nihil // Csak a Kispest!

Legalább nem Dunaújvárosban rendezik (bár még csak reggel 9 van, simán lehet, hogy addig módosul)

kezdés // 15:45 @ Megyeri út. A meccset az M4 közvetíti (vajon melyik csapatot hitték Fradinak a kettőből?)
történelem // a 200. vagy 201. meccsünket játsszuk egymás ellen. A különbség egy 1915-ös hadibajnoki, amit az Újpest belevesz a statisztikába, viszont mi (és a nela) nem, mert az nem volt teljes bajnokság. A Kispestet 1916-tól tekintjük élvonalbelinek.
- A 199-ből 100 alkalommal nyert az Újpest, 45 döntetlen mellett mi 54-szer örülhettünk. A góldifi 447-281 oda, szóval nem most fogunk egyenlíteni.
- Érdekesség, hogy szeptemberben lesz 100 éve az első tétmeccsünknek, és ha marad a Vasas, akkor a Fradi és az MTK ellen négyszer is centenáriumot ülhetünk. A ma is NB I-es klubok közül az Újpesttel játszottunk a legrégebben bajnokit!

“Legalább nem Dunaújvárosban rendezik (bár még csak reggel 9 van, simán lehet, hogy addig módosul)” bővebben

Fantommeccs a szomszéd megyében

Normál esetben, már ha egy szerdai bajnoki lehet normál eset, akkor ezeken az oldalakon valamiféle felvezetőt szoktunk írni. Ez ma sem lesz másként, a különbség mindössze annyi, hogy amíg a korábbiakban általában hozzáférhető meccsekről beszéltünk, addig ma lesz, ahogy lesz; ott lesz, aki ott lesz. (Én még adok egy sanszot, hátha van egy kocsi, és a kocsiban még egy hely, de egyre kilátástalanabb a helyzet.) “Fantommeccs a szomszéd megyében” bővebben

Happy (?) End

Tavaly azt sírtuk el az utolsó fordulós beharangozónkban Debrecen előtt, hogy “végre vége“, s aztán, bár örültünk a bajnokverés minicsodájának, tényleg nem bántuk a zárást, hisz vége lett a tavaszi borzalomnak, és “még egy ilyen szar félidényünk nem lehet“.

Lett, kettő is: a tavaly ősz és a mostani tavasz.

FIGYELEM! A most következő poszt kiábrándult lesz és szomorú, így aki inkább örvendezne a bennmaradáson, szíve joga, és azokat is megértem, de azok ne is kattintsanak a tovább gombra mert csak engem küldenek el a Kone sípjára, hogy mit szöttyögök, RW, te pesszimista ecetmanus, te szerencsétlen varjú. Csak mondom. A miheztartás végett. “Happy (?) End” bővebben

Valakit még érdekel egyáltalán az utolsó forduló?

Utolsó forduló, búcsúzunk az idénytől, de mecsoda izgalmak közepette! Még mindig benne van, hogy kiesünk, ami ki tudja milyen következményekkel járna. Az is lehet, hogy pont semmilyennel. A lényeg, hogy kell egy pont, vagy ha nem, akkor nem nyerhet egyszerre a Hali és a Dunaúj.

“Valakit még érdekel egyáltalán az utolsó forduló?” bővebben

Megvagyunk?

Gólöröm, kétszer is Kispesten egy nap. Nem gyakori eset. Yeah! (fotó: Babar).

Szerintem igen. Mármint bennmaradásilag. Tudom, hogy ez a kijelentés kb. olyan felelőtlen és szélsőséges, mint amikor hetekkel ezelőtt sírtunk azon, hogy kész, kiestünk (arra nem is emlékszem, hogy konkrét posztban sírtunk-e, de élőszóban, egymás közt a korlátnál mondjuk biztos), tudom, elismerem, de valahogy én most nyugodtabb vagyok. Mondjuk ez nem az a kellemes nyugalom, inkább egy beletörődős fajta, beleszürkülős az utóbbi bő egy évünkbe, de akkor is valami nyugalom-féle, mert szerintem most már meglesz a bennmaradás. Hogy azután mi lesz, arról persze fogalmam sincs. “Megvagyunk?” bővebben

Az én Kispest-Honvéd sztorim. XVII. rész. 2005 tavasz.

