És képzelhetitek, mi van ha Kassai nem fújja be lesnek a harmadik gólt?

micimacko_06Akkor zanzásítva: Vernes egy ideig jobb ha meghúzza magát a szurkolók előtt, mert kezd egészen penetráns lenni ami körülötte történik. Hidi dettó. De nem csak miattuk kaptunk ki Miskolcon.

Nézzük előbb a kényszerszülte felállást. Kemenes sérült, Nagy Sándor, Barát sérült, Youla sérült, Holender sérült, vagyis a fix kezdőnkből egy kapus, egy védő és két támadó, tehát máris négy embert kell pótolni. Ennyire nem hosszú a padunk.

Így kezdtünk:

Botka, Lovric, Ignja, Bobál, Szilágyi
Nagy Geri, Kamber, Hidi
Eppel, Vernes

Ebből lett félidőben:

King, Lovric, Bobál, Botka
Nagy Geri, Kamber, Hidi
Prosser, Eppel, Vernes

Majd Botka sérülése után:

King, Lovric, Kamber, Bobál
Gazdag, Nagy Geri, Hidi
Prosser, Eppel, Vernes

de mivel Bobál gyakorlatilag teljesen fent játszott, és Kamber is folyamatosan fellépett, King pedig középen tisztogatott, így volt, hogy kétvédős megoldással támadtunk. Természetesen minden eredmény nélkül.

Rossi nem mert nagyot kockáztatni. Baráth kiesésével jött Szilágyi, elől pedig Eppel mellé Vernes került, és mögéjük nyolc védekező felfogású játékos. Ha mégis vezetne a Diósgyőr, akkor majd Szilágyi le, vissza a megszokott 4-3-3. Ez meg is történt.

Azzal nem számoltunk, hogy Ignja besárgul, ráadásul méretesen gyenge játékot hoz mellé (három belsővédő előtt hogy mehetett el Bacsa az első góljánál?), így félidőben az öt védőből maradt három, és kényszerből Botka ment ki a baloldalra. Remek, hogy Hidi és Vernes maradhatott, ebből is látszik mekkora kényszer mozgat, ha rövid a pad.

Mert közben ugye Hidi és Vernes mindent, de tényleg mindent megtett azért, hogy magára haragítsa a még megmaradt néhány tucat száz ezer Kispest-drukkert. Ha elérhető lesz a teljes meccs, akkor kivágok belőle egy jellemző jelenetet: mi támadunk, a védők röviden szabadítanak fel, a labda baromira lassan az oldalvonal felé gurul, Hidi nézi. Hidi nézi. Hidi még mindig nézi, pedig alig néhány méterre áll a gurulás nyomvonalától, miközben Miskolctapolca környékéről befut az első diósgyőri játékos, nem engedi kimenni a labdát, indít belőle, de szerencsére Komanhoz már nem jut el. Hidi pedig csak nézi. Közben King már hozza fel, Hidi ekkor érkezik meg és mutogat a kezével, hogy mit kéne csinálni.

És akkor még nem is beszéltünk a meccs legfélelmetesebb jelenetéről, amikor Vernes valószínűleg a fejébe vette, hogy százméteres szólógóllal egyenlít, ehhez azonban az kell, hogy a saját tizenhatosunk sarkáról becselezze magát legalább az ötösünkig, mert különben nem lesz meg a kellő méter. Aztán még egy csel, még egy kicsit tartani, még egy csel, egy kis tartás, közbe szerelik, passz, gól. Köszi, Rikárdó. Legalább négyszer rúghattad volna ki a lelátóra, és még egyszer ennyi alkalommal a mezőnybe.

Vernes a gól előtt nem egyszerűen hibázott, hanem hozta azt, amit egyébként szokott csinálni a pálya más részein. Csak ott legfeljebb kimarad, vagy ki sem alakul egy helyzet. Ugye milyen kellemetlen, ha felelőssége van egy futballistának? El kell tudni viselni.

Persze, fontos és szükséges, hogy aki pályára lép, annak kellő önbizalma legyen, de itt már rég nem erről beszélünk. A labdára csavarodás, a nagyképűen elvégzett és kihagyott tizenegyesek, a nagy hibákat követő álságos harcosságból begyűjtött sárgák tömkelege, a sokszor indolens hozzáálás, ezek külön-külön finom jelzései annak, hogy Vernesnek kezd leforrni a kávé Kispesten. Hiába a zseniális rugótechnika, az okos és szép megoldásokra való hajlam, ha közben jóval többet képzel magáról, mint ami valójában, és sajnos úgy is viselkedik a pályán. Iszonyatosan bicskanyitogató ez az összkép a szurkolók számára.

