Mastodon

Legalább nem Dunaújvárosban rendezik (bár még csak reggel 9 van, simán lehet, hogy addig módosul)

micimacko_06

  • kezdés // 15:45 @ Megyeri út. A meccset az M4 közvetíti (vajon melyik csapatot hitték Fradinak a kettőből?)
  • történelem // a 200. vagy 201. meccsünket játsszuk egymás ellen. A különbség egy 1915-ös hadibajnoki, amit az Újpest belevesz a statisztikába, viszont mi (és a nela) nem, mert az nem volt teljes bajnokság. A Kispestet 1916-tól tekintjük élvonalbelinek.
    • A 199-ből 100 alkalommal nyert az Újpest, 45 döntetlen mellett mi 54-szer örülhettünk. A góldifi 447-281 oda, szóval nem most fogunk egyenlíteni.
    • Érdekesség, hogy szeptemberben lesz 100 éve az első tétmeccsünknek, és ha marad a Vasas, akkor a Fradi és az MTK ellen négyszer is centenáriumot ülhetünk. A ma is NB I-es klubok közül az Újpesttel játszottunk a legrégebben bajnokit!

Amit várunk

Bobál eltiltott, tehát ha tartani akarjuk (tartani akarjuk) az U20-as kvótát, akkor Gazdag Dani fog kezdeni a középpályán. Mivel Rossi nem az a típus, aki feladja az ötvédős rendszert, ha végre működni látszik, így egy

Botka, Lovric, Kamber, Baráth, Szilágyi

sort tippelünk hátulra, eléjük pedig

Nagy Gerit, Gazdagot és Hidit,

vagyis a formállogika szerint Vaszkét dobja inkább, mint a mostanság vállalható formába lendült Hidit. De megjegyzem, azon se lepődnék meg túlzottan, ha Vaszke is maradna, ebben az esetben valamiféle árnyékéket játszana, és akkor Gyula kerülne a padra, mert aki ma ki meri hagyni Eppelt a Kispestből: az újpesti.

Horváth – Botka, Lovric, Kamber, Baráth, Szilágyi – Nagy Geri, Hidi, Gazdag – Vaszke – Eppel

Valamiért ezt érzem erősebbnek, mint a Gyulás verziót. Talán mert kevesebb kockázatot látok benne, és ismerjük már Marcót annyira, hogy ha a lehetséges szcenáriók között van egy kockázatkerülőbb, akkor azt fogja választani.

De persze így se gondoljuk azt, hogy feladnánk a támadásokat, mert baromira nem. Az NB I-ben a Honvéd lő a(z egyik) legtöbbször kapura, csak éppen Marci érkeztéig nem volt igazán középcsatárunk, aki nem csak a kapu felé terelte volna a labdát, hanem gólra is váltotta volna nagy eséllyel.

Tehát Rossi kerülni fogja a kockázatot, mert Rossi uralni szereti a meccseket, még akkor is, ha azt látjuk, hogy a Honvédnál sosincs labda, hogy átadjuk a területet, hogy az ellenfél focizik. Rossi a saját csapatán keresztül uralja a meccseket, és csak annyira, amennyire a stabil játékot hozó csapata képes. A realitások talaján marad, nem kér többet, de nem fogadja el a kevesebbet sem.

Ezért is elég rossz, hogy az egész évet az alsóházban töltöttük, mert ebben a keretben, és ebben a csapatban már ősszel is jóval több volt, csak éppen jött a szokásos november-március szakasz, amikor nagyon nem szokott menni nekünk. Pechünkre pont ilyenkor kellett játszanunk a Vasassal (kétszer!), az Újpesttel, vagy otthon a Haladással. Lehet bírózni (a héten szerintem fogunk egy tematikus posztban), de igazából tényleg a saját balf*szságunk miatt állunk ott, ahol.

Annyi tutira van bennünk, mint az Újpestben! Nekem Vignjevic az egyik legszimpatikusabb edző itthon, aki bevállalta, hogy közönségkedvenceket hajít ki az öltözőből (Vaszke, Suljic), hogy a csapatjátékból minél többet kihozhasson. Nézzük meg, stílusos, néha szép támadófocit tolnak, és simán hozzák ennek a sűrű középmezőnynek az átlagát, sőt.

