Ha lősz három gólt, akkor nagyon valószínű, hogy három pont lesz a jutalmad

Bp. Honvéd – Debrecen 3-1 // osztályozókönyv

Majdnem nehézzé tettük magunknak, pedig

  • visszaálltunk 3-5-2-re, ahol a két szélre inkább támadóbb felfogású játékosok kerültek (King, Kukoc), miközben a középpályára inkább védekezőbbek, előre pedig Ugrai, és mögötte visszavonva Gazdag. Vagyis inkább volt valami 3-5-1-1, vagy 3-2-3-1 a felállás, de ez igazából mindegy.
  • Lanzafame, Moutari, George pihen, Tujvel nem, Batik, Kukoc, Aliji és Niba egy félidőt kap, Lovric és Kamber viszont egy teljes meccset. Gazdagot csak a végén cseréljük le.
  • rátartalékolunk a szerdára.
  • miközben nem úgy tűnt, hogy a 0-0 lenne a célunk, sokkal inkább a találni egy gólt, és semmiképp se kapni.
  • először merem azt mondani, hogy Pisonték jól cseréltek és nekem tetszően meccseltek.
  • 2020-ban a második akciógólunkat szerezte Szendrei. Az előzőt még Lanzafame lőtte Kaposváron, nagyjából 533 meccsperccel ezelőtt.

Jó volt újra találkozni. Jó volt végre nem telefonon beszélni, cseten írogatni. Annyi már látszik, hogy a kommunikáció fonalát könnyen fel tudtuk venni, azonban az 5-7. sörök még (már) megviselik az embert. Sebaj, nekünk is formába kell lendülnünk.

A csapat például egészen tetszett. Oké, hogy a Debrecen olyan, amilyen, hogy számukra valóban fenyegető a kiesés, bár még játszanak a Kaposvárral, az Újpesttel és a Pakssal is, azonban mi se arról voltunk híresek mostanában, hogy dominálnánk a meccseket. Feltéve, hogy a nettó bénázást és a szétesést nem nevezzük dominálásnak, mert ha igen, akkor a március egyértelműen rólunk szólt.

Tegnap – fogalmazzunk úgy, hogy egy olyan – középcsapatra emlékeztettünk, amelyik tisztában van a sorsolásával, a hétközi meccsének fontosságával, vagyis kicsit tartalékol, miközben jól megszervezi magát, és képes összeállni, mert tudja, hogy most arra van a legnagyobb szükség.

Kamber ahogy felszabadultan ordít és örül a góljának, ahogy kimutat a kispadra, abba nem nehéz belelátni nagyon sok és hosszan felhalmozott feszültség kiengedését. Pisonttal a padon, legyen az bármilyen formában, ez volt az első gólunk.

Ugrait szabadjára engedjük, és próbáljuk is megjátszani. Hol a szélen, hol középen, bevállalja a cseleket, a debreceniek dőlnek jobbra-balra, mi pedig elkezdünk reménykedni, hogy elkapja a fonalat. Egy Diósgyőr-drukker ismerősöm elmélete Ugrairól, hogy az első félévet mindenhol megnyomja, akkor tényleg jónak nevezhető, majd jön egy iszonyat gyenge félév, aminek a végén új csapatot keres számára a klubja. Hátha nálunk nem így lesz, és végre lenyugszik, megtalálja a helyét és a formáját. Sanninonál nem feküdt neki a kötöttebb szerepkör, tegnap viszont lubickolt a hirtelen rászakadt nagy szabadságban.

Talán pont erre a nézőpontra volt szüksége ennek a keretnek? Mintha Pisonték hajlandóak lennének elengedni a merev taktikai és a még merevebb posztokhoz rendelt játékosok rendszerét, és felszabadítani akit csak lehet azoktól a megkötésektől, ami miatt egyrészt kényelmetlenül érzik magukat a pályán, másrészt a töredékét se használjuk ki a tudásuknak.

Elismerem, hogy bőven van benne kockázat, ha tényleg valami ilyesmi bújik meg a háttérben, hiszen ne feledjük, a végletekig megkötött taktika egyben azt is jelenti, hogy az edző előre lemeccseli a kilencven percet, azt akarja látni, amit előre lerajzolt. Talán ennek is köszönhető, hogy Sannino rettenetesen cserélt, alig volt olyan meccs, amibe érdemben és pozitívan bele tudott volna nyúlni a padról, mintha bármiféle eltérés az előre eltervezettől meglepetésként érte volna, amire képtelen reagálni. Ha bejön az alapötlet, akkor mindenki örül, azonban ha nem, akkor totális csőd a csapat játéka.

Ezt a hozzáállást láthatóan és egyértelműen tagadják Pisonték.

Miközben tartom, hogy menet közben formációt váltani, új posztokra vezényelni játékosokat iszonyatosan kockázatos (l. az MTK elleni kupavisszavágó 80. percében!), és talán kívülről laikusként nézve kissé szakmaiatlan, hiszen mi még úgy tanultuk, a menet közbeni átszervezés a rossz meccselés és a rossz felkészítés egyik legfőbb jellemzője. Vagyis nem bízol saját magadban edzőként, valamint túlzottan bízol a csapatodban, hogy kissé elengeded a játékosok biztonságba, megszokásba, rutinba vetett hitét, hogy üzemszerűen hoznak valamit, és nem hibáznak bele, hiszen fel vannak készítve minden beeső kihívásra. Egy formációváltás menet közben komoly kockázat, pláne, ha a formációhoz kapcsolt stílust is megváltoztatjuk.

Egyelőre nem merem mondani semmit, három meccs, három ilyen meccs alapján értékelni se merem Pisontékat. Az eredmények minden esetre egyelőre mellettük szólnak. A kupadöntő meglett, augusztus óta először lőttünk kettőnél több gólt egy meccsen, a csapat a kiállítás után se esett össze, és több játékoson is azt látni, jóval felszabadultabban játszik, mint korábban.

Rövid a bajnokság, alig egy hónap, lehet, ide most pont ez a meccsekhez esetlegesnek tűnő hozzáállás szükséges, hogy az ellenfeleknek fogalmuk se legyen, mire, hogyan reagálunk. Hosszú távon nyilván tarthatatlan, azonban ha egy hónap alatt nyolc meccset kell lejátszanod, akkor a fene se tudja, hiszen itt már nem fér bele semmiféle változtatás, azzal kell végigmenned, amid van.

Kapusok

Reméljük nincs baj a sérülés miatt lecserélt Tujvelnél, azonban azzal legyünk tisztában, hogy Levkovich-csal párban talán az NB I. legjobb kapuspárosát alkotják. Mekkorát védett Rubi, alig pár perccel a beállása után? Ha van poszt, ahol megvagyunk, és amit jó lenne jövőre is megtartani, az a kapusok.

Nem is tudom mikor volt utoljára ilyen minőségű párosunk? Brockhauser és Vezér 94 és 96 között?

Sárga – nem sárga
Sárga (fotó: 1909foto)
Tokmac nem sárga

A szabályt egyébként a mezen szereplő szponzorok védelmében, valamint azért hozták, hogy a játékosok ne villantsanak feliratos alápólókat.

Osztályozókönyv

címlapkép // fb/honvedfc