Tegnap Öcsém vittem autóval a városban valahova, mikor meséli, hogy pénteken és tegnap is járt a Bozsiknál, ég és föld hangulatban: egy nappal meccs előtt látta edzeni a csapatot, és a gyomra össze volt szorulva – tegnap pedig már kihalt a Bozsik, és a gyerekkori nyári szünetek nyugalma borult rá (a stadionra is és Tesóra is), mint gyerekkorunkban. Mikor ezt mesélte, a Soroksáira kikanyarodva velünk szemben épp elvánszorgott egy tehervonat, én pedig rápillantva azt éreztem: viszik el a vagonok a tavaszunk emlékét. Azazhogy az emlékét azt pont nem: az örökre megmarad! “Örülünk, Srácok?” bővebben