Csodálatos hét és még csodálatosabb nap volt. Egészen furcsa, hogy idén nagyjából hasonlót élhettünk át – fordított előjellel.
Az utolsó napokra szabit kellett kivennem, mert a kollégáim már nem bírtak elviselni. Pláne azok, akik szintén szurkoltak egy csapatnak. Télen még röhögtek rajtam, hogy persze, bajnokság, ahahahha, aztán ahogy közeledtünk a végéhez, ha hangosan nem is merték kimondani, de érezni lehetett, hogy inkább nekünk szurkolnak a Videotonnal szemben. Ahogy az ország futballszerető közvéleményének jelentős része.
Közben a törzskocsmámból is kitiltottak. Azt mondták, majd jöjjek vissza hétfőn, amikor az egésznek vége. Minden voltam, csak nem álomvendég.
“Öt éve nyertük meg a tizennegyediket” bővebben