Figyelem, olyan kőkemény demagógiával szállunk bele páros lábbal a klubba, hogy már féltávnál elnézést kérünk és visszaszívjuk az egészet

Ilyen a minőségi, nívódíjas magyar blogolás.

A Bozsik Stadion nézőszáma dinamikus növekedésnek indult az utóbbi három szezonban, ami a csapat teljesítményének, a klub játékosokra és marketingre vonatkozó stratégiájának és a szurkolókkal való viszonya megreformálásának is köszönhető. A Budapest Honvéd FC egy tudatos építkezési folyamatot kezdett meg évekkel ezelőtt, amiből akkor még nem sokat láthattak a szurkolók, de a mai eredményesség alapjait már évekkel ezelőtt lefektette az egyesület egy komplex terv formájában, amelynek az egyik legfontosabb eleme utánpótlása fejlesztésre vonatkozott. (honvedfc.hu, 2017.10.02.)

Eltelt két és fél hónap, és lássuk, mi lett a dinamikus növekedésből, a komplex tervből, vagyis a szurkolókkal való viszony megreformálásásából. Igen, az: zártkapus meccsek sorozata.

Kezdődött a felkészülésre bérelt Zodony utcai ESMTK-pályán, amely pálya egyébként rendelkezik lelátóval, viszont megfelelő minősítéssel nem. (A minősítés folyamatáról itt írtunk részletesebben.) Megjegyzem, a rendezési költségeken túl nem egyértelmű számunkra, hogy maga az eljárás is pénzbe kerül a kluboknak, vagy a törvényben megnevezett felelős hatóságok térítésmentesen végzik a feladatukat. A Honvéd mindenesetre  mellőzte a hacacárét, és saját hatáskörében zártkapusnak minősítette a meccset. Legalábbis feltételezzük, mert ezzel ellentétes közlést sehol sem találtunk.

Az elkövetkező szombaton két zártkapus felkészülési mérkőzést játszik csapatunk a Dorog és a Csákvár csapata ellen. Nagyon nem szeretem a zártkapus dolgokat, mert a közönségsport már nem az, aminek lennie kellene, közönség nélkül. Szerencsétlen módon az MLSZ és a rendőrségi rendelkezések viszont olyan költségeket rónak ránk a nehezen biztosítható ESMTK pályán, amelyeket nem tudunk felvállalni. Hozzáteszem, a drótkerítések általában átlátszóak. (George F. Hemingway, 2018.01.17.)

és

Supka Attila a próbajátékosokkal és az akadémistákkal együtt 30 játékossal tréningezett az elmúlt időszakban, mivel a vezetőedző minden játékosnak lehetőséget akar biztosítani, ezért két meccset kellett lekötni szombatra. Tíz órakor a Dorog, majd 13 órakor a Csákvár ellen játszanak a mieink. A felkészülési meccsek után Supka Attila szűkíti fogja a keretet. ESMTK, Zodony utcai műfüves pályáján megrendezésre kerülő meccsek zárt kapusak lesznek. (honvedfc.hu, 2018.01.19.)

A két zártkapus meccset követő harmadik felkészülésinket a Fáy utcában játszottuk, ahol a műfüvesen az erzsébetihez hasonló, sőt, talán valamivel kisebb lelátó található. A Vasas – miközben január során már használta a pályát – elindította az engedélyezési folyamatot, és csodák csodája, megállapították, hogy nagyjából annyi néző lehet, amekkora a könnyűszerkezetes lelátó befogadóképessége, mínusz egy kicsi, amolyan ütközőzónának. A két szurkolótábor két külön kapun lépett be, büfé, satöbbi. Aki pedig nem fért be, kispesti, angyalföldi vegyesen, az nézhetett a kerítésen kívülről, az ő biztosításukat a mintegy féltucat kocsival felvonuló rendőrség végezte.

És itt a negyedik. Eredetileg ezt is a Zodony utcában játszottuk volna – zárt kapukkal, azonban hétfő délelőtt változott a terv, és átkerült a Bozsik hátsó füvesére – szintén zárt kapuval.

Az eredeti tervekkel ellentétben a szerdai Bp. Honvéd – Balmazújváros felkészülési mérkőzés nem a Zodony utcai ESMTK-pályán lesz, hanem a Bozsik Stadion füves edzőpályáján. A találkozót zárt kapuk mögött rendezik, mert a hatóság a nézőtér hiánya miatt nem engedélyezi a szurkolók beléptetését. A kezdési időpont is változott, a meccs 13 órakor kezdődik. (honvedc.hu, 2018.01.29.)

