Tudom, hogy nehéz, de most megértőnek és türelmesnek kell lenni

Bp. Honvéd – MTK 0-0 (tizenegyesekkel: 5-4)

Nem tudok, és nem is akarok semmit sem írni a meccsről. Mindannyian láttuk, egyes pillanatait azóta próbáljuk értelmezni, és akkor mit mondjon a Mezőkövesd videóelemzője, akit szinte lehetetlen feladat elé állítottunk? A nyolcvanadik percben visszaváltani ötvédősre, csatárok nélkül, wtf? Ha a Haladás ellen a továbbjutás az edzőt igazolta, akkor tegnap is. Kupadöntő.

Beszéljünk inkább más témákról.

Úgy tűnt, mint ami, úgy szólt, mint ahogy, mégsem ugyanaz
Például a zárt kapuról

félre ne értse senki, a következő rész véletlenül
sem valamiféle hivalkodás, hanem tisztán a bánatról szól.

Konkrétan megszokhatatlan. Erősen kötődő szurkolóként pedig pláne. Azzal, hogy a kollégák elvannak, jól érzik magukat, a laptopjukba bújva dolgoznak, nevetgélnek, sztorizgatnak, vagy csak szimplán nézik a meccset, azzal nincs semmi baj, ez a munkájuk. Nekik szinte mindegy mennyien vannak a lelátókon, legfeljebb megspórolnak pár hangulatfestő félmondatot.

Szurkolóként viszont közel értelmezhetetlen. Az MLSZ sajtórendje – nagyon helyesen – tilt mindenfajta érzelemnyilvánítást a sajtó képviselői részéről, azonban a valóság mégis azt mutatja, egy mérkőzésen lehetetlen minden érzelmet elfojtani. Pár éve Videotonban, amikor az utolsó percben kaptunk ki Sanyika góljával, ott ugrált mögöttem a fél sajtószektor. Nincs ezzel baj, még ha adott nézőpontból esetleg nem tartjuk szép dolognak.

Ugyanígy, én sem tudok semleges maradni, pláne nem egy kupa elődöntőjének visszavágóján, egyedül, egy gyönyörű és hatalmas stadionban, ahol senkivel se oszthatom meg a gondolataim, félelmeim, szorongásom. Két félidő lement valahogy ülve, azonban a hosszabbításban már minden támadást kísértem pár méteren át a széksorok között, együtt lendült a lábam Kukettóval, magamban ordítva hajtottam vissza a csapatot védekezni. És ahogy figyeltem, nem voltam ezzel egyedül. Önkéntelenül is elragadta az embereket a hangulat.

Nem először jártam zártkapus meccsen, azonban először engedtem el az előírásokat, először oldódtak fel átmenetileg a gátlások, valahogy úgy éreztem, most bele kell férjen. Újpesten némán ültem tovább, amikor Gróf benyalta a kígyótérről, a Beer-Seva ellen visszafordultam a kapuból, és inkább a temetőhöz mentem, a Szkopje ellen kijöttem félidőben a stadionból, ésatöbbi. Megszokhatatlan ez az egész. A következő alkalommal ugyanúgy némán fogok ülni, mint ültem eddig, mert ez a szabály, és így tartom én is helyesnek.

Hiába tudom, hogy a foci nézők nélkül szart se ér.

Szurkolhatsz magadban, szoríthatsz, azonban ha nincs kivel megosztani, ha nincs egy tömeg körülötted, amiben feloldódhatsz, akkor mi az élvezet benne? Ott vagy a csapatod meccsén, pipa, ezt is behúztad, teljesítetted a magaddal szemben kötelezőt, és közben sírsz belül, hogy mindenki más kint, talán más is lehetne olyan szerencsés, mint te, és a végén eljutsz odáig, hogy felteszed a kérdést: mégis, mit keresek itt egyáltalán?

Nagyon nehéz elfogadni, ha az ellenfél szurkolói miatt büntet téged is a szövetség, és nem mehetsz idegenbe; nagyon nehéz elfogadni, hogy a saját szurkolóink miatt büntetnek, és nem mehetsz a saját stadionodba; és igen, nagyon nehéz elfogadni, hogy létezhet olyan láthatatlan ellenség is, aki miatt ugyanúgy kint kell maradnod.

