Egy nagyon rossz kortünetről – válasz egy meg nem keresésre

valogatott_szurkoloKövetkező posztunk szerkesztői és nem szerkesztőségi vélemény.

Fura dolog lett a magyar futball. Belerúgni még mindig odamondás, szapulni szinte kötelesség, de informálódni tisztességgel róla smafu, miközben a meglévő értékeiről soha egy büdös szó sem esik. Pedig igenis vannak értékei, elég komoly értékei.

Lehet, amit a pályán látunk, az úgy szar, ahogy van, sőt, tán még a futball jelzőt sem illendő ráaggatni. Lehet, a létesítményeink egy része olyan, amilyen, netán libalegelő. Lehet, a tulajdonosok kiskirálynak hiszik magukat, miközben a saját kockázatukat minimalizálandó, az államtól várnak újabb és újabb forrásokat, hogy fenntarthassák a látszatot, azt a sokszor nézhetetlen és vállalhatatlan nívót, amiben ők valamiért szeretnek tapicskolni.

És akkor ott vannak a szurkolók, a sok kis apró és láthatatlan közösség szövevényes hálózata, akik bár nem tehetnek mást, ezt a futballt kell nézzék, szeressék, mert egymás társaságában jól érzik magukat. Ultrák, nem ultrák, nyugdíjasok, családosok, ácsorgók, szomszédok és alkalmi ismerősök.

Nézz körül a stadionodban, figyeld meg az arcokat magad körül. Évről évre tűnnek el emberek (fel alig), de akiket látsz, azok mindig ugyanazok. Hánnyal váltottál már szót az elmúlt években? Akár csak egy véleményes lest vitattatok meg, de akkor és ott, egy ismeretlen ismerős volt a partnered.

Ittál már sört, bort meccs előtt vagy után a stadionod melletti kocsmában? Utaztál már idegenbe, ácsorogtál vendégben? Tudod miről beszélek.

Bevallom, nekem fogalmam sincs az elmúlt húsz alkalmi beszélgetőtársam felének mi a neve egyáltalán, viszont azt tudom, hogy legközelebb is lesz mondandónk egymásnak. Nem vagyunk barátok, cimbik, de még haverok sem, nem keressük egymás társaságát a civil életben, mert minek tennénk? Én a Liberális Nagyvárosi Kozmopolita miért járnék azonos társaságba Trianon Tagadó Tibivel vagy Diszkós Dénessel? A stadion azonban közös, a csapatunk közös, a szenvedélyünk közös, van tehát kapcsolódási pontunk egymáshoz.

Tévedés ne essék, nem kell felvállalni mindenkit. Nekem is, neked is, nekik is vannak elveik, amikhez ragaszkodnak. Én például gyűlölöm a politikát a stadionban, még ha tudom is, nélküle nem lehetne itthon futball. Gyűlölöm a politikust a lelátón, ha csak szavazatokért jön ki vigyorogni, de gyűlölöm az adott politikai oldal mellett/ellen kántáló tömeget is. Engem zavar a székely zászló látványa is egy stadionban. Miért a futballmeccs kell legyen egy ügy melletti kiállás adekvát terepe? Ugyanígy érzem, hogy – legyen példa – a román-magyar párharcoknak van valami többletjelentése, valami sajátosan keleteurópai töltete, mégsem érzem, a szarromániázás adekvát dolog lenne. Viszont azt is elfogadom, vannak, akik szerint igen. Nem értek velük egyet, ellenben hiszek abban, hogy egy normális országban magától kell megoldódjék a probléma. Mert nekem ez a jelenség probléma. Azt nem tudom, hogy a nagy átlagnak is ugyanezt jelenti-e, csak remélhetem.

Ezért is akadtam kicsit fent egy átlagos blogposzton. Miközben tudom, felesleges. Nem rágtam be rá, csak értetlenül nézek, mert egy olyan kortünet jelenik meg benne, amit egyszerűen képtelen vagyok elfogadni: a nem regisztráló szurkoló = huligán banda, zsidózó férgek, neonáci csürhe, és a többi.

Nem hosszú poszt, beidézem teljes egészében:

Carpathian Brigade: a láthatatlan bojkott

Észrevette valaki, hogy nem voltak ott az ultrák a magyar-finnen?

Észrevette valaki, hogy az “igazi” szurkolók helyett, csak ílyen gyütt-mentek drukkoltak a magyar válogatottnak? Hiányzottak valakinek a petárdák? A románok mocskolása? Az úgynevezett “élőképek”, amelyeknek csupán annyi az üzenete: MI vagyunk a szurkolók.

Nem fiúk, nem ti vagytok a drukkerek.

Ti vagytok azok, akik miatt szektorokat kell kiüríteni. Akik miatt rendes normális drukkerek nem mennek a stadionok közelébe.

Dárdai Pál megkérte a közönségtől, hogy legyen türelmes. Hogy ne kezdjen a stadion az első félidőben “ébresztőt” ordibálni. Szerintetek kinek mondta ezt. Nektek, ti hatalmas, győzelemre vágyó, saját csapatotokat gyalázó Brigád!

És tudjátok, mi történt?

A közönség, az igazi, engedelmeskedett a szövetségi kapitány kérésének.

Mondok valamit.

