Címke: beszámoló

A meccs elején a Himnuszt, a találkozót követő sajtótájon a Sousa-tot halgathattuk végig, a kettő között pedig tarkónvágtuk a jelenlegi bajnokot. No azért ez nem volt ennyire könnyed, ha a kedélyes hangvételt félretesszük: az első félidő idei leggyengébb produktumunkat hozta, és a Vidinek volt több ziccere is a gólunk után. Hogy is mondja azonban a bőrkötéses puhl-i közhelyszótár? „A jó csapatnak van szerencséje, a győzelmet nem kell magyarázni„. Mi sem tesszük az utóbbit. Csak osztályzunk, vidáman.

KEMENES: Szabi kicsiben azt hozta mint a csapat az elmúlt hetekben, azaz a kecsói meccs csupán kisiklás volt nála is (azzal együtt, hogy ott is voltak hatalmas bravúrjai). Ma nem volt labdakiejtés, ellenben 2 hatalmas és több közepesen erős bravúr, strict védelem-irányítás, a végén showman-kedés szurkolóizzítással. Hogy egyik kedvenc zenekarát idéző hasonlattal éljek: ez most nem Re-Load volt, inkább Master of Puppets! Köszönjük a 3 pontot, Szabi! 7.

 

LOVRICS: Elkínzott arcú kényszerjobbszélsőnk emberfelettit dolgozott a második félidőben, mikor is Németh Norbi került a jobbszél támadószekciójába, aki pedig inkább amolyan Warzycha mögötti Bárányosként (vagy Bárányos mögötti Kovácsbélaként) igazi második irányítót játszott, nem klasszik Abassos jobbszelest, így Ivannak duplaannyit futva kellett bejátszania a szélt. Amit tudott megtett, és hátul is magabiztosabb volt mint Kecsón. Taps. 6.

DEBRECENI: Debrőt kárhoztattam már eleget, így jól esik a Fradi elleni meccs utáni dicséretet követően most is hozsannáznom. Remek közbelépések, kemény és határozott játék, jó becsúszások. Ez az a Debreceni Andris volt, aki méltán lett az U20 és Kispest kapitánya anno. 7. 

BOTIS: Nem tudok sok újat írni az Öregről, aki olyan hátul, mint a Harvey Keitel megszemélyesítette figura, Wolf a Ponyvaregény c. Tarantino alapvetésben. Az Elintéző. Az Eltakarító. Aki, ha a védelem megszorul, ott terem és leszigorkodik bárkit az ellen csatárai közül. Tegnap még egy fél-ollót is bevállalt, de sajna az MTK elleni 2010 tavaszi csoda egyszeri volt mint Budán a kutyavásár vagy a jól eltalált lövés Bánföldi Zolinál. Védekezésben viszont tanári a jó Sorin. 7.

NOVÁK: Csak robotol és robotol, miközben második világháborús filmek pozitív katonahőseit idéző fizimiskájával eltökélten őrzi a bal oldal Honvéd-dominanciáját. Óriási mentések, Mátyust idéző becsúszok-és-szerelés-közben-benntartom-a-labdát-míg-az-ellenfél-elszáll jellegű megmozdulások, szinte átjátszhatatlanság. Nagyon jó kis igazolás volt. 7.

 

HAJDÚ: Amiért tavaly sokat sírtam, hogy Norbit miért nem elöl használjuk a balhátvédben sínylődés helyett, arra megvan lassan a válasz: mert játékosunk úgy beleszokott a félkényszerű hátvédposztba, hogy ott már jobban teljesít, mint támadóban. Mivel azonban Alexisz idén jogosan tart igényt a kezdőbeli helyre, marad a Tchami-alternatíva szerepkör. Sajnos hősünk tegnap sem tudta hozni csúcsformáját, kevés akciónk futott az oldalán, most hiányzott a finesz-plusz, mint a higgadt meccsnézés definíciója Véber György edzői kiskönyvéből. Kár. 5.

