Címke: beszámoló

Őrültekháza délelőtt a melóhelyen, monitor előtt szétfolyó szemek kettőig, majd haza, kocsi fel, szállítandó drukkerek fel, flúgos futam Zaláig, elnézett autópályatáblák, útszakasz-felbontások, majd egy hihetetlen meccs, végül hévízi csárdalátogatás és éjjel kettőkor a wekerlei ágyba beesés. Őrült nap volt? Igen. Rommáfáradtam? Igen. Megérte? IGEN!

A messzi célpont ellenére valahogy kedvelek Zete meccsre menni. A stadion vállalható belülről, ha az egyik hosszanti oldal „albán nemzeti stadion az ’50-es évekből” feeling felett jótékonyan szemet hunyunk. Kívülről nagyon magyaros az összkép, a homokgátakba befúrt ferde játékoskijáróval és társaival, de annyi baj legyen. A miliő elképesztő: a Bozsikot megszégyenítő létszámban sorjáznak a lelátón s a büfé-sorok közt fazonvilágbajnokságok potens indulói, a szünetben a szalámisszendó mellé csokis popcornt és fahéjas, kókuszos kürtőskalácsot kínálnak a büfések. A csokoládés pattogatott kukker illata ráadásul olyan decensen lepi be stadion légterét mint a Pini korszak végén a nihil a hátsó földes edzőpályánkat. Beleül az orrodba, és együtt a Zete fura hangulatú indulójával valahogy egy más világba transzportál. Tegnap azonban nemcsak a popcorn-szag tett így…

…hanem saját csapatunk is! Az első fél órát leszámítva, mikor is a várt forgatókönyv érvényesült (fogcsikorgatva nyomuló, ám alacsony hatékonyságú Zete, stricten védekező Kispest), a meccs nagy részében, a fordulópont Délczeg-gól után olyan simázást tolt le a csapatunk amire nem emlékszem a 2007 tavaszi Bozsik-avató Vác elleni gála óta. Kontra kontra után, fantáziadús megoldások, főként Zelenka bajtárs beérkezése után. És bár ott volt elkínzott kispesti lelkünk mélyén az örök para, hogy a sok kihagyott helyzet megbosszulja magát, itt nem bosszult senki, a Zete igazából egy szabadrúgást tudott felmutatni a halványuló csanki repertoárból, azt pedig Kemenes remek vetődéssel hárította.

Szárnyalt a Honvédunk mert szárnyalni hagyták, a Zete pont azt tette ami ellen fogadkozott, hagyta futni Abasst és Tchamit, se Némethre, majd cseréjére, Zelenkára nem állítottak bulldogot, elöl pedig hiába Meyé, hiába Turkovs, az ineffektivitás fájdalmas volt – persze nem nekünk.

Remekül szállt be a játékba Hajdú, remekül szállt be Hidi (annak ellenére hogy kissé légüres posztra küldte be Supka), aktivitása tényleg örömteli volt. Az olvasók lassan rámgyújtják a blogot, de nem bírom megállni a leközlését: mennyire örülök Zelenka visszatértének, beálltával ismét 5-6 olyan bokaindítással ajándékozott meg minket (meg a hálátlan támadóinkat) amit öröm nézni. Rámennek hárman, a cseh felnéz, és valahogy kiválasztja megfutó 4 emberünk közül azt az egyet aki a legjobb ütemben kapja majd a lasztit és basszus, meg is kapja. Így persze hogy azt is elnézzük a redhead sörnagykövetnek, ha tíz méteren húszat ver rá bármelyik egerszegi védő.