Közben a jóval kevesebbnek tűnő, vagy annak kikiáltott Bobál szépen, csendben teszi a dolgát, és minő meglepetés, még kapura is veszélyesebb. Kamber, Nagy Geri dettó. Itt már rég nem a képzelt, vagy vélt tehetségesség nimbusza számít, hanem a pályán nyújtott teljesítmény. Vernes 24 éves és van hozzá 66 meccse, Hidi 26 éves 154 meccsel. Felejtsük el ezt a tehetség dolgot, mert szimpla hazugság a saját képünkbe. Détári Döme 130 például meccs körül játszott a Honvédban, kevesebbszer, mint Hidi. Vajon hány meccsig mondták róla: a jövő tehetsége? De tényleg, mit akarunk még tőlük? (És mondom ezt úgy, hogy a tavalyi szezonban Hidi nagyot ment, azon kevés játékos egyike volt, aki vállalhatót nyújtott, de azóta semmi.)

Nem állítóm, hogy káput (Job out!), de azért vegyük észre, hogy jövőre már két, 1996. január 1. után született játékos kell a csapatba ahhoz, hogy egy klub lehívhassa a teljes bónuszlóvét az MLSZ-től, tehát jönnie kell valakinek Gazdagon kívül, feltéve, hogy Gazdag lesz az egyik. Viszont ha Gazdag jön, és közben Kovácsot, Constantinescut, Jelenát beépítjük, akkor Hidi és Vaszke retteghet középen, elől pedig Vernes, mert nem hiszem, hogy Gyula lehúzna még egy évet.

Nem elég, hogy alig tesznek hozzá valamit a dolgok menetéhez, még pont az ő posztjukon látszik feljönni egy-egy kvótafiatal. Nem egyszerű a helyzet, de ha ez kell ahhoz, hogy végre kicsit megmozgassuk a Szent Teheneket, akkor jöjjön a cunami, legyen áramszünet és világvége egyszerre. Azért mert valaki a mi kutyánk kölke, attól még nem lesz azonnal agysebész – ahogy szokta volt mondani egy tanult kollegám. Lefordítva: hiába van ügyes és aranyos kisfiad, kislányod, jobb, ha kihívod a burkolót, villanyszerelőt, mert az esetleg ért is hozzá.

pofara_esik

Hányszor, kérdem, hányszor kell még megadni az utolsó esélyt, hogy talán majd most? Egy-egy jó meccs meddig képes még álomba ringatni minket, innentől majd minden jobb lesz? Mondom, két olyan játékosról beszélünk, aki legalább öt éve az NB I-ben tolja nálunk.

És itt most nem Vernesről és Hidiről van szó elsődlegesen, mert lehet, ők ma nettó bűnszarok voltak, van ilyen, hanem magáról a jelenségről, a fiatal tehetségnek tartásról. Könyörgöm, egy akadémia van a hátunk mögött, Kispesten a büfés Holé úron kívül mindenki fiatal tehetség aki él és mozog. Mennyi meccs és hány év kell ahhoz, hogy valakiről megállapítsuk: bocsi, ez kevés?

~o~

Ilyen az, amikor kikapunk. Egy meccs, amihez semmi, de tényleg semmi közünk nem volt, egy meccs, ahol nem is igazán nekünk ciki a végeredmény, hanem a Diósgyőrnek amiért még egy ilyen b*lf*sz bandát sem volt képes kiütni, mint a mai Kispest.

És ilyen egy vereség, sőt, vereségsorozat, könnyedén felszínre hozza a problémákat, mert ugye nincs pont, ami elfedhetné, patyomkinizálhatná a struktúrát. (ejj, ez de szép volt) Szegény Vernes már kapott eleget a szombathelyi meccsért, a Fáy utcáért, és most majd fog bőven a diósgyőri teljesítményéért is, de nem akarom, hogy csak rajta, Hidin, a beszari Rossin, vagy bárkin vezessük le a feszültséget, mert maga a rendszer bicsaklott meg, illetve az a felfogás, hogy szükség van a tartósan alulteljesítő labdarúgókra, valamint, hogy nincs kiszámítható játékospályafutás-modell az akadémia elvégzése utáni időre.

Jövő szombaton jön a Fradi, sorozatban három zakónál tartunk, tele a keret sérültekkel, így különösen jól jön, hogy ilyen remek formában játszó játékosaink is vannak.

Bakker, hol tartanánk, ha nem lenne Kamberünk és Bobálunk?

utóirat: szerintem nem volt les a Diósgyőr harmadik gólja, bár a kamera képe nem perdöntő.


A meccset itt lehet osztályozni.


Mivel úgyis téma, itt egy grafikon a dobogótól és a kieséstől mért távolságokkal: