Címke: beharangozó

Az idei év első nagyobb, komolyabb túrája Debrecenbe vitt minket, s minő véletlen, az a koratavaszi nap ugyanúgy egy hosszú hétvégébe esett bele, mint a mostani. A különbség mégsem elhanyagolható. Akkor 2 vereség után, a kiesés rémétől sem függetlenítve magunkat utaztunk a cívisvárosba, míg ezúttal az első helyen álló DVSC-hez úgy indulunk vizitálni, hogy 3. helyen vagyunk. Igen, 13 forduló után. Hittük volna? Nem nagyon. De evés közben jön meg az étvágy!

Tavasszal, azon az első igazán jó időt hozó szombaton nem mi voltunk az esélyesek, s a 2:2 bizony kisebb pozitív meglepetéssel ért fel. Nos, az esélyek ma sem a mi oldalunkon állnak: a Loki veretlen idén, otthon száz százalékos teljesítménnyel, max idegenben botlanak néha, ha a döntetlen nagy botlásnak tekinthető. Mi remekül kezdtük idegenben az évadot, 4-eseket alázva be a Hali és a Zete kapujába, de aztán Pápa és Kecskemét már fájó emlék lett, Siófokon és Kaposvárott pedig a Lokihoz hasonlóan ikszelgettünk. Mi jön ma?

Sérült a játékmesterünk, Zelenka, kidőlt a bravúrkapusunk, Kemi, van kulcsjátékosunk formán kívül (Németh Norbi) és egy szertelen szűrőnk (Akassou). Van viszont önmagát megtalálni tűnő Ivancsicsunk és mindenekelőtt egy nyugatról importált válogatott szintű csatárunk – aki tud is gólt lőni: Sanyi. E téren is vegyesek hát az előjelek. (Hogy a Kondás által megdícsért Danilo-ról ne is beszéljünk).

Nem vár ránk könnyű meccs a mai rangadón, igazából a józan ész helyett olyan kapaszkodókat kereshet a reménykedő Kispestdrukker, hogy „a Loki veretlensége sem tarthat örökké„, vagy ha a bennünk lakozó Mészöly Kálmánhoz fordulunk, akkor „Kispest, az nem lehet bazmeg hogy egy idegenbeli rangadón egyszer ne játszd ki magad„. Esetleg „Egy derbin bármi megtörténhet.” És így tovább…

Most reggel 8 óra van. 4 óra múlva indulás. Rangadót játszunk ma. Az adrenalin azért lassanként elkezdi nyaldosni a belsőm. Szóval cívisek: jövünk!

A csapattól pedig csak annyit kérünk: foglaljuk keretbe az idei évet, és első nagyobb túránkhoz hasonlóan a későőszi négynapos hétvége is egy tisztes nagyerdei eredményről legyen emlékezetes!

Fotó: earth-photography.com.

Kezdjük a lényeggel, magával a bárhogy olvasható statisztikával: a Diósgyőr két éve nem nyert idegenben, ami még a Videoton vonatkozó mutatójánál is rosszabb. Természetesen a Diósgyőr az elmúlt évet egy teljesen más ligában töltötte, mint mondjuk mi, így a statisztika relevanciája máris kérdéses. Főleg úgy, ha tudjuk, előtte – részben – Tornyi Barnával próbálkoztak valamit karistolni. (Velünk ellentétben Miskolcon képesek ugyanabba pocsolyába kétszer, sőt háromszor is belelépni, de persze ez is túlzás picit, mert Tornyi Barna minden Diósgyőrnek csak egyszer volt edzője, és gondosan sosem ugyanannak.) Jó lenne, ha nem épp most törne meg ez a széria, amikor …

… a két csapat – némileg teljesen váratlanul – a harmadik helyért meccsel egymással! Sőt, továbbmegyek: e két csapat, ha így folytatja, a bajnokság végén is ott lehet a tabella első harmadában. Egyrészt, mert sűrű a mezőny. Másrészt, mert kiderült, tényleg vannak csapatok, amelyeknél jobbak. Harmadrészt, mert nem két forduló után írjuk le ezt a mondatot, hanem vészesen közel az őszi idény végéhez.

Jó kis péntek estére van kilátás

Mutatókban valahogy így néz ki az, amire az iménti elvárást alapoztuk:

• 6-6 győzelem, vagyis a csapatok az eddigi meccseik felét megnyerték,
• 2, illetve 3 döntetlen, vagyis menni, vagy meghalni;
• 23, illetve 20 lőtt gól, vagyis átlagban 1,92 és 1,67;
• mi mindössze egyszer, a Diósgyőr kétszer játszott olyan meccset, amin nem lőtt gólt;
• mi eddig hatszor (a meccseink felén), a Diósgyőr háromszor nem is kapott.