A második félidő tehát gálát hozott, örvendjünk. Ám most nem szabad elszállni, túlértékelni, félremagyarázni. Ahogy a csapatról, vagy Supkáról a Győr ellenit követő keresztvízleszedés is korai volt úgy most a hozsanna is az lenne. Szétszedtünk egy Vasast és egy Zetét, az NB1 talán két legrosszabb formában levő együttesét. A győzelmet nem kell magyarázni, nem is teszem, de óva intek mindenkit attól hogy most már csak gálákat várjunk. Tény, valamit nagyon elkaptunk fonálügyileg, és ez az önbizalmunknak csak jót tesz. Viszont a kemény ellenfelek most jönnek, figyeljünk tehát, koncentráljunk. Supka esetében is kérdéses, van- e variációs ötlete. Idén is nyomjuk az alapjátékunkat, az megy, de ha jön egy ellenfél ami bekavar e téren, lesz e alternatíva a taktikai repertoárban?

Most azonban mégis az örömé legyen a terep. Nálunk is az volt, hazafele folyt a harcsapaprikás, a halászlé és a sör. Jövő hétvégén is el tudnék képzelni egy hasonló gasztroünnepet, miközben a Fradi elleni rangadó képeit nézem vissza, csapzott Pruknerrel, kisimult arcú Supkával, örjöngő szurkolókkal, miután Danilo két tizenegyesével, és Németh valamint Délczeg góljaival 4:0-ra vertük a zöldeket. Normális esetben itt szólnék rá magamra: ébredj, kezed a bilibe lóg, most azonban engedjük meg magunknak e gondolatkísérletet és az elbizakodottság-visszafogás induljon holnaptól. Ma még örüljünk, ránk fér az elmúlt évek után… 

Fotók:Lovi.

Nehéz túrára indultunk tegnap, nyomtunk egy nehéz fél órát (blogunk kis küldöttsége pedig egy nehéz lefeleutat, mert Sávoly fele sikerült elkavarni, így egy Kis-Balaton extratour miatt 10 percet késtünk a kezdésről), majd pedig úgy lefociztuk a pályáról az atomjaira hulló Zetét, hogy nem hittem el: tényleg a Kispestet látom a pályán. A második félidőben bizony aláztunk, és ezt nyugodtan ki lehet mondani, akkor is, ha tudjuk, helyén kell kezelni a dolgokat: ez a Zete nagyon-nagyon mélyen van most, nálunk pedig több támadás is jelezte: ha nem ilyen nagylelkű ellenfél ellen nyomnánk, a bosszantó hibáink miatt fizetnünk kéne. Tegnap nem kellett, és ez fiesztát hozott. Osztályzatok jönnek a hajtás után!

KEMENES: Hasonló feladat várt rá az indiszponált Zete ellen, mint egy hete: figyelni, unatkozni, majd néha villanni. Mindezt megtette, szabadrúgás-hárítása például klasszik robinzonád volt. Nyugalma a védelemre is átragadt, Szabi barátunk nagy nyereségünk lesz hosszabb távon… 7.

LOVRICS: Hála az égnek szar formáját ellőtte tavaly május végén és a felkészülési időszakban. Már múlt héten is jó vot, tegnap meg tanári. Hátul nem tudták átjátszani, előretörései meg zseniálisak voltak, laza alányesése utáni felsőkapufája ha bemegy, Vlaszák valószínűleg kiül a szögletzászlóhoz egy rózsafüzérrel; a meccsvégi, Hidi-gól előtti visszacsel-lövés kombója is gólt ért volna. Nincs miről beszélni: kedveljük a mi horvát óriásunkat. 7.

DEBRECENI: Debreceni Andris mostanság olyan átlagos, nem találok jobb szót. Amíg nyomott a Zete, sajna akadt egy-két bizonytalansága, még jó hogy ott volt mögötte Sorin papa. Jó lenne megtaláni a régi formát, bár tény, nagy bajt azért nem csinált. 5.

BOTIS: Szidták a körülöttünk ülő ‘egerszegiek, mint a bokrot, hisz 2 éve elhagyta őket – mi meg pont ezért kedveljük. Pontosítok: a megalkuvás nélküli védőjátékáért. Nem egy expresszvonat már az öreg, de még vesztett helyzeteben is, pl. amikor az első játékrészben a Zetés támadó megesernyőztette, akkor sem adja fel, ezúttal is mentett valahogy. Nagyon kell nekünk középre. Nemhogy idén, jövőre is… 6.

