Gondoltátok volna, hogy olyan jól sikerült az NB I. átalakítása, hogy

minden harmadik meccset megnyerve, 16 forduló után tapadunk a dobogóra?

Mondjuk az is igaz, hogy a Fradit és a legvégét leszámítva, az egész bajnokság egy meddő középmezőny, ahol bárki elverhet bárkit. Hat csapat, azaz az összesség fele áll öt ponton belül, és akkor még nem is számoltam a második Paks négypontos előnyét, pedig magunkat ugyanekkora hátránnyal belevettem.



A nyers pontszámok azt mutatják, hogy a néhány fordulóval ezelőtt kinyílni látszó lemaradásolló bezárásához elégséges lehet akár egyetlen győzelem is, ha körülöttünk úgy alakulnak az eredmények, és általában úgy alakulnak, mert különben a narancssárga sávot figyelnénk és nem a kéket.

Sikerült elérni, hogy a 2015/16-os bajnokság úgy legyen izgalmasnak beállítható, hogy igazából nem az. A sok egyenlő pontszám nem feltétlen az izgalmat jelöli, ahogy jelen esetben tényleg nem. Sokkal inkább a kiszámíthatatlanságot, a kalkulálhatatlanságot, a teljes randomitást, ahol már rég nem a jó értelemben vett bárki legyőzhet bárkit elvéről beszélünk.

Egyszerűen az van, hogy fogalmunk sincs ki mennyire erős, hogy egyáltalán képvisel-e bármiféle erőt. Elég csak ránézni a Videotonra, ahogy csontutolsóból feljöttek, vagy a Haladásra, és a sokáig tartott dobogós helyezés után jött egy-két rossz meccs, majd a góldifi miatt egy hetedik helyen állás – ami, és erről beszélünk: egyáltalán nem jelent semmit.

Ugyanígy nem jelent semmit az sem, hogy mi most épp a nyolcadikok vagyunk. Lefelé játszottunk eddig öt meccset, abból kétszer elvertük a Békéscsabát, egyszer a Diósgyőrt, ikszeltünk a Felcsúttal, és kikaptunk otthon a Vasastól. Most pont az utóbbi kettőhöz megyünk, és ha hozunk egy elvárható átlagot, akkor a Pakstól függetlenül simán elszakadunk a kialakulni látszó veszélyzónától, és beleállunk a minden mindegy, nyolcadiknál rosszabbak nem lehetünk szerepbe. Onnantól pedig csak a véletlenek összjátéka fog számítani az év végi leosztáskor.

És ugyanez a bullshit jön ki akkor is, ha a trendvonalakt nézzük, és a nyers pontszámokban mért távolságot a dobogótól, valamint a kieséstől.

A tizenegyedik fordulóig tapadtunk az élmezőnyre, majd volt néhány gyengébben sikerült meccs, de amint beugrik egy győzelem, máris megfordul a trend, és azt jósolja, sűrűsödünk újra az elől állókkal, miközben lent is megy a körbeverősdi, vagyis egyre jobban szakadunk el az utolsó négyestől. Sőt, az van, hogy még a rosszabbul sikerült meccsek alatt is tartottuk a difit, vagyis lassan ki merem jelenteni, hogy nem lesznek kiesési gondjaink. Majdnem annyira erősen állítom, mint azt, hogy idén már nem leszünk bajnokok.

Nagy Geri 4 prez!

Esküszöm, 1-2-nél feltettem a kérdést, hogy vajon Nagy Geri hányszor fog egyenlíteni a meccsen? Simán benne volt, hogy valami nyögvenyelős 3-3 lesz, annyira kilátástalan volt a játék. Hiába a hajtás, mert az volt, hiába a helyzetek, mert ott meg szerencsétlenek voltunk, ha az van, hogy a kapunk elé érve könnyedén mattolhatóak vagyunk.

Nem fogom Szabit szidni ezért a meccsért, mert egyrészt nem láttam még a videókat, hogy mennyire volt, ha benne volt egyáltalán a gólokban, a helyszíni érzéseimre most inkább nem hagyatkoznék. Másrészt a védelem nem működött előtte. Birtalan hogy kaphatott labdát a második gól előtt? Hogy vihette azt a tizenhatoson belül? Hogy lőhetett egyáltalán? A sokadik lépésben jön csak elő Szabi, aki valóban egy elég sutának tűnő mozdulattal ért hozzá, és lett gól a dologból.

