Van Isten! (Csak Vasasos)

Az egész szörnyű délutánon az egyetlen dicséret ultráinkat illeti, a remekbe szabott koreóért. A többit felejtsük el. (fotó:KryzWarzycha)
Az egész szörnyű délutánon az egyetlen dicséret ultráinkat illeti, a remekbe szabott koreóért. A többit felejtsük el. (fotó:KryzWarzycha)

Először is köszönet Öccsnek a jogos címötletért, másodszor a nevezett Vasasnak, hogy legalább az egyik szemünk nem sír ma este. Hiszen valóban: a pohár félig teli, kihullott a Torz (legalábbis egy évre, vagy ha variálnak valaki licencével, akkor három hónapra) az első ligából, és Puskásnak csak a valódi klubja marad a Bohócban. De hogy mindezt ilyen szánalmasan kivitelezzük a mi oldalunkról, hát ez, sajnos klasszikus újkori Honvéd-megoldás lett.

Ugyehogy, dettó, mint a legutóbbi nagy sikerünk, a bronz esete… Ott is győztes meccsek sorával kikövezett hadjárat végén érkeztünk le Szombathelyre, hogy a bundavád elől hazasunnyogó csatárunktól mentesen /Lanzátlanítva/, 1:1-gyel égjünk a hazaiak ellen, azon izgulva, hogy az MTK rúg-e még egy gólt az aznapi ellenfelének, mert akkor nincs EL. Ma dettó. Levonultunk tonnaszám Kispesterek Felcsútra, fiesztáért, verbális vérbosszúért, az IGAZSÁG PILLANATÉRT, és végül saját szégyenünkben csullankodva pállottuk végig a második félidőt a lábszagú Kispest-létben.

Mert ez most az lett.

Ki tehet erről?

Leginkább mi.

Úgy en bloc a Kispest.

A játékosainkra külön nem vagyok mérges. Szerintem hajtottak rendesen. Arról nem ők tehetnek, hogy ennyik vagyunk.Ez a keret ezt tudja. Ha olyanja van, gurít itt egy hármast vagy épp Debrecenben. Ha meg olyanja, akkor fantáziátlanul, nézhetetlenül görcsöl. Boti, Kamber most is úgy mentek előre, mint egész évben, szavam nem lehet, Bobál Dávid szintúgy (meg is érdemelte a gólt). De van egy egykor remek Vaszkénk, aki mára is hasznos, de még többet alibizik szegény, egy kései Kemenesesen középszerű kapusunk, aki tolt nagy bravúrokat tavasszal, de sajna végig benne volt a mai hajmeresztés-sorozat is. És hiába nagy hajtós és kedvenc Geri (MERT AZ), nagy lövő Hidi és nagy motor (és végtelenül játékostoba) a kicsi King, ettől még mindig hiányzik a kreativitás.

Mondjuk már 3 éve hiányzik…

Mondjuk már 3 éve nem teszünk ez ellen semmit.

Na most mégis itt szidom szegény játékosokat, kaptak meccs alatt is rendesen a szurkereinktől, meg a végén a Tábor megtapsolásakor még többet, szerencsétlenek, és mondom még én is itt rugdosom őket, pedig pont nem ez a célom, mert pont nem ők a hibásak. Ez továbbra is egy jó kis alapkeret, ahonnan pont az a 2-3 játékos hiányzik, akik zsinórban hoznák az ilyen kiélezett meccseket is.

