Mastodon Mastodon

Kategória: Archiv.népsport

Egy nappal kevesebbet pihenhetünk bárkinél, és majdnem csak a felét a másik véglethez képest

Tegnapi posztunkban már szó volt róla, hogy az MLSZ nem kicsit nézte be a Honvéd meccsnapjait, kezdési időpontjait. Ezek után jogosan merülhetett fel a kérdés, hogy akkor most csak velünk csesztek ki ennyire, vagy másokkal is?

Mivel a szerdai pótlás pontos időpontja még nem ismert, ezért mi belőttünk egy délután hatot, úgy talán nagyot nem tévedhetünk. És lássunk csodát, a három forduló közti időben csaknem egy nappal kevesebb pihenőnk lesz, mint az utánunk következő Diósgyőrnek, és néggyel, mint a leglazább programú Újpestnek.

Köszönjük az esélyegyenlőség nevében.

Megint 48 óra?

Rossi legutóbb teljesen jogosan akadt ki. A Pécs elleni Ligakupa-visszavágót követően (lefújás: szerda, 19:45) alig telt el 45 óra és 15 perc, hogy Iványi a sípjába fújjon, elindítva a Paks-Honvédot. Nyolc játékosunk mindkét meccsen pályára lépett.

Az NB I. idei versenykiírásában egyetlen szó sincs arról, hogy két mérkőzés között mennyi időnek kell legalább eltelnie. A Ligakupáéban szintén semmi. Vajon létezik bárhol bármilyen ajánlás a hasonló esetekre? (Ebből a cikkből kiderül, jelenleg két napot kell adni, de a teljes regenerálódáshoz három lenne az ideális. Sőt, a két vs. három napot pihent csapatok mérkőzése kiemelkedően unfair.)

Fontos a kérdés, mert újra sűrű hetek elé nézünk. Tegnap (március 19.) az MLSZ módosította az eredetileg április 6. (szombat) 14 órára kiírt Honvéd-Debrecen időpontját, és áttette április 7. (vasárnap) 16:30-ra. Rendben, most legalább jó előre szóltak, lehet tervezni.

Közben az elmaradt 20. forduló pótlására is találtak egy szerdát, méghozzá április 10-et. Egyelőre pontos időpontok még nincsenek, csak annyi fix, hogy a Honvéd-Fradi szerdán lesz.

Április 12-én (pénteken) 17 órakor viszont már újra játszunk, méghozzá a Kaposvárral. Számoljunk csak! Ha a Fradi ellen 15:15 után kezdünk, akkor a meccs sem érhet véget 17:00 előtt, vagyis ismét 48 órán belül kellene kétszer játszanunk.

Megnéztük, az NB I. versenykiírása ismeri a keddi és a csütörtöki játéknapokat, amiből az utóbbi nyilván kiesik, 24 órán belülre talán még ott sincs pofája senkinek betenni két meccset, ellenben a kedd már érdekes lehet. A vasárnapra áttett Honvéd-Lokit lefújják 18:15-kor, vagyis kedden ugyanebben az időben akár kezdeni is lehetne, ha ragaszkodunk a 48 órás pihenőhöz.

Vagy még jobb lett volna kicsit gondolkodni előre, és békén hagyni a szombati Debrecent, a Fradit betenni keddre, és akkor pénteken mehetünk a Rákóczihoz. Egy, azaz egy módosításra lett volna szükség, ugyanis a Fradi a 22. fordulóban szintén szombaton játszik idegenben, a Haladás ellen, vagyis a kedd nekik is belefér.

Nézzünk egy hipotetikus esetet, mondjuk legyen a szerdai kezdés 18 óra. Ekkor a Loki után pihenhettünk 5:45+24+24+18=71:45 órát, vagyis majdnem három napot. A Fradi után a Kaposvárig viszont csak 4:15+24+17=45:15 órát, azaz nagyából három órával kevesebbet még a minimális két napnál is.

És mi van akkor, ha az a szerda mondjuk kedd, és ugyanúgy 18 óra? Akkor a Loki után kapunk 47:15 órát, a Fradi után pedig 69:15 órát. Az egyik nem kettő, a másik pedig nem három nap.

Nehéz jó döntést hozni, de ami most van, az úgy abszurd, ahogy már eleve halva született. Köszönjük.

Különösen nekik.