Ami mellettünk szól

Tehát: öt idegenbeli mérkőzéséből a Diósgyőr egyet sem tudott megnyerni. Részsikere, hogy hármat döntetlenre adott, és összesen három gólt tudott lőni, miközben kapott egy baráti tízest. Otthon valóban félelmetesek, de Miskolcon túl akárhogy próbálkoznak, valahogy nem megy nekik. Legutóbbi túrájukon például Debrecenben adott rájuk a Kondás-féle divatárú egy méretesebb zakót (5-0), előtte pedig Pakson ikszeltek (1-1).

Hazai pályán mondjuk mi sem vagyunk az a kimondott Barcelona, de azért hozzuk, amit hozni kell, és néha-néha becsúszik egy Győr, vagy Paks. (Bár utóbbi ellen egy félidőt emberhátrányban játszottunk, és még így is majdnem összejöhetett volna nemhogy a döntetlen, hanem kis mázlival a győzelem is.)

Ami ellenünk szól

A távolról sem veretes sorozatunk, amit az utóbbi meccseken produkáltunk. Lassan egy hónapja, hogy hazai pályán csaptuk a Dózsát, azóta egy kínszenvedés 0-0 Siófokon, egy vereség otthon, és egy csúnyán leadott meccs Kaposváron. Tisztességes iparosmunka, rendben, de mindig hiányzott valami kis plussz, hogy győzelem legyen belőlük.

A házi gólkirályok versenye. Góljaink csaknem felét gurító Danilo öt sárgája miatt hiányozni fog, ráadásul mögötte hatalmas a szakadék. A háromgólos Németh Norbi mostanság nem játszik, vagy nem teljes meccseket; a kétgólos Hajdú rendszerint csere; a többiek pedig megmaradtak egynél. Kérdés, ha nincs Danilo, ki lövi a gólokat? (Sanyikában azért még bízhatunk!)

A túloldalon szorosabb a mezőny, és még azzal is vernek minket, hogy harcra kész az összes. Seydi ötnél, Luque négynél, és Budovinszky is négynél tart, Tisza pedig legutóbb a Pécs ellen egy duplával indította második diósgyőri terminusának gólokra vonatkozó részét.

Aki(k)re érdemes figyelnünk

Budó. Nyilván vele kell kezdeni. Egyetlen és a rémálmainkban még néha előjövő másodosztályú idényünkben „Ikertornyok” néven futott a Budovinszky-Vámosi belsővédő-párosunk. Két lóbaszó nagy állat, akit ha meglátott egy szegény dabasi csatár, inkább kiszaladt a korlátnál hagyott biciklijéhez és menten hazatekert anyukához. Pedig Budó karrierje nem indult nálunk egyszerűen. Osztrák sokadligából jött, darabos mozgásával igen messze állt a bábiki könnyedségtől, nyakát behúzva loholt vissza a túltérfélen elvégzett szögletektől. És akkor egyszer nagyon bebaszta vagy negyvenről, később technikásan tizenhétről, hogy azóta a posztplókai-i korszak fogalmává váljék az ütemes: Budovinszky, Budovinszky, néha már akkor is, amikor Kemenes Szabi készül elvégezni egy kapukirúgást.

Szóval a lényeg, Budótól nem árt rettegni, mert őt ismerjük. Luque és Gallardo állítólag jó, vagy legalább a sportsajtó jókat ír róla, Tisza válogatott is volt (piha, Torghellinho többször, bi-bi-bíííí), Lippai beérett, satöbbi, etécé. (Természetesen az iménti mélyen összetett és zárójellel szabdalt mondat nem tükrözi a teljes igazságot, mert azért tudjuk, hogy ezek jó kis spílerek, de vagyunk annyira hazai pályán, hogy ne velük kelljen már foglalkozni, úgy, hogy jelenleg egyáltalán nincs bennük semmi izgalmas, vagy érdekes.)

Továbbá ismerjük még korábbi csékánkat, a kisDobost. Mostanság csak csere Diósgyőrben, de ha pályára lép (és miután megtapsoltuk illendően) veszélyes lehet, mert ő meg minket ismer és a közeg inspiratív, akár még húzhat is valami számunkra váratlant.

A várható kezdőcsapatok.
(Mindkét összeállítást lentről-felfelé kell olvasni, Seydi ezúttal támadót játszik majd.)

