Dél-pesti focikalandok IV. – Szabadkikötő!

Nb3-on voltunk, hangulatkodni

Szombat este Kassai lefújta a meccset és persze az abisszikus mélységű kispesti önsajnálatunkban fetrengés épp tort ült a társaságon, mikor Ábel utolsó sörének zárókortyai között bedobta, hogy holnap a Bélával mennek BKV – III. kerületre, nem jövünk-e mi is, én pedig elgondolkoztam, mert BKV-meccsen utoljára 2014 tavaszán voltam, ahol Tischler óriásit hegesztett 40-ről a nyugdíjközeli Vezér Ádinak, utána magán a pályán pedig a Vérhódos MK-meccsünkön, az is 2014, csak ősz. Szóval már bólintottam volna egy feltételes igen-t, amikor Hanta szokás szerint teljesen más irányba nézve közölte, hogy ők Honvéd-Szabadkikötőre mennek Csepelre, ráadásul az utóbbi pályájára, ami viszont még ismeretlen stadionka, így mindannyiunkat felizgatott. Végül jött a vasárnap délután, és Ábel eltűnt az éterben (valszeg mégis BKV-ra ment), én azonban felkerekedtem, hogy Hantáék mellé társulva fedezhessek fel egy új sporttelepet és ránézzek a kadétjainkra, hogyan is állnak a nagy fejlődésben.

Egy órát szántam a Csepelre való kiérésre Wekerléről, hiba volt. Hiába, rég volt már a Hemyéra-kezdeti csepeli albérlet, elfelejtettem, hogy oda, ha nem autóval mész, a kijutás lassabb, mint Marito reakcióideje 2005 tavaszán. Ráadásul ez nem is a Béke tér… Késett a 148-as (leánykori nevén 48-as) buszom, hisz az megy át Wekerlén, hiába csodálkozott Hanta, hogy miért ezzel jöttem, amikor ő rutinrókaként 151-essel (leánykori nevén 51-es) porzott át Ó-Kispesten és Erzsébetfalván Csepel irányába – de hát nekem kimenni az 51-esig 15-20 perc az Északnyugat-Wekerléről, szóval mindegy is. A Szent Imre térre jó 35 perc alatt csalinkáztunk ki, ugyanis mikor, ha nem most MINDEN wekerlei megállóban (4 db volt hátra a felszállásom után még) volt utas, és ugyanezt a sorozatot ismételte egész Erzsébet, majd Csepel is. Szóval végre Szent Imre tér, a Juve drukkerek nyara (nem magyarázom meg, mert felgyújtotok) pedig a maga csodás apoteózisában ünnepli a szemem előtt az ősz minden szépségét, már barnult levelek a földön IS de még zöldell -ha már amolyan 1999 tavaszi Honvéd-féle fáradtságban is, de zöldell a lombkoronák többsége. Félve merem leírni, hogy az egyik lángosos kioszk melletti 2 nagyobb, ótvarabb platánlevélről és a mellettük lévő két kisebbről a Schultz, Dubecz, Zováth, Gabala középpálya jutott eszembe arról a bizonyos tavaszról, mert az tényleg szörnyű volt.

Szent Imre tér, a templom a háttérben bújik meg, a HÉV-megálló üvegén közben a macska-rezsibiztost keresik

A tér viszont nem volt az: az egykori sztálinbarokk tömbök megkopottan, felújítás alatt állva is egyfajta patinát adnak a szépen kitatarozott templom köré, az öreg fák árnyéka alatt pedig old csepeli czukkok múlatják sakkozással és kibiceléssel az időt a betonasztaloknál, tisztára, mint gyerekkorom Kós Károly tere, és még kis műanyagpoharakat is hoztak le a közösségi fröccsfogyasztást biztosítandó. Már szinte le is ragadtam e megkapó jelenetnél, de a toronyóra háromnegyed 4-et mutatott, így negyed órám maradt kezdésig, gyors telefonos segítségkérés Hantától, hogy hogyan tovább, aha, HÉV-vel egyet visszacsorgok a város felé, látom már a Szabadikikötőt, merre menjek le a töltésről, kérdem a szerktársat, a Duna felé vagy átellenben? “Mindenhol a Duna van” -közli Hanta, és ilyenkor fájón belém hasít, hogy mi a különbség a tekintetben, hogy ő szociológus, én pedig geográfus. Végül csak jön használható támpont: “indulj el a zebrán át egy murvás úton egy SZEMÉTTELEP MELLETT, aztán jön is a jegypénztár (értsd: egy faház)“.