AKASSOU: Utóbbi hetekbeli formáját mentette át, nagyon fontos láncszemként védekezve a középpályán. Volt 1-2 labdavesztése is, de ilyenkor jellemzően azért javított. Hogy a 7-esig nem ment fel, arra itt a csodás példa, az Akassou-i ars poetica: előbb okszizik egyet a csapattárs felé, ováció a lelátón, majd a visszakapott zsugát úgy rúgja p*csán, hogy csordul a könny. A kiállítása erős, tényleg lekönyökölte őt a vidis arc, bár egy, a meccset TV-n követő jóbarátom szerint némi nyálmennyiségtőli megszabadulás is történt, by Akassou, azt pedig valóban nem kéne. Nagyon fog hiányozni Pápán, Horének meg kell húznia azt a bizonyos mislenyi gatyamadzagot. 6-2=4.

ZELENKA: Határozottan fantáziadúsabb lett vele a középpályánk, nem véletlen kapott vastapsot lehozásakor. Mintha tegnap a futást is jobban bírta volna, de lehet hogy ezt csak a két gyors egymásutánban lehúzott Borsodi mondatja velem. Nívódíjas passzaiból most Danilónak osztott ki egyet, de Abass és Tchami hiányában nem nagyon működött a futtatás sajna. Jó volt ismét kezdőben látni. 6. Cseréje, Hidi nem sok időt kapott már, abban a kevésben viszont olyan ledülettel hozta az elmúlt hetek javuló sztenderdjét mint Krémer Károly a játékosokat Békéscsabáról. (-).

DÉLCZEG: Megint a testidegen jobbszélen kezdett, így az első félidőben  inkább elképesztő munkamennyiségét dicsértük csak: gyakran hátul mentett, ha kellett. A második félidőre visszatért ékbe, a hajtás nem maradt alább, rendkívül hasznosan és alázatosan játszott. Faragó Ricsi az ilyen teljesítményekre üvöltené megposszant orcával: „Óóóóóriássssshhi”. 7.

 

SZEKULICS: Arszenijevics és Sztojakovics szelleme mosolyog gúnyosan a Bozsikot övező jegenyék koronája mögött, ismételgetve az axiómát: egy meccs alapján leigazolt próbázó nem váltja meg a világot! Lassú, körülményes, kb a Pölő-csapatba illene 2008 őszén. 4. Cseréjének, Németh Norbinak igen jót tett a kezdőből való kihagyás, remekül szállt be, és a Lovrics kapcsán már idézett második irányító pozíciójából remek labdákat tett, hogy messzebbre ne menjünk, Danilónak, a 11-es előtt. Norbi, ez a Győr elleni első félidő melletti legjobb teljesítményed volt a visszatérés óta, riszpekt, így tovább! (Megjegyzem, ahogy az első félidőben a pálya széléről folyamatosan biztatta Zelenkát, a kezdőcsapat-tagságért a legnagyobb vetélytársát, azt öröm volt nézni. Csapatszellem végre Kispesten?) 6.

DANILO: Besz*rás, de tényleg  a végén gólkirály lesz csak tizikből. De ne legyünk igazságtalanok: a Hajdú beadás utáni suhintása ha bemegy, a III. félidő stúdiójában Nyilasi Tibi még a mellette bóbiskoló Puhlt is megbólintja a forduló góljának kiválasztásakor lelkesedésében. Mezőnyben egyre hasznosabb, remekül tart labdát, gyors is, nem lesz ez rossz. Ma sem volt az. És lassan ő is kiérdemli a „fazon” címkét. 6.5. Cseréje, Tchami kapott vagy 8 percet és eltökölt egy ziccert. (–).

A Klubnál érvényben lévő sajtórend szerint a bírókról nem lehet nyilatkozni, Supka sem tette. Blogunk viszont megnyilvánulhat. Meg is teszem. Amit Kassai spori művelt az utolsó 15 percben, az legalábbis a ’90es évek elejét idézte bennem, mikor is egy, a nemzetközi színtéren már (jogosan) befutott bírónk itthon nevetségesen vezetett Kispesten meccseket, káprázatosan szemöldökráncoló ítéletekkel. Hát, a tegnapi edzőelküldözgetések valahogy ezt az érát juttaták eszembe, főleg az, amikor Mitrovics két kézzel fellökte a ránézésre Pölöskei Gábornál vagy Garami Yoda bácsinál is 3 fokkal anti-pörgősebb, a kispad mellett állva békésen szendergő Lőrincz Emilt, majd a derék Kassai Don Emiliót küldte fel a lelátóra, a már ott tobzódó Supka mellé. Ha még 10 percet tart a meccs, gyanítom Simon Gabi bát, a derék Kaszás Kálmánt, végül a kispadon maradt sípcsontvédőinket is kiszórja. Nemhiába, rendnek kell lenni…

Fotó: 1909foto.hu, mint mindig.