NOVÁK: Aleksziszünket én magam csereként játszattam volna, ha a szezonkezdet előtt kérdeznek. Supi máshogy döntött és igaza lett! Novák egyre jobb, hátul pl. tegnap csak egy hibájára emlékszem, azon kívül olyan szabályos szigorral takarított mint Moreno Torricelli a kedvenc ’96-os Juvémban… Voltak remek előretörései, középpályás labdaszerzései is, a kontrákban is hasznos volt. Kezdőposztja megkérdőjelezhetetlen. 7.

TCHAMI: Gyenge első félidőt nyomott a mély talajon a mi helyiérdekű Yannick-unk, sok elcsúszással, ostoba passzal. A második félidőre megrázta magát, majd’ minden kontránkban benne volt, míg le nem cserélték. Átlagolva a 2 teljesítményt ez most 5.5. Cseréje, Hidi egyre magabiztosabbnak tűnik, bár a posztot amire Supka beküldte nem igazán vágtam (pótszűrő Akkassou mellé?). Végre passzai nagyrészt jó helyre szálltak, a végén pedig a lelkileg nagyon fontos heggesztést is jól vitelezte ki. Megérjük hogy Patrikunkból focista válik! Örülünk. 5.5.

AKASSOU: Szűrt: csípett, rúgott, harapott, szabályosan. Az első játékrészben még seggberúgott néhány lasztit, azonban a második félidőre az atomjaira hulló Csank csapat középpályásait akár 10m-es hátrányból indulva is tanárian szerelgette, és mivel mindig rögtön továbbpaszolt a 3-4 méterre álló társakhoz, így előrefele se láttunk tőle brutálgyenge megoldásokat. 6.

NÉMETH NORBERT: Haloványabb volt, de 1-2 ügyes passzt azért hozott, a legszebb akciónk végi durrantása pedig gólt ért volna. Cseréje érett, de a fradi ellen is kezdőként számítanék rá. 5. Cseréje, Zelenka mester megérkezett, 5 perc alatt bemelegedett, majd 7 perc után egy sprintben el is fáradt. Ám miután realizálta hogy futással nem megy semmire, elkezdte szórni a nyugdíj előtt álló Hagi-t idéző hajszálpontos indításait, amelyek eltékozlásához csak Daniloék butasága kellett. Epic jelenet volt, mikor egyedül törhetett kapura, persze utolérték, 10 m-es hátrányból, erre megállt és 2 ember szorításában és olyan zsugát kent Nováknak, hogy a nadrágomba pössentettem. A lassú zseni. Miatta érdemes meccsre járni. Ennyi…6.

ABASS: Böcsülettel nyargalta be kedvenc posztjának, a jobbszélnek a folyosóját, és abassi szinten kevés passzt szórt el. Előretörő szólója, mely a gólt eredményezte, egyszerű receptet mutat: ezúttal szerencsére nem 100%-os ziccerbe került, amit mindig elront, hanem lehetetlen pozícióba – gól is lett a vége, no de milyen szenvtelen. Dieng, Dieng, ha tudsz te ilyet is… 6.

DÉLCZEG: Borzalmasan szimpatikus játéka, önzetlensége, jó labdatartása, állandó megjátszhatósága eddig is népszerűségre predesztinálta, de egy csatárt a góljai minősítenek. Ma lehetőséget kapott egy tiszta helyzetre, amit remek fejessel hálált meg. Nagy kár, hogy Danilo helyett nem ő kerül többször helyzetbe. A gól nagyon kellett m ár neki, remélem ez plusz gátakat szakít át! Az pedig, hogy csatár létére hol a 16-osunknál, hol szűrőposzton mentett, no comment. Kalapemelés. 7. Cseréje, Hajdú Norbi úgy fest a lelki megzuhanás után „hallgatott múlt heti tanácsunkra” és felvette azt a bizonyos kesztyűt. A kontrákban (1-2 kisebb pontatlanságát most elfeledve) remekül hasznosult passzképes szélsőjátéka, és a kedv is látszott rajta. Ez igen. 5.5.

