Mastodon

A Supka-SWOT

Megígértük, hát tartjuk a szavunk. A pénteki eseményeken való kezdeti meglepődést követő gyors posztváltásban már jeleztük, hogy itten nagy elemzésekkel jövünk elő edzőügyben, s lesz majd interjú is. Hát elemzések helyett kummantás (meg jóféle belga söröktől való megfáradás) jött a hétvégén, interjút meg Supka mester adott a Népszavától kezdve a Duna TV-n át a hivatalos honlapig bezárólag boldog-boldogtalannak csak mi csúsztunk le róla. Debüt így csak januárban vagy tavasszal, írott vekengés viszont most, hanganyag nélkül, poszt pro és kontra, ahogy a Bëlga énekli. Polemizálás a hajtás után.

Supka Attila visszatért Kispestre a múlt héten, hogy hivatalosan januártól átvegye Morales örökét. A régi új edző a különböző interjúkból kihámozva örvend, hogy újból Kispesten lehet, egy Honvédnak nem lehet nemet mondani, Hemingway és Gács urakkal mindig is megmaradt a jó viszony, meglepődött a híváson, hát hogyne lepődött volna meg, tisztázná a szurkolókkal a viszonyt, csatárt-középpályást venne, és a segítőjévé avanzsáló Szalain keresztül rajta tartja a fiatalokon a szemét.

Ez az antré…khm…bíztató. Ha nem lenne egy jó adag előtörténet, most 1000%-ig bizakodva várnám a tavaszt. De előtörténet van, és bizony rétegzett; nem is mindegy milyen nézőpontból szasszeroljuk a „Supka Attila” szócikk alatti bejegyzést a nagy vörös-fekete lexikonban. Nem egyszerű az ügy. Maradva a viszonylagos objektivitás talaján, a következő pontokba tudjuk szedni reményeinket és félelmeinket, ódzkodásainkat és optimizmusunkat egy jó SWOT-analízist segítségül hívva (ha már a területfejlesztő szakmában nyomulok több-kevesebb sikerrel, ezt az onnan kölcsönzött közösségi tervezési eszközt alkalmazva).

/Szakma ON: Bár a módszert ma már szinte áltisiben is tanítják, így némileg devalválódik a megítélése, bizony csupán kevesek alkalmazzák a ténylegesen adekvát módon a jelzett tervezés- és elemzéstechnikai eszközt. Amennyiben rendeltetésszerűen használjuk, hasznos összegző képet kapunk az adott problémakörről. Szakma OFF./

Hát akkor lássuk:

Erősségek:
•    Eredmények Kispesten: MK-siker, őszi bajnoki ezüst
•    Korábbi 2-szeres bajnoki cím a Debrecennel
•    Határozott taktika elképzelések jelei a 2007 ősz végi összeomlásig
•    Jó igazoláspolitika 2006 telén, és részben 2007 nyarán
•    2007 naptári évében végig jól és következetesen alkalmazott rotálás a „minden posztra 2 azonos képességű játékos” supkai alapelv jegyében
•    Jó döntések az összeállításnál a kispesti időszaka elején (Pomper újbóli fölturbózása, Tóth Iván konzekvens védetése az MK-ban, Schindler vs. Mogyorósi, Genitóból hasznos védekezőközéppályás faragása stb.)
•    Az első Supka éra határozott előnye volt a kupagyőztes tavasz alatt a magyar szinten határozottan profin működni látszó klub

Gyengeségek:
•    Szurkolókkal való kommunikáció (grazi botrány, bekiabálások lereagálása a Bozsikban)
•    Folyamatosan romló igazolási hatékonyság (Szmiljanics-Szabó T.-Bogdanovics-Ivancsics vs. Esad-Zsolesz-Adewunmi-Filó)
•    Értékes saját nevelésekről való könnyű szívű lemondás (Zana, Koós)
•    Túlságosan erős ragaszkodás 1-1 taktikai sémához, nehézkes váltás hullámvölgy idején (2008 tavasz)
•    Sokan úgy tartják a DVSC-t Szentes szedte össze, Supka mindössze „csak hagyta” az NB1ből messze kimagasló erősségű csapatot menni a maga útján
•    A poszt-kispesti időszak sikertelensége (Zalaegerszeg, Szalamina)
•    Nemzetközi szinten gyenge hatékonyság (a Hajduk elleni sikert leszámítva)
•    Supka eddigi csapatainál nem a markáns fiatalításról volt híres, most ez deklarált feladat