Furcsa helyzet állt elő, mert bár érezzük, valahol mégis illene egy vaskosabbat rúgni a klubba, vagy legalább a kommunikációjába (mindeközben Hemingway a blogjában már a következő meccsről ír: “(…) az MTK elleni mérkőzés szombaton megtekinthető. Legalább 1000 helyet kapunk, csak meg kell tölteni a székeket. Az ingyenes mérkőzésre minden szurkolónkat szeretettel várjuk.”), most mégsem tesszük, mert

  • sokkal jobb füves pályán játszani, mint nem; (Megfigyelés: ha a műfüvesen játszunk, akkor miért ott? Kemény a talaj, még megsérülnek az aranylábúak, és amúgy is Hadzic4prez. Ha a füvesen, akkor is miért ott, hiszen ott nem lehet nézni.)
  • a Bozsik füvese mellett nincs lelátó, így valószínűleg tényleg bonyolult lenne az engedélyeztetése, mert hát, ugye, izé, lelátó nélkül képtelenség futballmeccset nézni, gondolom valami ilyesmit gondolhatott a sporttörvény alkotója.

Szóval most több dolog kavarog a fejemben, és akár hagyhatnám is kitörni magamból az egyszeri demagógot, mert végül is egy ilyesmi felcsapással indítottam a posztot, de talán mégsem kéne. Az, hogy valaki nagyon hülye és életszerűtlen szabályokat hoz, azt eddig is tudtuk, olyan feltételeket támasztanak egy télen, szerda délben megrendezett edzőmeccsel szemben, mintha a háború szélén álló Jugoszláviában akarnák újrajátszani a Dinamo Zagreb-Crvena Zvezdát, és hát tudjuk mi lett belőle.

Azonban mégis ott van bennem a klub utóbbi időben kissé túltolt önfényezése. Komplex terv, mindent megteszünk, majd jönnek sorra a zártkapuk, mert annyira már nem fontosak a szurkolók, pláne azok nem, akik mondjuk bevállalják az őrültség határát, és munkaidőben megnéznék a csapata felkészülési meccseit. Vajon mit érezhetnek ilyenkor ezek az emberek? (Apró lifehack: a Puskás Ferenc utcai fronton csak pár betonlapot kéne kiszedni a cikk-cakkos kerítésből, és akkor nálunk is megvalósulhatna a Hemingway-i nézőcsalogatás: “Hozzáteszem, a drótkerítések általában átlátszóak.”)

Mindegy. A poszt lényege annyiból állt volna igazából, hogy szerénység. Értem, hogy mi vagyunk a legjobbak, a legprofibbak, csak közben szinte egyedül mi játszunk ténylegesen zártkapus meccseket, mert máshol valahogy meg lehet oldani egy kis akarattal, egy kis kedvességgel, és igen, néha egy kis pénzzel.

Bár aztán a franc tudja:

  • Diósgyőrött a zártkapusnak hirdetett meccsen végül 300-an voltak;
  • közben Balmazújvárosban a rendőrség miatt nem láthatták a helyiek a Kisvárda elleni felkészülésit. Balmazújvárosban. Egy Balmazújváros-Kisvárdát. Edzőmeccset. Balmazújvárosban. A Kisvárda ellen.

Vagy tudjátok mit? Legyen igazi kispesti kavar és katyvasz az egész poszt. Nem is szerénység, hanem hiteles tájékoztatás. Például ha pályára lép valaki a Honvéd mezében, akkor tudjuk, hogy kicsoda; például hogy amíg a klub azt írja, hogy Balmaz a Bozsikban, addig negyed órával később(!) Hemingway ne blogolja azt, hogy az ESMTK-án; például legyen mindennek korrekt indoklása, mert így tényleg csak azt érzi a szurkoló, hogy nettó le van sz*rva a feje.

Tényleg nem akarom én basztatni a klubot, pláne akkor, ha épp meg sem érdemli, de persze akkor sem, amikor megérdemli, mondjuk akkor azért illik, mert ez is a blogolás egyik lényege. Az meg, hogy kommentben ki kit hibáztat majd és miért, kit ért meg, milyen érveket fogad el, azt nem lehet megjósolni előre. Tapasztalatom szerint a posztok által sugallt vagy közvetített tartalomtól teljesen független hangulat is ki tud alakulni bármikor.

Marad tehát lebegve ez a kontent, és majd ha valaki úgy érzi, hogy primerben értette miről szól, annak innen is jár a taps. Ha pedig nem, és kielégületlen maradt, akkor ott a Széles Nagy Internet, lehet találni kiscsillió olyan bejegyzést, ami alatt szabad a kommentelés. A többsége csak egy link, pár szó hozzácsapva, persze a linkelt tartalom és a kommentár között nulla összefüggés, de fröcsögni tökéletes lesz, hiszen már a linkelt posztot sem olvasta senki, miért pont a megosztást sikerülne elovlasni? És ha ez sem elég, tessék kissé felületesebbnek lenni, ki ne maradjunk az internetek legjobb kombójából, az alultájékozottan, éppen ezért a biztos tájékozottságunk tudatában lendületből felböfögött klikkvadász Facebook-bejegyzésekből.

ui: Éljen soká a tartalom szentségét elvető Népi Internet!

címlapkép: Tama66 / Pixabay