Kecsóra járni Kispest-drukkerként, azon kívül, hogy hangulatos a stadion meg a város, nem egy népünnepély. Túráink élvezeti értéke körülbelül kimeríti a 2003 tavaszi Őze-éra mámor-faktorát, az pedig tudjuk mit jelent. Egyszerűen hihetetlen, hogy ide csak furulyázni járunk évek óta. Babar kollégával épp azon tanakodtunk kifelé jövet a sajtótájról, hogy legközelebb a fotósmellények kikérése után nem a pályára megyünk, hanem előbb az alagsorba, ahol a helyi szertárostól a láthatósági kabátkáink mellé az előre odakészített szopellinó álarcokat is vételezhetjük. Hogy latex, vagy gumi verziót, azt majd a hírös készlet eldönti…

Valahogy már az előérzet sem stimmelt. Supkával még sem az első itteni érájában, sem a legutóbbi tavaszon nem tudtunk zsinórban négynél többször nyerni, ráadásul ugye említettük, hogy a kecskeméti kirándulások nem arról híresek, hogy peckesen alázzuk a lila-fehéreket. Jó egy órával a meccskezdés előtt a helyszínre érve még minden szépnek tűnt: jó idő, könnyed lejutás, összefutás a fotós és sajtós kollegákkal – aztán a rossz ómenek erősödtek fel megint, hisz a bemelegítésnél Debrecenit hiába kerestük a keretben: kiderült, megsérült az utolsó pillanatban. Én pedig annak sem örvendtem, hogy a kezdőcsapattól külön melegítgetett ismét Zelenka, akit önjelölt edzőként én most kezdettem volna.

A találkozó első 10 perce mégis úgy alakult mint egy jó álom. Előbb Kemi megint ziccert fogott, átmenteni látszva a Fradi elleni formáját, majd az egyik kecsói ámok-harcos szállt bele Danilóba a 16-osukon belül, tizi, az pedig tudjuk, hogy a Cirilo de Oliveira-i álmoskönyvek szerint nem sok jót ígér az adott ellenfélnek. Ezúttal Németh Gabit ültette rá arra a bizonyos rollerre Dani barátunk, 1:0 ide, Danilo 6 meccsen 5 gólnál trat, csak büntetőkből, micsoda Bohócliger eposz…! Hát annyira szép, hogy ez még a kecsói villanyújság kezelőjét is megzavarta, aki Dani neve helyett gólszerzőként a következő, matematikalilag minimum érdekesnek minősülő axiómát írta ki az eredményjelzőre: „Gól: 19, de 8.”

Ezt a remek startot még egy eltékozolt helyzetecske követte részünkről, majd sajnos jött a jól ismert „hírös forgatókönyv”: a lilák elkezdtek jönni, a megszokott elánnal, gyorsan és ellenállhatatlanul. Azaz egy darabig ment az ellenállás, köszönhetően a védelmet önfeláldozóan irányító Botisnak, akinek sokszor az új fiú, a meglehetősen bizonytalan Bjelkanovics helyett is oda kellett tennie magát. Mellette még a középütt szűrögető Akassou volt ekkor a kulcsemberünk. Aztán mire úgy festett volna, hogy megússzuk a nyomást és a Kecsó hite alábbhagy, jön a házimumus Gyurcsó, aki a Vidi színeiben is vert nekünk egy megalázót a tavalyi MK-búcsúnkon, most meg egy nagy átlövést heggesztett be Szabi kapujába. Ez előtt, meg után is jött még 1-1 kecskeméti kapufa, szóval örültünk a szünetnek. Meg Zelenka kissé megfáradt léptű bratyójának szerepkörében feszítő arculatnak, aki a széktói pálya gyepmestereként csapatott végig a játéktéren. A hasonlóság epic.

