Áll az ablakom előtt egy fa, és ezen a fán van egy galambfészek. Kicsit magasabban épült hetek szorgos munkájával, mint a felső párkányom, szóval nem látok bele a teljesen. Azt látom, amikor benne ül a galamb, és azt is látom ha vannak kicsinyek, mert etetéskor előbújnak.
A tegnapi nagy viharban a galamb egész nap kapaszkodott a gallyakba, vívta végtelen harcát az elemekkel, hogy a kicsik, akik lehet, még csak tojások, ki ne pottyanjanak belőle. Ez a dolga, ez a kötelessége. Az ág és a törzs találkozása, ahová a fészket építették lehet vagy öt méter magasan. A törzs átmérője ebben a magasságban talán ha tíz centi. A vihar rángatása olyan lehetett számára, mint nekünk egy vízibiciklivel próbálkozni a háborgó óceánon. A galamb mégis kitartott.
„Hella” bővebben