Kaptunk egy hatalmas pofont, de nem a mamához mentünk sírni, hanem megkérdeztük a kiosztójától: hogyan üthetnénk mi is nagyobbat?

Merjünk kicsik lenni.

Hogy ennek a kellemetlen, de rendkívül tanulságos napnak hozadéka is legyen, két dolgot azért megléptünk: meghívtuk az FK Krasznodar 2000-es csapatát a 2018-as augusztusi Honvéd-Penta Kupára, mert ott szeretünk mindig Európa legjobbjaival megmérkőzni. Őszinte lelkesedéssel fogadták el meghívásunkat. Ezen kívül abban is megállapodtunk velük, hogy a január 10. után következő pár hétre fogadják szakembereinket több hetes tanulmányútra. Fontosnak tartom, hogy a hozott anyagon, vagyis a kiválasztáson kívül mi az, amit még tehetünk a további fejlődés irányába. (via GFH)

A magyar futballvalóságtól egészen elrugaszkodott mondatokkal zárja Hemingway a krasznodari 8-0-ról szóló blogját. Hallott már valaki olyat itthon, hogy nem azért győztek le minket nagyon, mert több a pénzük, máshogy kaszálják a füvet, amúgy is hülyebíró és az egész élet egy nagy csalás?

A bekezdés a poszt utolsó bekezdése, előtte természetesen van egy mosdatós rész, hogy kint tízezernél is több gyerek van az utánpótlásban, míg nálunk csak pár száz; a lehetőségek, a feltételek, semmi sem összevethető, hiszen kint csak az akadémia működik többször annyi pénzből, mint nálunk az egész klub, de nem is ez a lényeg, hanem mint mondtam: a vége, vagyis, hogy:

Merjünk kicsik lenni, szálljunk le a magas lóról. Az elmúlt években horribilis méretű pénz folyt be a magyar utánpótlásba (papíron), amiből nagyjából sikerült megteremteni a legszükségesebb és elengedhetetlen infrastrukturális alapokat, most pedig szintet kéne lépni és a tömegbázis kiépítése mellett felépíteni egy olyan tudásbázist, ami ha kell, képes reagálni a világ kihívásaira, miközben egy állandó szintet hoz a képzésben.

Ha Krasznodarban van a követendő példa, akkor Krasznodarig kell menni érte, de a nulladik lépés mindenképp az kell legyen, hogy helyre tegyük magunkat, felfogjuk és elfogadjuk, nem csak a világelit, hanem a tanulható, megvásárolható futball is messze került tőlünk.

A magyar akadémiákon folyó munkát a Double Pass nevű cég több ütemben vizsgálta, és bár a zárójelentése csaknem egy éves, nem látni, hogy ki miként reagálta le a benne foglalt tapasztalatokat. Hogy a fejetlenség egy kicsit zavarosabb legyen, az MLSZ épp most szüntette meg a sportigazgatói posztot, vagyis az elmúlt években létezett egy, a klubokkal párhuzamos rendszer is a szövetségben, ami valószínűleg pont annyira volt sikeres, mint amennyire könnyedén elengedték.

Egy 8-0 után az emberek többsége fülét-farkát behúzva bujdokolna el, menekülne ki a stadionból, zacskóval a fején várakozna a reptéren, vagy választhat egy nehezebb utat: a szimpatikus, de tanulni vágyó kiscsapat szerepébe helyezkedve összebratyizni a legyőzővel. A poszt alapján úgy tűnik Hemingway büszkén kiáll az itthon valóban szokatlan második megoldás mellett.

A belterjes, saját tévedhetetlenségében lubickoló, és az okokat minden pillanatban a rajta kívül álló akadályokban kereső magyar futballba iszonyatosan kell a valódi szemléletváltozás, és bár tudom, nem Hemingwaytől fog jönni a megváltás, de legalább itt a bizonyíték, hogy egészen apró lépésekre mi is képesek lehetünk.

Mondom: merjünk kicsik lenni, és úgy is viselkedni.

címlapkép: Hans / Pixabay