…és tényleg a murvás út…!

Az IPÁ-k kispesti ajatollája végül is jól beszélt: a HÉV-megállóból lecsorogva tényleg volt zebra és tényleg volt murvás út, mellette illegális szemétlerakás nyoma, két kupacban is, egy monty pythonnnal szólva kiégett-aztán -beomlott épület, aztán 100 méter séta és kátyúkerülgetés után a kis faház. A 600 Ft-os, mai jegyármércével szinte baráti belépődíj kifizetése után a szekukhoz lépve tárom szét a karom, mire jön is a “pálinka, bor, kés, ólmosbot van-e benne?” kérdés a hátizsákomra nézve, hát, mondom, nincs, mire széles vigyor a biztonsági srácoktól: “akkor hogy jössz meccsre, itt ez a belépő“. Nem is klasszik szekuritádék ők, inkább a helyi lakótelep hrabali milliőjéből idepottyant rendezők, nem véleten baráti a hangulat.

Fókuszálni nem sikerült, de a cukor jegy a lényeg (az árnyékom legalább művészi).

A pályához sétálok, klasszikus, néhol sárgászöld foltocskákkal tarkított szép megyei gyep, gondosan kék-fehérre mázolt korlátok között, egy ideiglenes lelátócska az egyik, és egy 3 soros, kb 15 üléses tákolmányka a másik oldalon (utóbbi inkább a sarokban, lekerítve, ez a “vendégszektor”). Ez meglehetősen üres, így a “főlelátó” felé tartok, ahol ismerős nuku, ellenben a leghátsó sarokban, az egyetlen árnyékos helyen Hanta és kollegája, a kispesti szurkolói szcéna egyik megkerülhetetlen kultuszfigurája állnak: igazán tisztes társaságban élvezhetem végig a találkozót, örvendezek, ráadásul még táskatartót is kapok, hisz mögöttünk egy kivágott nyárfa tönkjére halmozott rönkdarabok egész polcrendszert biztosítanak nekem.

Ez is a lelátó :) – mögötte teniszklub.

Apropó nyárfák. Az utóbbi években, mióta végre meg tudom különböztetni a nyírtől, az egyik kedvencem, nyáron, őszelőn imádom hallgatni, amikor egy-egy nagyobb csoportjukon szinte koncsertót játszik a szél. Mivel itt a “hazai” oldalon egyész nyárfasor jelentette a lelátó mgötti élőfalat, a szél olyan felszerelést kapott ezzel, mint mondjuk a Mastodonos Brann Dailor dobszettje az ütősök világában. A légmozgás pedig élt is a lehetőséggel, olyan kellemes relaxációs háttérmuzsikát adva a meccsnézéshez, hogy már csak egy gyömbéres rooibos tea hiányzott volna a tökéletességhez. Hantáékat mindenestre még nem érte el ez a mindness-beborulás, és ütemesen fogyasztották a dobozos Pilsnereket, kedvenc szerkesztőnk 2-2 doboz közt ezeket 1-1 narancsos Dreherrel lazította föl “nagyon másnapos vagyok” sóhajok közepette.

Nyárfasor.

