Mastodon

Hella

Egy rövid történet a kitartásról.

Áll az ablakom előtt egy fa, és ezen a fán van egy galambfészek. Kicsit magasabban épült hetek szorgos munkájával, mint a felső párkányom, szóval nem látok bele a teljesen. Azt látom, amikor benne ül a galamb, és azt is látom ha vannak kicsinyek, mert etetéskor előbújnak.

A tegnapi nagy viharban a galamb egész nap kapaszkodott a gallyakba, vívta végtelen harcát az elemekkel, hogy a kicsik, akik lehet, még csak tojások, ki ne pottyanjanak belőle. Ez a dolga, ez a kötelessége. Az ág és a törzs találkozása, ahová a fészket építették lehet vagy öt méter magasan. A törzs átmérője ebben a magasságban talán ha tíz centi. A vihar rángatása olyan lehetett számára, mint nekünk egy vízibiciklivel próbálkozni a háborgó óceánon. A galamb mégis kitartott.

„Hella” bővebben

Görcsösség, napok, galambok

Nyolcvanegy. A debreceni lesz sorozatban a nyolcvanegyedik tétmeccsem megszakítás nélkül a Kispest nagycsapatával. Legutóbb még 2021. február 27-én, a Covid idején hagytam ki egy Felcsút-Honvédot. Mivel egyáltalán nem meglepő módon visszautasították az akkreditációs kérelmem, le sem utaztam, mert nem értem volna haza a járvány második hulláma miatt újra bevezetett kijárási tilalom kezdete előtt. (Főszabályom ekkoriban a szabályok betartása volt, és kijárási papírt csak akkor írtam magamnak, ha volt akkreditációm egy mérkőzésre. Ha kintről be lehetett látni egy stadionba, és hazaértem megfelelő időben, akkor akkreditációt sem kértem feltétlen.)

„Görcsösség, napok, galambok” bővebben