DANILO: A rejtély. A koordinálatlan lábmozgás ajatollája. Az egy emberre jutó összeesés/meccs statisztikák királya. És vezeti a góllövőlistát, csak tizenegyesekből… hihetetlen. A játékos akit nem lehet objektíven osztályozni. Jelenség. Hanta már imádja, mert annyira borzalmas. Én nem tudom. Labdát jól tart meg, de az elpazarolt Németh és Zelenka passzok… viszont gólpassz-ívelése Délczegnek… ez most legyen 6.

Fotók: Lovi.

Beharangozónkban annyit kértünk a csapattól: éljünk az eséllyel, gyerekek. Nos, ez megtörtént. Régen látott különbséggel vertük a Vasast, így a most következő érdemjegyeknél is felfele kerekített az össztanári értekezlet. Osztályozókönyv a hajtás után.

KEMENES: 0-t akartam adni eredetileg, hisz az enervált Vasas alig késztette játékba avatkozásra. A kulcsszó azonban itt az alig: az a néhány lövés, egy szabadrúgás és 1-2 veszélyesnek tűnő beadás esetében mindig a helyén volt. Így kijár az éberségi 6-os.

LOVRICS: Öcsémmel beszélgettünk a meccs alatt a korzókorlátnál a Vasas középpályáját megtöltő sok „…ics” kapcsán arról: a hazai NB1-be ömlő délszláv áradatból milyen nehéz 1-1 értelmes arcot kifogni. Nálunk is az utóbbi 10 évben max Szmiljanics említhető itt (játéktudás alapján, hangsúlyozom)… és a derék Lovrics. Horvát hátvédünk tavasszal nagyot játszott, majd májusra elfáradt, a felkészülési meccseken és az Orosháza elleni osztályozón katasztrófa volt, s a Győr ellen sem remekelt. Aztán Sz’helyen visszakerült a számára elvileg idegen jobb oldalra, és ott is, majd tegnap is remekül hozta le a meccset. Nem nagyon tudták átjátszani, előre is tört a második félidőben többször is, tizit harcolt ki… Well done, Ivan. 6.
DEBRECENI: Debrő a padon kezdte az idényt, ám az első fordulós Kosztolányi-show miatt átalakított védelembe visszakerülve ismét kezdőcsapattag. Szombathelyen és most is volt kezdésként 1-2 hajmeresztő fordulása, ami a legendás Budó-Vámosi birodalmi lépegető kettőst idézte, ám utána megrázta magát és több jó ütemű közbelépéssel és -fejeléssel mentett ha kellett. Ez így már okés. 5.5.
BOTIS: Az Öreg megint hozta lélek- és védőtársnyugtató pörformanszát hátul. valamint az „ott vagyok, hol lennem kell” jellegű előadását. Ebben pedig általában (és ha az ellenfél olyan fékezett habzású, mint most a szegény angyalföldiek) nincs hiba, bőven szólt is a taps a lelátóról a meccs végén, nem kis részben az idén csékává előlépő betonhomlokú hátvédünknek. 6.
NOVÁK: Hajdú virtuózabb balhátvédjátékra képes, Novák más iskolát képvisel, ő a strict védekezésre tesz fel mindent, így kevesebbszer is hibázik, mint a kiszorított ex-csapatkapitány. Ezúttal a Vasas jobbszárnya sínylette meg az alexiszi szigort, Novák kollegának ezért pedig postafordultával jár a 5.5. Ráadásul (igaz már lefújt szituáció utáni) felsőléce és múlt heti gólja mutatja: nem tüzel rosszul messziről.