A szünetnek, mely után megnyugvás helyett azzal kezdtünk, hogy Kemenes egy rosszul kiszámított labdábanyúlással  ajándékozott egy gólt Litsinginek. Kényszerhelyzet, futhatunk az eredmény után, aminek a vége Kecskeméten mindig gyufa… Hiába cserét Supka, indiszponált Tchamit ezúttal ügyes Hidire, majd (kissé késve) Németh Norbit Zelenkára, hiába adta zsugáit a cseh, nem sikerült az egyenlítés. Sajna nem nagyon tudtuk kihasználni Zelit aki nem nagyon kapott labdát, amikor pedig kapott, és pl. álompasszal indította Abasst, hát, a szenegáli koma megint hozta a hihetetlent, ezúttal a kapust is lecselezte, majd üres kapu mellé durrantott. Hihetetlen csóka a mi Abassunk: lehetetlen pozícióból betalál (Zete), ám ha ziccert kap, üres kaput vagy csak a kapussal szembenállós szitut, akkor megáll a tudomány.

Supka cseréi tegnap sajna megkésve vagy kevéssé eltalálva érkeztek – Szekulics balszélre hozása (illetve Abass ottani erőltetése a váltás előtt) nem voltak főnyeremény húzások. Tompa volt valahogy az egész csapat egész este, hajtottak,  küzdöttek a srácok, de a Győr elleni kezdeti, vagy a Zete ellen mutatott fantáziadús momentumok ezúttal nem köszöntek vissza. A srácokat azért így is megtapsolta a leutazó 200 fő körüli szimpatizánssereg, tart még hát a szeretet-lendület, remélem a Vidi ellen újfent valami kisebb csodával hálálja meg mindezt a a pályán a gárda.

A hármas sípszót követően így rezignáltan mentünk sajtótájra ahol érthetően Supka sem szárnyaló hangulatban üldögélt, a vele készült beszélgetésünket hétfő/kedd magasságában várjátok a hivatalos klubhonlapon (vagy itt, ha oda nem kerül fel). Aztán irány a kocsihoz, a parkolóba tartva mellettem épp két hírösi szesztestvér- és ülőhelyi arculat csoszogott hazafele szoftosan bemátézva a fütyülős baracktól és lila sikertől mámoros kecsói éjszakában.
„Te, ööö…Sanyi, ki is lőtte a második gólt? Nem is emlékszem…”
” Hát hogyhogy nem emlékszel? Az volt, az a francia licingi.”

Fotók: babar (1909foto.hu).

Ami bosszantó, az az, hogy egyszerűen minden évben ez történik. Kimehetünk a pályára óvatos Sisatréner-taktikával, Morales-örökség 4-5-1-gyel, vagy klasszik Supka 4-4-2-vel, a végeredmény ugyanaz: a Kecskemét egy barbár rivallás kíséretében átrohan rajtunk, mint az Apokalipszis 4 lovasa a vidéken Dürer festményén. És ez, ennyi év után valahogy kezd ***** unalmassá válni. Osztályzunk.

KEMENES: Szabi ezúttal nehéz döntés elé állít. Bravúrral nyitott a 3. percben, majd a második félidőben 2 óriási ziccert fogott. Ez eddig 7. Igen ám, de ott van a második kecsói gól, ahol cerberusunk a múlt heti Ranilovicsot idézte, öklözés címén kivitelezett voluntarista Kecskemét-helyzet-kilalakító munkásságával. Ráadásul azért a Gyurcsó gól felelőssége is kérdéses volt, bár a szitutól messze voltam, mégis a rövidre nyelte be. Ez így 5. No most (5+7)/2=6, de mivel sajnos a második félidő eleji hiba sokba került, így ez ma csak 5.

