Néhány éve elhangzott egy ember szájából, nem érti, miért támadják a kispesti érzelműek Felcsútot. Akkor is, és azóta is ezerszer elmagyaráztuk, hogy nekünk Felcsúttal nincs semmi bajunk, az egy település, olyanból háromezernél is több van az országban, miért pécéznénk ki pont őket?
Sőt, próbáltuk ezerszer beleverni a kis kobakjába, nekünk mindössze egyetlen észrevételünk van, mégpedig az, hogy egyesek pofátlanul visszaélnek Puskás Ferenc nevével, és ennek az leghangosabb képviselője épp a felcsúti futballcsapat egykori sajtófőnöke.
A kispestiek, valamint – és ezt merem állítani – a szélesebb közvélemény szimpla kifosztásként, történelemhamisítási kísérletként, erkölcsi alapnormák elleni bűnként éli meg azt, mai jelenleg Felcsúton zajlik. És mielőtt bárki meggyanúsítana vele, hogy bla-bla-bla, politikai támadás, bla-bla-bla, politikai támadás, bla-bla-bla, annak jeleznénk, hogy részünkről ebben a témában egyáltalán nem játszanak szerepet a felcsúti intézményhálózat egyéb viselt dolgai. Ha szerencsénk van, akkor arról reményeink szerint egy független bíróság fog ítéletet mondani valamikor a jövőben. Mi maradnánk Puskásnál. És maradnánk Szöllősi Györgynél.
2014 tavaszán megjelent egy igencsak arcpirító pamflet a Szöllősi szerkesztette FourFourTwo újság online felületén, amely mára megjárta a bíróságot, és bár kimondták, véleményt tartalmazott, attól még ugyanúgy undorító és sértő minden egyes sora, kiváltképp egy olyan lapban, amit Felcsúton szerkeszt a felcsúti klub akkori sajtófőnöke. A szellemesnek gondolt, és természetesen név nélkül felvállalt írás ebben a kontextusban talán a magyar sajtótörténelem egyik leggusztustalanabb alkotásának nevezhető.
Innen szeretnénk megtapsolni a vállalt és vallott polgári értékeket.
Amikor kijött az eredeti anyag, gondoltam, nekiesek, és sorról-sorra cáfolom, legfeljebb hosszú poszt lesz belőle. Valahogy elhalt időközben a lendület, megelégedtem azzal, hogy a magyar sajtó szinte teljes vertikuma a felcsútiak ámokfutásán röhögött és csámcsogott, kaptak ők eleget akkoriban.
Néhány napja azonban jött a hír, a Honvéd keresetét elutasította a Kúria, így kiderült ki, hogy a klub jóval komolyabban vette nálam a sértést, és a becsülete, valamint a közös becsületünk védelmében keresetet nyújtott be annak tartalma miatt. Ekkor keresetem elő a régi anyagot, és álltam neki befejezni. Nem lett rövid.
Végül huszonegynéhány oldal után, a 85.000 karakter környékén tettem ki az utolsó pontot, és mivel ekkora tartalmat blogposztként lehetetlen volna bemutatni, így az lett a megoldás, hogy bár beszúrom ide egy böngészőből olvasható verzióját, és inkább megadok néhány letöltőlinket, ahol elérhetitek a teljes anyagot PDF-ben, a legtöbb ebook-olvasó átlal kezelt ePub formátumban, vagy sima HTML-fileként, ha épp a telefonod böngészőjén keresztül szeretnél olvasni.
Remélem többen is veszitek majd a fáradtságot, elolvassátok, és bízom benne, hogy sok új és érdekes információval gazdagodtok majd a Honvéd történelméről. Volt miből válogatni.
A történelem márpedig makacs dolog
A dolgozat letölthető a következő formátumokban:
- PDF (1 Mb) – számítógéphez
- ePub (1,2 Mb) – ebook-olvasóhoz
- HTML (0,2 Mb) – böngészőhöz
- valamint közvetlenül elolvasható a Scribd rendszerén belül
A hétvégére tartogatom az elemző olvasást!
Kinyomtattam, mert a nagy műveket papíron szeretem olvasni.
Előzetesen annyi észrevétel a jobbítás szándékával, hogy a használt betűtípusok egyike (az alcímeknél használt), nem ismeri nyomtatásban a hosszú magyar magánhangzókat és hieroglifikus jelekként konvertálja át.
fura. nálam nem volt ilyen probléma
Nagyon jó lett :)
(köszi mindenkinek, hogy alig egy nap alatt kétezerszer lett letöltve a dokumentum a különböző disztribúciós hálózatokról.)
