Címke: beszámoló

Zalaegerszegen (is) vereséget szenvedett csapatunk az NB1 küzdelmeiben, s a Siófok MTK-pályás sikere miatt kezd nagyon zaccos lenni ez az idei kávé. A következőkben megfáradva és kiábránduláshoz közeledve keressük a vereség okait – de túl nagy elemzést senki ne várjon.

Alapvetően sok beszélnivaló itt nincsen: a Zete győzött, mi kikaptunk, papírforma. (A szurkerblogger, aki meg írja a nagy lelkesítő bullshiteket a meccsek előtt, kezdi nagyon hülyén érezni magát). Persze azért nem volt ez ilyen sima a kékek oldaláról sem, ám a tény, hogy szurkolóink sípja kezd igencsak tele lenni a magyarázkodással és elemezgetéssel, azt aláírom. Most utoljára mégis nekifutok egy ilyen körnek, tétován, nem is teljeskörűen, csak elgondolkodva 1-2 dolgon.

KÜLÖNBSÉG A CSAPATOK KÖZT: Magán a meccsen Kemenes jóslata jött be: nincs nagy különbség az NB1-ben. A Zete kvázi élcsapat, mi veszélyeztetett team, erre a játék képe tegnap is döntetlen-szagú volt (aminek végén persze megint mi kapunk ki – unalmas, nagyon unalmas). Csank is nem véletlen pörgött végig a kispadja előtt mint a mérgezett egér, ennyire még sose láttam őt besózva… A nagy különbség a Zete két góllal befejezett akciója volt, azaz a konkrét gólveszély: ilyenből mi az első félidőben villantottunk igazán 1 db-ot, a Moreira-Rouani meglepően üdvözítő passzjáték után – kár, hogy a beadott labdát nem tudtuk gólra váltani. Helyzet nélkül pedig nehéz győzni mondaná a közhelybajnok Puhl egy jóféle egri kerítésszaggató leküldését követően III. félidő meccselemzés során.  

SÉRÜLÉSHULLÁM: Tudjuk, hogy keretünk minden, csak gazdag és változatos nem. Mikor 1-2 kulcsember megsérül (pl. Lovrics is már azzá vált tavaszi teljsestménye alapján), illetve a szokásos kezdőből kiesik néhány arc (nem írok kulcsembert, mert Danilo, Bright vagy éppen Rufino inkább stabil kezdőtagok (voltak) mint sem KULCSjátékosok), hát akkor bizony kozmás a süti. Megértem hát az elkeseredett edzői stábot, a védelem meccsenkénti újrahúzása-foltozása nem egy álommeló, de valahol azokat a szurkolókat is akik felteszik a kérdést: oké, most ezen lehet sírni, de akkor miért ezt a keretet hoztuk össze? Tudtuk hogy nem hosszú a kispad, szezon előtt mégis bizakodott a szakvezetés. Szóval nehéz dió ez, feltörni nem lesz könnyű.

LELÁTÓI HANGULAT: Nem feltétlenül lesz népszerű a következő megfigyelésem, de az, hogy a meccs 1. percétől, amikor még szinte labdába se értünk már megy a pocskondiázás – hát ebben mi, kispestiek mg Bohócliga szinten is unikum vagyunk. Nem azt mondom, hogy rózsaszín szemüvegben ülve tapsolni kell a legtrébb produkciónak is. De azért van középút is eközött, meg a tegnapi permanens edzőgyalázás között – ami bár Supkának szólt de az egész csapatra kihat. A másik kérdés: OK, menjen Supka (apropó: vele most mi is a nagy probléma? Szerintem a jelen helyzetben neki max az a hibája, hogy úgy fogadta el H. hívását, hogy nem nézett a dolgok mögé), és ki jöjjön? Helyesbítek: ki jönne? Most mikor már tényleg a kiesés réme is itt van, ha tovább bohóckodunk, még a fékezett habzású Siófok is beelőzhet – amire még mindig nem adok hatalmas nagy esélyt, de a minimálisnál azért sajna többet! Ilyenkor kell a nyugalom. Edzőcsesztetéssel, ha már ez létszükséglet némelyeknek, megvárnám a nyarat. De persze ahányan vagyunk szurkolók, annyi félék vagyunk. Véleményben is. Ezt elfogadom. (Gondokodni ettől függetlenül azért lehetne).

