A történelem nem ismétli, hanem megvicceli önmagát: Szulejmánokkal az Eger ellen

Az megvan, hogy 1552-ben Dobó István és lelkesen védekező honvédei visszaverik a nyomasztó mezőnyfölényben támadó I. Szulejmán török szövetségi szultán seregeit? Az első félidőt még kihúzták valahogy, a másodikban a mezőnymunka dominált, de a hosszabbításban, egész pontosan 1596-ban a vendégeknek mégis sikerül bevenni a kapujukat, és megtartani az előnyt egészen II. Szulejmánig, aki az osztrák légiósok becserélésére válaszul csavar egyet a taktikáján, és visszavonul a saját térfelére bekkelni.

Azóta eltelt négyszáz év, és sok minden megváltozott. A törökök ugyan még itt vannak, csak már nem ideiglenesen hazánkban állomásozó baráti hadseregek, hanem gyorososok. Az Eger ellen vonuló Szulejmánok száma azonban egy darabot sem csökkent, csak a nevezéktan változott: Souleymane I.-et mi Diabyként, Souleymane II.-t pedig Tandiaként ismerjük.

És ha már a diáknál tartunk, meg kell emlékeznünk arról is, hogy egy újabb érdekes névsorral gyarapíthatjuk az NB I históriáját, ha egyszer úgy gondolnánk. Volt valamikor a Fradinak egy legendás csatársora, csupa T betűkből, mégpedig Táncos, Takács, Turay, Toldi és Kohut személyében. (Kohut a neve végén viselte a T-t, vélhetően mert még tanuló, ún. mazsola-támadó lehetett.) Aztán ott volt a mi csupacsé-védelmünk, Csehivel, Csehhel, Csepregivel vagy Csuhayval és Csábival. Legendás formáció.

Az újításunk azonban túllép a kezdőbetűkön, és kiterjeszti az egyezés fokát teljes három karakterre. Diarra, Diaby, Diakite, valamint kohutosan Odia és Tandia alkothatná az így összeálló kispesti diasort. És akkor a perspektívákról még nem is beszéltünk. Képzeljük el például, hogy leigazoljuk a fiatal görög tehetséget, Diabéteszt, vagy a Ferencváros egykori védőjét, Csizmadiát, aki nem csak a neve végével, hanem akár elejével is patent beilleszthető lenne a történelmünk egy adott szakaszába. Sőt, a Vörös Ördögökből is lehetne az ördög Diablo, házi szövegírónk költhetne újabb klubindulót Dia-dal címmel, de nem sütünk el mindent előre, hadd járjon az agya a Nemzeti Sport szegény újságíróinak is, ha majd a győzelmeinkről írnak, gondosan beágyazva cikkükbe a a góljainkat pörgető diafilmet.

A lényeg amúgy is az abszurd, hogy a Miskolcon át Debrecenből a Fáy utcai Vasas-pályára hazataláló Egerrel játszunk egy megismételt pénteken a mai szombati napon. Eddig értjük?

Mert én itt vettem észre, hogy RW közben megírta a maga beharangját, és mivel most jönne a lényegi tartalom, hurrá nem kell szenvednem vele.