A diósgyőri összeállítást az Amíg élek én… blogról nyúltuk, köszönet érte. Őket kezeljük is valamennyire fixnek, a sajátjainkkal van a több gond. Idény elején úgy fújtuk a Kemenes, Lovric, Botis, Debreceni kezdetű mondókát, mint bármelyik kocadrukker a Grosics, Lóránt, Lantost. Azóta változtak cseppet a dolgok. Középről kikerült Zelenka és Németh Norbi, eltiltását tölti stabilan Akassou, támadóban Danilo, és visszajött Sanyika, miközben szépen-fokozatosan át, majd visszaálltunk az egy, illetve kétcsatáros játékra.

Mondhatnánk, hogy Supka mester keveri, de nem mondjuk, mert tudjuk, és néha értetlenül állunk, amikor Maros Józsi két jóízű „Hajrá, Honvéd! Csak a Kispest!” rikkantás között bemondja: „90-es számmal, Johnson„. Akkora felhorkanás, hogy orrokon fröcsög ki a sörhab, többekhez kifut a lelátóra a gyúró és a csapatorvos, mert félő, a vérnyomásuk annyi, amennyi. Mester, tessék a józan belátására hallgatni, és megnyerni nekünk a meccseket, és ha ehhez az kell, hogy néhányan ne játsszanak, akkor ne játsszanak!

Amit szeretné(n)k

Gyorslista, de a lényeget úgysem felejtem: 1. időben kiérni; 2. megvenni az első sört; 3. nekidőlni a kedvenc korlátszakaszomnak; 4. Sanyika megszerzi a vezetést; 5. ezúttal nem állunk vissza; 6. valaki növeli az előnyt; 7. kikérem a következő sört, mert hiába lesz mocskosul hideg, teával nem lehet focit nézni; 8. kicsit megnyugszunk, mert játszik a csapat, játszik a csapat; 9. még egy gól, megnyugtató az előny; 10. bánatos diósgyőri vendégdrukkerek, néhány fricskázó odamondás és hasonlók. +1. még egy sör az ünneplésre, utána még néhány a haverokkal.

köszöntem a figyelmet

ui.: elképesztő, sikerült úgy beharangozni, hogy egyetlen Eddás, vagy színesfémes utalás, esetleg Edda átköltés színesfémre, vagy bármi hasonló lenne benne

ja, mégsem.

---

Frissítés [09:14]: A klubhonlapon közben megjelent Supka-interjú szerint Johnson ismét kezdeni fog Akassou pótlására („fegyelmezetten játszott! A védekező munkát jól megoldotta, a támadásokba is besegített” – sic!); Botis játéka a mérkőzés előtt dől el, vagyis ismét lehet egy Hore jobb-bekben, Lovric centerhalfban; Zelenka és Diaby sérült. (Zelenkánál egy utalást olvasni valamiféle műtétjére, ami kicsit mást jelent, mint amit mostanság halottunk a mester és tanítványának viszonyáról.)

A gyengébb bajnoki szereplés után általunk olyannyira várt fellélegzés, megtisztulás két hetének ma vége szakad, a kispesti hopliták délután Somogyország szívében, a Pruki-kávé elsőszámú hazai lelőhelyén, Kaposváron szúrhatják lándzsáikat ellenfelük szívének közepébe. A Sisa főtörzs által irányított Rákóczi-bérencek mindent meg fognak tenni hazai földjük megvédéséért, azonban túl kell járni az eszükön, és be kell bizonyítani: nem a forgandó hadi szerencse oka a két sereg közötti tisztes különbség a tabellán. Tömör beharang a hajtás után.

A modoroskodást félretéve, valóban jelentős lehet a mai cserte, hiszen a következő négymeccses etapból papíron a kaposvári fellépés a legkönnyebb. A dinamikus, de a pofonfát Debrecenben gyökerestől megára döntő Diósgyőr, Loki, valamint a kényelmes bundát magára oktrojáló Pécs ellen várhatóan brusztolni kell a három, illetve egy pontokért. Épp ezért ma kötelező a siker, ha meg akarjuk tartani dobogóközeli pozíciónkat az őszi szezon hosszú hajrájára fordulva.

Betegségek továbbra is gyötrik a keret tagjait (ez egyébként a fokozott munkahelyi szívatással kiegészítve bloggereinkre is igaz). A sérült vagy „sérült” Zelenka nélkül felálló csapatban Akassou sem kaphat szerepet a Paks elleni kevesebb, mint egy félidős ámokfutás folyományaképp, valamint a hírek szerint professzorunk, Botis is panaszos. Sisa mester keretéből a mai Nemzeti Sport nyom nélkül eltüntette a góllövőlista-éllovas Pericset, az elmúlt hetekben szintén sérülés által sanyargatott ék azonban nyilván az újságírói figyelmetlenség áldozata lett, és valójában kilencven percig fog a leshatáron futkosni egy-egy rövid Lovric-passzt, vagy Debreceni-betlit várva.

