Viszlát korlát, viszlát korzó, viszlát Bozsik, köszi az elmúlt évtizedeket

Egész héten azon járt az agyam, milyen lesz elbúcsúzni hivatalosan a Bozsiktól. Nyilván nem igazi búcsú, mert a fakó egy ideig még ott játszik, és nyilván búcsú, mert azt mondjuk, és ha mondjuk, akkor illenék írni valamit róla. Már csak magam miatt, kicsit összerendezni a gondolatokat, az emlékeket, úgy általában az elmúlt csaknem negyven (de rossz ezt leírni, pláne belegondolni: negyven) évemet, amit a bűvöletében töltöttem.

Közben kijött Pietsch Tibi képzelt interjúja a stadionnal, hogy néhány részén majdnem elbőgjem magam.

Szóval.

Arra jutottam, hogy igazából konkrét emlékem kismillió van, de olyan, ami úgy igazán fontos lenne – nincs. Miért lenne egyik emlék emlékebb a másiknál?

Például a kedvenc esernyőm, amit egy szakadó esős Honvéd-Szolnok (0-0) meccsen hagytam ott a büfé asztalán? Emlékszem, Szolnok egy héttel előtte elverte a Kecskemétet, és egy kedves kecsói ismerősöm kilátogatott, hogy a Szolnok ellen drukkolhasson.

Mivel kevesebb, alávalóbb emlék az esernyőm annál, mint amikor RW-vel egymás nyakába borulva bőgünk a Videoton elleni bajnoki döntő után?

Vagy a meccsek nagyfaterral (nagyival), faterral? Ezerszer linkeltem már, környékbeli gyerek vagyok, nekünk a Bozsik (a Traktor, a Kistext) a mindennapok része volt. Mi nem az Arénába, a Kétlépcsősbe, a Családiba, vagy a Marxon az Ámorba jártunk találkozni, hanem a Benedek Elek utcában megoldottuk, aztán ahogy sétáltunk a stadion felé, egyre többen lettünk, míg bent aztán annyi ismerős, hogy csak kapdostam a fejem, ha nem bőgöm el magam hangosan, talán el is felejtik az ősök, hogy velük vagyok.

Pedig még egy sem voltam, már kivittek, szokja a gyerek. Aztán a Bokros-csomag idején, amikor kifejezetten rosszul ment nekünk, faterral állunk a büfé előtti sorban (még a tribün ablakában), a gyereknek kóla, magának sör, végül nekem is sör (pohár), olcsóbb, mint a kóla, és valamikor ezt is meg kell szoknom.

Nyugodtan mondhatom, hogy nincs igazán emlékem a Bozsikból, mert annyi van, hogy az szinte az életemnek tekinthető, azt a pillanatot pedig még tologatnám egy ideig, amikor majd lepörög az egész a szemem előtt.

Most komolyan? Az elmúlt évkeben annyi új ismerősnek örülhettem, akik nem lennenének a Kispest és a Bozsik nélkül, hogy miről is beszélek? Mi még az a generáció, az a szubkultúra vagyunk, akik a stadionokban, meccseken szocializálódtak. // Nézzétek meg Pietsch cikkében a Gujdárt emelgetős képet. Gondolom sokatoknak ismerős lesz a jobb könyöke mögött boldogan ordító ember. Na, értitek miről beszélek?

Egy Honvéd-Dózsa (5-0) másnapján születtem, és alig múltam egy hónapos, máris bajnoknak mondhattam magam. Huszonöt év után először. Képzelhetitek micsoda boldogság volt a családban. Első unoka. // Azóta ennek a pár napnak a története többször úrajíródott, mikor, melyik rokon mit tett hozzá. Így keletkeznek a népmesék.

És én egy ilyen mesében élhettem az életemet, ahol a kacsalábon forgó várat Bozsik stadionnak hívták, a legkisebb királyfit pedig hol Pisontnak, hol Bárányosnak, vagy a gyengébb képességű mesélők idején mondjuk Csobánki Ádámnak.