A csapat, amely a hírek és a statisztikák szerint idén meglehetősen halvány etapot futott eddig a szezonban, az NB3-mas tabellán valamivel előtte álló Szabadkikötő ellen amúgy elég határozottan kezdett. Visszajátszót ezúttal nem sokat találtam, a szombatról kimaradók vagy keveset játszók rutinosabbjainak híre-hamva sem volt (mondjuk most be sem ugrik, itt, az Nb3-ban lehetnek egyáltalán légiósok?), pályára lépett viszont az első keretből, vagy annak pereméről Cipf, Hegedűs és Lukács a támadósorban, Szendrei középen, Kovács Nikolasz a jobbhátvéd helyén, Temesvári hátul toronykodva, és Berla. És először láttam, Zvarát, Irmiást, Pisont Patrickot, Darabontot élőben, majd a második félidőben Nagyot és Komiszárt. Már régi adósságot törlesztettem ezzel. (Amikor Komiszár pályára lépett a második 45 perc derekán, Hanta elsütötte az aznapi brutálpoénját: “Lukács-Komiszár duó elöl? Ez a páros már 100 éve is nagyot ment.”)

Mivel félidőben már 0-6 volt, összességében pedig 0-11, nem mondhatom, hogy sok következtetést vonhattam le a tegnap alapján a fiatalságról, pedig ez is volt az egyik célja a kirándulásomnak. Cipf néha varázsolt ezen a szinten, nagyon kilógva; Hegedűs verte a gólokat; Temesvári magabiztosan irányította a védelmet és uralta a levegőt – ilyen adottságokkal persze ez alap is kell legyen; Darabont jó beadásokkal és szerelésekkel vétette észre magát; Lukács nagyon szép gólt (meg egy alapot) lőtt; Berlának kétszer kellett mindössze védenie, de akkor észnél volt. Ez így tök biztató, csak hát ez az ellenfél, khm, még egy rossz napot kifogó ESMTK-t sem ért el színvonalban. A kapus hőzöngésileg próbálta hozni legalább az NB2-es nívót, de se a bírót, se csatárainkat nem sikerült megfélemlítenie, ellenben elérte, hogy Hegedűs egy ízben a hasa alatt fejeljen gólt, Hanta nagy örömére: ugyanis párducugrással átesett Hege földrefejelt labdáján. (A kapusról beszélek természesen, nem Hantáról bár a rendezők létszáma miatt akár be is osonkodhatott volna Fanta a 16-osra).

A grillterasz mellett játszótéri hinta, még vasból, az EU-konformitás itt úri huncutság.

Szünetben tehát 6 ide, Hanta kollegája malajziai mixet sejt a háttérben pikírtül, majd azon tanakodunk, mikor láthattunk-láthattak élőben ennyi gólt a csapatunktól. Legutóbb Bőnyben- konkludál Hanta, aztán a saját rekordjainkat keressük, a kollega sajnos verhetetlen, még Hantánál is, de ami még fájóbb, MÉG NÁLAM IS nagyobb lexikon, emlékszem is, még anno az első Kispest-Honvéd-sztorim résznél itt a blogon is a sok dicsérő komment között pont tőle kaptam egy olyan oltást, hogy “az X meccs döntetlen volt, nem győzelem, ne legyetek ennyire igénytelenek, hogy nem néztek utána”: nem hatotta meg, hogy emlékezetből próbálkoztam, hehe. Szóval repkedtek a 7-0-ák meg 8-1-ek, mire végre én is versenybe szálltam egy Honvéd-Celik 9-0-lal, ami legalább nekem jutott eszembe, úgyhogy ha még a régi vagyok, biztos ittam volna erre én is egy pilseni 12-est. Persze ez utóbbi ügyben is annyira kiestem már a gyakorlatból, hogy amikor kérdeztem Hantát, hogy milyen sör van, és Pilsner volt a válasz, kérdeztem is: “csapolt?!”, mire Hanta teljes joggal kiröhögött a büfé (zánkai úttörőtáborból ideteleportált) faépületére mutatva: “persze, tanksör, egyenesen a gyárból… hol élsz?“.

A grillterasz.

Büféépület. Bocsánat, álljunk meg egy szóra. Nemhogy büféépület, egész büfé komplexum, szabadtéri grillezőplaccal (de nem ám a gigerli, fancy grillterasz, bakker, hanem egy farönkökkel és régi téglasánccal körberakott bográcsozóhely és egy olyan grillrács, amire akkor száradhatott rá az utolsó mustáros tarjapác, amikor Pető Tamás kiszakadt a hordágyunkból az Újpest ellen még ’98 őszén), fedett büférészleg, mögötte 200 fős hodály folyosóétterem, mellette tekepálya, 1991-es világbajnoki pályacsúcsok kifüggesztett mementóival! Nem bowlig, hangsúlyozom, teke. Sírtam. A belül rommálambériázott helyiség falaiból amúgy árad az elmúlt 30 év kisütött bécsiszeleteinek és rósejbnijének illatorgiája, ami persze penetráns, de ez a gyerekkor, nem tudok fintorogni. Kinn a kis viaszkosvászon abroszos asztalkák és a kötelező bajor sörpadok, nem is tudunk rögvest visszamenni a pályához a szünetből, ülni kell egy kicsit a távolabbi sporttelep-határ jegenyéi fölött áttűző vakító napfényben.

Mészáros József és Kovácsné pályacsúcsa örök mementó – akkor gurították, amikor az első Kispestem bajnok lett!

A második félidő is sima, még berámolunk 5-öt, Hantáék előbb meghatódnak, hogy még ennyit nem rúgott nekik a Kispest soha, pedig ők ketten aztán minden Nb3-mon IS kint vannak (ezt már olyan tisztelettel írom le, mint ahogy azokra a fazonokra néztem, akik a 2002-es sziget utolsó napján, miközben én már hőmérővel a hónom alatt sírtam magzatpózban a hálózsákomban, már lázasan, egy hét metalkezelés után még elmentek levezetni a Tilos Rádió deatmetal sátrába, valami üzekedő vadkan vokalizálással színezett magyar kultgrind bandára -talán Fostartály). A meghatódást aztán a kötelező évődés követte, gyalázatos arc vagyok, hogy egy évben egyszer jövök el NB3-mat nézni, akkor is rögvest gálát kapok, rohadjak meg. Mondjuk, valahol, igazuk van.

Bajor sörpadok és kockásterítő, örömében sír a bennem alvó kispolgár.

Mögöttünk amúgy a kis mini-vendéglelátócskán ott üldögélt Recsenti úr és Vlada Avramov, örvendek, hogy csekkolják a játékosokat, még egy-egy “good job Luki” is érkezett tőlük a pályára. Kettejük közt egy új csoktár is feszített, akiről aztán megállapítottuk, hogy nem új, hanem az a barbadosi, vagy milyen skac lesz az, az utánpótlás környékéről.

Ezek a székek – könnyezek. Lehet, hogy valaha ezeken ült Ács, Tyukodi, Dr. Szieben és Váczi Dénes?

A találkozó végén még bekísértem a két öreg Nb3-mas vándort egy búcsúpilsnerre, miközben az öltözőablakon kiszűrődött, ahogy a csapat győzelmi mámorban csapágyasra hallgat valami kisgrofóklón-szerű “muzsikát”, ezt szűk 10 percig bírtuk, aztán inkább hazaindultunk a továbbra is ipari mennyiségben ömlő koraőszi alkonyi napsugárözönben (otthagyva egyúttal a mérkőzés végével láthatósági mellényüket leadó rendezőinket, akik szintén 1-1 korsó pilsnerrel öblítették le a 0-11 keserűségét).

Ez lett a Freeportból. Fancy office az egykori lepukkant művház helyén.

A HÉV-re szállás előtt még átnéztünk az egykori Freeport klub helyére épült új irodaépületet szemügyre venni, hogy jöjjenek elő a régi emlékek régi koncertekről, nekem konkrétan a 2002-es Nevergreen lemezbemutatóról, amit ugyanazon év őszén meg is ismételtek, én pedig még a nagy negyedéves regtud- és teleptud-vizsgákra készültem mértéktelen izgalommal, a banda pedig épp megpróbált elpoposodni, ahogy mindenki teszi a pályafutása közepén, hogy akkor mindenki szidja őket, aztán a visszakeményedés után mindenki rájöjjön, hogy azért jó volt az a nyálas korszak is, csak senki se meri bevallani. Mire ezt végiggondoltam, jött is a HÉV, búcsúzkodás, majd a közben szépen, finoman, fokozatosan szürkébe váltó csepeli és erzsébeti estében hazabuszozás Kispestre a 48-assal, ezúttal Hanta is azzal jön, mert elment az 51-es, úgyhogy még 20 percig hallgathatom, hogy elképesztően sokat kanyarog ez a 48-as, furcsa járat, elképesztő.

Elképesztő, mint ahogy minden év szeptembere is az, ami mindig hoz egy ilyen csodás hrabali vasárnapot, mint amilyen ez is volt.

“Dél-pesti focikalandok IV. – Szabadkikötő!” bejegyzéshez 62 hozzászólás

  1. Akkor jólértem, hogy összejött a több gól, mint sör ????

  2. Húúúú. Kedvem lett egy ilyen meccshez. Még szerencse, hogy a hétvégén Dunaharasztiban pont lesz egy ilyen. :) Mindenki Dunaharasztiba!

    Egyébként érti valaki, hogy egy kupaforduló miatt miért áldoz be az mlsz egy hétvégét?

    1. Tudni remélem. Vidéki foci felé egy tiszteletadás. Hogy futballünnepként élhessék meg az MK-t. Szerdán délben nem olyan érzés fogadni egy-egy nagy csapatot. Így lehet sör, virsli, vurstli, falunap és miegymás. Egy évben egy hétvége belefér. Az időpont is egyértelmű, mert az NB I-es klubok most csatlakoznak be a sorozatba.

  3. OFF: Siófok-Budaörs 2-0; Bognár Gyuri szerint “Egy felnőtt férfi NB II-es mérkőzést hiba központilag lebutítani.”.
    Mire gondolhatott a mester? Feltételezem erre. Játékvezető: Kulcsár Katalin. Ez a pali nem tudja eléggé alulmúlni magát. Lehet ő akármennyire jó, szép focit játszató edző, ha emberileg nulla.

    1. Ő a félkarú rablók ásza, ezt senki nem veheti el tőle 😀 Egyébiránt egy paprikajancsi. Freeport pályához: évekig játszottunk minden héten negyedpályán ott baráti meccseket, és néha utána egy radler is belefért a lugasban. Egyszerű, de számomra fantasztikus hangulatú pálya, a régi időkből. Mindenkinek érdemes legalább egyszer megnézni..

    2. Ahol női játékvezetők megjelentek eddig a futballban, egy-két kivételtől eltekintve mindig galibát okoztak. Elég Gaál Gyöngyire gondolni.
      Sajnos, ez az igazság.

      1. egyébként ebben a videóban pontosan mit is csinált rosszul G.Gy., mi a galiba amit “okozott”?

        1. Ez a hölgy Bibiana Steinhaus, 15 Bundesliga meccsen fújt eddig. Egyébként civilben rendőrnő.

      2. Pár napja hallottam egy podcastben, hogy Mo-n egyre kevesebben mennek játékvezetőnek. Egyre problémásabb a helyzet az alacsonyabb osztályokban. Megoldást jelenthet, ha a nők számára is vonzóvá tudnák tenni a játékvezetői munkát. Ezt persze nem igazán segítik az olyan macsók mint Bognár. Ha nem adsz a női bíróknak nehéz meccseket, akkor fejlődni sem tudnak. Kulcsár párjának, Kassainak, is több galibája ismert. Pedig ő felnőtt férfi játékvezető.

        1. Nem vagyok a női és férfi sportok vegyítőinek a híve.
          Megye egyes férfi csapatok vernének el simán női első osztályú csapatokat. Nem a teljesítményalapú jutalmazást segíti elő ez (nemcsak a sportban).

          1. Szerintem blsz csapatok is….simán
            Én hobbista thay-boxos voltam 80-90 kg-ban. Volt szerencsém edzésen kesztyűzni 75 kg-os világbajnoknővel. Nagyon komolytalan volt az egész.

              1. Nem. De olyan szinten alárendelt volt bármelyik pillanatban leverhettem volna. Kettős fedezéket úgy átütöttem hogy megszédült. Utánna már nem is ütöttem csak védekeztem és árnyékoltam.

                1. Az előbbiekhez hozzátève zöld öves judos vagyok ès mentem öt danos nővel, aki a danokat Japánban kapta. Az ötödik másodpercben röptettem egy makikomival…

            1. Bár ezzel kicsit elkanyarodtunk a témától, de nekem is volt hasonló élményem kosárpályán. Egy ideig jártam egy helyre, ahol játszott egy olyan csupa izom, robbanékony, szuperül dobó, és a játékot is értő 25 év körüli hölgy, amilyet még tévében sem nagyon láttam hazai szinten. Mikor kérdezgettem a múltjáról, egyből kiderült, hogy ifi korában az összes korosztályban év játékosa volt, első felnőtt évében év újonca címet nyert, majd pedig 19 éves korában behívták a felnőtt válogatott keretbe, ahol az első edzésén úgy belenyúltak a szemébe, hogy a sportorvos élete végéig eltiltotta a versenysportról. Az a csaj állítom, hogy női mezőnyben nb1 top szintű játékos lett volna még akkor “fél szemmel” is, de ebben a társaságban voltak olyan fizikumú nb2-es (az nálunk a harmadik vonalnak felel meg) srácok, akik ellen még a kosárra dobásig eljutni sem nagyon volt esélye…

              1. Egyébként még ha lett is volna esélye és jobbak is lennének a nők bármilyen sportágban, hadd maradjunk már férfiak, ha akarunk meg magunk között, kérem

                Nem ennek a lehetőségnek az elvételétől lesz jobb a világ, sőt.

                1. Pedig Chris mindenkivel bunkó, nem csak a nőkre pikkel. :)

              2. és valószínű ezért próbálkoznak a csajok inkább sakkban a férfiak ellen…
                ui…. :)))

                1. ez hülyeség. Esélytelenek. Másképp műxik az agy. A nőknek rosszabb a térlátása (ezért tévednek el könnyebben). Ez pedig nagy hátrány. A férfiak térben gondolkodnak (ezért nem találják meg a hűtőben a tejet). Ez nagy előny.
                  Ezzel nem azt mondom, hogy a egyik jobb/rosszabb a másiknál, csak annyit, hogy máshogy műxik. Másban jó.

                  1. lehet h nem hülyeség csak vicces akart lenni…bocs, biztos a feladóban volt a hiba :)

                    1. akkor bocsi! :D Egy vigyor jellel lehet nekem is leesett volna :D

                  2. a játékvezetők értékelése (alap esetben) objektív mérőszámokon alapszik, ha egy női játékvezető jó értékeléseket kap, tehát eltalálja a faultokat, jól fegyelmez, akkor valószínűleg jól lát a pályán. enélkül pedig nem lenne amúgy se esélye országos bajnokságban működni.

                    1. én a sakkra írtam, hogy miért esélytelenek a férfiakkal szemben. Amit Te írsz, az más. Simán lehet jó játékvezető egy nő, és lehet pocsék is, ugyanúgy, mint egy férfi. Az egyetlen kérdés, hogy a pályán elfogadják-e.

            2. Az egyenjogúság hirdetése ugyan akkora baromság, mint a rasszizmus és egyébb liberális, haszonszerzésből elkövetett kitalálmány.

          2. Itt most nem a női és férfi labdarúgás színvonalbeli összevetéséről van szó. Ezzel az amerikai hisztivel, ami a díjazást illeti, én sem értek egyet. A kérdés az, hogy ha fizikailag és szakmailag is felkészült egy női bíró, akkor miért nem vezethet férfi meccset. (a színvonalat leszámítva ugyanaz a játék, ugyanaz a szabálykönyv vonatkozik a férfi és női focira)
            Női kézilabda meccset is vezethet férfi bíró. Ezek szerint ott meg ezt kellene tiltani.