BÍRÁSKODÁS: A játékvezetés mellett sem lehet elmenni szó nélkül – ám most nem feltétlenül az „elcsalták a meccset a gyalázatosak” jelszó alatt. A bíró ugyanis mindkét csapatot sújtotta ostoba ítéleteivel – az más kérdés, hogy jó NB1-es szokások szerint ebből mi jöttünk ki nagyon rosszul- hisz a Zete felé ejtett tévedések már kvázi vagy teljesen indifferens pontjaiban jöttek a mérkőzésnek, míg a nekünk fájó benézések kritikus pillanatokban. Az első félidőben a Zelenka kiugraátása uán NEM LESEN megállított Rouani egyedül törhetett volna kapura (bár őt ismerve ez nem sokat jelent), Hajdú első sárgája pedig nevetséges, a második minimum véleményes volt: ez így összesen egy „fél lap” ebből a valóságban egy 60. perctőli emberhátrány lett, amikor ráadásul már futni kellett az eredmény után. S a Zete hiába kéri számon (jogosan) Akassou barátunk elmaradt kiszórását vagy a szánalmas More-műesést, ezek már nem osztottak, nem szoroztak.

Végighaladva e pontokon konkludálhatunk: bár összességében paraszthajszállal jobb volt a Zete (szerintem még annyival sem de tudjuk: én elfogult vagyok), a felsorolt faktorok összessége azt adja ki hogy itt nekünk nem nagyon teremhetett babér e délután. De azt is aláírom, sőt, hovatovább már én is így érzek, hogy unalmas lehet olvasni a „hát ma se jött össze pedig mi mindent megtettünk” jellegű beszámolókat – a szurkolót már nem érdeklik a külső körülmények, győzelmet akar meg bennmaradást. Ha lenne 2 gólképes csatárunk aki az első félidőben bever 1-1 gólt a Zetének, akkor nem kellene bíróval foglalkozni, a sanyarú hangulatot okolni és kapaszkodókat keresni. Mégis keresünk ilyeneket még egy páran – mert szeretnénk látni a csapat megindulását fölfele vagy legalábbis a lejtőn való  lábmegvetést. Ha idén meg is lesz a bennmaradás, ez menjen jövőre is? Ébresztő…

Sajnos nagyon rossz passzban vagyunk, utoljára a Sisa-ősz 2009-ben volt ilyen karcos, amikor semmi se jött be, edző-játékos egyaránt görcsölt, a bírói hibák vagy az országs pechek a lehető legrosszabbkor jöttek, csak olajként a tűzre. A jövő heti, Hali elleni BORZALMASAN NEHÉZNEK ígérkező meccs sorsfordító lesz. Ott hatványozottan igaz a Zete-beharangzóban írt győzelmi kényszer. Menni fog?

Ahogy megszokhattátok, osztályozunk, értékelünk, dícsérünk és sajnálkozunk. Kispest-Szolnok meccs utáni bizonyítványok a játékosainkról.

