Ebben a meccsben egyszerűen nem volt több, viszont rámutatott egypár strukturális hibára

Felcsút – Honvéd 1-1

  • Lanza nagyon hiányzott.
  • Nagy Geri 4 prez!
  • Nagyon rövid a padunk, főleg a középpályára,
  • de egy harmadik-negyedik csatár is elférne.
  • Félelmetesen sok gólt kapunk rögzített helyzetekből.
  • Kezd stabilizálódni a játékunk és legfőképp a védekezésünk.
  • Nem sikerültek a bajnokságra tervezett igazolások.

Nagyjából így foglalható össze az elmúlt pár nap, és maga a felcsúti meccs.

Felcsút mutató Honvéd
1 gól 1
12 lövés 12
3 lövés kapura 3
5 szöglet 9
417
(329, 78,9%)
passz
(sikeres, %)
573
(477, 83,2%)
23 p 3 mp
(42%)
labdabirtoklás
(%)
31 p 23 mp
(58%)
3,32 mp
(4,2 mp)
passzok között eltelt idő
(sikeresnél)
3,29 mp
(3,95 mp)
192
(103, 54%)
párharc
(megnyert, %)
192
(89, 46%)
13 (2) szabálytalanság (sárga) 18 (2)

Hiába mondja Pintér, hogy kontrollálták a játékot, hogy nekik voltak helyzeteik, ha a számok nem ezt mutatják. Rendben, a kapufa és Osváth lövése simán beakadhatott volna, de ugyanaz megvan a túloldalt is, hiszen Gazdag lekészítése Banónak parádés, a kicsi talán megijedt a lehetőségtől, ahogy Eppel se tudott mit kezdeni az ajándéklabdával az első félidő végén (előtte Banó parádés sarkalása!). Szóval a kimaradt ziccerek száma: döntetlen, nem jött be a helyzetalapú dominanciát alapul vevő visszakérdezés, mert egyszerűen nem igaz. Maradj Pinyő a bírózásnál, az jobban megy.

Mellékesen a döntetlen teljesen reális. Hiába volt nálunk a labda több, mint fél órán át, ha egyszerűen fogalmunk sincs, hogy mit kezdjünk vele. Heffler idén még nem játszott jobbszélsőt, megpróbáltuk, nem volt az igazi, King félidei cseréje reális volt, ahogy az is, hogy Heffler helyére, mert a három belsővédő jól szuperált (mínusz Boti vs Hegedűs a gól előtt), Filip megmozgatta a balt, a belső középpályások dolgoztak serényen, vagyis frissíteni csak így lehetett.

Aztán jött a supkai 57. perc, és úgy látszik idén Kukoc lesz Horváth Adrián. Filip le (57-es mez, hogy Supi ne felejtse el!), Kukoc be, két friss ember a széleken. Az egyik futni tud, a másik beadni, egyszer lenne egy olyan játékosunk, aki a kettőt együtt.

Fél óránk maradt egyenlíteni. A Felcsút öt védővel, látszott, készülnek a szélsőjátékunkra, mintha lenne olyan. King mégis meg tud szaladni néhányszor, beadás persze nincs belőle. Marad a nyugodt építkezés, de kicsit olyanok vagyunk, mint a fogalmatlan kőműves, és már a negyedik emeletnél járunk, de se ajtó, se ablak, se semmi, csak puszta falak.

Tologatjuk a labdát, elveszítjük, Nagy Geri visszaszerzi, tologatjuk tovább, elveszítjük, valaki visszaszerzi, tologatjuk tovább, elveszítjük, Nagy Geri visszaszerzi, tologatjuk tovább, hosszan indítunk, Eppel nem éri el, megköszöni, kapukirúgás, megszerezzük, tologatjuk. Monoton telnek a percek.

A gólunk is miből lett?

Nagy Geri szerez labdát, Májer kiugratja Eppelt, de kivágják előle. Bobál szerzi vissza, leteszi Kukocnak, be középre Májer, vissza Gazdagnak, aki kényszerítőzne Nagy Gerivel de rá ketten figyelnek, Szakály végül szereli. Nagy Geri azonnal visszaszerzi, kiteszi a szélre Kukocnak, akinek annyi ideje van, hogy kényelmesen mögéálljon, és már jön is az ívelés pont Danilo fejére.

Számoljuk meg: három labdaszerzés volt közvetlenül a gólunk előtt az ellenfél térfelén. Egészen elképesztőt hajtottak a srácok.