Frissítés: További szépség, hogy az NB II-es csapatunk Vác elleni hazai meccsét is átteték április 7. 16:30-ra, vagyis az adott napon egyszerre két mérkőzést fognak a Bozsikban rendezni.

És, hogy az egész még kacifántosabb legyen, idéznénk az NB II-es versenykiírásból:

A sportszervezet 1990. január 1. és utána született játékosa az adott fordulóban /az adott forduló napján a pénteket, szombatot, vasárnapot és hétfőt együttesen kell érteni/ felnőtt bajnoki mérkőzéseken / NB I; NB II / összesen három félidőben szerepelhet. (13. Játékjogosultság, E/3 pont)

Vagyis ha a két mérkőzést egyidőben rendezik (Honvéd-DVSC és Honvéd-MFA-Vác), akkor nem teljesülhet a szabályzat azon rendelkezése, miszerint egy játékos három félidőt játszhat az adott fordulóban. Ennyit az esélyegyenlőségről.

Újabb frissítés: A 16 csapat egyéni menetrendjét, pihenőnapjainak számát meg lehet nézni itt. Tényleg jó ez így?

Jelenlegi állapot (március 20. 17:30):

  • április 7. 16:30 Bp. Honvéd – Debrecen
  • április 7. 16:30 Bp. Honvéd-MFA – Dunakanyar-Vác
  • április 10. ??:?? Bp. Honvéd – Ferencváros
  • április 12. 17:00 Kaposvári Rákóczi – Bp. Honvéd

Mint mindennek, úgy a vendégszektornak is vannak határai

Minden vendégjegy elfogyott a vasárnapi Honvéd-Fradira. Mostanság biztos jó fradistának lenni. Az őszi fizetéselmaradások miatti sztrájk óta nagyot fordult a világ, az új igazolások európai középszintet képviselnek, a csapat eredményes, a nézők özönlenek a stadionba.

Hozzánk – ha minden igaz – 1300-an fognak ellátogatni, ami az NB I-ben kötelező, nézőszámarányosan 10%-ot kitevő vendégszektorra nézve nagyjából 300 fővel több, mint azt a 9-10ezer férőhelyes Bozsikban legalább elvárható lenne. Kicsi stadion, kicsi vendégszektor.

Régen, még a Hemingway-éra előtt volt olyan, hogy a nézőszám maximalizálása miatt megnyitottuk az egész szembeszektort, a mieink pedig átköltöztek a kanyarból a korzó szélére. Lehet így is, csak épp most nem olyan időket élünk, hogy így is kelljen.

A Bozsikban a Kispest van otthon. Ez tény, megkérdőjelezni sincs értelme, a mi stadionunk, ki van írva a bejárat fölé, ide adtuk le a nevezésünket, ide köt a történelmünk.

A demagógia azonban hatalmas ellenfél, így mi is hajlandóak vagyunk egy posztot szentelni a saját érveinknek, bár nem lenne rá semmi szükségünk.

Írtuk, tudjuk, népszerű a Fradi, legyen úgy, nem baj, járjanak emberek meccsekre, mert az jó, de ne akarjanak többletjogokat maguknak, csak azért mert sokan vannak. Az egyik ferencvárosi szurkolói oldal próbált utánajárni, hogy az amúgy általában üres Bozsikba miért nem nyitnak meg számukra újabb, és újabb szektorokat, hiszen oda is el lehetne adni a jegyeket. Őket meg tudjuk érteni, ők szurkolók, szeretnének ott lenni egy-egy meccsen. Velük nincs is semmi baj.

Azonban a szövődményekkel igen. A rendőrséget, a katasztrófavédelmet felelősségre vonni badarság, nem is foglalkoznánk a témával. Az MLSZ által kívánatos nézőszám-növekedéses szöveggel dobálózni viszont maga a kőkemény demagógia. És ez már nem tetszik nekünk, pláne nem egy magát hitelesnek tartó futball-magazintól. Mondom miért.

  1. Mi vagyunk otthon.
  2. Megfelelünk a szabályoknak, átadunk egy – a kötelező méretnél valamivel nagyobb befogadóképességű – szektort a vendégeknek, ahogy mi is elvárjuk, hogy idegenben mi is megkapjuk.
  3. A jegyár annyi, amennyi, nem ügyeskedünk vele, ahogy volt már rá példa néhány stadionban, ahová nagyobb számosságú utazótábor érkezett.

