Holman tegnapi bejelentése óta azon gondolkodom, hogy tizenegyre, tizenkilencre, vagy húszra kértünk lapot?
- tizenegyre: lehet bármi, akár ász, akár tízes. A következő lapban van talán a legkisebb kockázat, miközben rögtön nyerhetsz is vele.
- valahol kettő között: számolgatás, osztás-szorzás, mindenkinél lapok, kettő-három, az asztalon zsetonok, és bár nem állunk rosszul a többiekhez képest, magunkban érezzük: kevés, több szokott előttünk heverni. A hideg racionalitásra próbálunk játszani egy asztalnál, ahol a matematika legfeljebb leírja a lehetőségeket, azonban szinte semmit sem mond az esélyekről.
- tizenkilencre: ott van a kezünkben, könnyen elég lehet. Az asztal egyik felén látni, megálltak legfeljebb tizenhétnél, de van két ember, akiben nem bízhatunk. Semmitmondás feszül mindkét arcon, némi alig észrevehető sunyi beütéssel. Kérni vagy nem kérni? Ha kérünk, könnyen bukhatunk, hiszen csak egyetlen lap jó nekünk.
- húszra: szimplán idióták vagyunk.