Viszont tartozom magamnak pár aprósággal. Például sosem jártam a vendégszektorban, ami mondjuk normális, mit keresnék én ott egyáltalán? Ellenben az igencsak fura, hogy az egyetlen meccs, amit a kanyarból láttam, az is csak egy félidő volt – a Győr-Debrecen kupadöntőn. Bajnokit is talán ha párat, de szerintem nem többet, mint hármat néztem úgy, hogy velem szemben a tribün állt. Az utolsót még 2001-ben, egy ZTE elleni zakót. Bulgáriából rohantam haza rá, hatalmas hátizsákkal, hatalmas hálózsákkal, a hátizságban turista-gázfőző, és -gázpalack. Pénzem sem volt, csak némi márka és leva, úgy koldultam össze a bejárat előtt a beugróra valót, hogy a kapunál nagyot nézzenek motozáskor: ez a gyerek tényleg gázpalackokkal akar bejutni egy lelátóra? // Ezt elbuktam, sosem látok már bajnokit a kanyarból.

Legyen elég ennyi, mert írhatnám még órákon át, a lényeget úgyis elmeséltem.

Ja, még annyi, hogy a stadion utolsó bajnoki gólját nagyon ügyesen nem láttam. Konrkétan az eredményjelző oldalán lévő mosdóban, az egyik wécén ültem, miközben Danilo bevágta. Így kerek a történet.

Inkább olvassátok Pietsch Tibit.

címlapkép: egy átlagos meccsnapon támasztjuk a korlátot 2013 augusztusában. ha valami, akkor a korlát és a korzó nagyon, de nagyon fog hiányozni.

“Viszlát korlát, viszlát korzó, viszlát Bozsik, köszi az elmúlt évtizedeket” bejegyzéshez 17 hozzászólás

  1. Én voltam a vendégben.
    Egy elmeőrült siófoki fanatikus haverommal néztem ott meccset, amikor még a Siófok nb1-es volt, Horváth Károllyal a kispadon. Azt hiszem, 4-en voltunk a szektorban, szürreális volt..

    Én asszem minden szegletében voltam a stadionnak, páholy, kanyar, családi, vendég.. ja, nem, a mostani 1909 szektorban még soha nem voltam

    1. Szegény Horváth Karcsi kapta azt a beszólást a korzórol, ahogy háttal állt a kispad mellett, a sajátos kopaszodására, hogy “nézd már egy szelet parizer van a fején” :)

  2. A 80-as évek végén bevett gyakorlat volt, hogy a kanyar átvonult a mai vendégbe, ha úgy volt a térfélválasztás azért, hogy közelről lássuk a gólokat. Ilyen volt pl. a 89-es MTK elleni bajnoki döntő is. (lásd az összefoglalót). Aztán olyan is előfordult, hogy a kanyart átrakták Fradi elleni meccseknél a tribün mellé, a mai vendéggel szembe. Ilyen volt pl. az 1990 öszi Fradi elleni győzelem is.

  3. Ma kinn voltunk 5 éves Zalán fiammal a 19 órási gálamérkőzésen. Amit a Tábor lenyomott füstölés, az szenzációs volt, a hangulat családias volt, a nagyrészt pocakos, kopaszodó öregek pedig egy nagyon érdekes és emlékezetes sörmeccset nyomtak. Zalánnak az egészből inkább csak az maradt meg, hogy a meccs közben lementünk a műfűves pályára és két apukával és azok fiaival nyomtunk egy apukák-fiaik derbit. :) Zalánnak gyanítom sok minden nem fog az emlékei között maradni a “régi” Bozsik Stadionról, max. néhány kép, amit az elmúlt fél évben készült, amikor együtt jöttünk ki meccset nézni. De örülök, hogy nekem az utolsó emlékem a lebontás előtti Bozsikról ez a szép este marad a fiammal. :)

    https://uploads.disquscdn.com/images/10ead9348e6e04b4d8f5346931edf3a492ab5d40815a092e17adc98961911209.jpg

    1. Supka hogy nyomta?:)
      Sikerült bejátszania magàt vègre, v marad a kispadon ?:)

      1. :) Nem mert jól játszani, nehogy elvigye őt is a fradi… :D

  4. Lehetne kérni a tervező urat, hogy illesszen be valahova majd az új Bozsikba, egy kis “folyosót” elválasztva a két lelátó szektort… korláttal, közlekedő úttal…. azaz egy korzó részt, amely annyira, de annyira kispesti, hogy már szinte hungaricum

    1. Valaki már írta hét közben, hogy nem fog játszani, csodálkoztam is, hogy mégis szerepelt a neve az előzetes összeállításban.

    2. Ez abszolúte őt minősíti, elitta az agyát, persze ha a ződek hívták volna… 😳

  5. Bárányos játszott? Vagy a bemutató meccsektől is el van tiltva?

A hozzászólások jelenleg nem engedélyezettek ezen a részen.