Egyszerűen nem számít a jelenlétetek. A Fradi-stadion mérete akkora, hogy oda befér minden normális szurkoló. A válogatott meccsek bojkottja visszaüt.

Még néhány mérkőzés és a Carpathian Brigade nem lesz többé.

Helyén megmarad a frusztráció. És talán a vágy, hogy egyenként visszaosonjatok a stadionba. Nem szervezetten. Nem vezérek irányítása alatt. Csak úgy. Magánemberként. Mert szeretitek a sportot. Jobban, mint a balhét.

via szabadrugas.blog.hu

Nem másról van szó, mint arról, hogy a szerző jól érezte magát a pénteki magyar-finn meccsen az Üllőin, és mivel azon nem jelentek meg a válogatott hagyományos táborát jelentő, amúgy vélhetően a szurkolói kártyát elvető tömegek, így rögtön jöhet a következtetés: nincs is rájuk szükség.

Jajj.

Fájdalmas egyszerűsítés, mert valljuk be, a helyzet nem ennyire egyszerű. Azt állítani, hogy távol maradók egyenlőek a magyar-izraeli meccsen zsidózókkal, a román-magyaron balhézókkal, az valami annyira, de annyira kemény dolog, hogy el sem hiszem.

Történetesen a magyar-izraeli meccsen pont annak a szektornak a tetején ácsorogtam, amelyik miatt végül az MLSZ a büntetést kapta, és igen, a jelenlétemmel is legitimáltam a szektorból elhangzottakat. Mondhatni nem tettem ellene semmit, ergo ugyanúgy bűnös vagyok húsz-harminc-ötven-száz-vagy a fene tudja mennyi ember vétke miatt. Sőt, még hergeltem is társaimmal a körülöttünk zsidózókat, mert annyira abszurd volt a helyzet. (hergeltem (itt): visszamondtuk neki a saját korábbi baromságait, és röhögtünk az egyszerűségén, megerősítettük a tévképzeteit, mert egyszerűen nem hittünk az elénk táruló elképesztő méretű emberi butaságnak.) Cinkos voltam.

Nekem sincs helyem a finn-magyaron, mert nem vagyok szurkoló az itt leírtak szerint.

Sosem szerettem az igazi és a nem igazi szurkolóra bontását a futballhoz kötődő embereknek. Van barátom, aki harminc (!!!) éve nem járt bajnoki meccsen, mégis elhiszem neki, fradista. Szapulom persze miatta, kanapézom, de az a dolog vicc része. Aztán ott vannak azok a kispestiek, akik mondjuk nem járnak idegenbe, viszont a Bozsikban rendszeresen megjelennek. Igazibb szurkoló, mint más, vagy mint én? Ki dönti el? És milyen alapon?

A szurkolói lét egy életforma, aminek nem kötelező (de azért hasznos) együtt járnia a meccslátogatással, a hangos hajrák bekiabálásával (ti. ez a szurkolás, hajrázás eredeti jelentése). Megkérdőjelezni a finn-magyarról távol maradók szurkolóságát ordenáré butaság. Az egyetlen, ami még elfogadható, hogy megjegyezzük: ezen a meccsen nem hallottunk szarrománizást. 

Nyilván (szociológus vagyok) könnyű összekötni a két dolgot: nem voltak itt, nem volt szarrománia, adja tehát magát a következtetés. Vagy nem.

Válasszuk ketté a dolgot. A válogatott hagyományos tábora jórészt összeér az egyes klubok hagyományos táboraival, ott pedig a szurkolói kártya bevezetése azt eredményezte, hogy távol maradnak minden olyan eseménytől, ahol a kártya használata kötelező. Így a válogatott hazai mérkőzéseiről is.

Igen, lehet ennek a tömegnek egy része csőcselék (az, nem fogom tagadni), csak épp azt se felejtsük, sokan pont a szurkolói közösségek alapszerveződése, a felvállalt közösség alapnormája miatt nem váltották ki a kártyát. Tehát aki egyetért a kártya feleslegességével, vagy egy adott értelmetlen és értelmezhetetlen kitiltás (vagy bármi) miatt szolidarít társaival, az azonnal ártó csürhe lesz.

Hibásnak tartom, hogy ebbe az  irányba indult el a szurkolókról szóló közbeszéd. Tudom, olvasottságot, klikket így lehet a legkönnyebben szerezni, és még csak azt sem állítom, hogy a most távol maradók nélkül soha nem lehetne jó hangulat egy magyar stadionban, de azért álljon meg a nászmenet. Itt és most embereket akarunk kitagadni a szurkolóságból, kitaszítani a szurkoló szó által lefedettek halmazából. Milyen alapon?

Mert volt néhány balhé, volt néhány – általam is bőven – elvetendő dolog? Ezért jöhet az általánosítás, és akkor mindenki? Megvolt a cigánybűnözés szó, ami az elmúlt években tematizálta a cigányságról való gondolkodást, közbeszédet Magyarországon? Most majd lesz szurkolóbűnözés? És akinek kártyája van, az a jó szurkoló, akinek meg nincs az a rossz? Tényleg szeretnénk elmenni egy ilyen irányba?

Én nem.

A szerző nem tagja és nincs semmilyen kapcsolatban a fent megidézett Carpathian Brigade nevű szurkolói tömörüléssel.