Komolyan, legalább lenne a saját hibánk, azt még valahogy, ha nehezen is, de valahogy, mert megszoktuk, volt rá precedens a történelemben. Egy vírussal, egy félelemmel a társadalmon, egy szabályozási környezettel azonban egyszerűen nem tudunk mit tenni, nem vagyunk rá felkészülve, nem látjuk a végét, nem határozott időre szól, marad a színtiszta bizonytalanság.

Csak remélni tudom, hogy hamarosan véget ér ez a rémálom.

A nap hőse az ember, aki bent volt, de háttal ült a pályának
Például a kispesti kötődésről

Mégis beszélni fogunk Pisontról.

premissza: Pisont István a legnagyobb király – és ebből nem engedünk.

Pisont István, bár a Fradi szurkolásával szemben lett a legnagyobb király, a közfelkiáltással történt megválasztása után nem élt vissza a megszerzett bizalommal, hanem ténylegesen uralkodni kezdett. Úgy pedig lehet és érdemes is uralkodni, ahogy Pisont tette.

Pisont István most a Honvéd edzője.

Éveken át sírtak sokan, hogy miért nem dolgozik a klubnál kispesti kötődésű ember fontos pozícióban, és most, amikor többen is egyszerre, hirtelen eltűnt a bizalom. Érthetetlen, és mégis érteni vélem miért.

Hatalmas kockázat van egy korábbi kedvenc szerepvállalásában. Pisontra remek futballistaként emlékszünk, egy hős, egy letűnt fénykor képviselője a szemünkben. Azonban ahogy leült a padra, mindez csak annyiban számít, hogy saját magához, a saját nimbuszához mérjük, és legalább azt a szinte várjuk el tőle, amire játékosként képes volt.

Mondok egy példát, ami talán szemléletesebb, mert a közelmúltban történt. Dajka Lacit szinte minden Kisvárda elleni meccsen hangosan éltettük, hiszen Dajka Laci valaki volt a Honvédban, jár neki. Most Dajka Laci az egyik edzőnk, és az Internet Népe (jobb híján) képes ugyanolyan hangerővel értetlenkedni, hovatovább a zakóját, az öltözködését szidni. (Apropos, a Macron nem gyárt véletlen autóstáskát?)

Nagyon nehéz klubikonként a kispadon, ellenben ha bejön, talán nincs annál nagyobb önazonosság, mint vele együtt csinálni a focit. Gondolom Nyilasi első Fradija alatt valami hasonlót élhettek át a szurkolók arrafelé.

Azt hinnénk, a formállogika valamiféle szabálya szerint egy saját emberrel szemben türelmesebbek leszünk, mint egy ismeretlen külföldivel, azonban a mellékelt példák azt mutatják, hogy nem, pont fordítva. A sajátokat ugyanis ismerni véljük, képzeteket társítunk hozzá (erélytelen, jó ember, tesitanár, halvérű, felkészületlen, satöbbi), és hagyjuk, hogy ezek a képzeteink határozzák meg a véleményünket. Hiszen ismerjük, tudjuk miről beszélünk.

A korábbi kedvencet kinevezni mindig hatalmas kockázat. Beckenbauer, Dárdai, Zidane például sikeres, pozitív példák, azonban egyben a kivételek is. A korábbi kedvencek, érjenek el akár ugyanolyan eredményt, amit egy kívülről jövőtől elfogadnánk, az maga a csúfos bukás. Miben volt rosszabb ez az MTK elleni oda-vissza, mint a Haladás elleni?

A klub kockáztatott Pisontékkal. Elismerem, amit eddig láttunk a csapattól, az nem feltétlen bizakodásra ad okot, mégis, most legyünk egy kicsit türelemmel. Ha nem megy, akkor úgyis változtatni fogunk (remélem, hiszen hoztunk erre a posztra egy sportigazgatót), vagy maga Pisont dönt úgy, hogy a klubnak jobb, ha más ül a padra. Hiszem, hogy szereti és tiszteli annyira a Honvédot, hogy azonnal felálljon, ha azt érzi, ő áll a kibontakozás útjában.

Én egyelőre türelmes vagyok (türelmet erőltetek magamra), azonban nem tagadom, jó lenne nagyon hamar valami olyat látni, ami kissé megnyugtat, mert most marhára izgulok.

Fontos apróság: a türelem nem a neveknek, hanem a helyzetnek szól.