          3. ugyanazt a képzést kapják, ugyanúgy le tudnak vezetni egy meccset, mint egy férfi. a magyar játékvezetőknél nem olimpiai szintű atlétákról van szó, hogy a fizikai különbségekről beszéljünk.

            1. Én véleményem:

              Egyrészt mindenkinek joga van a saját identitását megőrízni és bárhogyan is szóljon a propaganda, sokan szeretnék megőrízni a saját kis férfi köreiket is, a saját kis férfi szubkultúrájukat. Márpedig a sport, különösen a foci és a küzdősportok ilyenek voltak mindig is.

              Kicsit furcsa ez a multikulti, mintha pont arról szólna egyre radikálisabban, hogyan lehet egy nagy olvasztótégellyé elváltoztatni az embereket, a nőket férfiasítani, a férfiakat elnőiesíteni. (és erre jönnek szépen rá a különféle ideológiák (pl. genderfasizmus).
              De az ideológiák mögött az államok és a nagy cégek pénzügyi érdekei simán ott állnak.

              Soha nem volt igénye a férfiaknak a női szereplőkre ezekben a sportágakban, ez eredetileg nem egy alulról jött igény. Jelentős részt a finanszírozás miatt próbálják kiterjeszteni a nőkre is, a FIFA vezérletével.

              Másrészt lehetnek nőknek eredetileg más reakcióik, amelyek miatt egy-egy helyzetet akár másképpen is ítélnek meg. Az, hogy ugyanúgy képesek megítélni helyzeteket, az a te állításod. Sajnos, a női játékvezetők eddigi botrányai nem ezt mutatják.

              1. a férfi játékvezetőknek is vannak botrányai, ahogy a nők között is van olyan, aki tökéletesen végzi a dolgát. van olyan statisztika, hogy a női játékvezetőknek több botránya van? ha van egy nő, aki jobban végezné a dolgát, mint egy férfi nb1-es játékvezető, akkor a szimpla szexizmuson kívül (tartsuk meg férfi köreinket) milyen érv szól amellett, hogy kizárjuk? engem nem érdekel, hogy mi van a lába között, ha jól teljesít. az, hogy ki milyen helyzetre hogyan reagál pedig inkább a vérmérsékletétől és a személyiségétől függ, nem a nemétől (nemek szerint lehetnek minták, arányok, de az egyes személyekre bontva simán lehet egy adott nő tisztelet parncsolóbb, mint egy adott férfi).

                1. “engem nem érdekel, hogy mi van a lába között, ha jól teljesít”

                  Értem. Tehát akkor te is a női sportok mesterséges pénzügyi felpumpálása ellen vagy.

                2. Szexizmus és teljesítmény összefüggenek. Volt erre valami kísérlet is, ha a férfiaknak nők között kellett dolgozniuk, tanulniuk, gyengébben teljesítettek, mint amikor egymás között voltak.

      3. akkor szaladhatsz Bognár Gyurihoz, és menjetek a Váci utcán kézen fogva!

      4. Gondolom, arra célzol, amikor nagyvonalúan túllépett azon, hogy egy védő az ötösnél két kezébe kapta a labdát, aztán eldobta. Talán vb-meccs volt?
        Amúgy asszem Bibi is sztár íróval él együtt, de ez mellékes.
        Neki is sok galibája volt már, és bár nem feltétlenül az ő hibájából (pl. véletlenül a mellét tapizták), szerintem is jobb lenne maradni a férfi jvezetőknél.

