45 perc után nem hittem, hogy ez lesz a cím, de tény: a győzelem sem lett volna érdemtelen

Az évad egyik legócskább első félidejét a szezon egyik legjobb második félidejével próbáltuk feledtetni az MTK Fáy utcai albérletében – sajnos kevés sikerrel. Pedig a második 45 perc alapján tényleg megérdemeltük volna minimum az ikszet – ha nem a három pontot.

Az első félidőben mondjuk nem hittem volna, hogy ezzel az összegzéssel zárom (pontosabban: ütöm fel) majd a beszámolót: annyira mocskos-gyenge első játékrészt toltunk le, lanyha iramban, szokásos elképzelés nélküli módon, mindenre esélytelen játékkal, hogy legszívesebben napalmot dobattam volna a csapatra. Pedig a hangulati kulisszák adottak lettek volna egy kellemes szombat koraestéhez – a hosszú hétvége közepén, még nem téli, ámde azért hűvős öszi időben kellemeskedtünk a Fáy utca felé, a meccs előtt jó órával befutva hogy ne kellejen sorba állni, mert azt nem szeretek. Hát, nem kellett. Így viszont lett bőven idő krúzingolni a környéken, és tesómmal megnéztük a 2010-2012 közti hétfő esti focijaink állandó színhelyét, a Vasas center mögötti műfüveseket, a Mészöly Kálmán aréna, meg Mathesz pálya meg Ihász pálya névre hallgató egységeket, mögöttünk egy lakópark sarokháza, amellett az egykori ferencvárosi Dzsumbujra emlékeztető lakótömbök, én meg elveszek az emlékekben, hogy milyen volt a szülinapi jorky-s bordatörésem utáni hétfőn focizni itt, betekerve magam fáslival, ami lefeslett a mellkasomról futás közben, mint egy elbaszott múmiáról, akit megnyomott a Nap meg a 45 fok a ghizai piramisok tövében, vagy az ostoba ordítozós 100 kilós gyúrós arcra, akivel ütköztem a pehely testemmel, ő meg összeesett és közölte hogy csontsérült. Jók voltak a régi focik. Szóval hátam mögött házsorok, előttünk a műfüvesek, a kispályák és az egy nagy, utóbbin edzés, „Te az nem a Szabó Tibi?” kérdi Öccs és persze dehogynem, a kis kopter exirányítónk melegít, mellette Dubecz Jani, csak az emblematikus hajráf nincs már sehol (hiába, rövidebb a séró is, nem kell a ráf). Mit keresnek ezek itt, nem-is-Honvéd-melegítőben? „Szabó Tibi is jobban tenné, ha mindenféle szerb tucatjátékosok ide beajánlása meg öregfiús meccsbohóckodás helyett levetkőzne és beállna irányítani” – mondom fanyarul, és annyira elégedett vagyok a bonmot-val, annyira a „hely öregjének” érzem magam, hogy fél óra múlva ezt Gyuri és Ábel kollegáknak is elsütöm a lelátón. Őszi fáradtság, ez van.

Szóval a többiek már a lelátón, szépen megy le a nap, az ég kerozinnyomokkal telikaristolva, mint egy helybenhagyott salgótarjáni síküveglap a 99-es viszonylaton éjszaka, velünk szemben szolid MTK-kórus, mi meg gyűlünk, de csak szolidan, lehetünk 4-500-an, hol van már a Fradi és UTE elleni tömeg, „Ebből látszik, milyen törékeny a táborlétszám, két vereség és felére esik vissza a jelenlét„-csóvál fejet az Öccs, Ábel viszont kontráz, mert szerinte sok az új arc, Gyuri meg én nem rekontrázunk. Majd a tarokkpartin, a Paks elleni előtt.

Hangulatok tehát vannak, de sajnos csak a meccskezdésig, utána jön a „Fantáziátlan Honvéd” c. esztrádműsorunk, tényleg semmi ihlet, semmi kraft, a Gyula helyén (de nem posztján) kezdő Vaszke még mindig csak keresi magát, Holi és Proszi nem életük meccsét futják sajnos, szürkék vagyunk. Aztán fél óra után kábé szabadrúgás az MTK-nak, „Saca fejel, 1:0 nekik” morog tesóm, és Saca fejel, 1:0 nekik. Yeah. 10 percen belül Sándor dupláz, csodás emeléssel (sajnos ezért megérte kijönni, komolyan) oboáztatja a bizonytalanul mozduló Szabit, de inkább nem cinkelem a portást, mert Hanta múltkori tesztjéből is kijött, hogy én is állandóan szidom szerencsétlent, aztán 10 bekapott gólból ha kettő szárad a lelkén átlagban (bár a régi BravúrSzabihoz képest az is sok, de érted, Szabi, nem ellened, miattad…). Sacát élteti az MTK-tábor, a mieink anyázzák, továbbra sem értem, ez miért kell, az én szememben a kis vörös bika még mindig a mi kutyánk kölyke, olyan mint a Mátyus, őt se utáltam soha, ráadásul Saca a Fradiba azért nem ment el. Mindegy, erről ennyit, félidő.

Itt viccesen még a hazamenetelen is elgondolkodtunk a srácokkal (persze NOOOOOT), hogy aztán kapjunk egy olyan 20, majd 10 percet a második etapban, hogy vastapsba fájduljon bele a kéz. A Tábor is megposszantott egy rendes hangerejű szurkolást, az biztos, de a srácokra se lehetett panasz, az enervált első félidőre rátettek egy hajtás-lapáttal, és szerencsére nem csak hajtást-rakkolást, mert az általában sose hiányzik, hanem helyzeteket is, Proszi kapufa, Vaszke kapufa, Holender lövés, Vernes lövés, Kambergyuri bomba, de mindent blokkol az MTK-védelem, vagy az ellenünk lassan mindig kantajózsis ihletettséggel védő Hegedűs. Aztán egy szép Vaszke lövés, gól, nem, bakker ezt is védi a kapus, de Gyuri bán előtt már kapitulál, 2:1 oda, Gyuri úr izzítja a csapatot és minket is, hogy nyomjuk ami a csövön kifér, nyomjuk, mi is, nyomják a srácok is odalenn, 10 perc befáradás, majd újból felbőgnek a motorok…

…és aztán a flúgos futam zárás után, amikor már Szabi is elöl kambodzsázik az ellenfél 16-osánál, akkor vége, Vad II lefújja.

Vereség, de a második félidő miatt nincs rossz szájíz bennem most se, persze lehet, csak azért mert az agyam tele mással, kurva sok meló van most meg a közeljövőben, a fejem pedig kavarog, tele mindennel, fura, most nem vagyok mérges az eredmény miatt, meg is tapsolom a srácokat (mondjuk ezt mindig megteszem, nem értem, miért írom külön), és irány haza, át a Hungária körúti estén, a Vidámpark hullámvasút-dómja mellett, majd a brokkoli fémsas előtt balra el, vár Kispest, a beszámolóírás, aztán laptop bekapcsolva marad, még egy adag meló jöhet ma este is, a mókuskerékből jó volt kicsit kiszakadni, még ha vereség is a vége, taktikai mélyelemzés, csatárjáték-hiátusok és középpálya defektusok miatti siránkozás esetleg Hantától, ha lesz rá érkezése a mesternek, én most még meccsarcot és meccstémát sem ígérek tutira, mert tényleg kaotik napjaim vannak, srácok, úgyhogy egyelőre további jó hétvégét mindenkinek, ami még hátravan belőle… Minden más majd máskor és/vagy mástól.

Update: szegény Misternél megint elgurult a napi magnézium-tabletta, vagy a fordító nem állt a helyzet magaslatán, de újabb epic nyilatkozattal büntet a tar mágus.