A szerző tanulmányához ajánlanám még Rózsaligeti László: A nagy Honvéd. Az elfogott piros ulti című könyvét. (Alma Mater Bt. 2013.). Ebben rendkívül alapos történelmi áttekintés található az 1950-es évek nagy Honvédjának kialakulásával kapcsolatban. Ezenkívül számos interjú, alapos statisztikák, képanyag, külön CD-melléklet. De érdemes elolvasni Hegyi Iván: Magyarok nagypályán című most megjelent könyvét is. Hantával egy dologban nem egészen értek egyet. A sport a Rákosi-korszakban kiemelt fontosságú terület volt, a rendszer legitimálására használták (hasonlóan, mint most). Ehhez: Romsics Ignác: Magyarország története a XX. században. Bp. 2004. 375-376. Dalnoki Jenő (!) a következőket nyilatkozza az FTC 1949-es szétszedéséről: ” Szétszedték? – mereng el, amikor ez a sokat vitatott esemény kerül szóba. – Fenét szedték szét! Akkor már nem is volt olyan egységes a csapatunk. Emlékszem, 1950 nyarán néhány játékos már arra szövetkezett, hogy Lyka Antalt, a népszerű Toto bácsit megbuktassák. Egyedül Budai II. Lacinak kellett bevonulnia, hiszen ő behívót kapott. Az összes többi csak anyagi előnyökért, engedve a csábításnak távozott a Ferencvárostól. Persze könnyű volt később azt mondani, hogy muszáj volt. De sajnos nem ez az igazság!!! Budai II, miután bevonult katonának, természetes, hogy átigazolt a Honvédhoz. De a többi? Kocsis döntése még magyarázható, hiszen nagyon összeszokott jobbszárnyat alkottak Budai II-vel. Hívták a Honvédba, olyan klasszisok közé került maga is óriási tehetségként, mint Bozsik és Puskás. De például Henni Géza távozása volt véleményem szerint a legcsúnyább. Az átigazolási időszak kezdetéig ő volt a szószóló, aki váltig hangoztatta, ha bárki is elmegy, ő mindvégig kitart a Ferencváros mellett. Ekkoriban akarta a szombathelyi Horváth Gyurit leigazolni az FTC. De miután Henni Géza többször is hűségnyilatkozatot tett, ezért az ÉDOSZ vezetői hazaküldték Szombathelyre. Az átigazolási időszak utolsó estéjén azután Henni Géza is bejelentette, hogy elmegy a Bp. Dózsába. (Pongrácz György: Puha vagy Jenő. 1984. 41.). Egyébként később Varga Zoli is önként akart a Honvédba jönni Albert miatt, de a 70-es években Szűcs Lajost vagy Páncsicsot sem erőszakkal kellett az FTC-ből Kispestre kényszeríteni. (Sajnos Páncsicsért odaadták az egyik gyerekkori kedvencemet Pusztai Lacit, aki szinte minden meccsen lőtt nekünk gólt.)
Természetes, hogy a rendszer a saját legitimációjára használta fel a megörökölt tőkékből építkező sportsikereket, ezt nem hallgattam el az anyagban, hiszen kell a korszak történéseinek megértéséhez. (Mindegy, hogy Romsics inkább leíró történelmi, vagy Valuch társadalomtörténeti oldaláról nézzük.)
Henni viszont nekem új információ, hogy magától igazolt el. Az megvolt, hogy mindenképp ki akart tartani a Fradi mellett, de az nem, hogy magától lépett át a Dózsába.
Kocsisnál Dalnoki megerősít, én is úgy tudom több forrásból, hogy a kőbányai nevelésű Kocka inkább a társakkal kívánt futballozni, mint csapathoz kötődött.
Megjegyzem Dalnoki a citált összefoglalóban mélyen hallgat Deákról. (Kikeresem majd a kötetben, valahol itt van a polcon.)
Egyébként köszi a kiegészítést, és a könyvajánlót. Rózsaligeti kötete fent van a beszerzési listámon, de valahogy elkallódott a tömegben. Hamarosan átesek rajta.
