Mastodon

Gondolom senkit sem lep meg, hogy a Pharos és a West Bau együtt építi a Bozsikot?

Egyelőre 11,8 milliárdért, és az alvállalkozó a ZÁÉV lesz.

További részletek egyelőre a 24.hu oldalán. Mondjuk.

Kevés volt az 5 milliárd: 11,7 milliárdért épül a Bozsik Stadion | 24.hu

2013 óta lóg a levegőben a Bozsik Stadion ügye: bár jószerével már minden első- és másodosztályú csapatnak van stadionja vagy legalább lelátókkal felturbózott, új pályája, a kispesti Honvéd kimaradt a szórásból. Idén nyáron kiderült, hogy az eredetileg tervezett 5 milliárd forint nem lesz elég a fejlesztésre, augusztusban viszont a régi stadion a Honvéd-Haladás meccsel elköszönt a szurkolóktól.

Remélem hamarosan jelentkezünk egy bővebb anyaggal a témáról. (A döntés részleteit egyelőre itt találjátok, az összes doksi pedig lekérdezhető itt.)

Valami ilyesmi szenvedést vártam, nagyjából ezzel az eredménnyel

Bp. Honvéd – Diósgyőr 1-0

Mindenki arról beszélt, hogy meccsek óta képtelenek vagyunk gólt lőni, miközben a helyzeteink megvannak. Igazából rosszul sem játszunk, mármint abban az értelmében, hogy nézni ugyan valóban nem szép általában, de a modern fociban azért a nyomásgyakorlás, a helyzetkialakítás, és hasonlók számítanak, abban pedig általában jobbak vagyunk az ellenfeleinknél.

Egy dolog nem ment eddig: fordítani. Kétszer is az első negyedóra környékén kaptunk gólt, majd jött a meddő egykapuzás, és a végén a megállapítás, hogy jók votlunk a Fradi ellen, és úgy; rosszak voltunk a Felcsút ellen, és úgy nem sikerült nyernünk, pedig, és innen egy bla-bla-bla. Tudom, mert én is pont ezt mondtam.

„Valami ilyesmi szenvedést vártam, nagyjából ezzel az eredménnyel” bővebben

A posztból mellékesen kiderül, hogy mi a különbség az eszencia és az esszencia között

Bp. Honvéd – Diósgyőr @ Hungária körút, 14:45

Annak ellenére, hogy mennyire semmitmondó tud lenni amúgy a maga módján egy Diósgyőr, én valahogy mégis szeretek ellenük játszani. Egyrészt, mert van natív szurkoló ismerősöm, akivel kicsit olyan beszélgetni a meccsek előtti héten, mint mondjuk megboldogult focibékeidőkben áltisisként, hogy nem, az én csapatom jobb, de nem, az enyém. A színvonal némileg változott – mármint a párbeszédünkben -, a tartalom azonban nem.

A focika, az enbéegy beszippantott bennünket, és minden pont úgy jó, ahogy van. Mi a tabella elején; a Dió pedig a végén agonizál. Méghogy nincs a világnak rendje?

„A posztból mellékesen kiderül, hogy mi a különbség az eszencia és az esszencia között” bővebben