Elhunyt Faragó Lajos

Köszönünk mindent, bajnok!

Ma éjjel, 86 éves korában, szenvedéseit méltósággal viselve elhunyt a kispesti Aranycsapat utolsó képviselője, Faragó Lajos. A már életében legendává vált kapus 1945 és 1963 között volt a Kispest, majd a Bp. Honvéd labdarúgója.

Háromszoros bajnok (1952, 1954, 1955), kétszeres ezüstérmes (1953, 1957–1958), egyszeres bronzérmes (1958-59), Közép-európai Kupa-győztes (1959). 1954–1957 között hétszer volt válogatott. Tagja volt az 1960-as, római olimpián bronzérmet nyert csapatnak. 1964–73 között a Bp. Honvéd utánpótlás csapatait edzette. 1973–1974-ben 23 bajnoki mérkőzésen az első csapat szakvezetője is volt.

Interjúrészlet Lajos bácsival a Labdarúgás 1959 augusztusi számából //

— Lali fiam, ugorj már el ide a közelbe s szedj egy kis füvet a tyúkoknak.

A Lali-gyerek néhány méterrel még távolabb „ugrott”, a közeli Kispest-pályáig. Ahol véletlenül éppen a KAC kölyökcsapata tartott edzést. Néhány szorgalmas ifjonc a kétkapus edzés után még kapura rugdalt egy kicsit. Közben a kapus is lement a pályáról s a 13 éves Lali — a csatárok bíztatására — beállt védeni a kapuba. Mivel nyár eleje volt, ledobta a kiskabátját, nadrágján megigazította a szíjat, a markába köpött (elnézést kérek a kifejezésért de istenbizony ezt tette) s beállt a kapuba. A csatárok — akadt köztük egy-két ifi is — egymásra kacsintottak, nem szóltak, csak a szemük mondta:

— No, ezt az ürgét hamar kilőjük a kapuból.

Mi tagadás, akkoriban még elég vékony fickó volt a Lali. Az első 3—4 lövés vagy mellé szállt, vagy éppen a kapus kezébe ment. Azután a jobbkötő nem túlerős, de pompásan helyezett lövést küldött a jobbsarok felé. A kapus dobta magát, nagyszerűen nyúlt ki, s biztos kézzel húzta magához a labdát. A következő pillanatban a bal alsó sarokra tartó erős lövést öklözte ki vetődve. Vagy negyedórát „izzasztották” a srácok. Persze, közben egy-egy lövés a hálóba is vágódott, de a labdák zömét kivédte a fiú, akit most már egyáltalán nem az ürge jelzővel aposztrofáltak a többiek. Vége volt az edzésnek, s ekkor odament hozzá egy bácsi.

— Mondd, fiam, futballozol te csapatban? — kérdezte tőle.

— Hogyne, az utcánk csapatában. Rongylabdával játszunk.

— Nem úgy értem. Le vagy igazolva sportkörhöz?

— Nem én, bácsi kérem.

— Aztán, mondd csak, volna kedved idejönni hozzánk?

— Semmi mást nem szeretnék jobban, mint azt.

— Én, Nemes-Nehadoma József vagyok. Most menj be az öltözőbe, illetve a fürdőszobába, mosakodj meg, aztán majd beszélgetünk. Hogy is hívnak tulajdonképpen?

— Faragó Lajos a nevem.

Hát körülbelül így indult el Faragó Lajos labdarúgó pályafutása, 1945-ben, 13 éves korában. Tehetséges gyerek volt, dehát fiatal még. Arról álmodozott, hogy egyszer majd az ificsapatba is bekerül. Bekerült, persze hogy bekerült, s nem is akármilyen volt ám a kispestiek ifjúsági együttese. Bárfi, Szovják, Dombai és még jónéhány tehetséges focista rúgta itt a labdát, igen ügyesen, nagyon eredményesen. S ahogy lassan múltak az évek, az ifik közül páran már kezdtek „belenőni” az első csapat — akkor már Honvéd — tartalékegyüttesébe. S később, a helsinki olimpia idején a Honvéd vegyes csapata Csehszlovákiában portyázott. Faragót tartaléknak vitték el.

(via Labdarúgás, 1959 augusztus // Arcanum || a hajtás előtti szöveg: honvedfc.hu || címlapkép: Labdarúgás, 1959 március, Petrovits László felvétele)

“Elhunyt Faragó Lajos” bejegyzéshez 9 hozzászólás

  1. Egy Nagy fájdalmakkal teli, de mégis oly’ csodálatos korszak ezzel végleg történelemmé vált.

    Együttérzésem nemcsak a családnak, hanem minden magyar futballszurkolónak, aki még láthatta õket játszani!
    Minden jót és köszönünk mindent, BAJNOK!

  2. Szemben lakott, utólag is köszönöm neki az élményt hogy még beszélgethettem vele az utóbbi időben… Nyugodjék békében!

  3. A koromnál fogva én még láttam őt élőben. Jó kapus volt! Nyugodjon békében!

  4. Budán az Elek utcában sétáltatta a tacskó kutyáját Faragó Lajos délutánként,én az unokámat hoztam haza délutánként.Mindig így köszöntem rá Csak a Kispest a válasza mind öröké!

  5. Isten nyugosztalja Lajos bácsit.Régi családi barát volt és ritka szimpatikus ember.

  6. Isten Nyugosztalja Őt! Őszinte részvétem! Legyen Neki könnyű a föld!!!

A hozzászólások jelenleg nem engedélyezettek ezen a részen.