Ezek csak a szikár tények, de nézzük tovább, mi lenne akkor, ha egyáltalán felmerülhetne, hogy megnyissunk újabb szektorokat:

  1. Bevételnövekedés? 1400 forintos vendégjeggyel számolva, 1000-2000 darabbal több eladott zsuga 1,5-3 millió forintos többletbevételt jelentene. Azt most hagyjuk, hogy egy valahányszáz milliós költsévetéssel dolgozó klubnak ez mennyit jelent, nem érdekes. Azt viszont sejtjük, hogy a megnövekedett biztosítási költségek (ami a rendezőt terhelik) ennél valamivel nagyobb összeget tennének ki.
  2. Az esetlegesen megnyitható szektorban nincs semmilyen biztonsági berendezés, a pályától elválasztó sövény semmiképp sem nevezhető annak (l. biztosítási költségek).
  3. A hazai drukkerek hagyományos helye az északi kanyar, a vendégszektort csak a mellettük lévő, kerítésektől mentes helyekre lehetne kiterjeszteni, ergo nekünk kéne költöznünk. Otthon. Ez elfogadhatatlan.

Figyelem, egy szó sem esett arról, hogy így van esélyünk arra, hogy többen legyünk, mint a fradisták, esetleg leszurkoljuk őket, mert mindez csak néhány elvakult ultrának lehet fontos (oks, jobb otthon magunkat hallani, de most nem erről van szó). Egy, a szabályokat betartó klub lehet kedves a vendégeivel, átadhat neki szektorokat, de elvárni tőle felesleges.

És ne feledjük, akik kérik, azok szintén szurkolók, akinek kutya kötelességük megérteni, ha egy csapat otthon van, akkor az hadd legyen otthon. Át tudom érezni a jegyről lemaradók sirámait, meg is értem, mégis azt mondom, ez most így jó.

A Hemingway-érában nem minden intézkedés nevezhető szurkolóbarátnak, de az a minimumprogram, vagy elv, hogy a saját stadionunkban mi lehessünk otthon, az megkérdőjelezhetetlen, és egybevág az érdekeinkkel, elvárásainkkal.

Pont.

Néhány szót az új kommentrendszerről

Mint azt talán néhányan már észrevettétek, a mai nappal lecseréltük az eddig használt kommentrendszert, és átváltottunk a disqus által üzemeltett megoldásra. A váltást csak részben szülte a kényszer, az igazság inkább ahhoz áll közel, hogy így egy jóval kényelmesebb, nagyobb tudású, bár elsőre talán szokatlannak tűnő felülettel gazdagodhatott az oldal.

Ugyebár eddig kétféle lehetőség állt a rendelkezésetekre, ha egy poszthoz hozzá akartatok szólni. A Facebook (fész, fácse, fb) sajnos nagyon lassította az oldal betöltését, ellenben az fasza volt, hogy aki ott kommentelt, az egyben meg is osztotta a tartalmat személyes falán, újabb látogatókat vonzva be az oldalra. Elfogadjuk, sokan viszolyognak a közösségi oldalaktól, így hiába a sok jósága, a kizárólagossága mellett vétek lett volna döntenünk.

Ahogy a Népsprot által adott belső rendszer mellett is. Csak a gond volt vele. Ha nyitva hagyjuk, naponta tucatszám jönnek a spamek, ha pedig lezárjuk, regisztrálnotok kell egy újabb oldalra, ami ismét sokak számára felejtős.

Ellenben a disqus. Neked csak annyi a dolgod, hogy az (1)-es meződbe beírod a mondandód, ha akarsz, képet csatolsz hozzá a (2)-essel jelzett ikonra bökve, majd eldöntöd, hogy mivel akarsz bejeletnkezni (3) (sorrendben: twitter, facebook, gmail, disqus), esetleg megadod a neved és a mailcímed (4). Utóbbi esetben fogsz kapni egy e-mailt, amiben lesz egy link és ha arra kattintasz, akkor megadhatsz egy jelszót, és hopp, máris regisztrálva vagy a disqusra, amivel a későbbiekben bármikor hozzászólhatsz itt, vagy egyéb olyan oldalakon, akik ugyanezt a rendszert használják (a népsporton jelenleg a Fradiblog és a Parasztbelső rádió).

Hinnéd ugyan, de még ezzel sem ért véget a jóságok sora! Ha valamilyen módon bejelentkeztél a rendszerbe, akkor az képes követni a kommenteidet, akár levélben értesíteni, ha valaki válaszolt a hozzászólásodra (mert lehet válaszolni a hozzászólásokra, sőt, értékelni is lehető őket a fel és lefelé mutató nyilakra kattintva). További szépség, hogy a menet közben másoktól befutó kommentek azonnal megjelennek egy értesítési soron, ugyanott, ahol te is értesülsz arról, ha válaszoltak neked. Ez elsőre bonyinak tűnhet, inkább megmutatom:

Garantáltan nem fogsz lemaradni semmiről! Az a disqusnak mindegy, hogy melyik poszthoz szóltál hozzá, hogy hol válaszoltak neked, mindenképp szólni fog. Egyetlen parázs vitáról, minőségi trollkodásról sem fogsz lemaradni, csak el kell fogadni, minden változhat, úgy a megszokott kommentrendszerek is.

A korábbi kommentek nem vesznek el, ottmarad minden a posztok alatt, egyedül a facebookos hozzászólásaitoktól kell fájó szívvel elbúcsúznunk, de hisszük, egy nagyobb jó érdekében ennek bele kell férnie.

Használjuk egészséggel.

Vajon hol foghattuk meg a Paksot?

Összesen 16 perc 18 másodpercet volt nálunk a labda Pakson. Vagyis alig öt birtokolt percenként rúgtunk egy gólt. Vállalható? Az.

Eközben a Paks 31 percen át dajkálgatta (helyesen persze az eközben épp mi voltunk, ha a viszonyokat tisztába szeretnénk tenni), szinte percenként lőttek, de a kaput csak négyszer találták el. Mi minden második percünkben. Hatékonyság? Igen, az.

Ezek voltak a szép dolgok. Azonban ha egy kicsit belesünk az adatok mögé, akkor komoly furcsaságokat fogunk találni, és előjön a kérdés: vajon tényleg hol fogtuk meg a Paksot?

Első szemléltető ábránkra az egyes játékosok pontos passzainak százalékos arányát gyűjtöttük ki. Érdemes megfigyelni, hogy a védősorunkban, ahol a semleges oldalpasszok, a labdatartás, az időhúzás, vagy bármi történhetne, ami egyátalán nem kockázatos, szóval nálunk ott vannak legrosszabb mutatók. A két belsővédő minden második passza egyben eladott labda is.

Ha nagy ritkán nálunk volt a labda, akkor a középpálya már tette a magáét, ott nagyjából uralkodtunk a pontosság terén, és érdemes megfigyelni az igazi szépséget: előre játszottunk, és elől is relatíve pontosak maradtunk. Vagyis Rossi támadásról alkotott elképzelései az adatok alapján működni látszanak. A védelmet kell rendbeszedni, de nagyon gyorsan. (Megnéztem az őszi adatokat, és ott a következő átlagokat találtam: Baráth 73,5%, Ignjatovic 75,3%, Lovric 73,2%, Tandia 75,6%, vagyis lesz ez még jóval jobb is.)

Nézzük inkább a nyertes párharcokat, mert az igazi nyalánkságokat itt találjuk. Diaby vs. Éger? Úgy tűnik Éger vitt mindent, és úgy tűnik, Sifter is bőven hozott egy átlagot a paksi védelemben. Ezzel szemben mi történt? Szivics félidőben lekapja Bálót és Siftert, mert az első helyéről volt három keresztlabdánk, a másodikat pedig Vécsei, Vernes és Lanza is szopatta a szélén. Éger eközben remekhatékony volt, csak épp minek? Se ki nem lépett, se oldalra segíteni, csak volt. Oké, Diabyt verte, és? Diaby lekötött egy (két) embert, miközben egy-egy pontos keresztből jöttek sorra a helyzeteink és a góljaink. Diarra megverte Bálót, mindenki más pedig Siftert. Ennyi.

Érdekesség, hogy a Bálót váltó Kovács és a Siftert váltó Heffler is rosszabb mutatókat produkált a második félidőben, mint kollegája, mi viszont valahogy mégsem rúgtunk további gólokat.

Számunkra a szélekről érkező Lázok és Könyves okozott komolyabb problémát. Legtöbbször ők kerültek lövőhelyzetbe, sőt, még lefaultolni sem akartuk őket, bíztunk Szabiban vagy abban, hogy majd úgyis mellélövik. Bejött, de ha tartósan így gondolkodunk a szélsőkről, akkor már a Fradi ellen gondban leszünk. Jenner bedarálja MaxiKinget.

Addig is köszönjük Égernek a statisztikailag remek játékát. Maradunk tisztelettel, és hárommal a bal alsóban.

A teljes adatbázist innen tölthetitek le PDF-ben, amennyiben böngészgetnétek még egy kicsit.

Adatok forrása: MLSZ Meccs Center / InStat

Talán soha nem volt ennyire igaz: a helyzeteket be kell rúgni!

Ez most iszonyatosan kellett.

A Videoton nem volt jobb nálunk néggyel, ellenben lőtt négy csodálatos gólt. Kiskokóét én is megtapsoltam. A Paksnál mi sem voltunk jobbak hárommal, mégis lőttünk három szép gólt – négy, legfeljebb öt valamirevaló helyzetből.

Ilyen a futball.

Rossinak igaza van. Rossi knows. Hetek óta hajtogatja, ha berúgjuk a helyzeteinket, nincs semmi gond. Kösz, mister, ezt eddig is tudtuk, ehhez nem kell a hűdenagy tudományod, talán még a magyar pro-képzésben is része a tananyagnak, ha a valaki addig nem jött volna rá magától.

Ellenben nem lehet vele vitatkozni, ha úgy nézzük, hogy idén a kupában és a bajnokságban lejátszottunk négy meccset, és mindig az nyert, aki a kevés helyzetéből sokat be tudott rúgni. Ez egy ilyen év. Amíg mi büntetőt hibázunk, addig a Győr büntet. Ha három ziccerből nem fogjuk meg egy meccs elejét, akkor a Videoton bedarál.

Felejtsük el a Supka-érát, új idők járnak Kispesten. Akkor elég volt két rohamnéger a szélre, egy-két támadó előre, szétfutottunk minden ellenfelet, ráadásul sokszor, így lett sok helyzetecskénk, amikből néhányat tudtunk értékesíteni. Az alacsonyan tartott hatásfok szerencsére kiegészült a szabálytalanság intézményével, mert ahol sebeség van, ott esés is szokott lenni, Danilo pedig nem hibázott.

A kontra ellenben megmaradt. Kissé kombinatívabbak lettünk, inkább játszunk előre, néhány húzásból ugyanott akarunk lenni, de az esetlegességet felváltotta valami más. Diarra milyen keresztlabdát adott a második gól előtt Vécseinek? Vagy Lanza Vernesnek? Ott voltunk, ahol kell, úgy érkezett, ahogy kell, oda került, ahol gól. Ennyire egyszerű.

Mindez persze kevés, ha nincs mögötte munka. Ezt a Honvédot jelenleg nem lehet lefocizni Magyarországon! Megverni meg lehet, de lefocizni nem. Bizonyítottunk emberhátrányban, bizonyítottunk sérülésektől, eltiltásoktól tizedelve, és bizonyítunk folyamatosan.

Szivicsnek is igaza van. A Paks ugyanaz a Paks, amelyik egy hete hatot gurított az Újpestnek. Mi azt a Paksot is elvertük ma, miközben a Paks kikapott egy olyan csapattól, amelyik 2013-ban öt tétmeccsen maradt nyeretlen.

A futball ilyen is.

Háromból háromszor betoltuk ugyanoda. Szegény Németh Gabi csak negyedikre értette meg a dolgot – Lanza pechjére. (Amúgy a másodikban megvolt, ahogy kifelé dőlve, a védő mögül ballal még felteszi a pipába? Lehet egy sarok jobb lett volna, Holender ott állt mögötte, de akkoris, a mozdulat parádés volt.) Siftert végül lekapták, kevés volt ő Vécsei és Vernes ellen.ha k

Tetszett a csapat. Vécseit, Ignját, MaxiKinget, Diarrát mindenképp ki kell emelni, Szabinak volt bravújra is, Alcibiade kezdi megmutatni, hogy miért tudunk hinni benne, Lovric régi önmagához hasonlót idézett, Vernesről kiderült, tud akár átlagos is lenni, de nála ez az átlagos szint valamivel a mezőny felett van. A másik véglet Lanza, aki sok labdát elszórt, de ha kellett, visszazárt jobbhátvédbe is az előlragadt King helyén, féltek tőle a paksiak, voltak szép megmozdulásai, de tud ő ennél jóval többet is. Vagy Zsivány. Hajtott becsülettel, de ha neki ennyi a vége, akkor nem jósolunk nagy jövőt a csapatban maradásra. Diaby, amíg a pályán volt, szanaszét szopatta Égert és Fiolát. Gyorsabb, agilisabb, parazitább a posztján, mint Délczeg. Vagyis más. Martínez, Nagy Geri, Holender jól szállt be, utóbbi megilletődés nélkül lehozta debütjére kapott csaknem fél órát.