KEMENES A meccs nagy részét átbóbiskolhatta, így különösen értékelendő hogy amikor kellett, akkor a helyén volt. 6.
LOVRICS Elfáradni látszik az eddigi 5 meccses jó teljesítménye után, a végén már alig állt a lábán és gyanítom a sérülés oka is valahol itt keresendő. Védőteljesítménye nem nagyon kezdhető ki, támadásban egyszer átemelős ziccert rontott, ami sokba fájhat még, viszont Danilónak meg meccslabdát adott. 6.
BOTIS Biztosan irányított hátul, a Szolnoki támadókeret nem jelent neki problémát. A 2. félidő pánikrohamában ő is fel-fel kalandozott, egyszer még majdnem ollózott is, de az idei bíz nem a 2010-es tavasz. 6.
DEBRECENI Ma is a szilárdabb formát tudta hozni friss válogatott (pót-)kerettagunk. Amikor előre tévedve kis cselsorozat után majdnem vert egy gólt elöl, azt meg kell süvegeljem. Jó lett volna ilyen húzóemberi vállalkozó szellemből több – nem csak nála. 6.
HAJDÚ Ugyanaz, mint az elmúlt hetekben, csak ma támadásban hiányzott a kis plusz, ami az ő személyes és a mi szurkolói pechünk. 5.
AKASSOU Valamivel jobb volt, mint az utóbbi hetekben de bántó az látni hogy mennyire nem tud előre fele gondolkozni-játszani, támadást rá nem lehet építeni, egy Szolnok kaliberű csapat ellen viszont pont erre is szükség lenne. 4
MOREIRA Most védekező középpályásként kezdett Horváth Adri helyén, gondolom azzal az elgondolással, hogy ő azért támadóbb jellegű, így egy ilyen attaker-szűrőként segítheti majd elő a támadásszervezést. Nem ismétlem magam a korábbi meccsekről. Hajt mint az állat, de már szívesebben nézném őt Mezőkövesden vagy Kozármislenyben. 4.5
IVANCSICS Gegéről tudjuk hogy lelkis játékos, és bizony látszik rajta hogy nem megy neki tavasszal, mintha magát is rángatná a gödörbe befele. A korzós jókívánságok sem sokat segítenek ebben. Voltak ma is ügyes dolgai, de sokszor lassúnak tűnik és régen ennyi rossz passza sem volt. 4. Cseréje, Fieber (miután végre engedték beállni) már nem zavart sok vizet. Az azért elgondolkodtató, hogy futósebessége az én leamortizálódott térdű teremfocis performanszaimat idézi az meg sok jót nem jelent. (-)
ZELENKA Hiába szidja őt néhány elposszant kollega a lelátótól, az utóbbi 3 év legértelmesebb légiós-igazolása ő. Nagy kár, hogy pont most és egy ilyen szituációba csöppent bele, ennél sokkal többet is kihozhatna belőle egy jó közeg (értsd legalább kvázi szárnyaló csapat, jó hangulat). Passzainak 70%-a aranyat ért, mindig meg lehetett találni a labdával, igazi vezér lehetne a középpályán. Sajna a fizikumon nagyon látszik a fél év kihagyás, de jó lesz ez, csak legyen türelmünk kivárni (meg neki maradni Kispesten). 6. Cseréje, Bright a csatárszekciót hivatott megerősíteni de ma inkáb csak támolygott elöl, egy ígéretes támadásunkat meg eltotojázta. Inkább kezdetni kellett volna Dani helyet mert szerintem 1 az 1-ben gólveszélyesebb.(3)
NAGY GERGŐ Amekkora jó felkészülési időszakot nyomott le Geri, annyira szürke eddig az első csapatos teljesítménye. Nem bánom hogy kezdetjük, mert így jön meg a rutin, csak ne mejnen el a srác önbizalma…pontosabban inkább jöjjön meg. Tessék megcsinálni azokat a cseleket, elfutásokat mint a tél felkészülésiken, azok a csapatok sem voltak sokkal rosszabbak az NB1-eseknél. 4. Cseréje, Kapacina Valér szintén nagy potenciált hordoz a lábában, ma egyelőre a debüt izgalma és az akklimatizálódás vitte el az erejét. 4.
DANILO Morales mit csinált vele anno hogy legalább azt az 5 gólt összeizzadta az ősszel??? Supka a sajtótájon azt mondta legalább helyzetbe került – ez igaz csak a gól várnánk. Nem tudok 4-esnél jobbat adni a nagy küzdés ellenére sem.

Most vagy soha! -jósolta Ivancsics sporttárs a klubhonlapnak adott interjújában. Most vagy soha!- vigasztalt (engem is) hanta a beharangozójában. Most vagy soha- vélhette Supka edző is a találkozó kezdete előtt. Most vagy soha – mondogattuk magunknak Babar kollégával a szemerkélő esőben Rákóczi Laci bácsi köszöntése alatt. MOST vagy SOHA. Hát, a találkozót végignézve inkább abban kell reménykednünk, hogy nem igazolódik be ez a sokat emlegetett jóslat, mert ha igen, akkor a következő győzelmünkre addig kell várnunk, amíg a Lungu-Adewunmi párost Kispest díszpolgárává nevezik ki a kerület, illetve annak emblematikus klubjának reputációját elősegítő kiemelkedő sporttevékenységük miatt. Összefoglaló.