LOVRICS: A hazai közönség fele által megtapsolt, fele által permanensen gyalázott hátvéd tegnap is küzdött ezerrel de volt már jobb meccse is, be-becsúsztak ugyanis ezúttal bosszantóbb hibák mindkét játékrészben. Valahogy olyan volt top-önmagához képest mint a 2000 után készült Eötvös Csöpi filmek a ’80-as évekbeli klasszikusokhoz mérten. 5.
BJELKANOVICS: A Debrő helyére beugró délszláv Ibra-hasonmás a meccsen igen bizonytalan volt, 2 biztonsági megoldása és egy második félidős nagy becsúszása mellett többször került légüres térbe, vagy emberéről szakadt le, mint egyszeri Csank-bajusz a jugók elleni ’97-es pótselejtezőn. Fordulékonysága Vámosi Csaba-díjas. Összességében nem ügyetlen figura, de még bele kell jönnie. Remélem azért Debrő hamar visszatér! 4.5.
BOTIS: Jó első félidőt hozott, Atlaszként tartotta vállával hátul az omladozó sufni tetejét. A kecsói rohamokkal aztán ő sem tudott mit tenni, de tegnap este is védelmünk oszlopa volt. 6.
NOVÁK: Az első félidőben jóval többször hibázott, mint azt megszoktuk tőle. A második 45 percre feljavult, több szép előretöréssel, aztán elfáradt. Összességében azért ez nem rajta ment el. 5.5.

TCHAMI: A kameruni fekete villámot megzavarhatta a Fradi elleni lecserélés: gyenge és pontatlan volt ezúttal is… 4. Cseréje, Hidi Patrik igen jól kezdett, agressszívan lerázva-lefutva a kecsói ellen-középpályásokat, sőt, eleinte osztogatásai is működtek. A meccs végére aztán elfáradt, de fejlődése nekem azért szembeötlő. 5.
AKASSOU: Szokásos „Akassou 2.0” fedőnevű szűrőjáték, előrefele továbbra is hajmeresztő megoldásokkal, ám középütt remek szerelésekkel, hátul pedig abszolút szükséges alapjátékkal. A „kis extra” ma hiányzott, de nem ő a vereség oka. 5.5.
NÉMETH NORBERT: Az első félidőben 1-2 jobb passza mellett ezúttal a haloványabb, idegenbeli játékát hozta. Én már szünetben cseréltem volna őt. A sors fintora, hogy mire a 60. perc tájékára bepörgött, Supka pont akkorra már elküldetett a cseh karmesterért. 5. Cseréje, Zelenka remekül szállt be, 4 perc akklimatizálódás után elkezdte szórni „azokat a labdákat”, először 1-2 kisebb kaliberűt, majd Abassnak a meccslabdát. Csak hát a szenegáli arcnak kár ilyet tenni. A meccs végére a kecsói rohamok közepette sajna nem maradt tere szervezni. A Vidi ellen több időt neki!!! 5.
ABASS: Pontatlanabb és lassabb volt a szokásosnál, igaz küzdőszellemére nem lehetett panasz. A második félidei helyzete kapcsán viszont amellett, hogy  egy 2 éves, permanens Sas-kabaré nézésre ítélném, azonnal be kellene iratni vagy Kovács Kálmánhoz, vagy Gregor Józsihoz, vagy Bodonyi Bélához, vagy Esterházyhoz egy kurzusra, ahol belé vernék a derék Diengbe, hogy mégis mi a veretes dekket kell tenni, ha a 16-oson belül csak a kapussal állsz szemben! 4.5. Cseréje, Szekulics balszelest játszott volna, de labdába alig ért… (–).

DÉLCZEG: Geri tegnap tompán kezdett, aztán felszívta magát, sokszor a saját 16-osunkig jőve hátra védekezni… nem lehet rá haragudni. Sajna a második félidei átszervezés eredményezte kényszerposztja, a jobbszeles futó enyhén szólva testidegen volt számára, így onnan sok jót nem láthattunk tőle. Küzdeni tudását viszont ezúttal sem érhette szó…5.
DANILO: Jó első félidő, sok labdatartás, ezúttal jobb ütemű passzok. Magabiztos tizi-értékesítés. Majd a második félidő közepétől megfáradás. Azt kell mondjam, egyre inkább belátom: igencsak hasznos tagja a csapatunknak! 6.

Fotó: Babar (1909foto.hu).