A debreceni kupavisszavágó első félidejét leszámítva, amikor valóban fontos lett volna, tavasszal a hajtásra igazából nem lehet panasz, valahogy mégsem működünk. Nem hiszem, hogy kevesebb lenne (vajon mi a mértékegysége a hajtásnak?), mint volt tavaly tavasszal, az eredmények mégsem jönnek. Egyelőre két okát látom:

  • a célemberek számának radikális csökkenése az előrejátékban. Tavaly volt egy Koszta és Zsótér rendre a csapatban, és volt a padon egy Vaszke, akiket nem sikerült tisztességesen pótolni.
  • a folyamatos kiútkeresés a védelemben. Az elmúlt egy hónapban például ennyi megoldást próbáltunk ki (dőlt betűvel a lecseréltek):
meccs
Vasas Heffler Lovric Kosút Kukoc
Debrecen (0, MK) King Baráth Lovric Bobál Kukoc
Haladás King Heffler Bobál Baráth Kukoc
Diósgyőr King Heffler Lovric Baráth Kukoc
Debrecen (i, MK) King Heffler Lovric Baráth Holender
Balmazújváros King Heffler Kamber Baráth Kukoc
Videoton King Heffler Kamber Kosút Holender
Felcsút Heffler Baráth Kamber Bobál Holender

A szélsőket rendre lecseréljük, és amíg a Holender-Kukoc nem, addig a King-Danilo már szerkezeti átalakítással is jár. Nem elég, hogy nincs egy stabil védelmünk, a meccsek közötti változtatásokat még súlyosbítjuk is a meccseken belülivel.

Ha nem ragadtunk volna egy olyan pechszériába, ahol Kamber és Lovric is hibák sorozatát véti, miközben rájuk nem volt jellemző, akkor bejön a képbe két, egymást követő átigazolási szezon elhibázott koncepciója, az átállás erőltetése egy négyvédős rendszerre. Bukó, látványos bukó lett a vége. Kétszer.

Annyira nincs mit cserélni, hogy marad a kényszerpálya, és a szélek frissítése az utolsó fél órára

Bár első látásra ellentmondásnak tűnik, hogy a poszt elején stabilizálódó védelemről írtam és elhibázott igazolásokról, majd bedobok egy táblát a széteső összetételről, de nyugi, pont ez a lényeg. A rossz koncepció mentén igazolt játékosok most kezdenek belerázódni a számukra idegen feladatba, a még Supkának is látványosan új három/ötvédős rendszerbe.

Kukoc és Heffler érkezése egyértelműen egy klasszikus, négyes sornak szólt, ahogy ősszel Latifu leigazolása és Laczkó megtartása is. Szerencsénk, hogy Heffler használható belsővédőként, és belső középpályásként, azonban nem sokra megyünk vele, ha a szélt kellene meghúzni. Kukoc életveszély tisztán a védelemben, a jelenlegi, tehermentesített leosztásban azonban elműködget a szélen, mert vannak beadásai.

Tehát odadobtunk két átigazolási szezont egy olyan koncepciónak, amire a keret nagy része alkalmatlan, és nem is sikerült a váltás, ráadásul a mindent vissza is szenvedés, talán mostanság mondhatjuk egész halkan, hogy kezd alakulni valami, még ha az eredmények nem is feltétlen ezt mutatják.

A rosszul sikerült átigazolásoknak és a visszarendeződésnek van egy nem várt következménye is, mégpedig az így jelentősen megrövidülő kispad. Egyszerre nem lehet a pályán King és Danilo, ahogy Holender és Kukoc sem, ami kapásból mínusz két játékos. Nagy Geri és Gazdag alap, Banó egyre inkább alap, ráadásul fiatal is, cserébe Kamber végleg visszakerülhet a védelembe, így talán lesz mindig három nem sérült, és még nagyjából formában lévő emberünk belülre. Eppel és Lanza azonban csak úgy pótolható, ha Danilo, és azt láttuk tegnap, hogy ilyen esetekben Kingnek nincs alternatívája, esetleg Lukács, de ugye furamód Heffler kezdett a szélen.

Könnyű azt mondani a lelátón, ha nem megy, hogy: Supkaaaaaaa, cseréééééjjj mááááár!!!!! Jó, de kit kire?

Tehát van egy valag szélsőnk, viszonylag sok belsővédőnk (ide számolva a sérült Deákot, Kosútot, és a kétes státuszú Bobált), két kapusunk, és ezen kívül szinte semmi, csak és darabra annyi, amennyit felküldünk a pályára. Jó, ott ül Pölöskei a padon, de szegénykém rettenet évet hoz, és igen, ott lehetne Kabangu is, azonban inkább ne legyen. Erre mondom azt, hogy rettenetesen rövid a padunk a játékrendszerünkhöz, miközben egyes posztokon játékosbőségben szenvedünk.

Felcsút tehát azon túl, hogy reális döntetlent hozott, számomra nagyjából azt a pár bulletet bizonyította, amit a poszt elején felsoroltam.

beágyazható videó egyelőre nincs a meccsről, az m4sport.hu oldalán azonban már elérhető egy összefoglaló. fotók: 1909foto