Az első húsz perc kifejezetten tetszett. Volt tempója, voltak helyzeteink, egész jól játszottunk. Még meg is jegyeztem a mellettem állónak, hogy ez jó, ez tetszik.
Aztán mintha nem is lett volna, úgy tűnt el. Fokozatosan, bár sebesen, és hirtelen azt vettük észre, hogy unatkozunk, hogy ez megint kevés.
És ahogy kell, mivel mi ismét nem lőttük meg a gólunkat, előbb jött a szokásos hatalmas Tujvel-védés, majd a semmiből kaptunk egyet (megpattant). Hiába egyenlítettünk, és hiába hittem el ekkor, hogy megfordíthatjuk, hamar jött a hideg zuhany, és a második (ez is megpattant).
„Húsz perc semmire sem elég, pláne amikor minden összeesküszik ellenünk, ráadásul, mert miért ne?, Fórizzsal is súlyosbítjuk a saját helyzetünket” bővebben