A heti beharangozóinkat, a szurkolói fórumon vagy a facebook-on tapasztalható óriási pörgést, illetve anblokk az előjeleket tekintve annyira Kispest-sikert ígért a tegnapi meccs, hogy pont emiatt volt óvatosabb az ember. Nem arról híres a mi Kispestünk hogy az ilyen kiélezett meccseket húzza be ezerszámra – most mégis ez történt. Végig fegyelmezett és elszánt játékkal ment előre a 11+3 vörös-fekete mezes játékos, mintapéldáját adva annak, hogy milyen Honvédot szeretne látni a Bozsikba kilátogató drukker. Végül azoknak lett igaza akik a „csak nyerjünk egy csoffadt góllal” frázist ismételgették, és jól van ez így. Díszvacsorára gyűltünk össze, ahol végül ha nem is flambírozva, pecsenyelében, de natúr kisütve tálalták fel a zöld sast, amit mi be is kebeleztünk.

Rég vártam, vártunk ennyire Honvédmeccset, főleg Fradi-elleni viszonylatban. A hype már a 2009-es, Győr elleni kupadöntővisszavágót, vagy a 2007-es MK-finálénk felvezetését idézte szurkolói körökben. Magam sem tudtam szombaton már nagyon mit kezdeni magammal: reggeltől próbáltam itthon a hazahozott melóval haladni -nem ment. Takarítani – nem nagyon ment. Olvasni – nem ment. Mindig visszatért a fejembe a Bozsik, a kezdőcsapat, a teli Kanyar, a végre talán megtelő korzó, a bezengő tribün, a megposszanó Prukner, az ámokfutó Csizmadia mellett expresszként elhúzó Tchami vagy Abass képe. Aztán csak elment az idő, és eljött a 6 óra, Faterért beugrani, majd irány a Bozsik.

Már a sorompó felé közeledve harapni lehetett a focihangulatot. Szurkolói kórusok, tippelgetések, Fradi-húzó rigmusok szálltak a levegőben. VÉGRE. Miért csak ritkán van ilyen…? De ezen se sokáig gondolkozhattam, irány a Bozsik belseje, körülöttem hömpölygő sorban a drukkerek, itt egy Gösseres mez, ott egy Wilkinson-os, itt egy ’96-os Joma, ott egy klasszik NB1B-s… augusztusi majális.

…aztán kezdő sípszóra várunk a pálya szélén a fotós srácokkal. Mindenki a saját habitusában. Babar majdnem parásabb, mint én, de ezt már megszoktuk. Féltjük a csapatot az esélyesség terhétől. Lovi nem szarral gurigázik. Három gólos sikert vár. A nyaralást a meccs miatt megszakító Hantát csak egy pillanatra látom meg a korlátnál, kissé gonderhelt – pedig ő általában az optimista vonalat viszi. Mi lesz itt?

Nehezen indul. A Fradi jó kezd, mi görcsösek vagyunk. Németh Norbi, Délczeg nem az igazi. Tchami passzai rendre rossz helyre, rossz ütembe érkeznek. Most hátul van a súlypontunk, de végre Botis mellé Debrő is felnő a hibaszázalék alacsonyságát tekintve. Alexisz és Ivan dettó. Nagyot játszunk hátul. Mégis a fő dícséret Kemenes Szabinak jár: az első 20 percben 2 hatalmas védéssel nyugtat kedélyt.

A félidő második felére magunkra találni látszunk. Lovrics ziccert ront majd vagy Abass vagy Akassou tüzel, ám Ranilovics a helyén. Supka variál, Tchami le, Hajdú be, utóbbi pörög mint a mérgezett egér, talán túlontúl is. Harapni lehet a feszültséget. Jókor jön a szünet.