Ismét csak arra tudunk biztatni mindenkit, hogy látogasson el Magyarország egyetlen cukorgyári gödörben épült stadionjába! Szurkoljuk szét a Kaposvári éjszakát, hozzuk el a három egységet a Pécsi útról!

Túl vagyunk a jelen idényben OTP Bank Ligaként aposztrofált Bohócliga első harmadán, amely már-már a dobogó év végi elérésével kapcsolatos hiú ábrándozásra sarkallhatja a dél-pesti oroszlánok szurkolóit, minket, kispestereket. Fantasztikus hazai szériánk (amely a Győr elleni dühítő zacseszt követően elképesztő győzelmi sorozattá avanzsált) a 2010-es év sztárcsapata, az ezüstös fénnyel sugárzó paksi atomküldöttség ellen folytatódhat. Reménykedünk benne, hogy a Duna-parti zöld-fehérek hirtelenjében nem nyerik vissza az előző szezon folyamán tapasztalt remek formájukat, így be tudjuk szedni a három pöttyöt. Beharang és a hét presztízsigazolásának rövid értékelése a hajtás után.

Viszonylag jól funkcionáló, biztos védelem, markáns kontrajáték, remek tizenegyes-értékesítés. Három kulcsmomentum segítségével így foglalható össze a csapat elmúlt tíz rundóban nyújtott teljesítménye. Voltak irdatlanul fontos, önbizalomnövelő presztízsgyőzelmek a Fradi, a Vidi vagy az Újpest ellen. Az ilyenek után gyakran elragadtattuk magunkat, jöttek is a rendszerű, de elkerülhető szopolák, melyeknél akár Komjáti Malac és Csank Vadász idény eleji, frusztrált és kibogozhatatlan nyilatkozatainak véget nem érő, irodalmi szempontú elemzése is nagyobb élményt nyújtott volna. Utóbbi kategóriába tartozott a múlt hét két fellépése, amelyek arról tanúskodtak, hogy a csapat nem éppen a legjobb formáját futja, ilyen előjelekkel pedig sosem jó egy ex-dobogós ellen készülni.

Még akkor sem, ha ez a Paks már nem az a Paks, amely Kis Károly elczukkosodásának mellékhatásaként (vagy épp ennek következtében) egészen a második helyig menetelt a tavalyi csempionsipben. Akkor egészen a 27. fordulóig reménykedhetett a nógrádi mester abban, hogy az idény végén behabzsolhatja az asszony által bajnoki cím esetén elkészítendő aranygaluskát, azonban végül minden bizonnyal egy üveg Sisa-féle palóc viszki elfogyasztásával lépett a feledés útjára. A kábulatból azóta sem tért magához csapata, jelenleg két győzelemmel csupán a tizenegyedik helyet foglalja el a tablón.

Szentélyünk felől – hál’ istennek – biztatóbb hírek érkeznek, mint a paksi katlanból. A klub körüli pöpec hangulatot jól tükrözi, hogy az eheti topnegatívum spílereink Nike felszerelésekkel való elégedetlensége, míg a legnagyobb fegyvertény mindenki Sanyikájának, a válogatott és a 2002-2003-as Kispest-Honvéd gólfelelősének szerződtetése. Torghi minden bizonnyal csak télig melegíti a tribün gyomrában található öltözőnk padját, vagy szakítja fel energikus játékával a Bozsik gyeptégláit, az ő leigazolása nem is a taktikai szempontok, a bajnoki helyezés miatt fontos, hanem igazi presztízsberuházás.

Kevés NB I-es klub mondhatja el magáról, hogy 42-szeres válogatott csatárt szerződtetett, pláne olyat, aki még kötődik is az adott brandhez. Rövid brainstorming után kiviláglik, hogy az általunk tisztelt és elismert Hemi bá’ célja ezzel a lépéssel (sőt már Németh Norbi nyári idehozatalával is) az (volt), hogy minél jobban megkedveltesse magát a szkeptikusabb szurkeszeinkkel. Érája első éveiben folyamatosan támadták őt a Kispest, illetve a Honvéd múltja iránti teljes érdektelensége, neutrális hozzáállása miatt, ezek a hangok azonban hamar elcsitulhatnak. A borús, budapesti pénztelenségről szóló blogbejegyzések után eszközölt meglepetésszerű nosztalgiaigazolások nemcsak az ő elfogadottságát növelhetik, hanem a klubnál uralkodó általános hangulatot is javíthatják. Végre úgy érezhetjük, hogy a tudatosan dolgozó vezetőség egy kicsit a mi véleményünkre is ad, ennek pedig nagyon örülünk!