Folytatódik, ezúttal már az új, taccs.hu-s otthonunkban a retrospektív sorozatunk. Továbbra is sok-sok szubjektumra számítsatok, és mivel eddig is pusztán emlékezetből írtam a szériát, amely metóduson nem is változtatok, előfordulhatnak tárgyi tévedések, amelyek javítására, de még inkább a saját élmények megosztására továbbra is szeretettel várjuk a kommenteket, hisz főleg azoktól lesz élő, izgalmas a sorozat.

A mai epizódunkban 2005 igazából-semmi-különös tavaszára tekintünk vissza. Az ősszel már pedzegett csappanó lelkesedés sajnos itt sem kapott sokkal jobban lángra, amiért persze Pini is megtett minden tőle telhetőt. Értem ezalatt a belbecset (a keret szisztematikus legatyásítását), és a külcsínt (stadion, gyepszőnyeg, mezek) egyaránt, az állandóan belengetett pénztelenségi hírekről nem is szólva. A Blikk pl. ekkoriban élcelődött azon, hogy a Téglaégető úti utánpótlás-telepünkön egeret talált az öltözőben az egyik ifjonc. Mindegy, azért vágjunk bele, néhány sztori (mozambiki légió, könnygázban gazdag MK-negyeddöntő, bemákolt Budó a nyíregyi tribünön) ekkoriban is akadt. “Az én Kispest-Honvéd sztorim. XVII. rész. 2005 tavasz.” bővebben

Arrividerci Amore…?

pecs2014 — Megint emberelőny – megint minek…

Van egy pont, a posszanáspont, amikor, mint egy holtponton, átlendül az ember, és onnantól már nem megy felefele a stressz, nem szorul jobban össze a gyomor, nem csapkodja hangosabban a tenyér a korzókorlátot. A ’90-esek végén az ilyen holtpontok elérése után nem szidta többet az adott meccsen az Esernyős tovább az ellenfél bal- vagy jobbszélsőjét (aki épp a törzshelyéhez, a korzóhoz közeli oldalon rohangált) artikulátlan hangján – pedig amíg szidta a delikvenst, az nem volt egy gyenge dolog. De utána filmszakadás, kifulladás, néma csönd. Na ez a holtpont jött el tegnap nekem, és ahogy hallottam (azaz: nem hallottam) – sokaknak. A végén már a meg nem adott gólunknál is csak néztem, mint hal a szatyorból. Szóval megfogalmazódik szépen az emberben, illetve már rég megfogalmazódott, de mostanában egyre inkább egy csatornabűzű nápolyi sikátor szagát idéző hulladékkupacként konkrétan manifesztálódik előttünk a kérdés: hát mi a sz*r folyik itt? “Arrividerci Amore…?” bővebben

Kibeszélő a holtidényre

Egyszerűen nem történik semmi. Illetve ami meg igen, az nem ad bizakodásra okot. Például múlt hétfőn állítólag elbúcsúztunk négy játékostól, amit még nem erősített meg a hivatalos forrás. Aztán edzőnk sincs még, pedig a bajnokság végéig ígérték megnevezni. Helyette Fabio Cordella egy olaszországi konferenciára megy (edzőt? játékost?) vadászni valamikor a jövő héten. A felkészülés 23-án kezdődik, addig Hidi Patrik például Amerikában nyaral, Hemibá küzd a mindennapi rasszizmus ellen, mi pedig értetlenkedünk, hogy hogyan lehet ennyire komoly csúszásban lenni?

Dumáljuk ki. Ti mit tudtok? Lehet vadászni instagramon, twitteren, facebookon, ismerősöktől pletyit hallani, satöbbi, dobjuk össze, hátha.

Az érdektelenség mocsara…

sajna csak a képen vagyunk fölényben... — sajna csak a képen vagyunk fölényben…

…az, amibe süllyedtünk erre a szezonvégre. Mind a lelátón, mind a pályán. Patetikusan hangzik, de ettől még igaz. És most már nem csak a tavalyi áprilissal-májussal való összevetésben haloványka az idei tavasz-zárás, hanem hosszú évekre visszamenőleg is nehezen találunk hasonlót. A sisai első félév végén legalább a kupadöntő miatt lehetett izgulni a hasonlóan demoralizáló vereségek sora mellett – de idén már mindenki csak az utolsó fordulót várja. Nem jó ez így. “Az érdektelenség mocsara…” bővebben