A második félidő már egyértelmű: aki gólt lő, nyer. Nagy a harc a középpályán, kevesebb a helyzet. Aztán Abass, majd Németh Norbi jelzi, nekünk nem elég az egy pont. Ekkorra, az első féllidő első 20 percének Fradi fölényének vége óta már majd’ egy órája jobbak vagyunk, csak idegesek. Nem jó ez a Fradi, ez a bosszantó, nem jók de találhatnak egy gólt. S akkor oda az egész munka… 

…nem találnak! Nem úgy, mint mi! Szabadrúgás, jó Budó/Plókai távról. Ne Hajdú lője, mormolom magamban, hanem Novák, neki van tűzereje. Norbi fut neki mégis, de legurítja…Alexisz lő…Ranilovics hozza amit hoznia kell, bután középre öklöz, s az egész meccsen tompa Németh Norbi ott van mert ott kell legyen, és beküzdi…ilyen kiszenvedett gólt Kovács Kálmitól láttam Izland ellen 1992 júniusában. ÓRIÁSI. Itt már én sem bírok magammal és ugrálok a reklámtáblák mellett… innen nem lehet baj…

…nem is lesz…hiába nyom a Fradi, a jobb csapatnak kell győznie mert néha a futballban is van igazság. Még egy Pölő helyzettel azért borzolja idegeinket a SORS,  de Kemenes Szabi hihetetlen formában belekap a gólba tartó zsugába, majd még arra is van energiája hogy izzítsa az amúgy csodálatos közönséget. Fiesztahangulat, végre hármas sípszó, óriási hangulat. Időtlen idők óta először a csapat kimegy pacsizni, körbe-körbe a stadionban, még Supka is, a játékoskijáró mellett. Mi van itt, álmodom?

Évek óta először abszolút megérdemelten, nem defenzíven, nem szétszínészkedve a meccset levertük a Fradit, de úgy, hogy a győztes személye a meccs nagy részében nem lehetett kérdés. Nyernünk kellett és nyertünk, mert jobbak voltunk. Tényleg nincs más hátra, mint az adekvát Vörösmarty idézettel zárni: „ez jó mulatság, férfimunka volt” srácok. Szurkolók, játékosok, szakvezetés. Korábban azt írtam, sorsfordító meccs lehet ez a szezonunkra nézve. Behúztuk. Ám nehogy most üljünk le, álljunk le. Nehéz meccsek sora jön, de éljünk azzal amink van: nem mi vagyunk a leggazdagabb csapat. Nem a leghosszabb a kispadunk. Egy posztra nincs 3 válogatottunk. De amink van abból igen jól gazdálkodunk, és az elcsépelt  jelző, amit próbálnak ráaggatni időről időre hol a válogatottra, hol a Fradira, hol erre hol arra, az, csöndben megjegyzem, nálunk a legigazabb: szerethető most a csapatunk. Legyen így még hónapokig!

Fotók: Babar, Lovi. 1909foto.hu

Esélyesebb Honvéd a kényszeres Fradi ellen. Az ilyen meccseket bukjuk el időtlen idők óta. DE NEM IDÉN! Maksziriszpekt a csapatnak, mely nem játszott jól, nem játszott szépen, de jobb volt a zöld arch enemy-nél és megérdemelten helyezte el az újabb tockost a felkínált IX. kerületi kobakon. Osztályozunk, lágyszívűen, elfogultan de bocsássa meg az Ég: ez most jár nekünk! Végre csapat kezd kirajzolódni a Bozsik József nevét viselő szentélyben, így most azt mondom amit Prukner a tavaszi meccsünk után: hadd ne kelljen ezért szégyenkeznünk! Osztályozókönyv!

KEMENES: A meccsközbeni, illetve -végi kórus önmagáért beszél. Én tavaly a bravúrokat hiányoltam tőle, ezt úgy látszik, ő is meghallotta, mert idén 7 raklapnyi extra vetődést/mentést tolt be kis targoncáján a Bozsikba. Kispölő ziccerénél Nota-díjasan mentett, + még egy adag hatalmas robinzonád is a számláján lapul. A csapat egyik arcává kezd válni – megérdemelten. Üdv az új Vezér Ádámnak! 8.

LOVRICS: Rettegett Iván nem csak hátul takarít jól, de jók az előretörései is. A meccsek vége felé zihálása az ’52-es helsinki olimpián győztes középtávfutót, Emil Zátopeket idézi, de a sztaminája is: hajt az összeesésig. Jó vásár volt, ma is riszpektes teljesítménnyel. 6.