TCHAMI: Gege, Németh és Hajdú a keretben, erre Tchami lesz a stabil kezdő. Ki hitte volna? Nos, a csöppnyi Hervére azonban eddig nem lehet panasz: gyors, jól cselez, és adja a gólpasszokat. Szombathelyen még „csak” pontrúgából, tegnap már élesben is. Összjátékba bevonható, gyors, és az „afrikai szertelenség” is relatíve ritkán kapja el, így hajmeresztő beadások, elpasszolások kevéssé borzolják részéről a kedélyünket. 5.5.
AKASSOU: A szűrésével tegnap sem volt gond, ám előrefele annyit ér a derék Jean Baptiste, mint Philip Tarlue homemade  útlevele azon a bizonyos 1999-es reptéri passport-csekkoláson. Tudománya megáll a folyamatos hátrapasszokban, egyszer tolt csak ki Lovricsnak egy meglepő ütempasszt, de ezen maga is elcsodálkozott. Hátrafele biztosabb mint Hore, de ez az előrepassz-impotencia elgondolkodtató. 5.
NÉMETH NORBERT: Nem játszott tegnap sem csúcsformában, ezt dicsérő szavaink ellenére ő maga is elismerte blogunknak adott interjújában. Két góllt azért így is vállalt, így azt mondom: soha rosszabbat! Mi lesz, ha még jó formába is kerül… Viccet félretéve, van még hova felpörögni, pl. a Győr elleni első félidőben sokkal jobban mozgatta  a csapatot Zelenka bá mögül, ám most a cseh hiányában kissé tompább volt a fantáziafaktorunk. Én azonban optimista vagyok, és inkább annak örülök: ha Zeli sérült, Norbi középre vezérlésével van alternatíva, főleg ha visszajön a kellő meccsszám Norbi lábába, mert valljuk meg, jobb őt, a passzait és főként azt nézni, hogy ő képes gólt lőni, mint ha egy újabb szűrő szöttyögne a helyén. 6.
ABASS: Klasszik Abass első félidőt tolt, zakatolva, futóbolondozva, cselezve, és természetesen egy kvázi ziccert elszúrva. Gólt gondolom akkor várjuk tőle, mikor Kabát Petit az MTA rendes tagjává választják, tetoválás-elmélet szakterületen. A második félidőben fejfájás miatt cserét kért, hát, Abass mércével mérve is volt már jobb meccse. 5. Cseréje, Hidi inkább védekezésből próbált jeleskedni, ám Akassou fennléte miatt szerintem vállalkozhatott volna többet is előrefele. Mondjuk az ütközéseknél végre bátrabb volt. 5.

DÉLCZEG: Durva lekönyökléséig hozta a Délczegi credó-t: labdatartás, önzetlen passzok, összjátékba bevonhatóság. Nagyon kéne neki is egy gól, megérdemelné már. 5.5. Cseréje, Vernes Richárd előbb az MFA-játékrendszerben idegen második számú ékként, majd Abass megfáradása után jobbszelesként próbálkozott míg le nem sérült. Igazi akadémiker debütöt mutatott be, „látszik hogy nem ügyetlen” jellegű mozgással, ám még bátortalanul. Reméljük, ez még csak a kezdet, és jobbulást! 5. A csere cseréje, Hajdú Norbi futott egyet-kettőt a baloldali középpálya-csatornán, de valljuk meg, sokat most nem tudott hozzátenni a játékhoz. Remélem, nem pszichés hullámvölgy, kár lenne érte. Vedd fel a kesztűt, Norbi! 5.
DANILO: 3 meccs után három gólnál jár, remek csatárteljesítmény! – mondanánk, igaz, ebből mindhárom tizi volt. Persze ha azt nézzük, hogy a gólyalábú brazil saját bevallása szerint eddigi csapataiban nem „penalty-man-ként” volt ismert, akkor a biztos ítéletvégrehajtás is megsüvegelendő. Helyzetbekerülésben és összjátékban, passzokban továbbra is érzek hiányosságokat, kíváncsi leszek fejlődik-e tovább, vagy fél-egy éven belül ő is felkerül a Bozsikból kisepert légiósok raklapjára. 5.5. 

 Fotók: Babar.