És mondom, tényleg kell legyen bennünk annyi, mint az Újpestben, mert máshogy nem jön ki, hogy 27 meccs után úgy három pont a különbség, hogy ha nyerünk, akkor több győzelmünkkel beelőzzük őket. Vagyis nagyon együtt haladunk, mert közben mi is megérkeztünk annak a sűrű középmezőnynek a legforrongóbb részébe. Mutatom grafikusan:

 

Hol nyílt, hol záródott a dobogó ollója, és volt, hogy megkísértett minket a kilátástalan idény szele (nem a kiesésé!), de mos úgy tűnik megint egy jobb periódus van. Ennyit számít, ha a hét középházas csapat közül az egyik sorozatban három meccset nyer. Félelmetesen sűrű a tabella közepe.

Kicsit nekem olyan, mint a Forma 1-ben a nyitható hátsószárnyak. Előzés van tőle, de verseny nincs, mert a hátulról érkező csak elhalad, hogy a következő körben visszaelőzzék. Az NB I. is izgalmasnak tűnhet, ahogy megy a harc a bajnoki címért a Fradi mögött, de igazából nem az. Gyömöszöljük egymást 32 körön keresztül, majd jön az orosz rulett, és lesz, ahogy lesz.

(közben megállapítom, a posztnak semmi íve, beszélek mindenről össze-vissza)

Na, de Újpest.

Adegy, magamban hangosan anyázok a szövetségre, ahogy volt pofájuk mindent jobbra-balra pakolgatni, csak éppen az Újpest-Kispest maradt szerdán háromnegyed négykor. Adkettő, a szöveg, hogy így legalább adhatja a tévé oly’ annyira visszás, hogy hirtelen nem is tudok rá mit mondani. Egy olyan évben, amikor a meccsek harmadát közvetítik, ne legyen már érv, hogy legalább, mert így még több emberhez jut el. Mondom, szerdán háromnegyed négykor. És nem május 1. szerdán, nem húsvétszerdán, hanem munkanapszerdán, sőt, és ez lehet az adhárom dühítés, hogy BL-szerdán, vagyis ha tévé, akkor vagy ilyen korán, vagy egyáltalán nem. Köszönjük az MLSZ-nek a bajnokság ilyen profi megszervezését. Remélem Csányi úr ennél azért valamivel ügyesebben működteti a lakosság megtakarításait őrző OTP-t.

A nihilről

Fontos megjegyeznem, hogy ez volt az az év, amikor az MLSZ és az egész közeg nagyjából kiölte belőlem a futballt. Vagy ha nem is ölte ki, akkor is olyan minimális szintre csökkentette az érdeklődésem, hogy az nagyjából kimerül az ismerősökkel való sörözgetések heti rendszerességének fenntartásában, amire jó alkalom a Kispest meccse.

Tegnap például tévés volt a Vidi-Loki, ahol ha iksz, akkor az jó nekünk a fentebb említett sűrű mezőny miatt, vagyis lett volna miért izgulni. Tavaly simán ment volna a tévé a háttérben, mert ment minden bajnokin, most viszont csak reggel néztem meg az eredményt, amikor beírtam a szerkrendszerbe, hogy a táblázatot rendesen számolja a gép.

ffngrSikerült elérni, hogy a kiéheztetett fradisták meg sem ünnepelték a bajnoki címüket, hogy a meccseket a kutya sem nézi, hogy a hangulat teljesen eltűnt, hogy a futballunk hagyományos közege látványosan szarik az egészre. Mérhetetlen dilettantizmus, amit mi sem jellemez jobban, mint hogy a kispestiekkel általában hirigben lévő, de legalább fagyos viszonyt ápoló Hemingway az egyik fő szószólója a dolgok normalizálásának, és ami a legkeményebb, nagyjából mindenki egyet is ért vele. Kifordult a világ a sarkából, és ebből minden lesz, csak magyar foci nem.

Mindegy, elkalandoztam, csak jó volt kicsit kiírni magamból a dühömet, miközben talán már dühnek se kéne tekintenem, mert tényleg nincs semmi értelme. Ugyanaz a mantra egész évben, mert látom, látjuk, látja mindenki, hogy a dolgok rossz irányba mennek, de ugyanaz van, mint a politikummal: teljesen leváltak a közösségről, mi pedig vergődünk a saját tehetetlenségünkben. A magyar focit elhagyni lassan ugyanaz az életérzés lesz, mint nyugaton munkát vállalni – menekülés a kilátástalanságból.

Nem ezt akartuk, nem így akartuk.

ennyikeh

Szerző: vh

Egy lőrinci kispesti Kőbányáról. Megtalálsz a Twitteren, emailt itt tudsz írni nekem, ha pedig üzennél, akkor a Telegramon keress. ||