És akkor Gege. Nem lehet ugyebár kikerülni, hogy a kényszerű hiányzók (Tandia, Baráth, Délczeg, Marshal, Hidi) mellett az ősz egy másik alapembere is kihagyta a meccset. Illetve nem, mert ötükkel ellentétben végig ott volt a padon, de egy pillanatra sem éreztük, hogy szükség lenne rá a pályán. Ezt a Paksot statikus játékkal nem lehetett volna elverni. Egy Éger még mindig egy Éger, Gegére neki van ellenszere. Viszont Gegének nincs játéka erre pörgős kontrafocira. (Akkor a kérdés: van két játékunk?)

Szóval ez a meccs most iszonyatosan kellett a kis lelkelmnek. Vasárnap Fradi, aztán MTK, majd Debrecen. Múlt héten még attól paráztunk, áprilisig pontunk sem lesz, hiába nem vagyunk annyira rosszak. Bizakodók tudtunk lenni, de az is tud kevés lenni, ha közben jönnek a sorozatos zakók.

Kellemes péntek délután volt, kellemes idő, kellemes társaság, jó beszélgetések a kocsiban, hangulatos szurkolás, idegbajos Rossi, három akadémista-gól. Mi kellene több?

talán egy halászlé, ami most elmaradt

fotó: NSO / Szabó Miklós

Tizenkilencre nyerőt húznánk

Hogy is mondja vérfarkas anyablogunk aktuális beharangozójában? Idézem:

Paks-Honvéd: Az előző forduló kétszámjegyű hazai győzelmet sejtet, de amilyen jó idegenben a Kispest, olyan harmatos otthon a Paks. Az egy kör alatt három csapat által beelőzött kispestieknek kell a pont. 1-1

Vérfarkas barátunk amúgy hatalmas tudora a Bohócligának, sosem rest, minden hétvégén megnézi az összes meccset. Van neki rá egy módszere, ami úgy hangzik, hogy rögzíti valami géppel, majd két-, három-, vagy többszörös sebességgel átpörgeti mindet. Vérfarkas számára a magyar futball egy pörgő dolog, az általa így elhasznált 90 perces időkeretre pedig csaknem annyi gól esik, mint egy közepesen vállalható kézimeccsre. Irigyei vagyunk valahol.

Amúgy most kivételesen nincs igaza (ja, persze, nyugalom, értjük mi a viccet), valószíntűlten, hogy a Paks egy polgári tízest gurítson a megtépázott honvédelmünknek. Olyan egyszerűen nem lehet, mert az maga lenne az armageddonba oltott, meleg sörrel felszolgált Kiszel Tünde naptárbemutató. Számunkra. (Itt kérünk elnézést a szemöldökszőrzet és Brezsnyev rajongóitól.)

Félnünk attól még kell egy kicsit ettől a meccstől, de legalább Ignja visszatérhet, és a csacsaki Vidic jelenlétében legalább nevekben feljavulhat a Videoton ellen még harmatosan is csak elvétve muzsikáló MaxiKing-Lovresz-Pascariu-Alcibiade összetételű védelmünk. Ha minden klappol, akkor vélhetően a heveny Kostolani-szindrómában szenvedő Pascariu helyén lesz váltás, mi pedig egy újabb Bjelkanovic-csal gazdagodtunk. Hurrá.

Délczeg is visszatérhet a Győrben összeszedett sérüléséből, ami szintén nem baj, mert hiába volt bíztató Diaby játéka a számára megadott egyetlen félidő alatt legutóbb, Rossi mégis Délt tekinti az elsőszámú támadójának. Lelke rajta, simán lehet, hogy igaza van, de mi azért hozzátennénk, hogy a kihagyott ziccer(ek) ellenére, valahogy összjátékban, passzokban mintha többet mutatna Diaby. Részünkről töretlen a bizalom irányába, lesz még ő Kispesten legalább egy Danilo, de minumum egy Négermájszter, hogy a Paks középhátvédjét, a népszerű gyomorkeserűt és a játékos egy jellemzőjét összevonva, mintegy becenevet aggassunk rá.

