Mastodon

Van még min javítani, de ez egy csodás szombat volt akkor is

cimkep_kispest-ute 3_2 74…azért ezt az érzést nem lehet eléggé megszokni, na! Vasárnap reggel van, arra ébredek, hogy szó szerint szemebe süt a Nap, ébredezik egész Wekerle, de ez már nem a téli kászálódás, most már a cinkék csivitelése kelti az embert, és ahogy felülsz az ágyban, már mosolyra húzódik a szád, mert az első emlékképek, amik a tegnapról eszedbe villannak, a a pofás új mez, a 10 vörös-fekete csíkos dresszben rohamozó játékos, Daud csele, amivel hintába ültet Kabátpetit, Holender rafkós szabadrúgása, a Job után nyúló újpesti kéz, és mindenek előtt Bálint penetráns lökete, ami akkora kiáltást szakított fel mindenkiből a környékünkön a korzón, hogy most is beleborzong az ember! Az ilyen vasárnapok megfiztethetetlenek!Ugyanakkor folytatva a tegnapi posztunkban már megszellőztetett gondolatsorunkat, azért még nem tökéletes a gépezet, akadozik itt-ott a kispesti hengersor, hogy stílszerű legyek. Érdemes e főbb pontokon és úgy általában a felmerülő kérdéseken főbb tapasztalatokon végighaladni, ezt tesszük a következő bekezdésekben.
Magunknak tesszük nehézzé…
Nem ez az első meccs az utóbbi 2 évben, amit gálázással zárhatnánk, erre majdnem pontot mentetünk az ellenféllel a végén. Ráadásul a lilák ellen ezt másodszor tesszük meg a tavalyi Megyeri úti nagy meccs után. Mi az ok? Koncentrációhiány? Furcsa, mert anno Újpesten is és most is addig a bizonyos befáradásig pont hogy a beélesített koncentrációnknak és fegyelmezettségünknek köszönhetően húztunk ez az ellenféltől. Nem volt jó az Újpest tegnap, de mi sem, viszont amolyan olaszos-védekezős-fegyelmezett játékkal egy hajszállal föléjük nőttünk, és ezért lett 2-2 helyett 3-1 a hajrára fordulva. Aztán? Daud poroszkál, nem erőltetjük a támadásokat, Filip passz helyett tököl, és későn tolja ki Jobnak a labdát, állunk a középpályán. Miért? Pedig ha folytatjuk az addigiakat, 4, vagy 5 a vége ide. Erre figyelni kéne, a bealvás sokszor megbosszulja magát.
Védelem: most hogy állunk fel?
Ignja_kispest-ute 3_2 78
Ignja pados kezdése is többünknél szemöldököt ráncoltatott. A felkészülésiken is látszott, hogy mikor a kínai szerződéssel kecsegtetett szerbet végre elkezdtük játszatni, klasszisokkal javult a védelem. Tegnap az első félidőben Botival és Lovriccsal kezdtünk belül, de Ivan mellé mindig kell biztosítótárs, Boti pedig, ahogy az Vasziljevics góljánál is látszott, egyszerűen nem helyezkedik azzal a megfellebbezhetetlen biztonsággal belül, mint kéne. Nem értem továbbra sem a vele való szenvelgést: tegyük már vissza valamelyik szélre, és játsszon rendszeresen. De ez így nem jó hosszútávon. A második félidőben aztán jött a cacak-i böllér, és az lila gólt leszámítva minden okés lett, megint volt vagy 4-5 trademarkos mentése, köszönjük. Rossi utalt rá, hogy az edzésmunkája miatt nem kezdett, reméljük hamar kisimulnak ezek a viszonyok és Ignja kezdőként elfoglalja utolsó kispesti félévére a helyét Kemenes előtt. Egyszerűen kell oda.
 