 

Kivételesen nagy horderejű sikert arattunk a dalos szurkolótáboráról, valamint őszinte az rockzenét kultiváló, copfos műsorközlőjéről híres szombathelyi stadionban. Nemcsak a néhány ezer fős kispesti törzsközönség aludhatott nyugodtan a szombat esti másfél órás netes élőközvetítés-frissítgetés után. Ferencvárosi testvéreink a levegőbe öklöztek, újpesti cimboráink képzeletben meglapogatták a hátunkat, angyalföldi barátaink elmorzsoltak egy csendes imát. 1 721 556 fővárosi lakos könnyebbült meg egy lágy szusszanással, ugyanis megszületett Budapest első bajnoki győzelme az OTP Bank Liga 2011-2012-es kiírásában, mégpedig miáltalunk.

Itt azonban le is zárhatjuk az örömteli hírek sorát, a valóságban a blog történetének egyik fekete hetét éljük: első alkalommal fordult elő, hogy egyik szerzőnk sem tudott ellátogatni a szeretett csapat aktuális bajnokijára, majd onnan hazaérkezvén megosztani gondolatait a kilencvenpercnyi diadalmenetről. Szégyen, tudjuk.

Pedig vétek volt kihagyni ezt a győztes meccset, hiszen rengeteg pozitív momentumra lettünk figyelmesek a különböző tudósításokat böngészve. Danilo felépülésével megtaláltatott a lehető leghidegvérűbb tizenegyeslövőnk, Novák személyében fiatal, szimpi gólszerzőt avattunk, valamint Lovric is jelezte, nemcsak tavasszal ácsingózott a legjobban fejelő hátvéd elismerésre. Rajtuk kívül Kemenes fantasztikus teljesítménye emelhető ki, egyre inkább igazat adunk azoknak, akik szerint, kapusunk eddigi legjobb idénye lehet a 2011-2012-es.

Ami a taktikai finomságokat illeti, érezhetően a szélsőkre fog épülni idei játékunk, Tchami és Abass gyorsasága aranyat érhet. Érdekes viszont, hogy Zelenka, Ivancsics és Hajdú nélkül értünk el sikert (előbbi kettő az utazó keretben sem szerepelt), az ő kezdőből való kihagyásuk néhány hónapja még elképzelhetetlen volt.

Osztályzókönyv:

Osztályzataink megállapításánál az nb1.hu, a haladásfc.nyugat.hu és a Nemzeti Sport értékelését vettük figyelembe. Átlagoltunk, majd kerekítettünk.

Kemenes: 7

Lovric: 6,5
Debreceni: 6
Botis: 5,5
Novák: 6,5

Abass: 6
Akassou: 5,5
Németh N.: 5 (Horváth A.: 5,5-2=3,5)
Tschami: 6

Danilo: 7,5 (Hidi: 0)
Délczeg: 4,5 (Sekulic: 5)

Kellett már ez. 1 hónappal vagyunk az utolsó NB1es tétmeccsünk után és vagy egy hónappal a következő előtt, az edzőmeccsdömping jövő héten indul csupán. És szidhatjuk, kárhoztathatjuk a csapatot egész tavasszal, szívhatjuk a fogunkat Danilo balettelőadásain, Moreira agyzsibbasztásán, Bright oktalanságán, a fiatalok gyámoltalanságán, magunknak is sokszor nehezen vallva be – de bizony rohadtul tud hiányozni még ez a régi sikereire csak nyomokban emlékeztető Kispestünk is, ha hetek telnek el „üdítő” látványuk nélkül. Kell nekünk a Honvéd, na. Így tegnap valóban a sivatagban már csak hasizmának perisztaltikus mozgásával kúszó vándor számára felsejlő oázisbeli forrásként érkezett az Orosháza elleni NB2-es osztályozó első felvonása. Ugyan „csak” a fakó játszik, ugyan ők nem a szemkápráztató játékukról híresek, ugyan ez még nem az NB1-es nyitány, de legalább tétmeccs, Honvéddal! Citrompótló.

