Úgy néz ki az MLSZ is képes lassan őrölni, ellenben ha egyszer belekezd, akkor tömbösítetten kezdi el rendbe tenni a dolgokat.

Az elmúlt években alapvetően három dologért nyüszítettem, mint blogger, és mint fizető néző:

1. A megfelelő olvasottságú és penetrációjú szurkolói oldalak sajtóként való elismerése.
2. A vendégjegyárak szabályozása, és a szabályozás betartatása.
3. A szurkolói kártya rendszerének egyértelműsítése, az adatkezelés biztonságának szavatolása, az univerzális használhatóság biztosítása, valamint a klubok önkényességének kizárása az ellenőrzési folyamatból.

Az MLSZ most kettőre megnyugtató és egyértelmű megoldással állt elő, valamint szeptembertől bevezeti az egységes szurkolói kártyát, vagy valami hasonlót, de arról még bővebben kell majd informálódnom, hogy pontosan mit is.

Vegyük sorra a változásokat.

1. A sajtórend

2012 tavaszán az MLSZ még kategorikusan kizárta a szurkolói honlapok, a szurkolókhoz köthető oldalak akkreditációját a mérkőzésekre, ami nagyon is rendben volt. Pont az őszi szezonzárón történt meg a híres Rósás eset, a “szopd le anyádat, már bocsánat”, ami ugyebár Diósgyőrben hangzott el egy meccs után, és a címzett egy fura akkreditációval rendelkező sajtómunkás volt.

Ellenben ekkoriban mi a Nemzeti Sport blogcsoportján belül működtünk, ami viszont hivatalos médiumnak minősült. Ezt akkoriban Magyarországon 15 klub megértette, egy, a Honvéd viszont nem. Akkreditációs kérelmünkre (miközben a jegyet becsületesen megvettük folyamatosan) rendre a klubot szankciókkal fenyegető lehetőségek felvázolása jött válaszul, és bár a többi stadionban kedélyesen elbeszélgetve az MLSZ munkatársaival erről szó sem lehetett volna, alapvetően süket fülekre találtunk.

Mindegy, ez most megoldódik, ugyanis az MLSZ elnöksége az ELN-150/2014 (07.22.) számú határozatával következőképp módosította a Biztonsági Szabályzatot:

4. A BSZ 21. § (6) a pontja az alábbiak szerint módosul
(6) Az NB I-es mérkőzésekre a média munkatársain kívül akkreditálhat minden NBI-es sportszervezet egy média feladatot ellátó személyt (sajtóst vagy fotóst), valamint a szurkolói közösség – amennyiben saját önálló internetes oldala(i) van(nak) – egy személyt. Az akkreditálás feltételei:
a) az akkreditált személy kijelölését a sportszervezet köteles eljuttatni az Szövetséghez;

És ennyi. Vélhetően van tovább is, azonban a közzétett határozatot sikerült olyan bénán átkonvertálni PDF-be, hogy itt megszakad.

Ellenben az kiderült, hogy a szurkolói klubok, közösségek, ha rendelkeznek önálló internetes felülettel, akkor akkreditálhatnak egy fő sajtóst. Arról nincs szó, hogy az akkreditálni kívánt médiamunkásnak

• érvényes sajtóigazolvánnyal kell rendelkeznie;
• főállásban kellene tevékenykednie a képviselt médiumnál.

Ezeket csak azért mondom, mert e két érv hangzott még el a korábbi elutasításaink során. (Az más kérdés, hogy 2012 óta, épp az MLSZ akkor érvényben lévő szabályozása miatt én például tag vagyok a Magyar Sportújságírók Szövetségében, valamint az akkori szolgáltatónk, a Nemzeti Sport tudósítói igazolványt adott ki a részünkre, azaz elfogadta, hogy közvetlenül nekik dolgozunk. A létező, vagy nem létező munkaszerződésünk részletei viszont nem tartoznak senkire.)

A lényeg, hogy végre egy szegmensben kicsit tisztábbak lettek a dolgok. Az MLSZ rájött, az internetes (amatőr, rajongói, etc.) médiát nem lehet megrendszabályozni, és nem lehet figyelmen kívül hagyni, marad tehát a nyitás az irányába. Különösen akkor, ha sok ilyen oldal látogatottsága jócskán felülmúlja a klubok saját oldalait, de ismerünk olyan oldalt is, amely a kurrensebb sportoldalakéval is bőven összemérhető.

Természetesen – történelmi küldetéstudatunkkal felvértezve – már a közeljövőben kívánunk az MLSZ új sajtórendjével élni. (Fontos mellékes: a Honvédot, vagyis a klubomat én például sosem terveztem volt megkárosítani, érvényes jeggyel, bérlettel minden hazai rendezésű mérkőzésen rendelkeztem, még azokon a kivételes alkalmakon is, amikor akkreditált sajtómunkásnak minősültem.)

update: megtörtént

2. A jegyárak

Ez egy másik fájó pont, ami majdnem arra késztetett, hogy külön fogyasztóvédelmi oldalt (blogot) szenteljünk a magyar futballnak. Történtek ugyanis furcsaságok a vendégnézők számára megszabott jegyárakkal kapcsolatban.