“Tudom, hogy nehéz, de most megértőnek és türelmesnek kell lenni” bejegyzéshez 22 hozzászólás

  1. Jó lenne kinyitni a Stadiont, elég lenne a felének a negyede is nekünk szerintem

  2. Örülök a döntőbe jutásnak, de kínos lesz ha a Mező könnyed játékkal kupagyőztes és EL induló lesz – ellenünk. Pedig most úgy néz ki, hogy max. egy harcos 0-0 ban bízhatunk.

  3. Őszintén mondom én nem látom ennyire tragikusnak a helyzetet edzői oldalról. Megkockáztatom, hogy tegnap Dajka és Pista nagyot meccseltek (ezzel kb minden eddigi kommentelőnek ellent mondok). Azt is megmondom, hogy miért gondolom így:
    – A Sannino mester idejében látott teljes és tottális kilátástalanságot, ötlettelenséget, kezdeményezési készség és akarat hiányát talán sikerül – ha lassan is – de meghaladni
    – Erre utaló jelek lehetnek, hogy az első félidő második felében voltak időszakok amikor ledózeroltuk az MTK-t, és mintha látni lehetett volna, hogy mit akarnak játszatni Pisonték (más kérdés, hogy még szokni kell a gárdának)
    – Pisont meg mert húzni egy teljesen új játékrendet
    – Az új játékrendben már voltak is szép, rövidpasszos, gyors labdakihozatalok és talán kezett látszani hogy a játékosok ilyenkor nem szemmel keresik egymást hanem a labdával
    – A tegnapi meccs már valamivel jobb volt mint az idegenbeli, tehát van fejlődés
    – Le merte hozni a szent teheneket (elsősorban Nagy Gerire gondolok) akik nem tettek már hozzá semmit a játékhoz
    – Behozott fiatalokat és felül bírálta saját magát amikor látta, hogy Lászlóval nem vagyunk előrébb (szerintem ez respect)
    – És a legfontosabb. én érteni vélem a Lanza-Kambi cserét (lehet hogy csak belemagyarázás). Az a helyzet ugyanis, hogy látva a játék képének az alakulását és azt, hogy mindenki a seggén kezdi venni a levegőt (a kihagyás miatt ezt talán érthető) elkezdett kirajzolódni hogy mi itt max(!) 1 gólt tudunk rúgni. Namost akkor a következő kimenetelek vannak:
    0-0: hosszabbítás és mivel az MTK is ki van fingva jó eséllyel 11-es párbaj. Ott meg a mieink elvileg rutinosabbak, jobbak az oddsaink
    1-0: továbbjutunk, hurrá
    1-1: kiesünk
    0-1: kiesünk
    A fenti lehetőségekből látszik, hogy ha maradunk Lanzánál (akivel védelmi szempontból pont eggyel kevesebben vagyunk a pályán) akkor hiába is rúgunk gólt, kaphatunk is, így kiesünk. Kétharmad volt az esély, hogy rendes játékidőben kiesünk ha nem állunk rá a védekezésre és arra játszunk hogy eldöntsük rendes játékidőben. Ha ráállunk akkor viszont csak fifty-fifty, mert vagy kapunk egyet és vége, vagy kihúzzuk hosszabbításra (igazából a friss védővel kevesebb is mint 0.5). Szerintem ez a matek lehetett a fejükben ismerve a játékosaink képességét. Összességében szerintem tehát jól döntöttek, hazai kupameccset úgy hogy az odavágó 0-0 lett kifingott játékosokkal így kellett lehozni.

    Én játékos oldalról látom a helyzetet (a jelenlegi helyzetet, ami reméljük hogy mostmár átmeneti lesz) problémásnak, de reménykedjünk hogy a döntőbejutás ad egy mentális és önbizalom löketet a csapatnak.
    És még egy fontos: ha a gólt és a tizit megadják, akkor most arról beszélnénk ugyan ezt a meccset látva, hogy hoztunk egy magabiztos 2-0-t, javul a játékunk, ejjdejóminden. Ehhez képest meg mindenki szörnyülködik, pedig annyira nem tragikus a helyzet.

    1. Teljesen egyetértek, Én is pont így gondolom! Napi BiLike! 👍

      1. És az megvan hogy azt simán, toronymagasan megnyerte?
        Semmi értelme ennek az összehasonlításnak.

