Innen szeretnék felállva tapsikolni annak a kedves vidista ismerősömnek, aki keresztes hadjáratot indított ellenem a Facebookon

(Itt válaszolnák neki, ha már a másik felületen nem tudok. Gondolom úgyis olvassa.)

Az még rendben, hogy a Facebook rostáján fennakad a “jugoszláv köcsögválogatott”, és a blog csatolt oldaláról egy figyelmeztetéssel együtt lekapják, tényleg, a franc se akarta annyira megsérteni szegény jugoszlávokat, hogy összemossam őket a Videotonnal.

Ahhoz azonban minden tiszteletem, hogy az egyébként nem publikus Facebook-falamat valaki, aki nyilván az ismerősöm, képes volt végigpörgetni, és bejelenteni egy ki tudja mikori, talán több hónapos/éves bejegyzést, amit nyilván egy Videoton – Honvéd után írtam ki, de hogy pontosan mikor, arra már a fene se emlékszik. Annyi biztos, hogy nem a most szombati meccset követően.

A feljelentés repült, lett belőle gyűlöletbeszéd (bár nem teljesen értem melyik részéből), engem meg kitiltottak átmenetileg a Facebookról. Utóbbit amúgy pont leszarom, gyakorlatilag amúgy sem használtam, viszont a Messengert kénytelen vagyok, mert az emberek egy jelentős része valamiért azon keresztül szeret kommunikálni.

Szóval, kedves névtelen feljelentő vidista barátom, köszönöm, hogy ilyen ügyesen kib*sztál velem államalapításunk ünnepén, ami nem mellesleg nevem napja is egyben.

Remélem most nagy a boldogság. Tudom, még szokatlan, mert nem lehetett benne nagyon részed, de figyu, ott lesz valaki egy valódi, létező klub szurkolója, ha megtanul győzni is. Addig azonban marad a házmestertempó.