Lehetőségek:
•    Supka is érett az elmúlt 2 éves pauzája alatt
•    Őszintén gondolja a szurkolókkal való normális viszonyt
•    Bátrabb hozzányúlás a fiatalokhoz
•    Szalai segítőként nevesítése a fiatalok beépítése felé hathat
•    Fölösleges légiósoktól megtisztított, arra érdemes juniorokkal felturbózott keret egészséges hangulata előre vihet
•    A beharangozott sportpolitikai és –finanszírozási változások növelik az anyagi mozgásteret
•    Kispesti múlt/1: a tulajdonossal való jó viszony, a korábban működő közös munka megismétlődése

Veszélyek:
•    Supka igazán a saját szájíz szerint összerakott kerettel képes jó eredményre (lásd nálunk 2006 ősz vs 2007 tavasz, másutt Debrecen vs ZTE)
•    Minőségi játékosok igazolásának hiányában kevéssé tudja felrázni a csapatot
•    Kispesti múlt/2: Várható éles szurkolói kritikák lereagálása, tovább romló hangulat veszélye a Bozsikban

Nyilván vannak ellentmondó pontok az egyes szekciókban, de ez nem is baj, teret ad a vitára. Ugyanakkor arról sem szabad megfeledkezni, hogy Supka első itteni regnálása is szakaszolható és más részperiódus más jellemzőkkel bírt– pl. Pomper esetében bejött a szurkolói bekiabálások negligálása, Vincze Gábornál viszont mindez struccpolitikának bizonyult. Az is igaz, hogy bár nem a szurkolók szíve csücske az új tréner, a sokáig népszerű és megváltóként várt Sisa tanár úr nem tudott csodát tenni, a szintén extrapopuláris Aldo Dolcetti (magam is kedveltem szó se róla) is fél év után már nem tudott megújuni. Ezzel szemben a kevésbé „bratyizósabb” Morales valamilyen szinten sikeres volt s ez igaz Supkára is (nem is csak valamilyen szinten- a 2007-es év határozottan szép emlék).

Csak egyvalamiről nehéz megfeledkezni: Supka első és mostani érkezése között ég és föld a különbség az alapszitut tekintve. 2006 őszén egy lelkes tulajdonos mindent megadott a téli átigazolási időszakhoz, kicsinosodott a stadion, szurkolók és csapat egymásra találtak, egyfajta friss szellő fújta be a megújhodott szentélyünket. Most a hangulat egyre inkább szellemkastélyt idéz, eltűnőben a drukkerek, a konkrét felnőttkeret valamivel gyengébb alapképességű, a fiatalokra kellene hangsúlyozottan építkezni jelen játékosanyag megmaradó tagjai mellett. Nem lesz könnyű.

Ugyanakkor a foci nem kívánságműsor. Ha rajtam múlna nyilván egy Pisont-Csábi páros vezetné bajnoki címre a Németh Norberttel, Torghellével, Genitóval, azaz az összes régi kedvenccel teletűzdelt és saját nevelésekkel kiegészített csapatunkat míg a lelátón végigszakérteném a meccseket gyerekkorom kedvenc CS betűs idoljaival –  de ez csak álom. Ráadásul az álomszerű dolgok sose jönnek be, valljuk meg – ezért álmok. Anno 2006-ban is mindenki fújt Supkára és egy megsüvegelendő tavaszt követően MK sikert értünk el. Most ismét  Supka Attila ül a padunkon, és amíg valami visszavonhatatlan tanújelét nem adja annak, hogy a csapatot nem tudja kimozdítani a kátyúból vagy, hogy a szurkolókat most már nem egy szükséges rossznak gondolja akik vagy harsogják hogy „Csak a Kispest” vagy húzzanak haza, de kritikát ne fogalmazzanak meg, addig mellette kell állni (nem Supka Attila, hanem a Honvéd edzője mellett) és szurkolni a Kispestnek. Igen. A KISPESTNEK. Én is így teszek.

A képek forrása: hrmadvice.com és nso.hu.

Supka! II.

Egyelőre hantához hasonlóan én is csak ocsúdok.

Blogalapító atyánk majd délután értekezik miután villámgyors miniposztjában némi megelőző  tudatmódosítást helyezett kilátásba, én meg majd kommentelek. Munkamegosztásunk kiteljesítendő, holnap viszont bevállalok egy ligakupa-vizitet a Bozsikba, hátha sikerül mikrofonvégre kapni a régi-új edzőt.

…még mindig csak nézek mint hal a szatyorból.

Fotóforrás: fn.hu.

Supka!

