Egy ismeretlen érzés: elverni a Kecskemétet

WP_001715Már az is valami, hogy legalább felkészülésin. 3-2 lett a vége, de nyugalom, ennél azért jóval simább volt.

Az első félidőben például, amikor mindkét oldalon a nagyjából legerősebb sor volt fent, akkor szinte percenként lőttünk kapura, csak épp pont mindig középre, ahol a Kecsó kapusa ácsorgott, név szerint Poleksic. Sokáig gondolkodtunk, hogy ennek a jelenségnek mi lehet az oka, aztán rájöttünk, hogy valószínűleg ennyire okosak vagyunk. Mert csak az lehet a háttérben, hogy a középre lőtt labdák, ha egy kicsit lecsúsznak, azok hatalmas gólok mondjuk a ficakban, vagy elérhetetlenek lent, a kapufa tövénél. (Sajnos közben az is kiderült, hogy nem csak okosak, hanem jók is vagyunk, így minden lövés tényleg és pont középre érkezett.)

Valamiféle véleményt igazából csak az első félidőről érdemes mondani, mert a másodikra mindkét csapat annyit cserélt, hogy igazból értelmezhetetlen adok-kapok néven futó valamit láthattunk csak.

Szóval.

Czuczi Marczinak dolga sem volt, biztos jó formában van, nem tudjuk. A hatvanadikban beálló Szemerédinek viszont volt egy nagyobbacska védése. King visszatért, rögtön kapott is egy félidőt jobbhátvédben. Prosserral párban hülyére szopatták Farkast és Vargát, tényleg azt csináltak velük, amihez épp kedvük volt. MaxiKingnél viszont újra előjött a régi probléma, hogy hiába van meg a csel, a betörés, azok a passzai, amiket úgy hív a szaksajtó, hogy utolsók (gólpassz) szinte kivétel nélkül rosszak voltak. Ha pedig lövőbe került, erőtlenül gurított Poleksic kezébe. Baráth és Navarro tette a dolgát, ami közel annyi volt, mint Czuczinak, lévén a Kecsó még egy felkészülésire is öt védővel és egy darab csatárral állt fel, akit ráadásul Bebetónak hívnak, és azt kell tudni róla, hogy a vendégek partvonal mellett álló sajtósa többször volt játékban, amikor visszaadta a kilőtt labdákat, mint a Rákóczitól érkezett támadó. Alcibiade agya egyszer eldurrant a második félidőben, azon kívül ugyanazt hozta, mint tavaly ősszel végig. Stabil volt.

Középen végre összeállt Rossi mániája, a két szűrőféleség és az egy észből álló hármas: Nagy Geri, Hidi és Vécsei. Tavaly sírtunk, amikor nem így kezdtünk, sőt, meccsek mentek el a minden máson, most viszont mégsem működött. Illetve nem úgy működött, ahogy kellene. Ha a vendégek egy kicsit többet nyújtottak volna a középpályán, és nem eleve nekünk passzolnak, akkor látszott volna, hogy labdaszerzésben még messze vagyunk az elvárható szinttől. Vécsén is látszott, többet volt az utóbbi időben a válogatottal, reméljük Pintér nem rontja el tartósan.

Job szürke volt, ami nem meglepetés, mert ő mindig szürke. Ha Zsivány egy se íze, se bűze középpályás, aki szélsőtől kezdve balhátvédig mindenhol hoz egy szintet, akkor Job dettó. Csinálja, csinálja, nem hibázik nagyokat, de hozzá se tesz sokat a dolgokhoz. Annyi azért megnyugtató, hogy el sem vesz belőle. A másik szélen például Prosser lassan ott tart, március elsején az Újpest ellen a kezdőbe fogjuk követelni. Basszus, ez a srác egyre inkább állandósítja a formáját, ami nem csak úgy forma, mint Jobnál, hanem látványos, hatékony, kapura veszélyes játék is egyben. We love Proszi!