Meg egy edző, aki ért a pszichikai felkészítéshez is. Tudom, mindjárt leszeditek a fejem, hogy mit Rossizok, hogy merem bántani a nagy fehér főnököt, de milyen tréner az, aki szezon közben jelenti ki, hogy “ja, rájöttem, kéne pszichikai félkészítés is, mert gondok vannak…” Ez három év után esik le, Mister??? Kinek a feladata lenne egy ilyen derbi előtt előbb csúcsra pörgetni majd lehiggasztani a szezon végén már Ön szerint “demotivált” keretet? És mi a faxomtól “demotiváltak”? És miért a mai meccs előtt “demotiváltak”, amikor csak az a kispesti nem motivált, aki az elmúlt három évet egy ferencvárosi légópince mélyén töltötte, Ákos összest hallgatva vagy mondjam azt, hogy egy trattoria sarkában taktikákon agyalva,  ‘potkívánok?? Nem, nem Rossi távozását követelem – a jelen helyzetünkben még mindig ő a legkevésbé rossz megoldás. Együtt tud dolgozni a Papával, ami nem kis dolog, stabil csapatot épített – de ez pont ennyi, pont az ilyen stabil csapat kap ki majd mindig pont egy góllal az Üllőin (és persze nyer otthon bármikor ugyanellenük, teszem hozzá a rend kedvéért) és nem képes önerőből kiejteni a Fakadémiát.

És persze Iványi meg kapja be a hátam, de most őszintén, mit vártunk, a bíráskodás borítékolható volt, a Gyuri szerint brutál les első csúti gól és Filip elcsalt tizije (Ábelt idézve amit “úgyis kihagytunk volna“) vagy Boti mellett a kezezés (a kapu mögötti szektorban ülő tesóm helyzetjelentése szerint akkora “henc” volt, mint ház) nagyon a lelkén szárad, de mindezek nem számítanának, ha lett volna pár kidolgozott helyzetünk. arról nem ő tehet, hogy impotensek voltunk. Ettől még áll rá a bekezdés eleji felszólításom.

És még megneveznék egy bűnöst ebben az egészben, most önkritikusan. Mi is itt a blogon atomra pörgettük a hangulatot, visszaszámláló órával, hangulatkeltő cikkekkel, véresre srófolva a kispesti hangszálakat, és most inkább a magam nevében beszélek, nem akarok Hanta magyar hangja lenni, nincs is rá szükség… de én most elnézést kérek mindegyikőtöktől. Fölösleges öngerjesztés volt ez, belelöktük mi is a kispesti közönséget abba, hogy valahogy házhoz menjünk a lószerszámért, arcoskodva toljuk a (z egyébként JOGOS) csútcinkelő szlogeneket és pársorosakat a meccsen végig, de a pályán most nem Puskás igazi csapata játszott a bitorlók ellen, hanem inkább egy szánalmas erőlködés, ezzel akartunk mi igazi Puskásságot mutatni Felcsútnak? A második félidőben már alig volt gyomrom “legendázni” és “PuskásÖcsizni”, annyira nem volt köszönőviszonyban sem az általunk rikoltott csút-oktató vágy, és mindennek a gnóm manifesztálódása részünkről a gyepen. Pus-kás Ö-csi, Pus-kás Ö-csi, és közben King egy méterről agyonlő egy felcsúti mofót beadás helyett. Ez gáz.

Szóval a felfokozott hangulatért minket, engem is terhel a felelősség, ha az ember hangulatot kelt, előbb nézzen körül a saját háza táján, van-e mire vernie magát. Ha nincs, akkor nagy bajok vannak. Szóval mondjuk ki bátran: én is menjek a ….ba.

Ha már a Felcsút elment oda ma este negyed hét magasságában, a nap egyetlen pozitívumaként.

Ja, meg a Vasas győzelme a másik.

Igen, ez nagyon gyopár, így van. Gratula nekik, és ugyan ők vártak segítséget tőlünk, végül ők mentettek meg (magukon túl) minket is, köszönjük.

Holnap és a jövő héten én pedig most bizony nagyon meghúzom magam. Ezt a mai délutánt nem teszem, nem tesszük a kirakatba,

Kár – nem így terveztük.

A többiek még a Gurigában vigasztalódtak este - nekem már csak arra maradt erőm, hogy hazajöjjek, a levegőbe köpjek majd aláálljak. (fotó: Gyuri úr)
A többiek még a Gurigában vigasztalódtak este – nekem már csak arra maradt erőm, hogy hazajöjjek, a levegőbe köpjek majd aláálljak. (fotó: Gyuri úr)