Bóna Zoli bá (kezdeti?) kálváriája és a hiányzó dirigens
Bonazzoli. Nagy a teher a srácon (srác… vagy inkább az Öregen), amit rakunk rá, új Lanza, új Perea kéne legyen egy személyben, miközben ő egyik sem, igazából ilyen szegény bonazzoli_honved-ujpest_14_babar_0030ember Luca Tonija ő, persze egy szegény ember Luca Toni-ja Kispesten aranyat kell hogy érjen (illetve en bloc az egész Bohócban). Bonazzoli sorsa még kérdéses, én most nem dőltem kardomba ezután az első, fékezett habzású jelenése után, bízom Rossiban, aki azt mondta, ha Bona ki tudja hozni magából azt az alapátlagot, amit eddig minden állomáshelyén, akkor nagy segítség lesz nekünk. És Rossi jóslatai általában bejönnek, a Testardi-Máncsó kettőst leszámítva. Hátha…! Bóna Zotya amúgy rendesen kapta az ívet a környékemen, ahol álltam, a szurkertársi körtől (“ennél többet vártam“, “öregecske, lusti“, “több mentése van hátul, mint helyzete elöl, amúgy is tiszta Szmilja feje van, képezzük át belső védőnek“, “nem győzött meg eddig” “letakarítanám, jöjjön Proszi“, stb.), és én sem feküdtem ki a teljesítményétől, de az “új Testardi“-t azért erős szidalomnak érzem. A labdakezelése biztató a fickónak, és ismét Rossira hagyatkozva Bona “egy klasszikus középcsatár, ilyenünk nem volt az elmúlt két évben, őt ki kell szolgálni, hogy verhesse a gólokat, a csapatnak is meg kell tanulni ezt az új felállást, hogy rá játsszuk ki a helyzeteket“, szóval ez így azért már árnyaltabb kép, még ha jogos is Tesóm kérdése: “oké ez mind szép, de ki fogja őt kiszolgálni labdákkal?” Hát ja……merthogy ez a következő problematika. Tegnap is írtam már, néha fájóan hiányzik a kreativitás előrefele (néha meg meglepetésszerűen föltör, főleg, ha az akadémiai vonal elkapja a fonalat, a harmadik gól előtt például a Holender-Vécsei labdaváltás képét elég felidéznünk). De ez még ritkább sajnos. Ki adja majd Bonának a forintosakat, ki lesz az aki a Hidi által összeszedett labdákat megállítja, fölnéz és szétosztja a legjobb helyzetben lévő társnak: Ki lesz az új Bárányos, Szabó Tibi, Zelenka? És sokadszor is leírom, hogy hagyjuk ezt a “ma már nincs klasszik irányító” sületlenséget, mert a most gyakori 3 belső középpályás sorba is bepakolható ilyen ember, simán, akár kettő is. Mi eddig nem találjuk, vagy nem akarjuk megtalálni, pedig van a keretünkben Vécsei, van Lőrinczy Ati, szóval lehetne itt még variálni. Ezt a problémát pedig meg kell oldani, és nem a szőnyeg alá söpörni, mert megint jönnek majd a “gyengék” elleni meccsek, Paks, Kapos, Kövesd, ahol nekünk kéne villantani, fazont szabni, és előre félek a 90 perces szenvelgésektől, főleg itthon.
 
