Ma van a magyar sajtó napja, emlékezve arra, hogy 1848. március 15-én a forradalom követeléseit tartalmazó 12 pont rögtön első elemének a következőt tették a békepárti pesti fiatalok:
Kivánjuk a’ sajtó szabadságát, censura eltörlését.
Nem Magyarországon élnénk, ha a politikum ne csinált volna viccet ebből a gondolatból is. Természetesen nem ma, hanem: akkor. 1951-ben a Dobi-kormány, nemkülönben a magyarországi sztálinista vonalú diktatúra idején született egy minisztertanácsi határozat, amely szerint február 1. a „Magyar Sajtó Napja”, mégpedig a következő indoklással:
(…) Ez a nap ünnepélyes kifejezője annak a megbecsülésnek, amellyel államunk az Alkotmány szellemében a szabad sajtót munkájában támogatja. Erősítse a Magyar Sajtó Napja a Magyar Dolgozók Pártjának, kormányunknak eltéphetetlen kapcsolatát a dolgozó néppel, (…) Növelje e történelmünk során először igazán szabaddá lett magyar sajtó megbecsülését és szeretetét a legszélesebb tömegekben.
Magyar Közlöny, 1951. november 17., A Magyar Népköztársaság minisztertanácsának 1.032/1951. (XI. 17.) számú határozata (…)
A miniszterelnök papíron Kisgazda, a sajtó papíron szabad. (Jó, most veszem észre, hogy a papíron szabad sajtó mekkora duplacsavar ebben a kontextusban.)
„A Zaj Forradalma” bővebben