Bonazzolit érdemes külön bekezdésbe foglalni. Sebességre a nyugdíjas Komlósi Ádám is lefutná akár egy három méteres sprintszámban is, ellenben ha beleáll a labda fedezésébe, akkor két benga védő is lóghat rajta, valahogy mégis le tud fordulni. Még a két legelső felkészülésin játszott legutóbb, akkor pont emiatt szidtuk. Belefekszik a védője ölébe, majd eldől. Jobb esetben a védőjére, rosszabb esetben mellé, miközben mindezt annyira ügyetlenül csinálja, hogy még faultot se fújnak neki. Nos, mindez mára elmúlt. Kétszer is úgy tartotta meg, és lőtt végül kapura, hogy Plexi kapusnak erőset kellett nyújtóznia.

Sajnos azonban nála a helyzet nem ennyire egyszerű. Ha nem a kapu előterében került hozzá a labda, hanem jóval távolabb, mondjuk harminc környékén, akkor nagy a gond, nagyon nagy. Lassan veszi át, lassan gondolkodik, lassan kezd bele a cselbe, nincs meg a kellő sebessége és labdaügyessége ahhoz, hogy a kapunak háttal állva megverje a védőjét. Néha még az is gondot okozott neki, hogy a nagy nehezen észrevett második hullámnak letegye a labdát, fussanak a fiatalok, majd ő érkezik a beadásra. Ha véletlen sikerült, akkor sem ért oda időben. Van még egy hónap a rajtig, ha ezen javítani tudunk, még az is lehet, erősségünk lesz tavasszal. Ha nem, akkor jönnek majd a hangos Daru és Prosser bekiabálások a nézőtérről.

Később jött a második félidő, ahonnan talán csak Daud játékát érdemes kiemelni. A kicsi előbb ad egy gólpasszt Prosser fejére, majd maga cselezget kicsit a tizenhatos előtt és csavar jobbal a jobb felsőbe. Rajta kívül még Zsiványnak volt egy szép fejese, ami alig ment a kapu mellé, de ő meg inkább csak szaladgált mindenfelé, mintsem elképelése lett volna a posztjáról. Lőrinczy ezúttal szürkébb volt a múltkorinál, Diarra meg semmilyen, viszont stabil. Rossz látni, hogy a kezdősor alapértelmezett cseréi ennyire messze vannak a többiektől. (Godoyra még várunk, talán megoldás lehet betölteni azt az űrt, hogy ha nem csak 15-20 percre, hanem akár egy egész meccsre, vagy félidőre kell változtatnunk.) Daru és Kapacina játszott egy jót, minden extra nélkül.

Ez volt kábé a Kecsó elleni felkészülési. Az első félidőben, amikor két NB I-es csapat játszott egymás ellen, akkor egyértelmű volt a fölényünk, a másodikban mozoghattak kicsit a többiek is. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a vendégek jóval kevesebbet cseréltek, tehát az így lehozott 2-2 akár ránk nézve még hízelgő is lehetne, hiszen ekkor mi egy fura csapattal voltunk már fent. Megismétlem, az első félidő előremutató volt. Ha visszatér a kisebb megfázás miatt most kimaradó Ignjatovic és Kemenes, ha Godoy és Holender felépül és formába lendül, akkor úgy néz ki lesz egy 14-16 fős mag, ami köré már lehet alapozni egy tavaszt. A kérdés inkább az őszi: mi van akkor, ha megint elfogyunk, kik a következők, akik odaférhetnek a csapatba? Jelenleg őket látjuk: Daru, Vernes (egyelőre sérült), Lőrinczy, Botka, Kapacina, vagyis fiatalokat, fiatalokat, fiatalokat.

Ez van, de azzal tisztában vagyunk, ez egy alapvetően a saját akadémiájára építő csapat, tehát elfogadjuk, és hiszünk benne, hogy jövőre (és nem mindig jövőre!!!) már jobbak, tapasztaltabbak, érettebbek lesznek.

A KTE blogjának összefoglalója ugyanerről itt olvasható, a mi közvetítésünk az előző posztunkban, az összeállításunk pedig itt. Videó sajnos nem lesz, mert senki sem vette a meccset.