Sokáig kerestem, hogy mi lenne a legjobb szó a tegnap mutatott játékunkra, és arra jutottam végül, hogy a beszarit fogom használni, azonban nem a pejoratív, hanem a kockázatkerülő értelmében.
A Bódog utáni átmeneti(?) éra első meccsén természetesen visszarendeződtünk a klasszikus 5-3-2-be, annak is a lehető legdefenzívebb verziójába:
- a középpályán Hidi és Aliji;
- a széleken Mézga és Tamás inkább nem támadó felfogásban, vagyis;
- hét ember felelt azért közel direktben, hogy ne kapjunk gólt, miközben
- maradt három, akinek gólt kellett volna lőnie, és
- lehet bármekkora zseni külön-külön Gazdag, Balogh és Eppel, pár szép villanáson kívül nem sokat várhattunk ebben a formában tőlük.