        1. NB2 ben edződött csapattal szemben bekkeltünk 135 percen keresztül… kb. igazi átütőerő nélkül és az MTK nak is volt két hónap kényszerpihenő…
          NagyGeri meg egy akkora fos játékot hoz most már a fél szezon óta, hogy kb. a kerettagságát sem értem. Szendreiben már most sokkal több van, mint szegény Geriben valaha is volt.
          Dajka szerepét nem értem. kb. ücsörög, de semmit, de semmit…
          Nihilizmus jeleit vélem felfedezni.

          KUTTOR KUTYÁT a kispadra!!!

  4. A Pisont témát kinyitottad, így bár hajnalban végül nem írtam, most megírom amit gondolok:

    Ahhoz, hogy Pisont Pista a következő két hónapban ne írja ki magát végérvényesen a felnőtt vezetőedzői körből, a következő feladatokkal kellene megbirkóznia:
    – Lanza kezelése
    Lanza alapember, vezér az öltözőben. El kell vele fogadtatni, hogy ha fizikálisan nincs rendben, akkor le lesz cserélve. Nem jó, ha a lecseréléseiből állandó feszkó lesz
    – László Dávid eset
    Ez két okból volt vállalhatatlan:
    a) Nevelési szempontból a fiatalokra vigyázni kell – egy ilyen eset után remélem leült a játékossal még tegnap Pista és átbeszélték miért történt a csere. Vagy nem sikerült átadni a játékosnak, hogy mit vártak tőle vagy
    b) Taktikai oka volt a cserének – ebben az esetben mi változott 15 perc alatt? – Ezzel vagy zseniális húzással megtévesztette a MTK-t vagy Dajkával azt sem tudták mit akarnak és látták, hogy rossz döntést hoztak és változtattak. (Ha ez történt, akkor pozitívum, hogy belátták a hibázást és tudtak változtatni)
    – Ugrai
    Annak, hogy tegnap a 6 végrehajtott cseréből egyik esetben sem rá esett a választás, komoly előtörténete lehet. Ugrai értékes játékos, tudjuk, hogy nehéz eset, de valahogy közös nevezőre kell jussanak, meg kell találnia azt a pozíciót neki, amiben a leginkább a csapat hasznára lehetne. Ő és George is komoly szerepet játszhatna abban, hogy odaérjük a 4. helyre, ha viszont mindkettőt leépítjük és nem sikerül őket motiválni, formába hozni, akkor nagyon nehéz lesz még a stabil bennmaradás is.

    Első meccsen laikusként azt láttam, hogy taktikailag lejátszottak minket a pályáról. Ha kikaptunk volna 4-0-ra egy szót se szólhattunk volna. A második meccs már jobbnak tűnt ebből a szempontból. Az 5 védőre való visszaállást sokan kritizálták (mondjuk, hogy ezt miért a 80.percben kellett meglépni az minimum fura), de legalább léptünk egy szerkezetváltást meccs közben.
    Nem tudom mennyire hagyja Pisont, hogy szabadon töltsék meg tartalommal az általa elvártakat a játékosok vagy Dárdai/Storck módra méterre pontosan meg van határozva, hogy kinek mit kell tennie az egyes szitukban. Magyarországon ezek közül az utóbbi tűnik működőképesnek, Rossi is évekig gyakoroltatta a csapattal az általa kitaláltakat és ez vezetett a napra pontosan 3 évvel ezelőtti bajnoki címünkhöz. Szóval bit szinten el kell mondani mindenkinek, hogy mikor mit kell tennie, egyedül Lanzának szabadna mozgásteret adni. Persze ez csak akkor lehet igaz, ha Dajkával tudják, hogy mit szeretnének játszatni a csapattal..

    1. Szerintem jól látod a helyzetet. Tetszett a levezetés! Gondolom, hogy pókerben is jó vagy! :)

    2. László Dávid valójában 37 percet játszott, nem 15-öt. Ami majdnem egy teljes félidő. A második félidő elején állt be a megsérült George helyett Lanza mellé. Jól játszott. Gyors volt, harcos, segített a védekezésben is. Nem vallott kudarcot. Miután lecserélték mellőle Lanzát, Gazdaggal ketten játszottak csatárt. Egy fiatal és egy alkalmi csatár. Talán ezért változtattunk. Jött a rutinosabb Moutari Gazdag mellé. Szerintem ezt ne lihegjük túl.

