban legőszintébb sajnálatomra kevés vagyok én ehhez. Pedig ha van egy álmom, akkor az tényleg ez a történet lenne. Több százszor elképzeltem magamban, hogy a klub bejelenti: eladták az egymilliomodik Illés Béla feliratú mezt.
Gyűlöllek Pagliuca!
🗣️ a hozzászólás // előmoderált.
✉️ kapcsolat // itt írhatsz egyenesen nekünk.
💳 támogatni // pedig így tudod a munkánkat.