Itt szeretném megjegyezni, hogy szerintem az teljesen jogos, ha a szurkolók szidják a játékosokat. Ugye ők futballoznak, állítják elő a produktumot, mi fogyasztjuk és mint minden terméket, aszerint ítéljük meg, hogy mennyire élvezetes számunkra.

Azt viszont nem szeretem, ha egy meccsen szinte tüntetünk egy-egy játékos ellen, mert az a tapasztalat, hogy ilyen esetekben a kipécézett játékos még rosszabb lesz esetleg a maradék időben. Ez viszont luxus, nem fér bele.

Majd meccs után, viszont akkor igenis kötelességünk kritikával illetni, ha úgy érezzük, vállalhatatlant nyújtott.

De inkább pozitívumokról. Nagy Geriről hetek, hónapok, de lehet, hogy évek óta próbáljuk meg elmagyarázni, az egyik legfontosabb láncszeme ennek a keretnek. Egy kis kullancs, aki bedarálja a középpályát, rátapad a kijelölt arcokra, nem hagyja élni őket. Ha labdához jut, akkor azokat kimondottan pontosan játssza meg, és bár igaz, valóban nem kockáztat általában, de az ő feladatkörében azt talán nem is kéne. Bónusz, hogy második hullámban rendre odaér az ellenfél kapuja elé, amiből tegnap kétszer is sikerült gólt lőnie. Különösen a másodikat. Többen elcseppentünk a lelátón, akkora gyönyörűség volt.

Ilyen gólt egyszer illik lőni egy pályafutás során, így külön sajnáljuk, hogy az tévéközvetítések teljesen hülye átszabása miatt nem tudjuk megmutatni egyelőre a helyszínről elmaradóknak. Ja, amúgy remélem, hogy Gerikének nem ez volt az utolsó hasonló skulója.

És ha már a távolmaradókról beszélünk: 500 néző volt kint a meccsen. Kell hozzá kommentár?


A meccshez kapcsolódó egyéb jelenségeknek szerintem külön posztot szánunk majd, de most minden van, csak idő nincs rá. Fontos dolgokról van amúgy szó:

  • Rossi kiakadása a távolmaradókra, az otthon komentelőkre.
  • Rossi újra elővette a régi nótát, hogy neki nem kell maradnia, ha nem tetszenek az elképzelései.
  • Kemenes Szabi.
  • Mégiscsak kommentálni kéne az 500 nézőt.
  • Gólvideó.
  • Bobál sérült, de Gyulával mi van?
  • Lovric hetek óta félelmetesen gyenge.
  • Szétesett a védelem, sok gólt kapunk.
  • etc

Amíg nincs más multimédiás tartalom, addig nézegesséteg babar galériáját a meccsről:

Kispest-Békéscsaba

No Description

  • Kicsipest

    “Itt szeretném megjegyezni, hogy szerintem az teljesen jogos, ha a szurkolók szidják a játékosokat.” Ezzel a mondatoddal vitatkoznék, én úgy gondolom, hogy a játékosaink mindig nyerni akarnak, de van amikor az ellenfél jobb, olyan is van, hogy semmi nem jön össze (aki látta ma a Roma meccsét, az tudja miről beszélek). Szerintem az elfogadhatatlan,hogy valakinek folyamatosan szídják az anyját. Tegnap nem tudom mi és milyen stílusban hangzott el, de amit Mislenyben művelt néhény agyas, az gusztustalan volt.

    • Ezt nem értem. Akkor mondjuk ide sem írhatunk kritikát? A játékos produktuma nem egy termék, illetve egy termék egy összetevője? A futball fogyasztóvédelme a szurkoló.

      • Kicsipest

        Én nem a kritika ellen vagyok, sőt, én is nagy kritikus vagyok. Én a q. anyázás, “megöllek Kemenes!” és más nyalánkságok ellen szólok. Egyik meccsen huhogunk Gyulának, majd a követketőn pacsizni akarunk vele? Gondolom, mindenki kap a munkahelyén kritikát, de a stílus nem mindegy! Melyikünk viselné el, ha az anyukáját szídnák – akár joggal, akár jogtalanul -, illetve ki dolgozna szívesen és jobban utána? (Amúgy, a fogyasztóvédelem, gondolom nem hasonó stilusban jár el!)

      • Kicsipest

        Most olvasom az újabb írásodat, pont akartam írni, hogy én azzal az írással azonosulok maximálisan, erre látom, hogy azt is Te írtad! Akkor nagyon félreértettük egymást (szerencsére)!