Mastodon

Címke: kiesés

Ma azért meccselünk, hogy a végén ne kelljen matekoznunk. Illetve azért is.

Bp. Honvéd – DVSC @ Hungária krt. 18:55

Szinte napra pontosan öt éve fordult elő utoljára, hogy a Kispest és a kiesés egy mondatban szerepeltek. 2015. május 30-án otthon fogadtuk a már szétesett és csontutolsó Pápát, miközben a Dunaújváros Paksra utazott, a Haladás pedig a Felcsútot fogadta. Ha kikapunk és az Újváros, valamint a Haladás is nyer, akkor pontazonosság, és a több győzelmükkel ők maradnak bent.

22. perc, 0-0-nál kiállítják az egyik belsővédőnket, a remek tavaszt futó Elezt. Valahogy mégis nyugodtak vagyunk, pedig szörnyű év van mögöttünk. A 27. percben vezet a Haladás. A második félidő elején Ignja góljával megszerezzük a vezetést, Pakson továbbra is 0-0. A 63. percben Könyves, a 69-ben Youla lő gólt. Bennmaradtunk.

Bár az utolsó forduló a kiesésről szót, igazából senkit sem érdekelt. Tavasszal az MLSZ kizárta a bajnokság harmadát, és erőszakkal tizenkettőre csökkentette a csapatok számát.

“Ma azért meccselünk, hogy a végén ne kelljen matekoznunk. Illetve azért is.” bővebben

Mindenféle egyéb jellegű kimutatások a bajnoki idényünkről #1

A Honvéd az elmúlt évek harmadik legeredményesebb csapata a bajnokságban.

A negyedik harminchárom fordulós bajnokság fejeződött be vasárnap, és ha csak ezt az időszakot nézzük, akkor a Honvéd a harmadik legeredményesebb csapat az NB I-ben, meccsenként átlagosan 1,55 pontot szerezve. Nem rossz.

Ha a kiesést úgy számolnák, mint Mexikóban, hogy “az aktuális és az azt megelőző 5 bajnokságban elért átlagpontszám alapján készült rangsor utolsó helyezettje”, akkor még pár évig védettségünk is lenne, viszont a Diósgyőrnek járna egy vaskos pá-pá.

Érdekesség, hogy az MTK úgy is középcsapat, hogy a négyből két bajnokságban is kiesett.

“Mindenféle egyéb jellegű kimutatások a bajnoki idényünkről #1” bővebben

Tegnap óta tudjuk, hogy Magyarszágon nem focit játszanak, hanem hűtlen kezelést

Bp. Honvéd – Diósgyőr @ Hungária, 17h

Nagyon egyszerű a helyzetünk: ha nyerünk, és a Debrecen kikap, akkor előzünk egyet, ha az Újpest is kikap, akkor kettőt, ha pedig a Debrecen pontot szerez, de az Újpest nem, akkor is egyet. Egyszerű állítás, sok töltelék, Joó Gábor elégedetten csettint.

Tényleg ennyi van a történetben. A két meccs alatt ahány vetélytársunknál szerzünk hárommal több pontot, annyit előzünk meg. Simán lehetünk még harmadikak, nem vészes a sorsolásunk, és ugye, már a negyedik hely is fix Európát jelent.

“Tegnap óta tudjuk, hogy Magyarszágon nem focit játszanak, hanem hűtlen kezelést” bővebben

Mi lett volna, ha 2017-ben mexikói módra döntenek a kiesésről?

Egy kis játék a szavakkal és a számokkal.

A Wikipedián futottam bele a mexikói bajnokság rendszerének leírásába, és volt benne egy nagyon érdekes rész, amit be is idézek:

Az együttható-táblázat a csapatok (a jelenlegit is beleszámítva) utolsó hat első osztályú szezonjának alapszakaszában elért pontok átlagát tartalmazza négy tizedesre kerekítve, de ha egy csapat időközben volt másodosztályú is, akkor az az előtti időszak eredményei nincsenek benne.

Vagyis a kiesés nem feltétlen az adott évi teljesítmény alapján számítódik, hanem a legutóbbi hat alapszakasz (itt: bajnokság) átlagpontszáma alapján. Ha csak idén jöttél fel, de nagyon béna voltál, akkor kiesel; ha pedig évek óta az alsóházban tanyázol, egy közepes feljutó is kiejthet kényelmesen, hiába futsz épp egy vállalhatóbb szezont. Érdekes, nem?