    3. Pedig ez a nő biztos érti a szakmát. Ha jól emlékszem ő kassai spori barátnője, közvetlenül szívta magába a tudást

  4. Jo iras 😁 ex kispesti neveles ( kanyar tag ) lenne a kapusuk csak serult :/
    Kis kiegeszites sztm a nigeriai Sani volt ott mert Gale ( barbadosi valogatottnal van)

  5. Jó kis írás volt, köszi! ;)
    36 évig laktam Csepelen, rengeteget utaztam/utazok a 148-as ill. 151-es buszokkal, mivel még időnként visszajárok a családhoz.
    De most már kispesti lakos vagyok ezerrel 2010 óta, ez az igazi otthonom már.
    Valóban borzalom a 148-as, szerintem egyik buszjárat sem tekereg annyit, mint ez, úgyhogy inkább a 151-est szoktam én is preferálni.
    Jó kis meccs lehetett ez élőben. :)

  6. Vignjevic rendesen kifakadt Zsótérre… most simán meg lehetne szerezni Donátunkat!!!

    „Általában nem szoktam egy-egy játékosról külön beszélni, de ezúttal kivételt teszek – mondta az Újpest szakvezetője Zsótér Donátról. – Nyugodtan utána lehet nézni, milyen eredményeket érünk el, ha ő a csapatban van, és milyeneket nélküle. Amikor kikapunk, a szurkolók és az újságírók vagy a védelmünket kritizálják, vagy a csatárainkat. Sohasem azt nézik, hogy ki volt például az a játékos, aki nem látta el maradéktalanul saját posztjának feladatait. Számomra a fegyelem és az összpontosítás a legfontosabb a futballban. Donát viszont olyan játékos, aki gyakran elveszíti a koncentrációját, és olyan dolgokat tesz, amelyek nem szolgálják a csapat javát.

    Nem is könnyű meghatározni az ő pozícióját a pályán, elvileg ő a tízesünk, de nehéz megtalálni az igazi helyét. Méghozzá azért, mert sokszor nem ott tartózkodik, ahol a pozíciója szerint lennie kellene. Az edzéseken gyakran felhívom erre a figyelmét, próbálom megértetni vele, hogy tartózkodjon a pozíciójában. A futball nagyon egyszerű játék: a játékosnak adott helyen kell lennie adott időben. Ő azonban a hangulatért focizik, nem az eredmény érdekli elsősorban, nem eredményorientált futballista, sokkal jobban szereti az extrém szituációkat. Kifejezetten showman típus. A Mezőkövesd elleni gólja után úgy tett, mintha mindent tudna már a futballból, túlságosan magabiztossá vált. Sokszor elfelejti vagy figyelmen kívül hagyja, amit mondok, csak a show érdekli. Meg tudja ragadni az euforikus hangulatot, de ezekben a pillanatokban sem szabad elfelejtenie, hogy neki mindenekelőtt a csapatért kell futballoznia, nem önmagáért. Nem a szurkolóknak kell mutogatni magunkat. Góljai után körbe-körbe rohangál a pályán – nincs erre semmi szükség. Tény, hogy nagyon karakteres játékos, kiváló lövőtechnikával és technikai tudással van felvértezve, de ezt sokszor nem használja ki. Egy ilyen atmoszférájú mérkőzésen, mint amilyennek a mostani is ígérkezett, és amilyen lett is, ő ebben a hangulatban valószínűleg problémákat okozott volna a csapatnak. Az Újpest nem engedhet meg magának drága játékosokat, ezért fiatal, tehetséges, de mindenekelőtt áldozatkész játékosokra van szükségem.”

        1. Egyébként elolvastam és ROTFLMAO, bírom az ilyen retro hangulatú kültelki pályákról szóló beszámolókat. Thx, RW!

    1. Én azért nem olvastam végig, mert az elején belengette RW a III. Kerületet, majd végül mégsem rólunk volt szó… :(

  7. Heffler Tibi testvércsapatunknál, az Ajkánál folytatja. Ezek szerint sikerült békében elválni.

    1. vajon mihez kezd most Andrea a megnyert kispesti berlettel? :) (Persze lehet, hogy a nyertes Heffler Andrea nem azonos azzal az Andreaval)

  8. Köszi az írást! Nagyon hangulatos volt! Szívesen ott lettem volna!

A hozzászólások jelenleg nem engedélyezettek ezen a részen.