Egy kép: Európa

Talán kicsit túlzó a cím, lehet, a következő kis apróság még Európában is túl európai lenne, de azt biztos, hogy egy hazai szurkernak minimum megdöbbentő.

Történt pedig, hogy a Siófok elleni meccs első félidejében a korzó egyik székén kedélyesen forraltborozgató úr mögött nemes egyszerűséggel elpattant a támla. Hatalmas csattanás, a nyomokat láthatjuk a sorok között. Közepesen nagy ijedtség az aktortól, a forralt bor borult, a kabát mehet a tisztítóba.

Ellenben a szék sem maradhat úgy (hátha a félidőben kijönnek még nyolc, nyolc és félezren, nem lenne hova leülniük), így az eset után pár perccel megjelent egy alkalmazott, kezében a pótszékkel és az alkalmas szerszámokkal, majd míg ment a meccs (a képen is láthatjuk, a taccsbíró aktívan figyeli a lest) – kicserélte.

Mit lehet ehhez hozzátenni? A szinte már fel sem tűnő apró dolgok (szemetes, tiszta mosdó) mellé megérkezett egy újabb, ami nem szól másról, mint a szurkolói kényelemről, a kiszolgálásról. Ha közepes képességű sportújságíró lennék és ez egy vezércikk, akkor most azzal zárnám, hogy reméljük egyszer a pályán is hasonló minőségű szolgáltatást láthatunk.

Egy jó Siófokkal búcsúzunk idénre a Bozsiktól

Ez van, eljött a vége. Délután fél hattól megemlékezés Bozsik Józsefre az Akadémia épülete előtt, majd egy óra múlva – vélhetően kínzó érdektelenség mellett – Honvéd-Siófok hazai idényzáró. Természetesen az ősznek ettől még nem lesz vége, csak éppen mi a következő szerda-szombatot Diósgyőrben töltjük egy kupavisszavágóval és egy bajnokival, majd a rákövetkező szerdát a natív Győrben a Ligakupa utolsó csoportkörével. Szurkolói szempontból releváns meccs tehát csak a DVTK/bajnoki és a mai Siófok maradt, tehát nosza, ki lehet jönni fagyoskodni, mert ha nem, akkor egész pontosan 98 napot kell várni a következő hazaiig, de akkor már 2013 lesz és március, valamint jön a Videoton.

Én speciel nem szeretem a hazai idényzárókat, mert szentül hiszem, hogy akkor valahogy nagyon nem megy nekünk. Tavaly például a Haladással nyomtunk le egy legalább furcsa etűdöt, ahol három gól is furcsa körülmények között esett, majd a végén Tóth Péter egyenlített. Tavalyelőtt Szalai Laci átmeneti Honvédja szenvedett egy nagyot a Vasas ellen (0-0), de legalább nem kapott ki a Siófoktól 0-1-re, ahogy tette azt egy héttel korábban.

2009-ben egy sima zakó a Lokitól (1-2), 2008-ban verjük a Kaposvárt (2-1), 2007-ben a fantasztikus Supka-őszön egy vérszegény 0-0 a Nyíregy ellen, 2006-ban bámulatos 4-1 azzal a Győrrel, akivel valahogy mindig szar meccseket játszunk (ez az utolsó meccsünk amúgy a csepeli albérletben, össze is verődünk rá vagy ötszázan).

A preHemi-éra előtti utolsó hazai idényzáró a Tatabánya ellen volt, Venczel góljával kikaptunk 0-1-re. Előtte egy évvel, 2004-ben viszont vertük a Pápát 3-2-re Vadócz, Vámosi és Csobánki góljaival. 2003-ban ugyebár az NBII-ben voltunk, 2002-ben viszont még csak oda tartottunk, így nem nagyon segített rajtunk a Fradi elleni 1-2.

2001 legalább szép emlék, és egy Vidiverés 3 ide, 0 oda módjára, miközben Sasu duplázik. 2000-ben az Újpesttől gyufa 2-3 formájában, érdekesség, hogy Egressy nálunk duplázott, az edző pedig Glázer, akit a télen kivásárolnak a lilák. Az 1900-as évek utolsó darabjával zárnánk a sort, ráadásul újra a Fradi, és újra egy 2-3, ráadásul Tóth Misi is stílszerűen az utolsó öt percben fordítja meg nekik 2-1-ről. Csoda, hogy az este további része kiesett nekem? (Az Európa Kiadó ezt valahogy így interpretálná : “elrontottuk ezt az évezredet, de nem baj, mert itt a következő” – nem baj? Láttuk mi lett belőle. Hülyék.)

Tehát mennyi is az annyi? Tizenkét meccset mentem vissza, ebből négyet megnyertünk, hármat döntetlenre adtunk és ötször kikaptunk. Bizalomra csak az adhat okot, hogy legalább a gólkülönbségünk pozitív, 20 adottra 17-et kaptunk. Vegyes a kép, de a számok tükrében legalább jogosan utálhatom az idényzárókat!

Ahogy a Siófokot is. De őszintén, ki az aki tudja még utálni őket? Joviális kiscsapat, senkit sem zavar a jelenlétük, sőt, ha úgy adódik és nyáron játszunk velük idegenben, akkor egy csobbanós Balaton meg lángosozás is kinéz nekünk. Én mégis valahogy gyűlölöm őket, mert ők azok (a Kecskemét mellett), akiktől kikapni az egyik legrangonalulibb dolog egy Honvédnak, és ha már az, akkor mi gyakran élünk is a saját megaláztatásunkkal. Az megvan, hogy a legutóbbi hat hazai Honvéd-Siófokból csak a legutóbbit tudtuk megnyerni? 1999 áprilisa és 2012 áprilisa között eltelt úgy 13 év, hogy a Siófok nem kapott ki a Bozsikban, pedig az idő nagyjából felét az NBI-ben töltötte, és mi is. (Mindeközben ha idegenben játszottunk ellenük, akkor egy kivételtől eltekintve mindig győztünk.) Francnak van a Siófok?