“Mi lett volna, ha 2017-ben mexikói módra döntenek a kiesésről?” bővebben

Győzött a sportszerűség és a józan ész – kiesett a Csaba

regen_minden_jobb_volt_bekescsabaVolt szerencsém elhallgatni a meccs előtti posztban néhány esetet, ami arról szólt, hogy a Békéscsaba sorsa nem teljesen reménytelen, és mint a mellékelt ábra mutatja, tényleg nem volt értelme két győzelemmel számolni náluk. Ergo: sportszerűen nem szóltunk bele a kiesés dolgába, hanem tettük a dolgunkat és győztünk, majd vártuk a többi eredményt, hogy vajon meglehet-e még év végén a hatodik hely?

“Győzött a sportszerűség és a józan ész – kiesett a Csaba” bővebben

Happy (?) End

the-endTavaly azt sírtuk el az utolsó fordulós beharangozónkban Debrecen előtt, hogy “végre vége“, s aztán, bár örültünk a bajnokverés minicsodájának, tényleg nem bántuk a zárást, hisz vége lett a tavaszi borzalomnak, és “még egy ilyen szar félidényünk nem lehet“.

Lett, kettő is: a tavaly ősz és a mostani tavasz.

FIGYELEM! A most következő poszt kiábrándult lesz és szomorú, így aki inkább örvendezne a bennmaradáson, szíve joga, és azokat is megértem, de azok ne is kattintsanak a tovább gombra mert csak engem küldenek el a Kone sípjára, hogy mit szöttyögök, RW, te pesszimista ecetmanus, te szerencsétlen varjú. Csak mondom. A miheztartás végett. “Happy (?) End” bővebben

Kicsit tisztult a kép a bennmaradást illetően, de nem eléggé

szamolJobb lett volna, ha a Loki tegnap inkább elveri a Dunaújt, mert akkor nagyjából meg is lennénk. Így viszont mínusz háromra vannak, ugyanúgy, ahogy a Haladás, és ott van mínusz hatban a Pápa is. Közülük kell kettőt megelőzni.

A lényeg, hogy innentől egyetlen pont is elég, és megvan a minimumprogram, jövőre is élvonalbeli csapat lehetünk – a szó ligaértelmében. Ugye akkor 26 lenne a vége, a Dunaúj max 25 lehet, a Haladás 28, a Pápa pedig szintén 25, vagyis sima.

“Kicsit tisztult a kép a bennmaradást illetően, de nem eléggé” bővebben

Hogy is van ez a bennmaradás?

A lényeg, hogy végre saját kezünkben van a sorsunk. Öt ponttal megyünk a két utolsó előtt, és még játszunk egyet a jelenlegi utolsóval, ami azt jelenti, hogy bőven elég elverni a Pápát, és akkor 99%-ban fix a bentmaradás. Sőt, az is lehet, egy döntetlen is elég lesz nagy valószínűséggel, de mondom, a lényeg, hogy visszakerült önnön kezünkbe a sorsunk, ami nem mindig volt így az elmúlt hetekben.

birkak

27. forduló után gy d v pt
12 Pécs 6 7 14 25
13 Bp. Honvéd 5 9 13 24
14 Dunaújváros 5 7 15 21
15 Haladás 5 4 18 19
16 Pápa 4 7 16 19

“Hogy is van ez a bennmaradás?” bővebben

Megvagyunk?

Gólöröm, kétszer is Kispesten egy nap. Nem gyakori eset. Yeah! (fotó: Babar).
Gólöröm, kétszer is Kispesten egy nap. Nem gyakori eset. Yeah! (fotó: Babar).

Szerintem igen. Mármint bennmaradásilag. Tudom, hogy ez a kijelentés kb. olyan felelőtlen és szélsőséges, mint amikor hetekkel ezelőtt sírtunk azon, hogy kész, kiestünk (arra nem is emlékszem, hogy konkrét posztban sírtunk-e, de élőszóban, egymás közt a korlátnál mondjuk biztos), tudom, elismerem, de valahogy én most nyugodtabb vagyok. Mondjuk ez nem az a kellemes nyugalom, inkább egy beletörődős fajta, beleszürkülős az utóbbi bő egy évünkbe, de akkor is valami nyugalom-féle, mert szerintem most már meglesz a bennmaradás. Hogy azután mi lesz, arról persze fogalmam sincs. “Megvagyunk?” bővebben