Újabb centenáriumához érkezett a Kispest, csak szólunk

Honvéd – Balmazújváros @ Bozsik, 20:30

A magyar futball és az NB I. története egyáltalán nem arról szól, hogy jogfolytonos klubok néha feljutnak, néha kiesnek, hanem úgy valami történik. Itt nem meglepő, ha egy III. kerület az hol Csepel, hol Tatabánya, hol pedig összevesznek rajta a pápaiak és a szombathelyiek; miközben az egyik átmeneti Diósgyőrt Balaton FC-nek hívják.

Szóval nincs ember a földön aki le tudná követni, hogy melyik valaha NB I-et megjárt klub melyiknek a jogutódja (szevasztok, Szegedek!), viszont a sötétben tapogatózva az derül ki a NELA kimutatásai alapján, hogy a

Balmazújváros lesz a 100. különböző élvonalbeli ellenfelünk!

Az 1912 óta futballozó város mostani NB I-es klubját csak 2011-ben alapították, ehhez képest a bemutatkozó oldalukon szerepel még egy tucatnyi évszám, így maradjunk annyiban, hogy nem értjük, ellenben bizton állíthatjuk, hogy a balmazi foci egyáltalán nem volt tényező eddig a magyar futball történetében, mert akkor már hallottunk volna róla korábban.

Van viszont egy terjedelmesebb klub/városfutballtörténet is, akit érdekel, és van rá kapacitása, akkor alig 45 oldal elolvasása után akár képbe is kerülhet. Mi csak pár apróságot szemezgetnénk belőle:

  • Volt idő, amikor nem Balmaz Kamilla Gyógyfürdő néven szerepeltek, hanem: Balmazújvárosi Szakszervezeti Sport Egyesület; Balmazújvárosi EPOSZ SE; Balmazújvárosi Építők; Balmazújvárosi ÁMG SK; Balmazújvárosi Falusi Sportkör; Balmazújvárosi Traktor; és a hatalmas kedvenc a Balmazújvárosi Tatarozó SK
  • Ekkoriban még mindenféle megyei vagy kerületi bajnokságok sokadosztályában szerepelt az egyesület, és vívott hatalmas csatákat a Debreceni Dohánygyár és a Debreceni Postás második(!) csapataival.
  • 1950-ben például a Tiszalöki csoportban (nagyon-nagyon sokadik vonal) szoros versenyben lesznek aranyérmesek, pedig a mezőnyben ott találjuk a legendás Bűdszentmihályi Alkaloidát és a Debreceni Hajlított Bútorgyárat is. Bravúr ez kérem szépen.
  • A sok évnyi járási bajnokság és hasonló szintek után, 1992/93-ban aztán beüt a csoda, és a valamelyik korábbi balmazújvárosi klub a csúcsra ér: az NB III. Tisza csoportját megnyerve feljut az NB II. Keletibe! (Itt újra összefut egy Alkaloidával, ezúttal a Tiszavasvári lesz az ellenfél.)
  • A bennmaradás sikerül, sőt, a következő évben is, azonban 1995-ben visszalépnek, és inkább az NB III-at választják.

A balmazi focisztori vicces elemeit félretéve, a jelenleg NB I-es klub közvetlen elődje 2010/11-ben még a haramadosztályban lébecolt, majd ekkor hirtelen felindulásból megvették a Bőcs NB II-es indulási jogát, és helyet cseréltek. A teljesen önkormányzati tulajdonban lévő egyesület azóta Balmaz Kamilla Gyógyfürdő néven szerepel, idén például az élvonalban.

Nagyjából ennyi, valamint Vágó Gábor Virág Aladár, akiről ki merem jelenteni, hogy a 2017/18-as magyar bajnokság messze legmenőbb férfija.

De rólunk is néhány szót

  • Nagy Geri eltiltott
  • King sérült
  • Új jobbhátvéd indaház

Elkezdte a kavarást EvdM, amikor azt láttuk a Diósgyőr ellen, hogy Nagy Geri a szélen, Kamber talán újra centerhalfban, Eppel és Lanza mögé irányító kerül, mintha a klasszikus gyémánt-alakzatot vélnénk felfedezni, de én nem értek hozzá, majd ha kijön Salvatore szakértő, akkor rákérdezünk nála.

Ami viszont nem változott úgy látszik, az a csapat hozzáállása a meccsekhez. A Hapoel ellen sikerült 0-2 után, teljesen reménytelen helyzetből felállni, majd pár nappal később a Diósgyőr is hiába vezet a Bozsikban és van emberelőnyben, igazából ha őszinték akarunk lenni a végén mégis pontot mentett. Tartás (#tartás) – Rossi alatt is hatalmas kulcsszó volt, igaz, akkor mi lőttük a 90+ perces gólokat, de tudjátok mit? Nettó tojok rá. Mármint az utóbbira.

Merthogy ez a keret igazából nem gyenge, bár sokat gyengült (Hidi, Zsótér, Koszta, King), azonban lassan el kell fogadni, a gyengülést/nem gyengülést mi folyamatosan Rossi játékrendszeréhez mérjük, vagy csak szimplán próbáljuk objektivizálni (szűrőben Nagy Geri jobb, mint Hidi – és hasonló mondatok), miközben egyelőre csak kapargatjuk mit szeretne EvdM játszani, vagyis fingunk sincs, ehhez mennyire van meg darabra és képességre a keret.

Maradjunk annyiban, hogy igazán érdekes a szituáció, amikor egy olasz edző olasz elképzeléséhez összerakott csapat bajnok lesz, majd átveszi egy holland filozófiájú új edző, akinek jut nagyjából három hét felkészülési és ismerkedési idő. Ne csodálkozzunk, ha fogalmunk sincs mi lesz ma, kik fognak játszani, milyen szerkezetben, hogyan nyúl majd bele a meccsbe a fene tudja milyen összetételű kispadból.

Legalább izgalmas, ugye? De csak ennyi az izgalmas egyelőre, mert EvdM alatt egyelőre nem érzem azt, hogy félnék tőle, mint féltünk mondjuk Vérhódtól az első pillanattól kezdve. Amit eddig villantott az arról szólt, hogy képes felfogni az őt körül vevő realitásokat és azokra olyan válaszokat ad, amelyeket alapvetően közmegegyezés fogad a végén. Gondoljuk csak végig nem csak a mi, hanem úgy általában a magyar foci elmúlt éveit, évtizedeit, és ha megtettük, tessék bólogatni, mert ez bizony egy elég jó képesség egy edzőtől. Tartom, ha tartja, ebből még valami nagyon jó is kisülhet, én mindenesetre szurkolok neki.

Nagyjából ennyi, aki pedig jönne a Futball Házba délután családi napozni, azoknak szólok, könnyű ebédke otthon, mert négytől úgyis szétcsapod valami súlyossal, aztán teli hassal csak bealszol a második félidőre.