Részletek később, előbb le kell higgadnom, átgondolnom az életem, leinni magam, és értelmesen értelmezni az értelmezhető értelmezhetetlent. Persze ha a sorozatos 0-1-es tavasza előtti eredményességét hozza (naptári évben második lett a Kispest), akkor nincs gond.

Megy a ballaszt? – II. felvonás

Úgy fest, ismét beindult a nagyüzemi szerződésbontás csapatunknál ahogy azt megszokhattuk. A tegnapi 2 magyar – 1 spanyol leosztás ma 3 külföldi munkaválallóra módosult, elbocsátó szép üzenet várta ugyanis öltözőszekrényében reggel Coirát, Sztokics Jocót és a számomra már most felejthetetlen Alfi Lacalle-t. Összességében így már 4 Morales bébi távozott a klubtól, tényleg koncepcióváltás elé nézünk? A tegnapihoz hasonló merengés a hajtás után.

PABLO COIRA LOJO – A Xavi Hernández U20-as világbajnok belső középpályás párjaként beharangozott, anno a spanyol élvonalban is 1-2 meccset abszolváló matador kapcsán vegyesek az érzelmeim. Több meccsen is jól szállt be, az MTK elleni hazai 4:1 alkalmával fontos gól, Kecskeméten tavasszal ő adott gólpasszt Vaccarónak, szabadrúgásgól a Fradi ellen a Bozsikban, szép emelés Szombathelyen. Viszont ha huzamosabb ideig kezdette őt Morales valahogy úgy tűnt, elkényelmesedik. Ennek (+ más átalibizett meccseinek) tükrében különösen érdekes azon nyári kinyilatkoztatása, hogy szívesen továbblépne egy színvonalasabb bajnokságba. Hát, most itt a lehetőség, lévén nem köti már a kispesti kontrakt, de az utolsó félév alapján nehéz lesz eladnia magát. Talán a Morales utazó vándorcirkusz követklező állomáshelyén érdemes próbálkozni. Alapvetően több van benne mint amit itt is kihozott magából, de gondolom ne véletlen hogy ezt az évet nálunk, és nem mondjuk az Almeriában töltötte. Ha hozunk egy kreatív embert is a helyére a középpályára már megérte a csere.

SZTOKICS JOCÓ – Fotós kollégám állítja: a Fáy utcában igen bíztatóan mozgott a szezonnyitón. Morales ezt nem így láthatta mert legközelebb csak a kupameccseinken kapott esélyt, én legutóbb az Eger ellen csekkolhattam ahol szintén értelmesebb mozgásformulákat prezentált mint a bajnokikon lényegesen több lehetőséget kapó Rouani, Alfi jellegű harcosok. Persze ha az új (átmeneti) szakvezetés sem lát benne perspektívát…. vagy már az új, végleges trénerrel is egyeztettek volna? Ki lát be a Hemingway-i lapok mögé? Én sajnos nem. Summa summarum, Sztokics nálam az Esad/Rivera-kategóriába kerül besorolásra: állítólag nem rossz, nyilván ezért igazoltuk le (…), de hogy a szurkolók nem sokat láttak belőle az is biztos.

ALFI LACALLE CONTEH – Ha tegnap szegény Zsoleszre azt mondtam hogy talány, akkor a derék Alfi kb a vicc kategóriába tartozik, de annak is a Maksa híradó megfáradtabb kiadásainak egyikében elhangzó erősen véleményes gegek csoportjába. A Kecskemét elleni horrorshow-ját megkönnyeztem még kb. 500 korzótárssal egyetemben: 2 egymást követő szöglet, az egyik térd, a másik bokamagasságban beadva, az első az ötösig sem szállt el, a másodikat hanyagoljuk. Néhány perc múlva egy szabadrúgást válallt rá a jó Lacalle, ami dícsérné önbizalmát – ha nem 60m-re lett volna a kaputól. Kérdés persze: mit vártunk a tavaly Nyíregyházán perceket kapó, a kieső csapatba be nem férő vendégművésztől? Az ilyen igazolásokat nem fogom sose megérteni. Edzőink lennének ilyen naivak, vagy… ?

Újabb három élő legenda hagyta el tehát az anyahajót, mi pedig bőszen pásztázzuk a tengert hogy vajon mit hoznak felénk a hullámok? Képlékeny még minden, amolyan téleleji, uborkaszezonkezdő hangulatban, ezen nem csodálkozunk. Csak bízunk a további jó hírekben (ill. én személy szerint az MTK elleni sikerben is, ha a havazás nem szól közbe). Utána meg tisztíthatjuk tovább a keret-portfóliót.