mert célunk csak egy van
a várakozás nehéz perceire
Kellér Dezső a sarokban sír, Nagy Bandó némán beáll a munkaközvetítő előtti sorba, Kőhalmi Zoltán pedig visszairatkozik az egyetemre.
Mutatom az egyik kedvenc videómat Kálmánnal:
Egyébként erről a meccsről van szó. Bognár sporttárs Kálmi előtt Bélát is kiszórta.
Hétvégén amúgy Fradi.
Adott egy rendezvénysorozat, ami igazából élőben jó, szavakban visszaadni nem nagyon lehet, és nem is érdemes.
Miért írunk róla akkor mégis minden egyes alkalommal? Nem is tudom…
Talán azért, hogy legyen róla emlék, mert ezek az esték is fontos részei a mi szurkerségünknek. Igen, azt hiszem ezért! “Futballházi esték 3.” bővebben
Aki tud, jöjjön!
…ennyi.
Megmondtam, hogy esőben ázunk majd a korzón, sokak között én is, egy iszonyat tré meccsen.
Nos, eső nem volt, én meg a nagy lelkesítő werkliposztom után úgy hajoltam meg egy klasszik őszeleji vírus előtt, mint kismáncsó a terhes atyai örökség alatt, így otthonról, ágyból, gyógyteákkal felszerelkezve szenvedtem végig a meccset. És a meccs tré volt. Ja, ezt eltaláltam.
Apró örömök? Á, dehogy. Ellenben sokadjára is beigazolódott, hogy TV-n keresztül nézve az élőben, meccs-haverokkal még csak-csak kibírható “foci” bizony élvezhetetlen. Sőt. Katasztrofálisán ótvarul pocsék. “Megint besült az RW-jóslat…” bővebben