Négy év alatt szitokszóból alapember
Hidi, Hidi és Hidi. Patrik tegnap, nem tudom kinek tűnt fel, de alig észrevehetően a meccs egyik (ha nem a) legjobbja lett az oldalunkról. Labdaszerzései szinte 2014kisp_UTE_Hidihiba nélküliek voltak, és ugyan a második félidő derekán adott egy-két pöcs érthetetlen löbbölt passzt, alapvetően a biztosra kezd menni, ami üdvözlendő, viszont néha azt is megmutatja, hogy még ennél is több van benne, pl. a Daudnak adott fejre-emelt kvázi gólpassz. Nem hittem, hogy valaha leírom, de nekem most jó ideig nem kéne más középső szűrőközéppályás. Patya lassan ért be, szívós munkával, de beért, és míg eddig Horváth Adrival állítottuk párhuzamba, most ez már egy Marshal Mufit is lassan túlhaladó szint, ami lassan megcélozhatja a Pintér Zoltán kasztot is referenciapontként (a Vadi-pótlékot nem merném még leírni, az azért más szint).
…és megint a fiatalok!
Örömteli tegnapról még 3 fiatalunk jó teljesítménye. Pontosabban pont Vécseivel azzal kell kezdenem, hogy sokáig csak a fogunkat szívtuk, mert nem ment Bálónak a játék, elpasszolt ziccerlabda, lassabb gondolkodás, mint amit megszoktunk tőle… kezdtünk is komolyan aggódni, hogy megártott neki a buflák jani_balo_honved-ujpest_14_babar_0062szövkappal eltöltött török edzőtábor. Aztán a végén valami elkattant, jöttek az egyre értékelhetőbb megmozdulások, majd egyszer csak bekalibrálta a mozsárágyút, és rojtosra lőtte az újpesti reménymaradványokat. Katartikus élmény volt! Filip beállásával megint bizonyította, hogy néha picit túl önző, illetve meg inkább azt, hogy Bálint mellett a legnagyobb eresztés az MFA-alomból. Gyorsasága, elfutásai, finesze (az a majdnem bevarázsolt szabi) tapsot érdemeltek, ugyanakkor a második szabadrúgás, vagy a Jobnak kurva elképesztően későn továbbtett zsuga még a javítani való dolgok listáját gyarapítják. De az biztos, hogy nagy értéke a keretnek Holender, és több játéklehetőséget szeretnénk neki tavaszra. Boti a trió harmadik tagja, akit tegnap megint hol erre, hol arra a posztra rendelt a tar tábornok, és amikor a második félidőben a helyére került, láss csodát, jó szerelések, jó feltörések. Remélem lassan Rossi is felébred, mint ahogy Vécsei kezdeti jegelése után is tette 2012 őszén.
A cseles, a hajtós és az öreg
Három légiós érdemel még említést tegnapról. Az NS ugyan nem győzi mantrázni, sugallni, hogy Kispesten is sok a hasznavehetetlen légiós, aki csak veszi el a fiatalok elől a helyet, de azért valljuk meg, látszik a tendencia, hogy egyre kevedaud_zsiva_job_hoved_ujpestsebbszer lövünk mellé igazolás téren. Daud például, bár néha hajmeresztő amiket művel, elcselezés, elpasszolás, aztán mikor már szidnád, vagy varázsol egy gólt a Fradinak, vagy bombáz egyet a Pécsnek, vagy hintába ülteti a szétvarrt Warriort tegnap! A tiziket pedig ipari menyiségben értékesíti jómunkásemberként, mint anno Danilo. Én örülök, hogy itt van. Mint ahogy örülök Jobnak is, aki tegnap se volt tökéletes, lassabb volt a tőle megszokottnál is, de valahogy mégis ritkán veszít labdát, és a sok Serie B-s év tapasztalata csak ott van a lábaiban. Ugyan előbb kaptam volna le tegnap (pontosabban: lekaptam volna), de aztán csak összehozott egy tizit, szóval megint Rossinak lett igaza. Nálam elsődlegesen csere lenne a  derék Thomas Hervé, egy megbízható csere, akit középre vagy előre bármikor beküldhetek, ha Báló, vagy Vernes, vagy Bóna Zozó fárad. De alapvetően tegnap se volt vele baj. Mint ahogy végre nem volt Zsivánnyal sem. Nekem nem nagy lieblingem a srác, emberileg bírom, de játékosként borzalmasan szürke, ajki nagy hajtással ellensúlyozza hiányosságait. Mások viszont pont ezért szeretik. Tegnap azonban úgy jártam, mint tavaly tavasszal a Fradi ellen – ott is akkorát melózott a skac, hogy nem tudtam negatívumot írni róla, tegnap ráadásul csúsztatott egy remek vezetőgólt is, szóval soha rosszabbat! Ennek ellenére szívem szerint Nagy Geri kezdene a posztján, de mondom, a tegnap egy nagy menet volt, és ha ezt hozza tovább, akkor hajrá.

phoca_thumb_l_kispest-ute 3_2 38Most nem elszállni…!

Van tehát min javítani, és kell is, mert az egész szezont tekintve egy könnyebnek tetsző sorozat előtt állunk: Névtolvajok → Paks → Kaposvár, aminek végén akár 12 ponttal is állhatunk. Ez nagyon nagy esélyt adna egy szép tavaszra, és most nem dobogóról meg ilyen hívságokról beszélek, hanem alapvetően egy minél több győzelemmel abszolvált menetelésről. Annak meg alapköve lenne egy ilyen rajt. Csak hát

ad1) nekünk pont a nem atomerős ellenfelek ellen megy a legnehezebben,

ad2) pont a leírt hibák és kérdőjelek miatt azért itt még 6 vagy 3 pontot szerezni sem lesz gyerekjáték.

Érdekes hetek várnak ránk, annyi bizonyos, és a hibapontok kijavítása, illetve egy, a tavalyi Lanza-Leo kettőst (no nem a pécsi bennyhilles tizi-show-t) idézően beinduló Bona-Lupoli duó tündöklése, és mindenek felett a tagnap, illetve korábban a Vidi és Fradi ellen már megcsodált Rossi-s fegyelmezettség úgy kell nekünk, mint egy falat kenyér. Szóval nehéz időszak vár ránk, de most nem látom felhősnek a horizontot.

Egy ilyen szombat után – hogy is látnám!

Fotók: babar és lovi-1909foto.hu.