      1. Nem. Nem játszott jól. Észrevétlen, súlytalan volt. Nem Kispest szint. És nem NB1.

  5. Nagyon jó írás.

    Nekem Pisont már önmagában azzal többet bizonyított Sanninonál, hogy az olasz kóklet helyett végre betette Szendreit a csapatba.

    Tök egyértelmű, hogy – nb1 szinten – kiemelkedő tehetség az ilyen “highlandersi” anti-akadémista propaganda ellenében is.

    1. Szerintem Szendrei végérvényesen bebizonyította, hogy számítani lehet rá. Át lehet rakni a fiatal tehetség kategóriából a standard középpályások közé. Ugyanolyan alternatíva, mint Hidi, Geri vagy Kesztyűs.

    2. Ne fukarkodjunk a jelzőkkel, ha kérhetem.
      Nem kiemelkedő tehetség, hanem egész egyszerűen egy labdarúgó zseni, egy géniusz. Igazi isteni csoda. Úgy tudom, a Vatikán követeket küld kispestre, hogy meggyőződjenek róla, hogy ismét a Messiás jövendölt-e el az ő testébe bújva.

  6. A fura cserék szemöldökfelvonásra adhatnak okot, de a helyzet mégis az, hogy a, ha lendületben nem is, de üzemszerű edzettségben lévő csapat kapott négyet a dióktól és ötöt a Kisvárdától. (Ami még Sannino távoktatásával történt.) A Pisont-Dajka kettős első tétmeccsén (vegyük most egynek a kettőt az egyszerűség kedvéért) viszont – aluledzetten, bizonytalanságban – ha finoman szólva hektikus játékkal is, de mégiscsak továbbjutottunk egy nem szar MTK ellen. Kilátástalan megszégyenülés helyett végre szürreális felhangoktól sem mentes eredmény. Ezt így mindig aláírnám. :-)
    Persze a következő szezontól vonhatunk teljes mérleget, ez is igaz.

  7. Megszokott dolog valakit lecserélni, akit becseréltünk korábban?
    Mond ez valamit valamiről is?

    1. Egy BL meccsen láttam ilyet életemben először. Úgy ertem, hogy nem sérülés miatti kényszerből. Akkor nagyon meglepődtem. És megalázónak éreztem.
      A tegnapi szerintem jogos volt. Bár jó kérdès, h miért hozták be egyáltalán. Gyuri helyett jöhetett volna Ugrai.

  8. Most olvasom, hogy engedélyezték a meccsre járást (444). Korm. rendeletet még nem találtam a témában, de már keresem.

  9. Meg van: 241/2020. (V. 27.) Korm. rend a száma.

    Ha a rendezvényre vonatkozó jogszabályban, valamint az e rendeletben meghatározott feltételeket a rendezvény
    szervezője (a továbbiakban: szervező) biztosítja, a szabadtéri rendezvény – az élet- és vagyonbiztonságot
    veszélyeztető tömeges megbetegedést okozó humánjárvány megelőzése, illetve következményeinek elhárítása,
    a magyar állampolgárok egészségének és életének megóvása érdekében elrendelt veszélyhelyzet során teendő
    intézkedésekről (III.) szóló 46/2020. (III. 16.) Korm. rendelettől eltérően – megtartható, a szabadtéri rendezvény
    helyszínén való tartózkodás megengedett.
    (2) Az (1) bekezdés szerinti feltétellel a szabadtéri sportrendezvény a sportrendezvényekkel és sportedzésekkel
    kapcsolatos intézkedésről szóló 170/2020. (IV. 30.) Korm. rendelet 1. § (1) bekezdés a) pontjától eltérően nézők
    részvételével megtartható.
    (3) E rendelet alkalmazásában szabadtéri rendezvény az olyan rendezvény, amely teljes időtartamában minden oldalról
    fallal körülhatárolt, fedett épületen kívül zajlik.
    Szabadtéri rendezvénynek minősül az a (3) bekezdés szerinti rendezvény, amely a rendezvény céljából épített fallal
    körülhatárolt, fedetlen vagy részben fedett létesítményben zajlik (például stadion, uszoda, szabadtéri színpad,
    szabadtéri mozi).

A hozzászólások jelenleg nem engedélyezettek ezen a részen.