A 2013/14-es bajnokság során több klub is hibásan értelmezte, vagy csak szimplán figyelmen kívül hagyta az akkor érvényben lévő Versenykiírás 19/S. pontját, ami tételesen kimondta, hogy

S) Jegyértékesítési rend:
A sportszervezetek valamennyi hazai bajnoki mérkőzéseikre előre meg kell, hogy határozzák a belépőjegyeik – árát figyelemmel az ellenfelekre. Az MLSZ Biztonsági Szabályzatában is meghatározattak (sic!) szerint a vendég szurkolók jegyeinek ára nem haladhatja meg azon jegyárakat, melyet a hazai csapat szurkolói fizetnek hasonló kategóriájukért.
MLSZ dokumentumtár

Valamint a Szurkolói Irodával kötött 2012-es megállapodás vendégjegyekre vonatkozó részét:

Vendégszurkolók jegyei
– A férőhelyek legalább 10%-a a vendégszurkolóké, nekik a jegyek árai nem lehetnek drágábbak, mint az azonos kategóriájú hazai belépőké, de az 1400 forintot semmi esetre sem haladhatják meg.
szurkoloiiroda.hu

Szégyenfalunkra akkor három plusz egy klub került fel:

• a Honvéd, amelyik 100 forinttal drágábban adta a vendégjegyet, mint a megfelelő hazait;
• a Kaposvár, amelyik 400 forinttal;
• a Debrecen, amelyik szintén 400 forinttal;
• valamint a Győr, amelyik a fedetlen és álló vendégbe 400 forinttal kért többet, mint a legolcsóbb fedett és ülőhelyes hazai szektorba.

Az MLSZ, bár levélben megkerestük (sem tőlük, sem a konkrét esetben szereplő Debrecentől nem érkezett válasz) úgy látszik önjáró módon, de megerősítette, valamint felpuhította korábbi szabályozását a következőképp:

1. A BSZ 6 § Definíciók fejezete kiegészül az alábbiakkal
Belépőjegy alapára: A belépőjegynek az a legmagasabb ára, amiből a sportszervezet érvényesítheti a jegyértékesítés során az elővételi, illetve on-line jegyvásárlást ösztönző kedvezményeit, illetve további kedvezményrendszerét.

3. A BSZ 20. § (2) c pontja az alábbiak szerint módosul
(2) c) amennyiben a sportszervezetek másként nem állapodnak meg, a vendégszurkolók jegyeinek ára nem haladhatja meg a hazai csapat szurkolói részére, azonos kategóriájú és színvonalú szektorokba biztosított belépőjegyek alapárát. A nemzetközi mérkőzésen a
vendégszurkolók jegyeinek ára nem haladhatja meg azon jegyek árát, amelyeket a hazai csapat szurkolói fizetnek a hasonló kategóriájúakért.

Tehát a lényeg, hogy nem kérhető magasabb összeg a vendégektől továbbra sem, mint amennyit a rendező sportszervezet a hasonló kategóriájú hazai szektorba jegyet váltó szurkolóktól kér. Sajnos arról nincs szó, hogy mi van akkor, ha ezt a rendelkezést egy sportszervezet nem tartja be! Láthatjuk, tavaly is nem egy klub figyelmen kívül hagyta, és bár többen is reklamáltak miatta (rajtunk kívül a ferencvárosi szurkolók is a nyilvánossághoz, valamint a szövetséghez fordultak), különösebb foganatja nem lett.

Viszont megjelent egy új pont, miszerint a mérkőző felek megállapodhatnak a szabályozástól eltérő jegyárakban. Vagyis a vendégcsapatnak van beleszólása, hogy mennyiért adják szurkolóiknak a jegyet legfeljebb.

Figyelem! A jegyárakra vonatkozó rész azon fele, hogy nem lehet drágább a vendégjegy, mint a hasonló kategóriájú hazai, továbbra is szerepel az idei Versenykiírásban (19/M pont), valamint nincs arról tudomásunk, hogy a Szurkolói Irodával kötött megegyezést (amely 1400 forintban maximálja a vendégzsugák árát) felmondták volna.

(Egyelőre csak tipp, de szerintem ez a pont azért került bele a szabályozásba, mert a Ferencváros új stadionjának üzemeltetője nem éppen alacsony jegyárakban kezdett el gondolkodni. A “B-Közép” nevezetű szektorral azonos besorolás alá eső vendégbe például 2000-2500 forintot kérnének el, az ellenfél minősítését figyelembe véve. Utóbbi ugyebár 600-1100 forinttal máris drágább, mint a Szurkolói Irodával kötött megegyezés.)