A hírek szerint féltett kincsünk már holnap debütálhat, és helyet követelhet magának a védelem előtt az eltiltása után visszatérő Akassou is. A mester nyilatkozata szerint egyedül Danit gyötri egy kisebb sebesülés, de a meccs idejére ez is begyógyulhat. Gyertek minél többen, ünnepeljük együtt a jövevényt, elvégre erről szól a Kispest-szeretet ünnepe!

Kalózos fotó: express.de

Kétségtelen, páratlan blama érte a hét közepén szeretett klubunkat. Nem mindennap kap 120 perc alatt két gólt az első osztály harmadik helyén tanyázó kupaspecialista a jóllakott ex-bohócligger sztárocskákból álló, (blogunk egyes stábtagjai által különösen nem kultivált) többszörös mágnestábla-díjas catenaccio-mester által trenírozott másodosztályú középcsapattól, jelen esetben az SZTK-tól. Szerdán azonban mégis bekövetkezett a sokféleképpen értelmezhető, de minden szempontból a „ciki” kategóriába sorolandó botlás. Emlegethetnénk itt kínosabbnál kínosabb statisztikákat (például, hogy a 2008-as, rosszemlékű finálék – 0-7 és 1-2 a Debrecen ellen – óta most először kaptunk ki kétszer egymást követően kedvenc sorozatunkban), azonban sokkal okosabban tesszük, ha lezárjuk a múltat, és elfogadjuk: rövid lesz az idényünk, mint Paulo Sousa vadonatúj sérója. Már csak 21 tétmeccsünk van hátra (plusz a Ligakupában négy, de ez itt nem a humor helye), tehát mostantól minden stadiontúrát meg kell becsülnünk, így a hétvégi siófokit is!

Siófokra látogatni ebben az idényben nem leányálom: a játékkal rendszerint együtt élő nyugdíjas méregzsák Horváth Károly, és fiatal segítője, a megfontolt playboy ifj. Michalecz István ütőképes gárdát válogatott össze a Magyar Tenger és Maffia Fővárosában, tanítványaik olyan sztárgárdáktól is pontot csakliztak, mint a Vidi vagy a Loki. A hazai pályás meccseikre rendszerint part menti hekkzabálással, sörivással vagy csajozással egybekötött Biblia-olvasással gyakorló futballsihederek az Újpestet és Sisa tréner Kaposvárját is két vállra fektették, egyedül a győri Rába kamion éber sofőrjei arattak 1-0-s sikert a Révész Géza utcában.

Mi rendszerint győztesen hagyjuk el a Balaton-partot, legalábbis az elmúlt négy alkalommal kivétel nélkül csapatunk buszának csomagtartójában kellett helyet szorítani a három bajnoki pontnak. Ezt a tényt akár rossz ómenként is értékelhetjük, hiszen a pápai futballmegyében is mi szavaltuk az evangélium igéit az elmúlt két idényben, az a sorozat azonban két hete tragikus hirtelenséggel megszakadt, mint Pollák Zoltán munkaviszonya Újpesten.

Legutóbb az előző idény legeslegvégén vendégeskedtünk a tó és az azt szegélyező homok színét is címerén viselő egylet otthonában. A jégkockákkal lehűtött korsó sörök meccsén egy gyors Danilo-akciógólra még válaszolni tudott hazai részről a nyáron általunk is megkörnyékezett Homma, a második félidőben egy jókor érkező Délczeg-öngólnak és Czár jó befejezésének köszönhetően behúztuk a sikert és a tízedik helyezést a ligában.

A hivatalos honlapon eleddig nem jelent meg információ újabb sérültekről, így az egyetlen jelentős maródink az említett Délczeg Gergely lehet. Abass a héten már két meccsen is pályára lépett bordatörése után, Novák pedig elvileg már elkezdte a teljes értékű munkát, így volt kenyéradója ellen ő is bevethető. Németh Norbi eltiltása a múlté, jövő héten Akassou is elfoglalhatja szűrőpozícióját.

Akárcsak a hazaiak mindenese, mi is arra buzdítjuk testvéreinket, hogy keljenek útra, és biztassák a helyszínen aranylábúinkat, akik egy esetleges sikerrel megtarthatnák a táblázaton elfoglalt dobogós pozíciót.