Mindegy. Idényzáró, és jó lenne szépen búcsúzni a hazai pályától, ami ha sok igazán emlékezeteset nem is, de azért okozott néhány kellemes pillanatot idén is a számunkra. Elég csak a legutóbbi Dióverésre és Baráth Boti góljára gondolni, vagy Tchami löketére az albán Vlore kapujába, esetleg a sorra kimaradt büntetőkre a bőven emberhátrányos Kaposvár ellen, és biztos eszembe jutnának még mindenmások, de nem erőltetem tovább az agyam, mert minek, a lényeget úgyis tudom: 2012-ben is a Bozsikban éreztem igazán otthon magam. Vagy csak szimplán jól, kellemes, baráti légkörben, hogy hétről-hétre kivitt a lábam, hogy támaszthattam a korlátot, hogy lenyomtam talán száz sörnél is többet, hogy hallgathattam az arrafelé ácsorgókat, hogy tényleg hazai lehetett a hazai pálya.

Szépen kellene búcsúzni.

Reneszánszát éli a 8bites álom a Bozsik eredményjelzőjén

Tavasszal szerelték fel stadionunkba az új eredményjelzőt, ami a kezdeti gyermekbetegségek után mára egész flottul működik. A gólszerzők neve távolról is látható, az időt megfelelő méretű számokkal mutatja, és a csapatok nevei mellett is ott találjuk azok címereit, igaz, egyelőre fehér háttér mellett, nem kihasználva az átlátszó PNG képformátum adottságait.

Szombaton, a Bozsik-stadion névadójának (vs. Bröndby, 2-2) 25. évfordulóján, Sanyika visszatérésének napján tovább erősödött az elérhető vizuális kontent, és végre debütált egy szurkoló készítette gólvideó.

Lehet, csak én vagyok ennyire régivágású és szentimentális alkat, de nekem kifejezetten tetszik, hogy az alkotónak volt bátorsága visszanyúlni a Commodore 64-ek idejébe, és 8bitre megálmodni az animációt. Az egyetlen fájó pont, hogy a “Góóóóóól” felirat valami Times-szerű betűtípussal ugrál a kijelzőn, egyáltalán nem pixeles, így némileg testidegen a kapura rugó oroszlán kockásságától. További fájdalom, hogy bár hangot tartalmaz, és a stadionban van hangosítás, a két rendszer láthatóan hallhatóan nincs összekötve, így a “Csak a Kispest!” szöveg mindössze ezen a videón elérhető. (Szerencsére a helyszínen igazán szükség sincs rá, megoldjuk magunk.)

Köszönjük kedves szurkolótársunknak, hogy még otthonosabbá varázsolta a látványt, és valamit visszacsempészett a hazai számítástechnika hőskorának romantikájából.

[forrás: honvedfc.hu]

Csodálatos panorámakép a Bozsik-stadionról


Bozsik stadion Honvéd FC in Magyarország

Nemrég fedeztük fel Pádár László remek alkotását Szentélyünkről a 360cities.net oldalon, és bár twitterfolyamunkon elcsiripeltük, nem bírtuk ki, hogy beágyazva ne mutassuk meg nektek.

Kommentár? Nincs, csak annyi, hogy gyönyörű, és reméljük a két hét múlva induló bajnokságban minél többen járunk majd ki, és szurkolunk ebben az igazán felemelő környezetben a csapat sikeréért. Csak!

Leskamera a Bozsikban?

Maruzsi System

A képen a Maruzsi System játékvezetői döntést segítő rendszerének egyik eszköze látható a vendégszektor mögötti kandaláberre szerelve.

Azt lehet tudni, hogy hosszútávon (és velem ellentétben) a FIFA nem zárkózna el a videóbíró intézményének bevezetésétől, de az eddig tesztelt megoldások egyikére sem tudták rámondani, hogy gyorsan, és teljes bizonyossággal állapítja meg a gól, a partobás vagy netán a leshelyzet bekövetkeztét. A sajtótudósítások szerint a magyar fejlesztésű Maruzsi Sysetem az egyik legígéretesebb próbálkozás, így talán nem meglepő, ha az adatgyűjtéshez, a rendszer teszteléséhez partnereket keres a fejlesztő.

Mivel a Honvéd részéről kiadott hírt nem találtunk a témával kapcsolatban, és a képre is egy közösségi portálon bukkantunk, a közeljövőben szeretnénk felvenni az egyesülettel a kapcsolatot, hogy megtudjuk, mi áll a dolog hátterében. Nem ez lenne az első, a mérkőzéseket számítógéppel analizáló és követő rendszer a Bozsikban. Talán néhányan még emlékeznek a megboldogult om5 honlapra, ahol a svéd-magyar közös programban készült TRACAB rendszer (a ProZone vetélytársa lett volna) adatait lehetett nyomon követni a meccsek alatt. (A tavaly tavaszi Honvéd-Győr statisztikái.)

Amint újabb információnk lesz a telepített eszközökről, jelentkezünk.

3D-ben a Bozsik-stadion

Épp a Google népszerű Earth alkalmazásában volt dolgom, és teljesen véletlenül (na persze) vettem észre, hogy egy kedves rajongó nem csak megrajzolta, hanem fel is töltötte a Bozsikot körüljárható, három dimenziós modellként.

Megnézhető közvetlenül a programból, online, vagy beágyazva ebben a posztban.

Köszönjük, és gratulálunk.

.