#mégötmeccs (#máröthónapja tudjuk, hogy akarjuk)

Kezdjük egy igazából mindegy hírrel: Karakó (Vasas, tavaly) helyett az eredetileg Alapvonali asszisztens 1-nek jelölt Szőts Gergely viszi ma a Gyirmót elleni meccset.

Szőts utoljára tavaly ilyenkor fújt nekünk, amikor a Haladás 1-0-ra nyert a Bozsikban (Botkát kiszórta, Holender tizit hibázott, Király szinte élete meccsét védte), azóta csak alapvonalkodott, de legalább mindig egyesként (Paks itthon 3-1, Mezőkövesd idegenben 1-3, MTK idegenben 2-1, Paks megint itthon 2-0).

Na, de ez a lényegtelen rész, mert egy teljesen más bajnokságról beszélünk. Akkoriban Holender még a jobbszélen tolta, Gyula és a középpályás Kamber volt a két góllövőnk, az akkori kezdőből ma jó esetben öten lesznek, pedig nem változtunk nagyot.

Mondjuk nem lenézve a Gyirmótot (#mégötmeccs, itthon 0-0 velük, Fradit izzasztották, és úgy általában mindenkit), lehet, ez a meccs, amikor kicsit pihenni lehetne egy-egy játékosnak. Talán megleszünk például Lanza nélkül, ahogy megvoltunk idegenben is (0-4), vagy akár Hidi, mert érezni, van egy kis fáradtság, fásultság, vagy a fene tudja, de erről már beszéltünk korábban. (Aztán persze mindig kiderül, épp rossz volt a pillanat, vereség, döntetlen, mindegy, félreértettük, benéztük, jövő héten az a legjobb, legfrissebb, akit épp jegeltetni kéne. Ezért szép a foci. Pofázhatunk rajta egész héten, majd úgyis azt történik, aminek történnie kell.)

És ha már zárójel, csak finoman megemlékeznék róla, hogy Gyirmóton,

2016. december 3-án, 16 óra 44 perckor hangzott el először egy felelgetősben, hogy:

Gazsó István on Twitter

2016.12.03. 16:44 // és akkor hivatosan is kimondtuk: “a bajnokságot megnyerjük” #csakakispest

Azóta eltelt öt hónap, és még mindig nem vicc (#mégötmeccs, #mégötmeccs, #mégötmeccs), tényleg rámegyünk a bajnokságra, sőt, gyakorlatilag az egyik legnagyobb esélyesnek számítunk. Például mert vezetjük a bajnokságot.

Emlékezzetek vissza decemberre, az első munkanapra ötödikén. Megvan? Röhögtek a kollégák? Nyilván. Te sem hitted? Simán lehet, aztán nézd meg hol tartunk.

Gyakorlatilag nincs szektor idegenben, amit ne töltenénk meg. 800-1000 ember egyszerre mozdul bárhová és bármikor, mert nagyon akarja a bajnokságot. (Rendben, sokszor otthon is csak alig több, de inkább fogjuk fel úgy, mindenhol, mindenki ott van, aki meg nem, vagy nem tud örülni, vagy csak akkor jön, ha bajnokavató, az mindegy, ugyanúgy beszámoljuk bajnoknak, én nem fogom húzni a számat.) [[persze dehogynem, ne hazudj már hanta ilyen nyilvánosan. te leszel a leghangosabb hőbörgő, hogy miért kell sorba állni a sörért a büfében, miközben a jó szerdai pápa elleni derbiken legfeljebb hátranyújtottad a kezed a korsóért. tudod, a fagyi ellen szerintem nem is söröztél.]] Erről ennyit.

Öt hónapja a fellegekben járunk. #máröthónapja, hogy elhiszem #mégötmeccs és meglehet. Öt hónapja játszom a bajnokot, öt hónapja kicsit olyan, mint húszegynéhány éve volt, amikor minden nap a bajnokságról szólhatott éveken át. Nyolcszoros bajnok vagyok, csak mellékesen. (Na, jó, hét, az elsőn technikai okokból nem tudtam kint lenni.)

Ilyenkor én nem akarok Gyirmóttal foglalkozni – arra ott van az egész hét, ha volna kedvem.

Ilyenkor már nem akarok olyannal apróságokkal szőrözni, mint a kezdőcsapat – arra is ott az egész hét, vagy a holnap, hogy jól döntött-e Rossi, vagy senem. Úgyis csak utólag lehet igazán okosnak lenni. Addig meg mindegy nekem, hogy Gróf vagy Horváth, Bobál vagy Baráth, Eppel vagy Balázs (na, jó, ez azért nem).

#mégötmeccs

Erről kell szóljon ismét minden. Estig, hogy utána jöjjön a #mégnégymeccs.

Negyed/fél tizenegy, lassan fel is hívom a többieket, hogy mikor találkozunk, egy sör és egy kis ráhangolás jól jönne a meccs előtt. A posztot meg majd ti befejezitek.