Mindenki más maradt, vagy maradhat. (Lanzával nem tudjuk mi van, állítólag hétfőn Olaszországban volt jelenése a személyét illető bundavád miatt.)

Ellenben ami jó, hogy a szerdai Ligakupa-meccsen pályára lépett Holender, hogy egy parádés gólpasszal (Martíneznek), valamint nem kevés remek megmozdulással vigyen valami fényt az amúgy szépen kivilágított Bozsikba. Nincs mit szépíteni, kurvára tetszett amit mutatott! Ha ő, és a hasonló kaliberű akadémisták jelentik a Honvéd jövőjét, akkor lehet és érdemes miben bizakodni. Nem tudjuk, a mister nevezi-e az utazókeretbe, de ha igen, annak tudunk örülni, ha pedig pályára lép, annak még jobban.

Vernes, Vécsei, Baráth már van, unalomig ismételtük, jók, szeretjük őket, Nagy Geri új poszton keresi a helyét, reméljük bejön neki, Moga, Remes alkalmilag epizódszereplő, és akkor itt az új generáció, Holender és Bobál. Ignja egy isten, Lovricot szeretjük, de tudjuk, hogy alapvetően inkább rossz az utóbbi időben, Marshal maga a kőkemény inteligencia a posztján, Alcibiadében még tudunk hinni, Diarra bármikor hoz egy átlagot, Lanzafame egyértelműen nem magyar szint, Délczeg és Diaby két vállalható középcsatár, Kemenes pedig csak egyszerűen Szabi. Ilyen kerettel senkitől sem kell(ene) félnünk. Amikor valaki kitalálta az erős középcsapat fogalmát, akkor valami ilyesmire gondolhatott.

Mégis azt írtam néhány bekezdéssel korábban, hogy „Félnünk attól még kell egy kicsit ettől a meccstől, de”, és most feloldva a látszólagos ellentmondást, elmondanám, rossz passzban vagyunk, vagyis nem kellene, de most mégis kell. Mármint félni kicsit. Hinni viszont kötelesség magunkban, mert jók a nevek, bőven elégséges a tudás, láttuk már játszani ezt a keretet csapatként, a Paks pedig idegenben verhető, csak nehezen.

És most nagyon kell a pont. Nehéz a sorsolás, nem szabad beragadni, mert – ismerve a Futball Összes Örök Törvényét – ha megtörténik, akkor akár úgy is maradhatunk, és tavasszal nagyon kevés meccs lesz. A tizenkilencedik forduló következik.

hiszek

Vérfarkas mondataival kezdtünk, most kicsit visszakanyarodnánk, és a mondataihoz mellékelt képet is beillesztjük ide, kedvet csinálva talán néhányatoknak, hogy átklikkelve elolvassátok a teljes anyagot.

Jó start után agyonverve. Vagy mégsem? Kispest-Vidi értékelés

Ezennel teszek egy ünnepélyes fogadalmat – többet nem optimistáskodok. Ha nagy ritkán elkap a pozitív hév, rendre ez történik. Persze ha félretesszük a magyaros, mindig átesünk a ló túlsó oldalára-értékítéletet, józan fejjel inkább azt írhatjuk a tegnapról: csak érvényesült a papírforma, bármennyire is utáljuk ezt leírni. Ráadásul Rossi értékelése („az első fél órában partnerek voltunk„) nem is a szokásos magyaredzős maszatolás, tényleg igaza van. Csak míg nálunk a laza Lanza elszórakozta, Diaby pedig szintúgy rontotta a helyzeteit, addig odaát az igényesebb futballkultúrákból ideszakadt minőségibb arcok lába nem remegett meg, ha sarkot kilőni/pókhálózni/kapust átemelni kellett nekik. Ez van, ennyivel jobbak – ettől még ha teljes a keretünk, és jön a kért 120%, akármi is lehetett volna. Csak most nem lett.

„Jó start után agyonverve. Vagy mégsem? Kispest-Vidi értékelés” bővebben