DEBRECENI: Addig kóstolgattam Debrőt az utóbbi hetekben, míg bepörgött: remek közbelépésekkel és fejesek sorával tisztázott, kulcsszerepe volt a szilárd védekezésben. 7.

BOTIS: Az öreg szamuráj ma is tanárit játszott, hajt mint az állat és mindig, DE MINDIG ott van, ahol a legnagyobb a vész. A Bohócliga Dugonics Titusza önmagát sem kímélve szállt a veszélyes helyzetekben a labda után, a zöldek pattantak róla mint Verebes Mágusról a kritika. 7.

NOVÁK: Nagy melót hozott ma is, több hibával, mint azt megszokhattuk, de mindezt a hajtással kompenzálta. Védelmünk ma már elképzelhetetlen nélküle és ez, azt hiszem, a legnagyobb dícséret. A gólt eredményező szabadrúgást meg oly’ szépen csűrte kapura, mint anno egy begerjedt Plókai Attis a szép ’90-esekben. 6.

TCHAMI: Nem érezte ma az ívet, csak a sebessége volt dícsérhető, Supka le is kapta őt a pályáról. 5. Cseréje, Hajdú Norbi úgy pörgött a beállását követően, mint megposszant Tököli, ha Litsingit lát. A második félidőre viszont kihasználatlan balszelünk miatt lendülete is alábbhagyott, pedig úgy nézett ki eleinte, hogy ma visszajátsza magát a kezdőbe. Kissé görcsössé tette a nagy akarás…5.5.

NÉMETH NORBI: Lassú volt és körülményes, de egyre jobban látszik, ő is az a játékos aki annyira hiányzott az utóbbi évekbeli repertoárunkból: aki gyengébb formában is gólerős. Jókor van jó helyen, dettó mint a Vasas ellen, és ő belövi amit be kell. Nem tudok rosszabbat adni ezért a fontos gólért, mint 6. Cseréje, Hidi, mióta dj áfonya bácsi kezeli az mp3 lejátszóját, újjászületett: ma több ízben is leütközte a zöld ellenlábast és a passzai is jók voltak zömmel. 6.

AKASSOU: Jean Baptiste haverunk összeszedte magát, és ma is a Zete ellen látott „futóbolond & kellemetlen kullancs” c. műsorát adta le a kispesti közszolgálati TV. Ezt a show-t csak a Fradi középpálya nem élvezte. 6.

ABASS: Új, sárga csukája többször kibabrált vele, de akkor mér’ nem kér dorkócserét a jó Dieng? Hajtott, futott, de ha többször vállalkozik a fékezett habzású Sváb ellen egy-az-egybeni harcra, még szebb lehetett volna az esténk. Pontosabban is tud játszani, ezért a szigor. 5.5.

DÉLCZEG: Visszafogott volt, mint Komlósi Gábor hangereje egy ’91-es Telesport ping-pong riportjában. A pálya szélén arra tippeltünk hogy enerváltabb játékának az az oka, hogy még szoknia kell egy ilyen rangadó légkörét. Supka az interjúban aztán felvilágosított, hogy lázas beteg volt a héten csatárunk. Így már más a leányzó fekvése, persze magán az 5-ös kalkuluson ez nem változtat: tud ő (egészségesen) ennél jobbat is. A hajtásra persze nem volt panasz ma sem.  Cseréje, Szekulics (5) még talány, lehet belőle egy jó Puhalak Antal is, de Arszenijevics is, ha értitek, mire gondolok… helyzeténél igen bátortalanul lőtt, szó mi szó.

DANILO: Labdát tartott, futott, s bár a passzjátékban még kéne fejlődni, ékként határozottan több van benne mint amikor tavaly Morales a szélen erőltette. Ma mezőnyben nagyot játszott, úgy érzem kulcsszerepe volt az eredményben! 6.5.

Most pedig megyek, és jóbarátom spanyolországi ajándékkagylójával koronázom meg e csodás estét. Holnap jön a beszámoló, Hantától vagy tőlem, ki korábban kel. Addig is:

SZÉP VOLT, FIÚK!  SZÉP VOLT, FIÚK!   SZÉP VOLT, FIÚK!