Kocsis ügyében a ma elhunyt Rudas Feri bácsi is elmondta ezt egy interjúban, a youtube-on megtalálható (most nincs időm előkeresni, vagy 8-10 részben van fönt)
Deákkal kapcsolatban Hegyi Iván leírja, hogy neki azért kellett Újpestre távoznia, mert 1950 nyarán Siófokon leütött két ÁVH-st, mikor az asztal tetejére állva elkezdte énekelni a Fradi-indulót, és azok le akarták állítani. Ezután megzsarolták, hogy vagy a Dózsába igazol, vagy börtönbe megy. (Hegyi Iván: Magyarok nagypályán.Bp. 2015. 43.) Mindezt Deák Ferenc maga is megerősíti a róla szóló életrajzi könyvben. (Pongrácz György: A Bamba. 1992. 129-130.) Kocsis Sándor távozásáról Hegyi Iván a következőket írja:”Semmi sem indokolta, hogy klubot váltson, de 1950 nyarán követte a behívott Budait a Honvédhoz, bár az erről szóló legendákkal ellentétben, nem kapta parancsba, hogy igazoljon át. A váltásról ő maga döntött; egyrészt azért szegődött a kispesti klubhoz, mert szeretett a jobbszélsővel együtt lenni és játszani, másrészt a legjobbak közé akart tartozni, és úgy látta,: Bozsikkal meg Puskással a Honvéd többre képes, mint a Henni és Deák Újpestre kerülésével meggyengült Ferencváros.” (116. o.) A szurkolótáborral kapcsolatos fejezetedhez érdekes adalék lehet egy 1955-ös idézet: „A Bp. Honvéd és a Bp. Kinizsi rendelkezik az országban a legnagyobb szurkolótáborral. Olyan sportrajongókkal, akik kitartanak jóban-rosszban, esőben-hóban, és mindig a legnagyobb lelkesedéssel buzdítják kedvenceiket. A két népszerű sportkör vezetőinek baráti együttműködése közelebb hozza egymáshoz a két szurkolótábort is. Ezentúl még jobban megbecsülik egymást. A legfanatikusabb Kinizsi-szurkoló örömmel gyönyörködik majd a Bp. Honvéd játékában is. Rájönnek, hogy az ellenfél nem ellenség, hanem tiszteletben tartott barát. A pályán a sport szeretete alakítja majd ki a jobb légkört és a lelkes hangulatot. Az egészséges rivalizálás nem zavarhatja meg, sőt erősíteni fogja az őszinte sportbarátságot. Ebben a szellemben üdvözöljük a két rokonszenves sportkör baráti együttműködését. Reméljük, hogy a közös bérlet csak az első lépés, reméljük, hogy ebből a sportbarátságból még nagyon sok öröme lesz nem csak a két (sőt, most már egy) szurkolótábornak, hanem az egész magyar sportnak.” Képes Sport, (1955. 8. szám. 5. o.) Ez tényleg komolyan így volt leírva!
Akkor itt valami ellentmondás lesz:
„Az átigazolási időszak utolsó estéjén azután Henni Géza is bejelentette, hogy elmegy a Bp. Dózsába.” – Dalnoki
„Bozsikkal meg Puskással a Honvéd többre képes, mint a Henni és Deák Újpestre kerülésével meggyengült Ferencváros.” – Deák
Ha Henni az utolsó napon igazol el, akkor Kocsis hogy követhette még ugyanabban az idényben?
Ez a bajom a berögződött legendákkal, hogy nem veszik figyelembe a tényeket, dátumokat, folyamatokat.
Mondjuk ezek fényében, még ha csak részlegesen követik is az időrendet, valóban _talán túl erős_ állítás részemről, hogy a Ferencváros hatalmi szóval való szétszedése ha nem is elsődleges, de kifejezetten fontos célja volt a rendszer logikájának.
A Fradi táborának letörése és megfosztása a korábbi hagyományaitól viszont egyértelmű célkitűzés, ebbe remekül simul a Képes Sportból idézett szöveg. A Kinizsi és a Honvéd két jó barát, az új és az újabb, a kommunista embertípus két egyenfazonja.
Nagyon nagy respect Hanta!
Áh baszki, ezt ki kell adni könyvben! Lehet, hogy csak a 4-4-2 állításait akartad cáfolni, de nem figyeltél oda eléggé és remek kis futballtörténeti munka lett belőle. :) Garantáltan úgy is élvezhető olvasmány a futball kedvelő közönség számára, ha történetesen nem Kispest drukker. Gratula! :)
Így van, ez megér egy könyvet!