Azért persze számtalan okot fel lehet sorakoztatni, hogy miért volt vonzó a szombat déli rakott krumpli utáni levezetésként a Bozsikbeli meccs. Tétmeccset láthatunk, Kispest-mezes garnitúra küzd a gyepen, kell nekünk az NB2, hogy fiataljaink élesebb meccseken edződhessenek a lanyhább harmadik liga helyett, és lehet csekkolni az akadémikereket, hogy kiben van még jövő, kraft, finesz és még folytathatnánk a pályamenti modorosságok sorát. Szóval lehet, hogy durván ízesített ez a citrompótló, de mégis beledobtunk a teánkba 1-2 darabot szombat délután.

A citrompótló pedig bár műízű, nem feltétlen egészséges, azért mégis tartalmaz citrom-szerűséget nyomokban. Nos, tegnap a kezdőcsapat nem is nyomokban, hanem felerészben tartalmazta a nagycsapat-szerűséget: a cél fontossága miatt Kemenes, Debrő, Hajdú, Lovrics és Danilo az első keretből feszített a kezdőben, Hidi, bár fiatal, tavaszal ő is az első csapat kezdőjét gyarapította, Nagy Geri pedig ugye az állandó csere volt. Így igazából Baráth Botond, Nagy Armand, Czár és Vernes számítottak az igazi NB2-eseknek. Posszant is erre a felállásra a tribünön alattunk üldögélő orosházi matróna: „szégyelljék magukat, erkölcstelenek„-összegzett, ekkor még legalább visszafogott hangsúllyal, arra számítva hogy mi kispestiek is megtámogatjuk sirámait, darócba öltözve hamut szórunk fejünkre és tüntetőleg skandálni kezdjük hogy Szalai vegye ki a „nagyokat” a kezdőből. Ezt azért nem tettük meg.

Álmos kezdés után egy orosi büntető értékesítését követően pörögtek fel az események és szerencsére csapatunk is. Beívelések után szerzett gólokkal nyomattuk tovább a tavaszi NB1-es sormintát, Debrő fejelve, Danilo meg gólyalábazva vert 1-1 gólt. A második félidőben pedig szerencsére kijött a különbség: Vernes szép emelése, Hajdú két tizije közt beállította az 5:1-es végeredményt. Talán nem lesz gond Békés megyében a visszavágón. Az orosházai hölgyet itt már elvesztettük – Vernes góljánál felállva tapsolt velünk szembefordulva, a ‘szégyellhetik magukat, pfujj‘ és ’16 éve vagyok a magyar futballban, maguk erkölcsi hullák‘ mondatok sűrű ismételgetésével. Nem tagadva, hogy némi igaza van a hölgynek, hisz jóval megerősítettük e két meccsre az NB2-ben magát rommábetliző fiatal alakulatunkat, a szabálykönyvet nem mi írjuk, és ha élünk a lehetőségekkel az nem erkölcstelenség, csupán józanság. „Megaláznak egy vidéki csapatot” – rikácsolta az utolsó gólunknál a kollegina, erre csak annyit mondhatok: a megalázás az lett volna ha negligáljuk a meccset és harc nélkül kiesünk.

Hazafele az emberek még körbekérdeztek, vannak-e új pletykák (nincsenek), mikor és hogy lesznek az edzőmeccsek (akkor és úgy), no akkor találkozunk akkor, viszlát, viszlát, mentek valahova nyaralni, te az a kis Honma nagyon kellene, most ezzel a Hercegfalvival mi van, ügyes ez a Vernes gyerek, hú ez a Lovrics, mintha álomkóros lenne mostanság, na én megyek, szevasz, szevasz, akkor majd a következőn…

És a Bozsik szépen kiürült, a tea elfogyott, citrompótlóstól, az utolsó cseppig. Alig egy hónap és ihatjuk a következő bögrével. Akkor már ceyloni teafűből, igazi citrommal. Csak ne legyen túl savanyú.

Fotók: shopmania.hu; nosalty.hu; honvedfc.hu.